A FlashForward-nak, mint az ősz talán legtöbbek által és leginkább várt sorozatának, igen komoly elvárásoknak kellett megfelelnie. Azonban elég ritkán fordul elő, hogy egy ennyire hype-olt sorozat pilotja képes teljes mértékben az előzetes várakozások szerint teljesíteni. Ez most sem sikerült, de a kezdés ezzel és a felmerülő hibákkal együtt sem okozott számomra csalódást, valamint a lehetőségek is adottak egy jó folytatásra.

A Robert J. Sawyer regényén alapuló sorozatban egy átlagosnak induló napon a föld lakossága pontosan 2 perc 17 másodpercre elveszíti az eszméletét. Azonban ezt nem csupán kiesett időként élik meg, ez alatt ugyanis mindenki bepillantást nyerhet hat hónappal későbbi jövőjébe. Az, hogy ki mit lát természetesen változó, úgymond egyénre szabott (persze akik együtt vannak akkor ugyanazt látják) valaki pozitív, míg mások negatív jövőképpel gazdagodnak.

Akad azért semleges, vagy inkább úgy mondom semmitmondó flash is - és ezzel nem Kobe Byrant reméljük be nem következő szalagszakadását akarom elbagatellizáloni. Sőt, előfordul olyan is, hogy valaki nem látott semmit, amiből egyből adódik is a kérdés, hogy (melyet felesleges volt egyébként a képünkbe mondani) vajon halott lesz-e addigra. Mivel főhőseink többségénél a jelenlegi állapotukhoz képes sorsfordító képek jelennek meg, így a nyilvánvaló rejtély-szál mellett sok lehetőség adódik a karakterizációra is. No, de ez is egyfajta jövőbe pillantás volt, meglátjuk miként használják ki ezeket.

A szereposztás, legalábbis a nevek alapján kifejezetten jónak mondható. Joseph Fiennes (Szerelmes Shakespeare) karaktere nyomoz az ügyben, akinek a rejtély megoldása mellett természetesen a magánéleti szála is előtérbe kerül. Feleségét Sonya Walger (Lost) alakítja, míg Fiennes nyomozótársának szerepében John Cho-t láthatjuk. Utóbbinál jegyezhetjük fel az első casting hibát, egyszerűen nem illik a szerepéhez, valamint a színészi eszköztára is igencsak szegényes. Pedig az ő flashében kifejezetten jó lehetőségek rejtőznek és egy érettebb, vagy mondjuk ki nyugodtan jobb színész minden bizonnyal hitelesebben át tudná ezt majd adni.

Jó volt viszontlátni Brian O'Byrne-t, akit még a Bortherhood-ban kedveltem meg, valamint azért van itt még nekünk egy Jack Davenport (Karib-Tenger K., Coupling) is - jelenlétének ugyan örülünk, egyelőre kevés lehetőséget mutató karakterének viszont kevésbé. És majd elfelejtettem, Seth MacFarlane (Family Guy és American Dad alkotója) is tiszteletét teszi. A készítők nevei között között David S. Goyer, valamint Marc Guggenheim és Brannon Braga neveit találhatjuk, azt pedig, hogy milyen a viszonyrendszer közöttük, illetve személyükről és eddigi munkásságukról bővebben Gaines mindenre kiterjedő ajánlójában lehet olvasni a Deltablog-on.

Azt már a promókban is láthattuk, hogy nem sajnálták a pénzt a pilotra és összeségében látva is elmondható, hogy a megvalósításra nem lehet panaszunk. Talán csak a helikopteres jelenetnél lógott ki a lóláb, de ennyi még talán belefér. A szereplők rövid bemutatását követően megtörténik az esemény, és láthatjuk Los Angelesben, majd a TV-n keresztül az egész világon kialakult káoszt. Közben még egy kenguru (na jó, itt volt még egy rossz pontja a CGI-nak) is Fiennes elé kerül, valószínűleg nem a helyi állatkertből keveredett oda, inkább arról van szó, hogy Goyer-ék is jobban kedvelik a minél több kérdés és csak apránként adagolt válasz taktikáját. Ha ezt okosan csinálják, pedig el akartam kerülni a vele való hasonlítást, de most már legyen, úgymond Lost módra, akkor elégedettek lehetünk majd.

Miután kiderül, hogy az egész földet érintő dologról van szó, Fiennes-ék is beérnek az irodába és néhány gyors kérdés-felelet "játékot" követően elkezdik a nyomozást. Direkt írtam ilyen kapkodónak tűnő stílusban, a pilot nézése közben, legalábbis ennél a pontnál, nagyjából mi is ezt érezhettük. Az események túl gyorsan követték egymást, legalább egy átvezető szakasznak itt kellett volna még lennie. Még a negatívumoknál maradva azért néhány sablon fájó megjátszásáról is essen szó, így például a zene közbeni lassított futás, vagy a Bay bácsi módjára felnézek az égre és jönnek a helikopterek részlet, illetve a törpék azon jelenetei, amikor elvileg félelmetesnek tűnő kétértelmű mondatokat kell "elszavalniuk".

Az alapszituációnak köszönhetően a jellemrajzban is nagy potenciál rejtőzik, Goyer-ék már többször is kijelentették, hogy erre is nagy hangsúlyt fektetnek majd. Ugyan néhány főszereplő flashénél jogosan használhatjuk a klisé jelzőt, de itt, legalábbis a karakterizációt tekintve elsősorban nem a végeredmény, hanem az odáig vezető út lesz a fontos. Mint, ahogy érdekesek lehetnek a közben felmerülő kérdések is, így például az eleve elrendeltség témaköre, vajon el tudjuk, - illetve egyáltalán akarjuk-e kerülni a fél évvel későbbi történéseket. És ugye ez az egyes karakterek esetében különbözőképp fog megjelenni. A rejtély- szállal is sikerült megvenniük, bízom benne, hogy megfelelően tudják majd adagolni, egyelőre tetszik amit láttam, a kissé logikátlanul gyors reagálás ellenére is.

Ugyan a felfokozott várakozások/hype szerinti szintet nem tudta hozta, hibák és pozitívumok egyaránt adódtak, de a pilot végig magával tudott ragadni.

Értékelés:

A szeptemberi szezonkezdetre a Fox mindössze két újonccal állt ki (többi midseason-ben jön), az egyik a már dicsért és teljes szezonra bekért Glee, a másik pedig a pénteki halálsávba küldött, és ott valószínűleg gyorsan kimúló multikamerás sitcom, a Brothers. Utóbbi esélyeit ráadásul nem csak a kellemetlen spot, de gyenge minősége is rontja...

Michael Strahan, a New York Giants egykori zseniális játékosa (defensive endje) visszavonulása óta kacérkodott a médiával, először a Fox NFL Sunday című műsorában, majd egy rövid, de emlékezetes vendégszereplés erejéig a Chuck-ban tűnt fel. Idén megadatott számára a lehetőség, hogy egy sitcom főszereplője legyen, melyre természetesen gyorsan igent is mondott.

A sorozatban önmagát alakítja, aki és itt jön természetesn a sztori fikciós szála, pályafutása befejezését követően hazatér családjához. A szereposztással nincs gond, Strahan mellett itt van még a középiskolai fociedző apuka Carl Weathers (Rocky), míg az anyuka szerepében a Shield-ből ismerős CCH Pounder látható, a tólószékbe kényszerült tesót pedig Daryl “Chill” Mitchell (Ed) játssza. Nagyjából ez, vagyis a casting, valamint néhány amerikai focis megjegyzés volt az, ami értékelhető a pilotban.

Minek kerteljek, ez rém unalmasra sikerült, szinte nulla poénnal, de még csak elmosolyodni is ritkán tudtam. A pilot nagy részében a két tesó civakodását láthattuk, melyet nemcsak, hogy túlzásba vittek, de több esetben már ripacskodásba ment át. Strahan-ról egyébként kiderül, hogya pénzügyi tanácsadója ellopta minden pénzét, így most csak a családjára számíthat. Így van, egy komoly karriert befutott SB győztes és a pályán kívül is intelligens sztárnak nincs is más lehetősége... De legalább az alapszituációban találtam valami vicceset, kár, hogy ezt nem annak szánták.

Számomra még mindig fájó pont a két évvel ezelőtti elveszített Super Bowl, de ettől függetlenül Michael-t mindig is kedveltem, és alapvetően nem is rossz ötlet Strahan-tól az, hogy sorozatban akar szerepelni. Viszont a főszereplői státusz kicsit sok neki, mellékszereplőként simán el tudnám képzelni - természetesen egy másik sitcomban, ja, és lehetőleg többet ne alakítsa önmagát. Értem én a Fox gondolkodásmódját, de ami először jó ötletnek tűnt és nézőcsalogatásnak szántak rosszul sült el, a Brothers példája is bizonyítja, hogy ez nem működik.

Értékelés:

Ha az eddigi újonc sitcom-felhozatalt nézem, akkor volt egy azonnali kasza - Accidentally on Purpose, egy közepes, még adok neki esélyt - Community és egy annál valamivel jobb és a jövőre nézve is bizakodást kiváltó - Modern Family. Talán Bill Lawrence Cougar Town-ja tudott a leginkább megfogni elsőre, de azért még neki is van miben javulnia.

Az egykamerás sitcomnál többen is kritizálták a címválasztást, de azt is mondhatjuk, hogy legalább már itt kijátszották a kártyáikat és nem rejtették véka alá, hogy mi lesz a sztori kiindulópontja. Na jó, persze a cougar szó hallatán akár a helyi focicsapat kabalaállatára is gondolhatnánk, de ez a fogalom ezúttal a 35-40 éves vonzó nőt takarja, aki adott esetben a ragadozóhoz hasonlóan csap le fiatal áldozataira...A cougar szerepét Courteney Cox-ra osztották, akinek karaktere a válás után nehezen tud bepasizni és élete nagy problémájaként éli meg, hogy már lassan fél éve nem jött össze a dolog. Egészen addig, míg barátnője (Busy Phillips) el nem csalja egy kis bulizós estére, a sztori többi része pedig innen könnyen kitalálható.

Érdemes összehasonlítani az ABC másik nagy reményű sitcomjával a Modern Family-vel. Ed O'Neill-ék esetében nagyobb hangsúlyt fektettek a karakterekre, több mindent tudtunk meg róluk, jóval kidolgozottabbak voltak - már amennyire ez  egy 22 perces pilotban lehetséges - , viszont poénok tekintetében szegényesebbre sikerült. Jelen kritikánk tárgya ennek az ellentetje, jól szórakoztam rajta, a poénok nagy része ült - egy-kettő ugyan elég kiismerhető volt, viszont jellemrajz tekintetében szegényesebbre sikerült. De hangsúlyozom a pilot alapján, ugyanis mindkettőben megvan arra a potenciál, hogy az úgymond hiányzó részt idővel pótolni tudja.

Cox jól hozza a szerepet, és természetesen róla tudunk meg a legtöbbet, de még így is hiányoltam valamit, ami egy kicsit közelebb hozza közénk a karaktert. Mindenesetre a lehetőség adott, mint ahogy a lazára vett ex-férj, illetve tinédszer gyerek (Dan Byrd) esetében is. A barátnők már kevésbé jöttek be, Busy Phillips sosem volt igazán a kedvencem, míg Christa Miller antipatikus jellemvonásain remélhetőleg azért alakítanak majd. Kapunk még egy tapló szomszédot is, az ő esetében többfelé elindulhatnak majd.

A nézettségről még röviden - egészen kiváló 4.4-es demó és 11 milliós nézettséget hozott a premier, a Modern Family-vel egyetemben remek rajtot vettek. Ugyan valószínűleg csökkeni fognak a DWTS felvezetése nélkül, két szintén újonc sitcom lesz előttük (Hank, Middle), de még így is jó számokra lehetnek majd képesek.

Értékelés:

Az ABC a  Flash Forward szünetében leadta a V új jelenetekkel megtűzdelt promóját. A célközönség nagyjából megegyezik, így tulajdonképpen adta is magát, hogy melyik sorozatuk közben kell a trailert ellőni. A november 3-án debütáló sci-fi részemről az egyik leginkább várt országos premier, még akkor is ha az utóbbi időben néhány kevésbé biztató hír is napvilágot látott róla.

Közel egy hónappal ezelőtt a gyártó Warner Bros. TV két hétre leállította a forgatást, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy a forgatókönyveket még inkább a pilothoz tudják igazítani, és az íróknak legyen elég idejük kidolgozni a történetet. Minden bizonnyal ez is szerepet játszhatott, azonban bennfentes (Ausiello) információk szerint inkább arról van szó, hogy nem voltak megelégedve az addig elkészült scriptekkel, valamint a sorozat irányával, és ezért elsősorban Jeffrey Bell (Angel, Harper's Island) showrunner-t tették felelőssé.

Utóbbi ugyan a sorozat mellett maradhatott, mint executive producer, még mindig van beleszólása a dolgokba, de Scott Peters (4400) lesz ezentúl a showrunner, ebből adódóan az ő szava lesz a döntő, valamint ő határozza meg, hogy merre haladjon majd a történet. A fentiek ellenére továbbra is bízok a sorozatban - Bell-t ugyan sajnálom, de Peters kétségtelenül több tapasztalattal rendelkezik sci-fik terén -  és reméljük képes lesz a várakozások szerint teljesíteni.

update: közben újabb nyugtalanító hírek érkeztek a sorozat háza tájáról. A két hetes forgatási szünetből négy lett, ráadásul novemberben csupán az első négy részt adja le az ABC. Ezt követően a téli olimpia közvetítésére hivatkozva... szünetre vonul a sorozat és a maradék kilenc részt majd csak márciustól láthatjuk. A showrunneri poszton pedig ismét változás történt, Scott Rosenbaum (Chuck és The Shield, mint producer) lett az új "főnök".
 

Általában a mozifilmből sorozatformátumra átültetett és vica versa megoldásokat nem kedvelem, nehezen és sok esetben igencsak izzadtságszagúan sikerül az adaptáció. Persze kivételek mindig akadnak, gondoljunk csak a Friday Night Lights esetére, ugyan ott maga Peter Berg is elismerte, hogy egy sorozatban jobban ki tudja majd bontani a Billinger könyvében felvetett kérdéseket, mint filmjében. Az Eastwick esetében is a könyv volt az első, azonban az FNL-el szemben itt szkeptikus voltam azt illetően, hogy a feldolgozásnak lehet-e létjogosultsága.

Ehhez képest kellemesen csalódtam, azzal együtt, hogy néhány klisére túlságosan is rájátszottak, összeségében korrekt volt a pilot. A történet alapját már csak a film miatt is valószínűleg sokan ismerik: Eastwick városában a boszorkány történeteknek nagy hagyománya van, persze sokak szerint inkább csak butuska babona az egész. Egy ünnepség keretén belül, mely során épp a valós/kitalált múltra emlékeznek, három, egymást szinte alig ismerő nő útjai egy napon a véletlennek, de inkább talán a sorsnak köszönhetően keresztezi egymást. Igen, ők lesznek a boszik, akik a szökőkutas -  mindannyian épp egyidőben kívánunk valamit - jelenetet követően barátságot kötnek. Az idő előrehaladtával egyre több megmagyarázhatatlan jelenség történik velük, ráadásul a városba egy titkokkal teli dúsgazdag idegen is érkezik, aki feltűnően nagy érdeklődést mutat a három grácia iránt.

A szereposztást már a bevezetőben is dicsértem, Rebecca Romijn játssza a szabad gondolkodású és laza Roxie-t - még a neve is rájátszik erre, aki egyedül neveli tinédszer lányát (Ashley Benson). A Jaime Ray Newman alakította Kat természetét tekintve az ellentéte, az ötgyermekes - itt egy kicsit túlzásba estek... - családanya, akit léha férjjel áldott meg a sors, míg a Joanne szerepében feltűnő Lindsay Price a gátlásos újságírónő szerepében tűnik fel. Eyecandy terén ez a hármas telitalálatnak bizonyult, az alakítások pedig hozzák az elvárható szintet. Kulcskérdés volt, hogy kit tudnak majd találni a rejtélyes idegen szerepére, végül Paul Gross-ra esett a választás, aki a lehetőségekhez (eleve botorság lenne Nicholson-hoz hasonlítani) képest jól megoldja a feladatot. A cast-ból még azért Matt Dallas-t (Kyle XY) megemlítem, Roxie fiatal barátját alakítja.

A boszik összehozatalát egy kicsit kényszerszülte ötletnek tartottam, a további negatívumok közé pedig néhány klisé megjátszása kerülhet be, egy-két karakterjegyek esetében. A cliffek sem éppen az újdonság erejével hatnak, de ezekkel együtt is egy élvezhető pilotot kaptunk, és a hibátlan pilot-berendelés aránnyal bíró David Nutternek köszönheteőn a megvalósításra sem lehet panaszunk. Bízzunk benne, hogy a showrunner Maggie Friedman jó fele viszi el majd a történetet, mindenesetre a karaktereket sikerült gyorsan megkedvelni, és van is bennük potenciál.

A képességeik fokozatos ébredése során kaptunk egy kis mini földrengést és villámlást, igéző szempárt, valamint beteljesítő álmokat is. Az, hogy a későbbiek során a misztikumot és az egyes karakterek drámáját miképp fogják keverni, még kérdéses, az első részben mindenesetre jól eltalálták az arányokat. Voltak ugyan hibái a pilotnak, melyek felett nem hunyhatunk szemet, de a várakozásaimhoz képest jól teljesített az Eastwick, két-három rész után majd kiderül, hogy nézős tud-e maradni.

Értékelés:

Ha a kritikai visszhangot nézzük, akkor a Good Wife igencsak kedvező előjelekkel várhatta a kedd esti premierjét, ugyanis a legtöbb kritikus körében magas tetszési indexet ért el. Mikor az upfronts-on bemutatták még sok reményt nem fűztem hozzá, de a promók, valamint a pozitív visszajelzések engem is arra sarkalltak, hogy adjak neki egy esélyt.

Mivel tisztában voltunk az alapsztorival, nem ért meglepetésként minket az első néhány perc, ennek ellenére végig feszültséggel teli és jól megkomponált volt. Elsősorban Margulies alakításának, valamint az operatőri munkának köszöhettük ezt, már itt megmutatkozott, hogy egy minőségi darabbal van dolgunk. Egykori Vészhelyzetes főnővérünk Alicia Florrick-ot alakítja, az államügyész nejét, aki a bevezető percekben amennyire lehet méltóságteljesen részt vesz azon a sajtótájékoztatón, melyen államügyész férje lemond hivataláról, korrupciós és szex vádak következtében. Jön a snitt hat hónapot ugrunk előre az időben, a férj börtönben csücsül, Alicia pedig kénytelen visszamenni ügyvédnek, abba a szakmába melyet már több mint egy évtizede nem gyakorolt, ráadásul ez férje egykori munkája miatt is több kellemetlenséget okozhat...

Visszagondolva a pilotra, semmi különös újítást nem raktak bele, amit már ne láttunk volt egy másik ügyvédes sorozatban, de mégis működik a dolog. OKosan felépítették, az arányokat jól osztották el - magánéleti szál, bírósági tárgyalás, nyomozás, kis átívelő sztori. És persze Margulies alakítása is nagyban hozzájárult ahhoz, ilyen pilot kerekedjen ki a végén, jól egyensúlyoz a kemény, mindent elbírok, valamint az érzelmeit kimutató karakter között. A cég, ahova felvették csupán gyakornoki állást ajánl neki, természetesen vannak itt régi barátok - Josh Charles, ellenfelek - Christine Baranski, Matt Czhuchr, és segítséget is kap Archie Panjabi személyében.

Egyelőre  a játékidő is jól van elosztva, utóbbival van talán a legtöbb jelenete, a már elsőre szimpatikus Panjabi a nyomozásban segít neki, a többiek pedig épp elegendő mennyiséget vannak a képernyőn, figyelembe véve, hogy itt azért Alicia személyében közpoti karakterrel van dolgunk. Az arányokkal a két gyerkőcnél sincs probléma, persze lehet, hogy ez valamelyest változik majd a későbbiekben, de nem lesz velük gond, hiszen az első benyomások alapján jó casting-gal van dolgunk.

A pilot végig lekötött, nagyon jól összerakták, a kérdés csak az, hogy tudják-e végig hozni ezt a szintet. Elsősorban a műfaji keretek miatt mondom ezt, mert kábeles mennyiségű 13 résznél könnyebben megoldható, országoson már kevésbé. No, de félre a pesszimizmussal, a pilot nagyon is rendben volt, az alkotók pedig elnyerték a bizalmamat, így érdeklődve várom mit hoznak ki majd a történetből/karakterekből.

Értékelés: 

The Forgotten - pilot: Jerry Bruckhemier és Danny Cannon (CSI, Eleventh Hour) nem biztos, hogy nekem való párosítás. Mindenesetre azért adtam egy esélyt a sorozatnak...Történetünkben egy önkéntesekből álló csapattal ismerkedünk meg, akik olyan esetekkel foglalkoznak, melyekkel a rendőrség már nem boldogult, elsősorban ismeretlen áldozatok ügyeit próbálják felgöngyölíteni.

Az alapsztori valószínűleg nem sokakat hoz izgalomba és itt következik a rossz hír, ez a pilot 45 percére is igaz lesz. Röviden kifejezve unalmas. Már a nyitó képsorok, illetve az alatt hallható bevezető elbizonytalanít minket, melyben az áldozat narrálását hallhatjuk. Ezt követően összejön a csipet-csapat, hogy rendkívül "érdekfeszítő" módon megpróbálja kideríteni a személyazonosságát, végül megoldani az ügyet.

Na, azért dicsérjünk is valamit, a Bruckheimer sorozatokhoz híven a képi világ most is rendben van - igen, körülbelül ennyi a pozitívum, a szereplők is sablonosak, hiába van itt például Christian Slater, csak szenved ezzel a szereppel, de az i-re a pontot igazán az újonc srác irritáló karaktere rakja fel. Még csak azt sem tudom mondani, hogy a procedurális sorozatok kedvelőinek be fog jönni, szerintem ők is bealszanak majd rajta. 

Értékelés:  

NCIS: LA - pilot: az eredetit pár rész után kaszáltam, ugyan azt értékeltem, hogy a nyomozás mellett a karakterizációval is foglalkoztak, de a a lelkesedésem így sem tartott ki sokáig. A nyomozás szál nem tudott lekötni és a karakterek között sem volt igazán olyan, aki maradásra bírt volna. Úgy tűnik ez lesz a helyzet a spinoffal is, melyről különösebben rossz dolgokat nem tudok mondani, de ugyanígy a pozitívum rovatba sem lehet sok mindent feljegyezni.

A már a címadásnál is megmutatkozó kreativitás jellemző a nyomozási metódusra, nem sok érdekességet tudtak belevinni, de azért azt is jegyezzük meg, hogy a párbeszédek során volt egy-két jól eltalált szöveg. Linda Hunt késői castingolása remek ötletnek bizonyult, Chris O'Donnell és LL Cool J pedig nagyjából hozzák azt, amit várhatunk tőlük, vagyis a közepes teljesítményt.

Egy rész egy eset szisztéma, karakterizáció, és egy átívelő ügy, középpontban O'Donnell ügyével, melyet valószínáleg apránként fognak majd adagolni, és talán az évad végén feloldani. Én biztosan nem maradok, de aki kedveli az anyasorozat, valószínűleg az LA címre hallgató spinoffban sem fog csalódni.

Értékelés:

A második általam választott jelenet azt bizonyítja, hogy a Breaking Bad-et cold open-ek tekintetében sem kell félteni. Az alaptörténet rendkívül egyszerű: adott két ember, az egyik a díler, a másik a potenciális vevő. Nézzük, hogy Vince Gilligan-ék (showrunner) mit hoztak ebből a szituációból.

A CBS szokásos hétfői sitcom-blokkja - megfejelve a néha ugyancsak vicces (kár, hogy nem direktben) jelenetekkel tarkított CSI: Miami-val - már évek óta multikamerás jóságokat kínál nekünk. Azonban nem mindegyik tudott nálam gyökeret verni, a Two and a Half Men például bőven kapott esélyt, de Charlie sorozata nálam mindig ez egy sitcom, de vajon miért nem vicces gondolatot váltotta ki belőlem. Persze ez enyhe túlzás, a nem eléggé vicces jelzőben talán valamivel több az igazság és szolidabb is. Így a mostani négyesből maradtak hárman, a The Big Bang Theory és a How I Met Your Mother (a gyenge 4. évad ellenére is) biztos pontnak számít, míg az Accidentally on Purpose esetében a pilot döntött az esetleges folytatásról.

How I Met Your Mother 5x01: az ötödik évad nagy kérdése - vajon sikerül-e visszahozni... nem az nem fog menni, inkább újrafogalmazom, vajon sikerül-e akár csak megközelíteni az első két évad szintjét? Az évadnyitó után egyelőre nemet kell mondanom, de a legutóbbi évadhoz képest mindenképp előrelépést jelentett a mostani rész. Döcögősen indultunk, de aztán lassan beindult a verkli. Így például Ted első napos egyetemi kalandja a so-so kezdet után kifejezetten jól sikerült, a Barney-Robin páros pedig részemről rendben van, és egyelőre az írók jól kezelik a helyzetet. A Szörnyecskék féle szabályátértelmezésért jár a piros pont, mint ahogy Indiana Jones megidézése is jó ötletnek bizonyult.

Értékelés:

Accidentally on Purpose: a májusi CBS upfronts-on finoman szólva sem örültem, hogy éppen Jenna Elfman sitcomját rendelték be, ennek oka az, hogy a színésznőt nem igazán kedvelem. Azért bíztam abban, hogy le tudom győzni az ellenszenvemet, de mindössze pár percnek kellett eltelnie a pilotból, mikor muszáj volt beismernem, ez nem fog sikerülni. De legalább nem csak rajta úszott el a dolog. A bemutatott karakterek közül senkit nem tudtam megkedvelni, - és ez nagy valószínűséggel a későbbiekben sem változna... - valamint az sem igazán biztató, hogy a központi téma miatt csak szűk keretek között mozoghatnak majd az írók. Ezt leszámítva tudta hozni a konvencionális CBS sitcomokra jellemző jegyeket, de részemről Elfman, a téma behatároltsága, valamint a karakterek miatt biztosan felejtős.

Értékelés:

The Big Bang Theory: Sheldon-ék remek résszel tértek vissza, egy pillanatig sem ült le az évadnyitó, nálam a hétfői blokkból magasan kiemelkedtek. Végre nem húzták a Penny-Leonard dolgot, egyből a közepébe vágtak, persze azért bőven lesznek még itt problémás szituációk. Howard texasi paraszt suttyót játszik, ejj ezek a fránya előítéletek, Sheldon - jogosan - megsértődött és bevágja a durcit, a metakommunikációján pedig még most is ugyanannyit bírok nevetni. Míg Raj ezúttal nem kapott komolyabb szerepet, legfeljebb csak az  - amikor nem volt fűtés - kezdetű mondatok jöttek tőle. Mellesleg jó volt látni Sheldon anyukáját is. A nézettség is egészen kiválóan alakult, az új spot-ban a sitcom-blokk résztvevői között össznézettségben a második lett, a még fontosabb 18-49-es korosztályban pedig a sokáig egyeduralkodó Two and a Half Men-t is sikerült letaszítania a trónról.

Értékelés:

A CBS sitcom hétfőjéhez még annyit, hogy midseason-ben valószínűleg ismételten ide várhatjuk a Rules of Engagement-et. Ugyan tavaly próbálkoztak egy szerdai nappal is, én bízom benne, hogy Moonves-ék végül a már megszokott hétfői időponthoz ragaszkodnak majd. Egyébként idén tavasszal/nyáron kezdtem bele és bizony nem bántam meg - folyamatosan javuló tendencia, egy korrekt első évadot egy kifejezetten jó második követett, a visszamaradt harmadikat pedig mindenképp befejezem majd az új évad kezdetéig.

Milyen jó kis szójátékot lehetne összehozni a címmel... de gyorsan el is hesegetem a gondolatot, mivel bejött a pilot, így kénytelen vagyok erről lemondani. Minden bizonnyal azért lesznek majd jelentkezők a feladatra, ugyanis az HBO új komédiája nem fog mindenkinek bejönni, nyugodtan ráaggathatjuk a rétegsorozat jelzőt.

Az első néhány percben együtt szenvedünk a főhőssel és ne tagadjuk furcsa kettőség ugyan, de egyben nevetünk is a szituáción, amibe keveredett. Alkotói válságban van, barátnője éppen elhagyta, a szakítás okaként pedig a túlzásba vitt fehérbor ivást és a füvezést hozta fel... mit lehet ilyenkor csinálni, hát persze, olvassunk egy kis Raymond Chandler-t és hirtelen ötlettől vezérelve egyúttal az unalmunkat is elűzve, döntsünk úgy, hogy magánnyomozók leszünk. Főhősünk mindenestre beávllalja ezt az elsőre (és másodikra is...) szokatlannak tűnő variációt, és ugyan ezirányú végzettséget/papírt nem tud felmutatni, de egy kiskaput (netes hirdetés) kihasználva mégis megkapja az első ügyét.

Nagyjából három percig voltam szkeptikus a Bored to Death-el szemben, aztán elkapott a hangulata, a kissé furcsa karakterei, valamint a remek párbeszédei. A felsorolásból a sorozat képi megvalósítását se hagyjuk ki, ráadásul a néhol noir-os beütésű komédia remek szereposztással is büszkélkedhet.

Az író Jonathan Ames figuráját az a Jason Schwartzman kelti életre, aki Wes Anderson egyik kedvenc színészének számít. Barátját Zach Galifianakis játssza, ő a Hangover-rel futott be a nyáron, a főnöke szerepében, akivel egyébként szintén baráti a kapcsolata Ted Danson látható, őt legutóbb a Damages-ben láthattuk. Ugyan a pilotban még nem tűntek fel, de később Oliver Platt és Parker Posey is csatlakozik egy pár részes vendégszereplés erejéig.

A karakterek közül Ames figurája mellett leginkább a Danson alakította nagykutyát lehetne kiemelni, köszönhetően egyrészt annak, hogy a legjobb szövegeket ő kapta, másrészt az egykori bébicsősz, hűen karrierje utóbbi pár évéhez, ezúttal is remek alakítást hoz. Az elején még bele kellett rázódnom, ha nincs az a pár perc, akkor ment volna ez még feljebb is -  a folytatást illetően pedig több, mint bizakodó vagyok.

Értékelés:

A Fringe Divison ismét megnyitotta a kapuit, és hibátlannak ugyan közel sem mondhatjuk, összeségében elégedett voltam a második évad nyitányával. Persze ismételten több kérdést kaptunk, mint választ, de ehhez már hozzászokhattunk és amíg ilyen ígéretes történetszálakat tudnak behozni, ez különösebben nem is érdekel. A kép alatt már spoileresen folytatom.

A cold open ezúttal is a helyén volt, néhány WTF-ot valószínűleg mindannyian elmormoltunk alatta. Úgy tűnik ez a második évad során is a sorozat egyik jelegzetesége/ jó pontja marad. A főcím után visszavettek a tempóból, de az adott szituációt nézve ez helyénvalónak tűnt. Nem ért meglepetésként, hogy Dunham-et "visszacsempészik" a mi univerzumunkba, persze valamelyest megkeverve a kártyákat. A nem emlékszem mi történ klisét játsszák el, de a helyzet abszurditása miatt ezúttal talán kevésbé tűnik elcsépeltnek.

A fent említett "nem hibátlan" jelző alatt elsősorban a szenátusi meghallgatást étettem, mintha csak random módon írták bele a történetbe, ráadásul logikailag is hagy kívánnivalót maga után. Talán csak annyiban lehet bocsánatos bűn, hogy Peter így tudott bizonyítani Broyles-nak és könnyen lehet, hogy ennek lesznek későbbi kihatásai - Peter nagyobb felelősséget kap, melyre már az évadnyitó is utalt. Mindenesetre találhattak volna jobb eszközt is a cél elérésére. A "fájó" pontok között még a kikérdezős jelenetet említeném, egy átlagos embernek, nemhogy egy FBI ügynöknek is feltűnt volna, hogy itt talán valami nincs rendjén...

Amire az előbb már utaltam és kifejezetten örültem neki, Peter volt a központi figura, bízzunk benne, hogy ez a későbbiekben is realizálódik. Egyrészt a karakterben lévő potencál miatt, másrészt Joshua Jackson-t is kedvelem. Walter ugyanaz a "kissé" habókás karakter, John Noble remek alaktásában, most is bővelkedtünk a remek beszólásaiban/jeleneteiben - puding készítés, majd kóstolás Walter módra, Astrid helyett Asterix etc.

A nyári casting hírek miatt nem ért váratlanul az új FBI ügynök - Meghan Markle, mint Amy Jessup - megjelenése. Ugyan a motivációi kapcsán még vannak kérdőjelek, de egyelőre jól sikerült a behozatala, és ezt nem csak a nyilvánvaló eyecandy szerepköre miatt mondom. Azonban egy másik előjelű szereposztási hír is kiszivárgott, Kirk Acevedo-t(Charlie) ugyanis elbocsájtották, és bár minden bizonnyal látható lesz még néhány részben, hosszútávon már nem számolnak vele. A karakterrel történt események is erre engednek következtetni.

A nyitó epizód végig lekötött, felépítését tekintve is rendben volt, nem egy áll-leejtős, minden eddigit felborító kezdést vártam, sokkal inkább a későbbi részeket felvezető nyitányt. Ezt megkaptuk, tetszett Amy bevezetése a Fringe részlegbe, és Peter központi figurája, és a részt megspékeltek még néhány emlékezetes jelenettel - cold open, írógép, Walter momentumai -  így a fentebb már említett hibák ellenére is elégedetten álltam fel a monitor elől.

Értékelés:

Arra, hogy a címben miért szerepel a rövid kitétel, ez a bejegyzés adja meg a választ. A televíziózás Oscarjaként emlegetett Emmy-ről azóta sem változott a véleményem, így inkább nem is kezdem el felsorolni a hiányzók listáját...

Ezzel együtt például Close, Cranston, vagy éppen Emerson sikerének örülök, jogosan került hozzájuk a díj (bár utóbbinál Goggins-ra tettem volna a voksom), de, hogy ellenpéldát is említsek Cherry Jones-nál már a jelölés is gyenge poénnak számított, a győzelme pedig... no comment. Érdekes a 30 Rock sikere is, egy igencsak so-so évadért kapták meg újra az Emmy-t, és nehogy csak szubjektív megállaptásnak tűnjön ez, év közben nem kevés külföldi elemző is arról cikkezett, hogy a sorozat színvonala visszaesett...Jon Cryer díjazásáról is meg van a véleményem, de itt abba is hagyom.

A díjazottak névsora itt olvasható.