A szórakoztatóiparon belül nagy visszhangot váltott ki Jeff Zucker egy héttel ezelőtti bejelentése, miszerint távozik az NBC Universal éléről. A legtöbben ezt örömhírként kezelték, sőt volt, aki továbbment és éles kritikát intézett a pár hónapig még hivatalban maradó elnök irányába. Jimmy Kimmel is így tett, zenés paródiát készíttetett, melyben egy Zucker hasonmás segítségével mutatta be a csatorna utóbbi évekbeli rossz döntéseit.

Vártunk a csodára, de az csak nem érkezett meg... az országos idény kiemelkedően legjobb újonca, a Lone Star két részt követően befejezte a pályafutását. Bármennyire is fájó kimondani, de a nézettség alapján teljesen érthető volt a Fox döntése, már az első heti 4.1 milliós össznézettség és 1.3-as demó után sem lett volna meglepő a kasza, ez végül a most hétfői 3.2m./1.0-ás adatok után következett be.

A Fox döntését követően a gyártó 20th Century Fox TV azonnal leállította a sorozat forgatását, melyből így összesen öt rész készült el, arról egyelőre nincs információ, hogy mi lesz a sorsa az adásba nem került epizódoknak. A Fox jövő héttől kezdődően a Lie to Me-t rakja be a 9 órás slot-ba, Tim Roth sorozatának eredetileg novemberben lett volna a premierje.

A Lone Star pilotja az utóbbi évek egyik legbátrabb országos próbálkozása volt, emiatt pedig különösen szomorú és egyben a jövőre nézve igencsak aggasztó a korai búcsúja. Az okokat keresve több minden is szóba jöhet: már az elejétől hibás volt a Fox marketing stratégiája, a reklámok és a poszterek többsége a sorozatnak szappanoperás jelleget tulajdonított, természetesen hibásan. Felmerül a slot kérdése, ugyan a House egy viszonylag erős felvezetést biztosított, de a két széria témája és így egyben a nézőközönsége is jelentősen eltér egymástól.

Ne felejtsük el azt sem, hogy a Lone Star kiindulósztorija a nézőkben rosszallást kelthetett, a másokat kihasználó szélhámos figurája miatt sokan be sem próbálták, vagy a pilot első néhány perce után váltottak csatornát. Ezek természetesen csak utólagos okoskodások, az viszont egyértelműen kijelenthető, hogy a televíziózás világa egy minőségi drámával lett kevesebb, a helyzetet pedig súlyosbítja, hogy ebből országos csatornákon rendkívül kevés van manapság.

Vajon sikerült-e megvalósítaniuk az álmaikat? Erre a kérdésre keresi a választ a My Generation, melyben egy dokumentumfilmes stáb a Greenbelt középiskola néhány tanulóját filmezi le, majd egy évtized elteltével ismételten felkeresi őket. Az alapötlet, főként országos adóhoz viszonyítva egyedinek mondható, a megvalósítás viszont már bőven hagy kívánnivalót maga után.

Tíz eltérő habitusú, az életnek különböző céllal nekiveselkedő fiatallal ismerkedünk meg, van, akinek az a legfőbb vágya, hogy sikeres legyen, van aki a családot tartja a legfontosabbnak, rajtuk kívül pedig rock vagy sport karrierre vágyó végzőssel is találkozhatunk és még lehetne a sort lehetne folytatni. A nagyra törő álmokból nem sok minden valósul meg, a legtöbbjük karrierje az előre eltervezetthez képest teljesen más irányt vett. Ilyen az élet, mondhatnánk, de sajnos a sorozat ezzel ellenkező benyomást kelt, a behozott történetszálakat ugyanis szinte kivétel nélkül öncélúnak éreztem.

A készítők mindent pontosan megterveztek és így túlságosan is kiszámítható lett a My Generation. Az életükben bekövetkezett fordulatoknak sablonos magyarázatokat találtak ki, így az egyetemi kosarassztár a szeptember 11-i terrortámadások után felhagy a sporttal és beáll a katonasághoz, a tudósnak készülő csaj a Bush-Al Gore választási hajcihő után politikai karrierbe kezd, a gazdag srác pedig az Enron botrány miatt kénytelen abbahagyni a tanulmányait, az életben pedig jóval kevesebbel kell beérnie.

Utóbbi ráadásul apja hibája miatt legjobb barátját is elveszíti... és ez csupán néhány kiragadott példa. Az írók saját ötletek híján az utóbbi évek meghatározó, legalábbis az USA-t tekintve, történelmi eseményei felé fordultak, csak abba nem gondoltak bele, hogy ez így közel sem életszerű. Az ígéretes plottal rendelkező My Generation már az első megmérettetés során elbukott, mely a minősége melett a nézettségére is igaz. Az ABC csütörtök 20 órás slotba helyezte és rendkívül gyenge 5 milliós össznézettséget és 1.6-os demót produkált.

Értékelés:

A Dexter újdonsült showrunnere, Chip Johannessen nincs éppen könnyű helyzetben, egy nagyszerű negyedik évadot követően kell átvennie a stafétabotot a családi okok miatt kilépő Clyde Phillips-től. Mindezt úgy, hogy egy sokáig emlékezetes és egyúttal a sorozat minden egyes karakterére kiható cliffhanger után kell új kezdést produkálnia. A kép alatt már spoilerek társaságában folytatom.

Két út állt Johannessen előtt: az évadzáróhoz képest ugrunk egyet az időben, nagyjából fél évet, vagy a sokkoló befejezést követően egy pillanatnyi szünetet sem hagyunk és megnézzük, hogy a szereplőink miként próbálják feldolgozni Rita halálát. Örültem, hogy az utóbbi mellett tették le a voksukat, a nagy hiátus főként a jellemábrázolást tekintve lett volna rossz döntés. Az évek során Dexter komoly változásokon ment keresztül, úgy tűnt, hogy az eleinte csak álcának használt család valóban hozzánőtt, Rita és a gyerekek is fontossá váltak számára.

Az írók jól ábrázolták ezt a hosszan tartó folyamatot, az érzelemmentes sorozatgyilkos egyre emberibbé vált, és ami igazán lényeges, hogy mindezt karakteridegen jegyek behozatala nélkül sikerült véghezvinniük. Az ötödik évad nyitányában Dexter egy újabb fordulóponthoz érkezett, a gyászoló férj önmagával is küzd, kifelé alig mutat érzelmet, de közben saját magát hibáztatja és lelkiismeret-furdalása van. Hatalmas a kontraszt a rész elején és a végén látott Dexter között, a temetésen halott beszéde és az ott mutatott reakciói azonban az előzmények bemutatása miatt hitelesnek tűntek számunkra.

Az évadnyitó minden bizonnyal megosztja majd a nézőket, hiszen egy kifejezetten lassú, a tragédia utáni új helyzetet felvázoló részt láthattunk, de véleményem szerint mindenképp szükség volt erre. A súlyos betegségéből felgyógyult Michael C. Hall nagyszerű alakítást hozott, és megmutatta, hogy még az ötödik évad során is tud pluszt hozzá tenni a szerephez. A húgát alakító (valóságban pedig feleség) Jennifer Carpenter szintén dicséretet érdemel, a játéka tavaly a kellemes meglepetések közé tartozott, úgy tűnik idén sem adja alább. Viszontláthattuk, természetesen flashback formájában Julie Benz-et is, a Dexter-rel való első találkozásukat mutatták be a készítők.

Az új történetszálak közül leginkább a Quinn-féle nyomozással foglalkoztak, úgy tűnik Doakes-t követően ismét egy kolléga fog vadászni Dexter-re. Chip Johannessen elmondása szerint az idei évad Dexter vezekléséről fog szólni, mely az ő esetében természetesen teljesen más formát ölt, mint egy átlagos embernél. Nem lesz egész szezonon átívelő sorozatgyilkosunk, az indoklás az volt, hogy Lithgow-t és az általa alakított Arthur Mitchell-t nem tudnák felülmúlni. A jövővel kapcsolatban még érdemes megemlíteni a több részre érkező vendégszereplők nevét, többek között Julia Stiles, Johnny Lee Miller és Peter Weller is feltűnik majd az ötödik évadban.

Értékelés:

Don't tell J.J., but I never really watched Alias. Neither one of us wanted to do Alias - he'd already done it... and I thought it was one of the most confusing shows ever.

Az idézet Josh Reims-től, az Undercovers showrunnerétől származik, aki a nyári TCA-tour alkalmával nyilatkozott arról, hogy milyen irányba nem szeretnék elvinni a sorozatot. Azért szeretném ezt már az elején kihangsúlyozni, mert az Undercovers esetében nagyon sok múlik azon, hogy milyen várakozással ülünk le a pilot elé. J.J. Abrams-nek esze ágában sem volt még egy Alias létrehozása, ezúttal Reims-sel (Felicity) egy könnyed, jó beszólásokkal tarkított kémsztorit szeretett volna elkészíteni. Amennyiben ezt elfogadjuk és nem várunk el többet a pilottól, garantáltan jól fogunk szórakozni.

Történetünk szerint a CIA-től való visszavonulásukat követően a Bloom házaspár egy rendezvényszervező céget üzemeltet, az első néhány jelenetből pedig azt szűrjük le, hogy elégedettek a jelenlegi életükkel. Egy régi társuk eltűnése miatt azonban ismételten felkeresi őket az ügynökség, ők pedig rövid gondolkodás után a visszatérés mellett döntenek. A dolog szépsége, hogy korábban nem dolgoztak együtt és megállapodtak abban is, hogy nem beszélnek a régi küldetéseikről... a mostani közös kaland így sok újdonsággal szolgál számukra.

Az, hogy a pilot működjön a következő összetevőkre volt szükség: először is jól megírt párbeszédekre, mely a szereplők közötti interakciók miatt különösen nagy jelentőséggel bírt. A szkriptre nem lehetett panaszunk, amellett, hogy egy a lehetőségekhez képest jól felépített sztorit kaptunk, pörgős és adott helyzetekben humorral fűszerezett dialógokat hallhattunk. Természetesen mindez fabatkát sem ért volna, ha a két főszereplő között nincs meg a megfelelő chemistry. Szerencsénkre ez már az elejétől megvolt, Boris Kodjoe és a gyönyörű Gugu Mbatha-Raw (Doctor Who, Spooks) párosa jó választás volt Abrams-ék részéről.

A mellékszereplők is hozták magukat, ami Gerald McRaney (Deadwood) esetében egy kimért CIA ügynök figurát jelentett, de találkoztunk a Bloom házaspár régi ismerősével és egy side-kickként használt karakterrel is. Ki kell még emelnem a megvalósítást, egyrészt látszott, hogy bőven öltek pénzt a pilotba, másrészt az akciójelenetek kidolgozottsága és J.J. Abrams rendezése is dicséretet érdemel. A jól sikerült pilot ellenére a nézettség kifejezetten gyengén alakult, 8,70 millióan ültek le a képernyő elé megnézni a pilotot, míg a 18-49-es korosztályban csupán 2.1-es ratingre volt képes.

Értékelés:

A Fox-os Running Wilde és Raising Hope jó első benyomást tettek rám, a többi csatorna újonc sitcomja viszont közepes, vagy adott esetben gyenge kezdést produkált. A CBS a Mike & Molly és a $#*! My Dad Says kettőst, az ABC a Better With You-t, míg az NBC az Outsourced-ot küldte csatasorba.

Mike & Molly

Chuck Lorre (Two and a Half Men, The Big Bang Theory) új sitcomjában két túlsúlyos ember áll a középpontban, akik egy terápiás csoportban ismerkedtek össze. Mike foglalkozását tekintve rendőr, míg Molly tanítónő és ugyan már az első pillanattól kezdve szimpatikusak egymásnak, az első randi csak komoly nehézségek után jön össze.

Felemás kép alakult ki bennem a pilotról, ugyan volt néhány jól sikerült poén, de erőltetett jelenetek is akadtak és ahogy az várható volt, túlzásba vitték a kövérségre kihegyezett szituációkat. A karaktereket ettől függetlenül gyorsan sikerült megkedvelni, a két főszereplő mellett a Molly anyukáját alakító Swoosie Kurz-ban van a legtöbb lehetőség, de a dögös hugica és Mike kollégája is jó benyomást tett.

A multikamerás sitcom esetében a papírforma érvényesült, azoknak akik kedveli Lorre eddigi munkáit jó eséllyel a Mike & Molly is be fog jönni, viszont az erre a humorra nem vevők nyugodtan kihagyhatják. Személy szerint a második részt még biztosan be fogom próbálni, de nem tartom valószínűnek, hogy hosszútávon is a sorozat mellett maradjak. Az első heti nézettsége korrektnek mondható, a Two and a Half Men után 12 milliós nézettséget produkált, míg demóban 3.9-es ratingre volt képes. Ez ugyan jóval kevesebb, mint, amit tavaly ugyanebben a sávban a The Big Bang Theory produkált, de természetesen azt a teljesítményt senki nem várta el tőle.

Értékelés:

$#*! My Dad Says

I'm 29. I live with my 74-year-old dad. He is awesome. I just write down shit that he says.

Ez Justin Halpern twitter accountja-nak a leírása, a CBS pedig úgy döntött, hogy az alapanyagból érdemes készíteni egy multikamerás sitcomot. A csatorna legfőbb problémája a címadással volt, a Shit helyett végül a $#*! megoldást választották, melyet bleep-nek lehet mondani. Jobb lett volna, ha inkább a minőséggel törődnek, mindennél többet elmond az, hogy soha nem éreztem még ilyen hosszúnak egy sitcom epizódot.

A 21 perc alatt egyszer sem sikerült elnevetnem magam, a pilot sitcom helyett inkább egy apa és fia közötti párterpiának tűnt. A munkáját elveszítő srác felkeresi a rég nem látott édesapját, akitől pénzt szeretne kölcsön kérni. Közben beugrik a féltestvér, valamint az ő felesége is, melynek kifejezetten örültem, hiszen így legalább az apa-fia veszekedések között kaptunk egy kis pihenőt. William Shatner (Boston Legal, Star Trek) próbálkozott ugyan, de a pocsék forgatókönyv miatt ez kevésnek bizonyult, a Will & Grace készítői az idei évad legrosszabb pilotját hozták össze. A nézettség sajnos nem ezt tükrözte, a The Big Bang Theory után 12.5 millióan nézték a pilotot, míg demóban 4.0-ás ratinget sikerült elérnie.

Értékelés:

A csatorna, mely az Arrested Development-tel minden idők egyik legeredetibb sitcomját alkotta meg, az utóbbi években képtelen volt minőségi komédiát létrehozni. Idén két egykamerás sitcommal ismét nekiveselkedtek és a premier alapján azt lehet mondani, hogy ezúttal jó úton indultak el.

Running Wilde

A Fox-nál valószínűleg úgy gondolkodhattak, hogy ki más rázhatná gatyába a sitcomjaikat, mint az Arrested Development alkotója Mitch Hurwitz. Nagyon bíznak benne, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy úgy rendelték me májusban a Running Wilde-ot, hogy a pilot jóindulattal is csak közepesre sikerült. Ezt egyébként maga Hurwitz is beismerte, így senkit nem lepett meg, hogy végül szinte a teljes epizódot újraforgatták.

Steve Wilde egy gazdag, elkényeztetett Beverly Hills-is srác, aki szerelmes lesz a vele teljesen ellentétes személyiségű Emmy-be. Idővel azonban elválnak útjaik, a lány Dél-Amerikába költözik, hogy humanitárius munkát végezzen, és magával cipeli az esőerdőt gyorsan megutáló lányát is. Steve egy csak és kizárólag magára gondoló, pénzsóvár ember, azonban mikor ismét összehozza őt a sors Emmy-vel, megcsillan a remény, hogy általa talán jobb emberré válik majd.

A kinti kritikák többsége lehúzta a pilotot, sótlannak és poénmentesnek írták le, így én is óvatosabban ültem le elé. 20 perccel később viszont azt kellett megállapítanom, hogy kellemes meglepetés ért, egy a konvencionális humort eldobó, eredeti ötletekkel bíró sitcomot sikerült létrehozni. Az első néhány perc során még voltak kétségeim, de aztán a két főszereplő találkozásától kezdve már minden a helyén volt.

A szereposztás elsőrangú, Will Arnett tökéletes erre a playboy szerepre, de Keri Russel és a lánya, valamint a mellékszereplők - komornyikok és a kissé idióta szomszéd - castingja is jól sikerült. A nézettség viszont alakulhatott volna jobban is, a Rasinig Hope után 5.59 millióan ültek le a képernyő elé megnézni a pilotot, míg 18-49-ben 2.4-es ratingre volt képes.

Értékelés:

Raising Hope

Greg Garcia, a My Name is Earl alkotója érthető módon zokon vette, mikor tavaly az NBC bejelentette, hogy elkaszálja a sorozatát. Ennek okán tett néhány kedves megjegyzést a pávás csatorna vezetői felé, majd kis idő elteltével ismét munkába vetette magát, az új sitcomjára pedig a Fox csapott le. Egy diszfunkcionális famíliával ismerkedhetünk meg, melybe váratlan módon érkezik egy új jövevény. A fiatal, mindössze 23 éves Jimmy nem elég érett a gyerekneveléshez, a probléma azonban ott van, hogy a családja is alkalmatlan erre a feladatra.

A pilotot morbid humor jellemezte, sőt néhány poén már túlment a jó ízlés határán, de egyrészt erre Garcia esetében már hozzászokhattunk, másrészt az összkép mindenképp pozitív maradt. A flashbackek, melyekben Jimmy gyerekkorával ismerkedhetünk meg szintén remekül működnek egyelőre, valószínűleg ezt a későbbiekben is előszeretettel fogják alkalmazni. Lucas Neff a fiatal apa szerepében jól hozza az új helyzetbe kerülő, bizonytalan srácot, de a sorozat igazi erősségei, már ha lehetőségük lesz igazán kibontakozni, az ő szüleit alakító Garret Dillahunt - Martha Plimpton páros lehet majd.

A képben van még a bulizós unokatestvér és az egyelőre mérsékelten vicces nagyi, valamint találkozhattunk a vélhetően romantikus szálat biztosítandó Sabrina-val is, akiben viszont már jóval nagyobb potenciát látok. Végezetül a Raising Hope nézettségéről: önmagában a 7.3 milliós adat, valamint a 3.1-es demó rating jónak mondható, de egy rendkívül erős Glee felvezetés után lehetett volna jobb is a nézőmegtartás. A Fox a minőséget tekintve, legalábbis a pilot alapján jó lóra tett a két újonc sitcommal, a következő hetekben meglátjuk, hogy képesek-e tartani, esetleg még növelni a most látott szintet.

Értékelés:

A Detroit 1-8-7 az alapsztori, valamint az előzetesek alapján semmi újdonsággal nem szolgált számunkra, egy újabb, már unalomig ismert panelokból építkező rendőrdrámának tűnt. A soha ne ítélkezz első látásra alapelvet betartva próbáltam erről megfeledkezni, de sajnos negyed óra elteltével rá kellett jönnöm, hogy hiába minden erőfeszítésem, a sorozat pontosan azt nyújtja, amit vártunk tőle.

A készítők legalább próbálkoztak, dokumentarista stílusban tervezték leforgatni a szériát, mely így azért rendelkezett volna valamiféle egyedi jelleggel. Az ABC-nek azonban ez nem tetszett, véleményük szerint megosztotaná a nézőket és emiatt újraforgatásokra kényszerült a stáb. Hibás döntés született, ugyan nem állítom azt, hogy a dokumentarista jelleg miatt megváltozott volna az egész sorozat összképe, de a jelenlegi végeredménynél biztosan jobb születik.

Detroit Amerika egyik legveszélyesebb városa, erre a pilot elején külön is felhívják a figyelmünket, ezzel is alátámasztva azt, hogy milyen nehéz dolga van az általunk látott rendőrőrs nyomozóinak. Érdekesség, hogy az autóváros központi szerepet kap a történetben és ugyebár a címben is szerepel, ennek ellenére a pilotot Atlanta-ban forgatták... A sötét tónus szintén a mindenhonnan veszély lelkesedik érzést próbálta elősegíteni, de mindez kevésnek bizonyult, mivel a gyilkosságok utáni nyomozás érdektelenre sikerült.

A karakterek többségére szintén igaz ez a jelző, a gyenge középszerből egyedül Michael Imperioli tudott kitűnni, de ez nem a titokzatos, minden ügyet megoldok figura, hanem az alakítása miatt történt. Imperioli a Sopranos Christopher-je után egyelőre rosszul választja meg a szerepeit, talán vissza kellene menni kábelre. A többi karakterből egyelőre keveset látunk, az mindenesetre az elmondható, hogy bármennyire is próbálkoztak az írók, nem sikerült megkedvelnünk az új srácot. Natalie Martinez behozataláért azért jár egy piros pont, bár hozzá kell tenni, hogy ez nem a jól megírt figura, hanem a színésznő külseje miatt jár.

A rész végére kaptunk még egy cliffhangert, de ez már nem osztott, nem szorzott, unalmas 40 percen voltunk túl, a sorozatot semmi nem különbözteti meg a hasonszőrű társaitól. Zárszóként a nézettségre vessünk még egy pillantást: a sorozat nem volt képes kihasználni a Dancing with the Stars erős felvezetését, 9.34 millióan maradtak az ABC-n, demóban pedig 2.3-as ratinget sikerült elérnie.

Értékelés:

A héten megérkezett a The Walking Dead hivatalos posztere, de úgy tűnik nem pihen az AMC marketinggépezete, hiszen ezúttal egy színfalak mögötti videóval leptek meg bennünket. Robert Kirkman, a sorozat alapjául szolgáló képregény alkotója mellett hallhatjuk még a showrunner Frank Darabontot és a producer Gale Anne Hurdot is, a színészek közül pedig Andrew Lincoln, Sarah Wayne Callies, Jon Bernthal és Laurie Holden mesélnek a forgatással kapcsolatos élményeikről. Az interjúkon és a forgatási felvételeken kívül a közel öt perces videó számos új jelenetet is tartalmaz.

Jeff Zucker távozik az NBCU éléről! Nem tagadom, régóta vártam arra, hogy leírhassam ezt a mondatot. Zucker, az egy évvel ezelőtt távozó Ben Silverman-nel együtt döntő szerepet játszott a pávás csatorna utóbbi néhány évben tapasztalt vesszőfutásában. Szakmailag megalapozatlan döntések sora fűződik a nevéhez, az NBC pedig jó ideje utolsó helyen kullog (CW-t nem számítva) az országos csatornák versenyében.

('hol ronthattam el?')

Júniusban röppent fel a pletyka, hogy lemond az elnöki posztról, a távozását végül a mai napon maga Zucker jelentette be. A döntés hátterében az NBCU-Comcast üzlet áll, az új tulaj ugyanis többször is a tudtára adta, hogy nem vele képzeli el a jövőt. Zucker néhány hónapig még a posztján marad, a lemondása akkor lép életbe, amikor a kábelhálózat-szolgáltató Comcast véglegesíti az NBCU-val történő megállapodását.

"I don't think we'll ever be able to say, NBC is number one in prime time." - az idézet természetesen Zucker-től származik, mely után az iparágon belül érthető módon már senki nem vette őt komolyan. A mondatot most úgy fogalmazhatjuk át, hogy az NBC Jeff Zucker irányításával már soha nem lesz első az országos csatornák között. A tovább mögött Zucker ma reggel (amerikai idő szerint) írt e-mailje olvasható, melyet az NBCU alkalmazottjainak címzett és tulajdonképpen egy búcsúlevélnek tekinthető.

Az NBC idei legnagyobb reménységéről van szó, komoly pénzeket öltek a reklámkampányba és bíznak abban, hogy megtörik az utóbbi évek tendenciája, vagyis sikerrre tudnak vinni egy high concept sorozatot. A The Event készítői minden egyes alkalommal hangoztatják, hogy tanultak az elődök hibáiból és okos, de ezzel együtt dinamikus történetvezetést, valamint gyors válaszokat ígértek. Nézzük, hogy a pilot mennyire tudott megfelelni ezeknek a kritériumoknak.

A történetről, illetve magának az 'eseménynek' a mibenlétéről nem tudunk meg sokat, inkább csak sejtetéseket kapunk, az első részben tehát a négy-öt kérdést feldobok, kevés választ adok formulát játszatták el velünk az írók. Az ígéretek szerint a következő két-három epizódban ezek közül jó párat megválaszolnak, egyelőre csak bizakodhatunk, hogy ez valóban így lesz. A sztorit láthatjuk a kis és nagy ember szemszögéből is, a két főszál Sean Walker barátnőjének eltűnése és az utána való nyomozás, valamint az amerikai elnök és a titkos alaszkai támaszpont felfedezése és az ehhez kapcsolódó bejelentés volt.

A pilot legfőbb erénye, hogy sikerült felkelteni az érdeklődésemet, de nagyon sok fog múlni azon, hogy a rész végi cliffhangerre milyen magyarázatot találtak ki. A megvalósítás tévés szinten jónak mondható és színészgárdára sem lehet panaszunk, többek között Jason Ritter (Joan of Arcadia, The Class), Blair Underwood (Dirty Sexy Money, In Treatment), Sara Roemer (Fired Up), Scott Peterson (Gilmore Girls), Zjelko Ivanek (Damages) és Laura Innes (ER) is a stáb tagja. Ritter-t, a kis ember belekeveredik a nagy összeesküvésbe helyzet miatt gyorsan sikerül megkedvelni, Sara Roemer eyecandy szempontból tökéletes választás, Underwood és főként Ivanek személyében pedig két rendkívül karizmatikus színészt szerződtettek, bízzunk benne, hogy jól megírt karaktereket kapnak majd.

A pilot legnagyobb hibája az időben ugrálások voltak, pontosabban az, hogy túl sokszor és ezzel együtt feleslegesen alkamazták. A flashbackek várhatóan maradni fognak, de a gyakoriságukon mindenképp csökkenteni kell. A hibáival együtt egy korrekt pilotot sikerült összehozni, de a döntő szót, vagyis hogy nézős marad-e majd csak később, nagyjából a harmadik-negyedik rész környékén mondom ki. A pilot nézettségével elégedett lehet az NBC, a hétfő 9 órás slot-ban 10.87 millió néző követte a sorozatot, a 18-49-es korosztályban pedig 3.6-os ratinget sikerült elérnie.

Értékelés:

Kiváló évadot zárt tavaly a Chuck, talán csak az évadzáró lógott ki a sorból, túl sok mindent szerettek volna belepakolni és a cliffhanger sem nyerte el a tetszésemet. Emiatt kissé aggódva vártam az negyedik etap nyitóepizódját, és sajnos azt kell mondanom, hogy a félelmeim ha csak részben is, de beigazolódtak. A kép után már spoilerek társaságában folytatom.

A történet onnan veszi fel a fonalat, ahol tavaly abbahagytuk, Chuck megtudja, hogy a fater mellett anyuka is kém volt és természetesen nincs más választása, mint megkeresni őt. Morgan-nel szövetkezve a fél világot bejárják miatta, de mindezt természetesen titokban, Ellie nyomására ugyanis Chuck felhagyott a kémélettel. Közben Sarah és Casey a saját ügyükön dolgoznak, mely aztán mindannyiunk nagy meglepetésére összefonódik Chuck küldetésével. Mindeközben meglátogatjuk az új, CIA bázisnak kialakított Buy More-t, valamint megismerkedünk a távolsági kapcsolat nehézségeivel és a sexting fogalmával is.

Nézzük először a pozitívumokat: megkaptuk a szokásos humoradagunkat és szerencsére a karaktereink ugyanannyira szerethetők, mint az elmúlt években. Chuck és Sarah kapcsolatának természetesen újabb próbát kellett kiállnia, de ez várható volt, a Schwartz-Fedak kettős tisztában van azzal, hogy néha meg kell kavarni az állóvizet. Morgan minden egyes jelenete aranyat ért, míg Casey ezúttal is számos remek egysorossal állt elő.

Sarah: Have you ever been in a long distance relationship?
Casey: No. I either leave or they die.

Casey: Now we employ the best commie rifle ever invented - Comrade AK-47.

A Jeff-Lester kettős nem szerepelt az évadnyitóban, mint ahogy awesome sem, csupán Ellie ugrott be az epizód végén egy rövid jelenet erejéig. A neves vendégszereplők könnyen feledtették a hiányukat, Olivia Munn, Dolph Lundgren és Linda Hamilton is tiszteletét tette, utóbbi Chuck anyukáját alakítja majd több részen keresztül. A casting ugyan elsőrangúnak mondható, a hozzá kapcsolódó történetszál azonban kevésbé. A tavalyi cliffhanger idején is erőltetettnek éreztem, és ez most sem változott, ráadásul a mostani epizód végkifejlete szintén hagyott kívánnivalót maga után.

Ez vonatkozik az anyuka szökésére, másrészt Chuck és Ellie beszélgetésére, ahol az írók immáron sokadszor 'a mások érdekében titkolóznunk kell kártyát húzták elő', melyet már hiteltelennek éreztem. Az évadnyitó tehét bővelkedett jó és rossz pillanatokban egyaránt, a hibák ellenére összességében korrekt részt láthattunk , csak éppen a Chuck esetében ennél azért többet várunk. Végezetül a nézettségről röviden: sajnos nem alakult valami fényesen, hétfőn 5.7 millió néző követte nyomon az epizódot, demóban pedig 2.0-ás ratinget ért el. Nincs túl jó helyzetben a sorozat, az elmúlt évekhez hasonlóan izgulni kell majd a berendelésért.

Értékelés: