A 24 kaszáját mintegy két hónappal ezelőtt jelentette be a Fox és magamon is meglepődtem milyen közönnyel fogadtam a hírt. Az első három évadot, legalábbis műfajon belül korszakalkotónak lehet tekinteni, és számomra is meghatározó élmény volt Jack nehéz napjait végigkövetni.

Útközben azonban valami elveszett, rengeteg önismétlésbe futottak bele az alkotók és egyre izzadtságszagúbb, a kreativitás hiányát jelző fordulatokat kaptunk. Elfáradt a sorozat és talán jobb is, hogy kilenc évvel (a sztrájk miatt kiesett egy év) az indulást követően, mielőtt még önmaga paródiájává vált volna, befejeződnek Jack kalandjai. A tovább után, immáron spoileresen a nyolcadik évad kerül górcső alá.

A 2010/11-es országos sitcom felhozatalt ezúttal egy bejegyzésen belül foglalom össze, a jelenleg is nézett sorozatokon kívül szóba kerülnek az időközben elkaszáltak, valamint a nyári darára várók is. Kezdjük először azokkal, amik nálam nem érték meg az idény végét.

A How I Met Your Mother már egy ideje (nagyjából a harmadik etap óta) nem a régi, a fokozatos minőségromlást végül az ötödik évad közepén untam meg. A probléma nem abból adódott, hogy mikor ismerjük meg Ted feleségét, sokkal inkább a kiszámítható, gyenge poénokkal volt a baj, illetve azzal, hogy Barney-n kívül (mondjuk ő is vesztett az erejéből) a többiekre unalmas, gyengén megírt szerepeket osztottak...

Az újoncok közül a Brothers, valamint az Accidentally on Purpose csak a pilotot érte meg nálam, míg előbbi az utóbbi évek egyik leggyengébb kezdő részét produkálta, addig utóbbinál leginkább a gyenge alapsztori és Jenna Elfman jelentette a problémát. Az ABC-s The Middle-t és Cougar Town-t ezzel szemben több részen keresztül is követtem, azonban Courteney Cox-éktól a számomra érdektelenné vált karakterek, a családcentrikus Middle-től pedig a kiszámíthatóság miatt kellett megválnom.

Jöjjenek azok a sitcomok, melyeket egész évadon keresztül végigkísértem: a Better off Ted sajnos rövid életűnek bizonyult, de hozzá kell tenni, hogy már a második évadot is egyfajta ajándéknak kell tekintetünk. Az adásba nem került két részt június 17-én adja le a csatorna, de csak abban az esetben, ha nem kerül sor hetedik mérkőzésre az NBA nagydöntőjében. Ezúttal is szürreális találmányok, nagyszerűen megírt karakterek és nem mindennapi poénok jellemezték az egykamerás sitcomot, így nem kérdés, hogy kiérdemelte a 8/10-es értékelést.

A Modern Family ellenkező utat járt be, mint a BoT, hiszen már a pilottól kezdődően nagy sikerrel vetítették, sőt szinte egész évben a fokozatos nézőgyarapodás jellemezte. Szerencsére a minőség is adott volt, a közepes pilot után nagyszerű részekkel jelentkeztek, talán csak az évad közepén volt egy kisebb megingás. Az utolsó néhány epizód, főleg a nagyszerűen sikerült Hawaii-s viszont már a régi szintet hozta, és összességében azt mondhatjuk, hogy a a 24 rész alatt a család mindhárom ágának történetét érdekessé tudták tenni - 7/10.

Jöjjön most két CBS-es sitcom, a Rules of Engagement, mely negyedik és a The Big Bang Theory, ami a harmadik évadát tudta le. Előbbi messze a legjobb többkamerás sitcom jelenleg, sőt azt kell mondjam, hogy ezt a pozíciót már tavaly kivívta magának.. Évadról évadra javul és a fantasztikus "Wárbörtön" mellett a többieknek is hagynak teret, legfőképpen Audrey, Russell, valamint az idén állandó szereplővé avanszált Timmy hozza, természetesen Jeff mellett a legtöbb poént - 7.5/10.

A The Big Bang Theory sajnos sokat vesztett az erejéből, Sheldon sem a régi és sajnos a Leonard-Penny szerelmi szál szintén nem vált a sorozat előnyére, sőt... Nem mondhatom azt, hogy hullámzott volna a teljesítménye, inkább a biztos középszert hozták, így ez 5/10-re jött ki és egyben komoly minőségi romlást eredményezett tavaly óta. A 30 Rock is elfáradni látszik, de ennek a jeleit már tavaly tapasztaltuk. Néhány részre még össze tudja magát szedni - a Conan és Jay Leno "eset" kifigurázása remek volt és úgy általában a Jack-kel kapcsolatos történetszálak továbbra is jónak mondhatók. A többi azonban... Liz önismétlő szenvedései már nem tudnak érdekelni, de a mélypontot Tracy és Jenna jelentik. A negyedik évadra osztályzatként 5/10 megy.

Két NBC-s sitcomot tettem el nyári darára, az egyikük az anno két rész után dobott Community, mely a beszámolók alapján azóta komoly fejlődésen ment keresztül. A Parks & Recreation pedig már egy ideje tervbe volt véve, remélhetőleg nyáron mindkét évadával végzek majd.

A The Hollywood Reporter az Emmy jelöléseket megelőzően (július 8.) interjú sorozatot készít néhány esélyessel, elsőként hat dráma sorozat főszereplője ült le egy asztalhoz: Jon Hamm, Bryan Cranston, Matthew Fox, Matt Bomer, Ray Romano és Alexander Skarsgard. Az persze jó kérdés, hogy Matthew Boomer vagy éppen Alexander Skarsgard mit keres közöttük, hiszen előbbi, legalábbis teljesítménye alapján kilóg a társaságból, míg svéd barátunk a True Blood első két évadában mellékszereplő státuszban volt.

Azonban lépjünk túl ezen, hiszen a THR riportere által feltett kérdésekre szerencsére nem a sablon válaszok jöttek és rendkívül érdekes beszélgetés alakul ki a színészek között. Volt, amikor a humor került középpontba, míg máskor remek insider infókat osztottak meg velünk. Néhány kiragadott példa:

Véget ért a hat éves utazás, a Lost-nak pedig túlzás nélkül állíthatjuk, egyértelműen ott a helye a sorozatok pantheonjában. Azt hiszem ezzel a megállapítással nem érdemes vitatkozni, ezt azoknak is el kell fogadni, akik nem nézték, időközben abbahagyták, vagy éppen a végén csalódtak benne, hiszen már csak a sorozatok világában betöltött jelentősége miatt is megilleti az első mondatban megfogalmazott pozíció. Azt, hogy ezt a teljesítménye alapján is megérdemeltnek mondhatjuk-e, már csak a tovább után, spoilerek társaságában fejtem ki.

Egy könnyed akciókomédia, ami nem veszi komolyan magát, valamint humoros és egyben kifejezetten ötletes párbeszédekkel van tele? - jöhet, főleg ha a két főszereplőt Bradley Whitford-nak (West Wing, Studio 60) és Colin Hanks-nek (Band of Brothers, Mad Men) hívják, akik között már az első perctől kezdődően nagyszerű az összhang.

Matt Nix (Burn Notice) sorozatában Dan Stark, Whitford alakításában egy régi vágású, a szabályokkal mit sem törődő veterán zsaru, aki a fiatal, karrierista Jack Bailey-t (Hanks) kapja meg társként. Előbbi már csak azért lehet a rendőrségnél, mert a 80-as években megmentette a kormányzó fiát, míg utóbbi túl sok embernek szólt be az eddigi pályafutása során, így nem meglepő, hogy piti, elsősorban lopással kapcsolatos ügyeket kapnak. Persze, egy ilyenből is kikerekedhet valami komolyabb, például a párologtató elcsenéséből a perui drogkartellig is eljuthatunk...

Ahogy a fentiekből is kitűnik, Nix-ék elnagyolnak bizonyos részeket és emellett a kliséket sem vetik meg, de jól láthatóan szántszándékkal teszik, mintegy ezeket kifigurázva. A pilot végig pörgős iramú, és ami egy buddy comedy-nél még fontosabb, remek beszólásokkal tarkított, végig hangulatos 40 percet biztosít. Whitford és Hanks mellett még két állandó szereplőnk van, az államügyésznek dolgozó szöszi eyecandy (Jenny Wade), aki egykoron Jack barátnője volt, valamint a vaskalapos főnöknő (Diana Maria Riva), de a sorozatot egyértelműen a Dan (és a bajsza természetesen) - Jack kettős uralja.

A The Good Guys nemzetközi koprodukcióban készült, és korábban a Code 58, majd a The Five Eight címre is hallgatott. A Fox múlt hét szerdán mutatta be, a többi rész azonban majd csak a nyári szezonban, június 7-től a Lie to Me-vel párban lesz leadva. A pilot nézettsége sajnos siralmas volt, de talán bízhatunk benne, hogy nyáron, konkurencia hiányában (és a várakozások is jóval kisebbek) elfogadható eredményt produkál majd. Mindesenetre a Fox bízik benne, hiszen az upfronts-on kihirdetett műsorrendjében is szerepel, mely szerint szeptembertől péntekenként is számol vele a csatorna.

Értékelés:

Átívelő szál vs. standalone részek. A szokatlan kezdés oka abban keresendő, hogy utóbbiak miatt kapta idén (is) a legtöbb kritikát a Fringe, míg a pozitív visszajelzések a többnyire remekül bemutatott főszálhoz köthetőek. Természetesen nem intézhető el ilyen könnyen a második évad értékelése, a legerősebb epizódokról, a végére kifejezetten jól kezelt karakterábrázolásról, valamint John Noble elsőrangú alakításáról is szót ejtek a kép alatt, immáron spoilerek társaságában.

Nagy fába vágták a fejszéjüket Jeff Pinkner-ék (showrunner), amikor az első évad végén betekintést adtak a párhuzamos világba, hiszen ettől kezdődően az elvárások is megnőttek a sorozat irányába. Ezzel együtt sejteni lehetett, hogy jó esetben is csak az évad egyharmadában tudnak vele foglalkozni, a többit a monster of the week típusú esetek fogják kitenni. Sajnos ezek nagy része elcsépelt sztorira épült és a könnyen felejthető kategóriába került.

Az évad első felében csupán néhány epizód koncentrált a főszálra, a 2x15-ös Jacksonville után viszont ezek voltak túlsúlyban. A musical beütésű Brown Betty-t leszámítva ekkor már tudatosan felépített, nagyszerű részeket kaptunk, viszont ettől függetlenül az évad megítélése felemás maradt. Miként lehetne ezt a jövőben elkerülni? - egyrészt a különálló részek érdekesebbé tételével, melyeket az ötletesebb sztori mellett rövid átívelő szállal kellene megspékelni. Itt mindössze néhány jelenetről lenne szó, de segítségükkel gördülékenyebbé válna a történet.

A sorozat befejezési időpontjának kihirdetése szintén jó hatással lehetne, de megoldás lehetne a 13 részes (midseason-re pakolt, egyben leadott) szezon is, mely ugyan a rajongók számára elsőre nem hangzik biztatóan, de ennek segítségével jóval feszesebb évadot láthatnánk. Utóbbi biztosan nem valósul meg, hiszen a Fox már kihirdette a műsorrendjét, azonban bízom benne, hogy a felsoroltak közül valamelyik talán realizálódik majd a későbbiekben.

Térjünk azonban vissza a második évadhoz, melyben végre a karakterizációban is előrelépést figyelhettünk meg. Ezt elsősorban Walter és Peter kapcsán tudjuk elmondani, de Olivia esetében is pozitív változásnak lehettünk szemtanúi. Ezt többek között olyan részeknek köszönhettünk, mint a már említett Jacksonville, melyben Olivia került egy kicsit közelebb hozzánk, vagy a Peter, mely a Fringe eddigi történetének legjobb epizódja és emellett John Noble parádés alakításáról marad emlékezetes. Említsük meg a 2x21-es Northwest Passage-t is, amiben Peter útkeresését láthattuk és emellett végre iskolapáldáját láttuk a standalone és a főszálhoz tartozó jelenetek vegyítésének.Szépen felvezették nekünk a finálét, melynek már a címe sokatmondó volt... a két részes Over There a túloldalon játszódott.

A párhuzamos univerzum bemutatása nagyszerűen sikerült, egyrészt volt idő az ottani történelem, azon belül is az"események" színhelyének bemutatására, de a sorozattól megszokott módon érdekes utalásokat is láthattunk a két világ közötti különbségre - West Wing 11. évad, Walternate térképe, Kennedy, etc. Válaszokban sem volt hiány, és ami fontos, mindezt nem szájbarágósan kaptuk meg, a finálé egyetlen negatívumaként talán csak a kiszámítható cliffhangert - a "túloldali" Olivia beépülése a mi világunkba - hoznám fel. Szó se róla, így is döbbenettel néztük végig az utolsó perceket, csupán a meglepetésfaktor nem volt annyira erős.

Mindenesetre nem a Fringe-ről beszélnénk, ha nem rejtettek volna el még néhány, a jövőre vonatkozó kirakóst nekünk, így például az ezen a képen látható anagrammát, mely tulajdonképpen egy sejtetés Sam Weiss későbbi szerepét illetően. Faramuci a helyzet, a második évad ugyan beváltotta, legalábbis a főszálat, valamint a karaktereket illetően az előzetes reményeinket, viszont a korábban már kitárgyalt hullámzó teljesítmény miatt mégsem lehettünk teljes mértékben elégedettek vele.

Értékelés:

A The Pacific kétségkívül grandiózus vállalkozás volt, a közel 250 milliós költségvetésű minisorozat 10 részen keresztül mutatta be a a második világháború csendes-óceáni hadszínterét, mindezt a Band of Brothers stábjának közreműködésével. A nagyszerű stáb, a történetben rejlő lehetőségek, valamint az anyagi háttér ellenére azonban nem volt könnyű dolga, akarva akaratlanul a nagy előd BoB-hoz mértük a teljesítményét... ezen a vizsgán sajnos elbukott, önmagában vizsgálva ugyan megállná a helyét, de a gondolat, miszerint ezt jobban is képernyőre lehetett volna vinni, végig ott motoszkált a fejemben.

A legfőbb problémát a koncepcióban látom, míg a Band of Brothers végig az Easy századra koncentrált és a hatalmas szereplőgárda ellenére a kiemelt karaktereken kívül a többieket is sikerült megismernünk, addig a Pacific erre nem volt képes, sőt még a főszereplők kapcsán sem lehettünk teljesen elégedettek. Természetesen érthető, hogy ezúttal más megközelítéssel próbálkoztak és papíron még jól is hangzott a Eugene Sledge és Robert Leckie könyveinek feldolgozása, valamint John Basilone történetének elmesélése, de a megvalósításba már hiba csúszott.

Amint megismertük az egyik karaktert, elbúcsúztunk tőle és jött a következő, ezzel megnehezítve a velük való azonosulást. Néha az volt az ember érzése, főként a minisorozat első felében, mintha részleteket látnánk a háborúból, átérezzük annak brutalitását, a katonák szenvedéseit, de nem tudták hozzánk közel hozni a karaktereket. Eugene történetszálával ez némileg változott és és a végére keretbe zárták a másik két főhős sztoriját is, ez azonban összességében kevésnek bizonyult, nem is beszélve a mellékszereplőknél vétett hibákról.

Ez utóbbit a minisorozat végén bemutatott élettörténetek bizonyították, míg a Band of Brothers-nél szinte mindegyiküket felismertük és el tudtuk helyezni a történetben, addig a Pacific esetében ez korántsem volt így... Az nem ért meglepetésként, hogy belefutottak néhány, talán a műfaj sajátosságából is eredő sablonba, ez a Band of Brothers-nél is megvolt, csak ott a jellemábrázolásnak köszönhetően felülemelkedtünk rajtuk. A karakterizáció mellett a "minden részben egy új csatatérrel ismerkedünk meg" elképzelés sem vált be igazán, a készítőknek nem ártott volna megfogadniuk a kevesebb néha több mondást.

Hiányzott a kohézió, legalábbis a produkció egészére vonatkozóan, hiszen egyes részek önmagukban vizsgálva erőteljesnek bizonyultak, főként a minisorozat második felében. Az 1x09-es Okinawa, az ezúttal is remek munkát végző Timothy Van Patten rendezésében rendkívül megrázó és elgondolkodtató volt és egyértelműen a The Pacific legerősebb egy óráját produkálta. Az 1x07-es Peleliu Hills, illetve a záró epizód Home kapcsán is elismeréssel kell szóljak, negatív példaként pedig a teljesen felesleges (Leckie fikciós szerelmi szála) Melbourne (1x03)-t hoznám fel.

A három központi karakter közül Leckie vegyes képet alakított ki bennem, jól indítottak, azonban idővel, nagyjából a negyedik, ötödik rész környékére önismétlővé vált a figura, és csak a befejezéskor kapott ismét erőre. James Badge Dale szolid alakítást hozott és egyben megbizonyosodtam arról is, hogy a nyáron műsorra kerülő AMC-s Rubicon jó vásárt csinált vele. Jon Seda-ra sem lehetett különösebb panaszunk, az általa játszott John Basilone azonban szinte végig kilógott a történetből....nem úgy, mint Eugene Sledge, itt végre sikerült elmélyíteni a figurát és az ő segítségével tudták leginkább érzékeltetni a háború szörnyűségeit. Joseph Mazzello (a Jurassic Park kis Timmy-je) a Pacific egyik kellemes meglepetésének bizonyult, nagyszerű alakítást nyújtott az eleinte bizonytalan, majd a későbbiekben már önmagát is majdnem elvesztő karakter bőrében.

A megvalósításról is szót kell ejtenünk, ami a költségvetés nagyságát ismerve úgymond hozta a kötelezőt, viszont külön is kiemelendő a Peleliu reptérnél, valamint Iwo Jima-n (rövid, de annál "hatásosabb") éa Okinawa-n bemutatott csatajelenetek. Nem könnyű feladat a The Pacific értékelése, ahogy azt korábban is említettem, hullámzó színvonal jellemezte, középszerű részek mellett részünk volt kiemelkedő, valamint "korrekt, de valami hiányzott belőle" érzést kiváló epizódokból is.

Az előzetes várakozásokhoz képest csalódást jelentett (ezért is pontoztam le végül), de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hibáival együtt számos, a háború borzalmait hitelesen visszaadó jelenettel "ajándékozott" meg minket.

Értékelés:

A Rescue Me, immáron hatodik évadával június 29-én tér vissza az FX képernyőire. A mostanival együtt még két évadon keresztül nézhetjük Tommy Gavin és kompániájának kalandjait, a nyár folyamán tíz, míg a jövőre esedékes befejező évadban kilenc epizódot fogunk kapni. Stílusosan 2011 szeptember 11-én zárul a sorozat, a New York-i terrortámadások tizedik évfordulóján.

A csatorna úgy döntött, hogy a hatodik etapot egyik újoncával, a Louis C. K. stand-up komikus nevével fémjelzett Louie-val rakja párba. John Landgraf, az FX elnökének indoklása:

The pairing of Rescue Me and Louie this summer will create an hour and a half of the funniest and most ruthlessly honest comedy and drama about men ever seen on commercial television. We're thrilled by the quality of both these shows.

Az első hatodik évados promó is kijött, és ez alapján egyelőre bízhatunk abban, hogy jól veszik fel a fonalat a tavalyi sokkoló befejezés után.

Véget ért a 2010-es upfronts, melynek teljes értékelését természetesen majd csak az újoncok bemutatkozása után tudjuk elvégezni. Az mindenesetre látszik, hogy az országos csatornák idén is inkább a biztosra mentek, míg tavaly az orvosos, addig most a jogi, valamint a  rendőrdrámák voltak a slágerek. A sitcomok között feltűnően sok a párkapcsolatot bemutató újonc és ami még szintén érdekes, a 12 berendelt komédiából mindössze csak három többkamerás.

Ha már a statisztikánál tartunk, az upfrontson összesen 36 új sorozatot jelentettek be, a műfaji megoszlás pedig 23-12 a drámák javára. Szokás szerint a Fox volt az egyetlen, amelyik animációs sorozattal is számol. A legtöbb berendelés, nem meglepő módon az NBC-tól jött, összesen 12, majd őket követte az ABC (9), a Fox (7), a CBS (6) és végül a CW (2). A legbátrabb csatorna cím tulajdonosa a CBS lett, mely merész és elsőre okosnak tűnő változtatásokat eszközölt a műsorrendjén.

A pávás csatorna erre rá volt kényszerítve, míg a hatalmas csalódásain túllépni igyekvő ABC-t közepesnél gyengébb felhozatal, valamint ezúttal is elhibázottnak tűnő műsorrend jellemezte. A Fox, ahogy arra számítani lehetett a sitcomok terén próbál erősíteni, de a dráma felhozataluk kapcsán sem érheti szó a ház elejét. A CW mindössze két újoncot kért be, és érdekes módon, míg az egyikük (Hellcats) tökéletesen beleillik a csatorna profiljába, addig a Nikita-val egy teljesen más irányba mozdultak el.

Az upfronts ugyan véget ért, de nem árt megjegyezni, hogy az elkövetkezendő hetekben még kaphatunk hírt berendelésekről, például sanszos, hogy az ABC átveszi a Ghost Whisperer-t, illetve a CW, valamint a CBS kapcsán jó esély van midseason sorozat bekérésére. A blog keretein belül igyekeztem minden fontosabb eseményről hírt adni, kezdve a pilotszezon eseményein át az upfronts öt napjáig. Ez utóbbit - csatornaleírások, az újoncok adatlapjai, valamint előzetesei - egy kupacban is meg lehet tekinteni, ide kattintva elérhető a több, mint 50 bejegyzés.

Végezetül álljon itt egy szubjektív lista arról, hogy mely országos újoncoktól várom (a promók után néhol változott akár pozitív, akár negatív irányba a kép) a legtöbbet. A felhozatal "erősségét" jelzi, hogy az utolsó néhány helyre már csak "talán guilty pleasure-nek jó lesz" jelzővel illetett újoncok kerültek. A sorozatok leírása, valamint promója az adott címkére kattintva érhető el. update: a Terra Nova pilotját májusban mutatja be a Fox, de a sorozat csak a 2011/12-es évadtól lesz látható.

drámák

1. Ride Along (Fox)

2. Undercovers (NBC)

3. No Ordinary Family (ABC)

4. The Event (NBC)

5. Lone Star (Fox)

6. Hawaii Five-O (CBS)

7. Blue Bloods (CBS)

8. Nikita (CW)

9. Chaos (CBS)

10. My Generation (ABC)

sitcomok

1. Running Wilde (Fox)

2. Mr. Sunshine (ABC)

3. Raising Hope (Fox)

4. Better With You (ABC)

5. Happy Endings (ABC)

A tovább mögött a Hollywood Reporter-nek köszönhetően a 2010/11-es évad őszi (változások előfordulhatnak) műssorendjét lehet megtekinteni.

A CW csupán két újoncot rendelt be, azonban egyelőre ezeknek sem volt képes trailert összedobni, helyette csupán pilotból kivágott jeleneteket adtak ki. A tovább mögött lehet megtekinteni őket.

készítők: Kevin Murphy (Desperate Housewives, Caprica; producer) Tom Welling (producer)

szereplők: Aly Michalka, Ashley Tisdale (High School Musical), Heather Hemmens, Robbie Jones (One Tree Hill), Matt Barr, Ben Browder (Stargate)

bemutató időpontja: 2010. ősz slot: szerda 21:00

alapsztori: Marty (Aly Michalka) egy fiatal joghallgató, akinek komoly problémával kell szembenéznie, miután elveszíti tanulmányi ösztöndíját. Ahhoz, hogy ne kelljen félbeszakítani a tanulmányait egyetlen esély kínálkozik, az egyetem híres cheerleader csapatába, a Hellcats-be kell jelentkeznie.

várakozási faktor: na jó, az eyecandy-faktor miatt kap plusz 20-at, így végül 30%.

készítők: Craig Silverstein (Bones, K-Ville; producer, várhatóan showrunner), McG (Chuck, O.C., producer), Danny Cannon (CSI; pilot rendezője)

szereplők: Maggie Q (Live Free or Die Hard), Lyndsy Fonseca (Desperate Housewives, How I Met Your Mother), Shane West (ER), Aaron Stanford (Traveler), Melinda Clarke (O.C.), Xander Berkeley (24)

bemutató időpontja: 2010. ősz slot: csütörtök 21:00

alapsztori: több film és sorozatadaptációban is láthattuk már a történetet: Nikita-t még tinédzser korában képezte ki egy amerikai kémszervezet, mely után számos megbízatást, köztük nem egy gyilkosságot is teljesített számukra. Egy árulást követően azonban otthagyja az ügynökséget, majd három év távollét után visszatér, hogy bosszút álljon főnökein.

várakozási faktor: a CW sokat vár a sorozattól, és látszik, hogy mindent meg is tesznek a sikeréért. Kiváló szereplőgárdát hoztak össze és a The Vampire Diaries utáni spot is jóval kecsegtet. 60% körül áll nálam, egy guilty pleasure-t minimum kinézek belőle.