A múlt hét kétségtelenül Leno-ról szólt, mindanannyian aggódva vártuk, hogy mire lesz képes a 10 órás sávban. Az első napi eredményről és annak hátteréről az iparág szempontjából is fontos mivolta miatt már korábban beszámoltam. A nyitás sajnos több, mint jól sikerült, 18 millió feletti nézőszám és 5.3-es demó... Kedden, ahogy várható is volt, jókora, mintegy 40%-os esés következett be, hogy szerdán aztán ismét erőre kapjon, nagyrészt a kiválóan teljesítő America's Got Talent finálé felvezetésének köszönhetően Csütörtökön végre már 3-as demo alá ment, pénteken pedig 2.1-es 18-49-es ratinget hozott.

A várható folytatásról a fent belinkelt bejegyzésben  már írtam, röviden, a héten megérkezik a konkurencia is, az NBC pedig a jövőben csak ritkán tud majd olyan felvezetés biztosítani neki, mint a múlt héten, valamint a formátum - 52-ből 46 héten, minden nap - miatt ki fog égni. Hétfőn a CW adott még újdonságot, a Gossip Girl eredményével elégedettek lehettek, a demo a tavalyi fináléhoz képest 1.1-ről 1.4-re javult.

Össznézettségben ugyan a One Tree Hill 7. évadának premierjével szemben alulmaradt, de mégis inkább utóbbi eredménye számít csalódásnak, hiszen csökkent a múlt évi fináléhoz képest. Kedden a 90210 nagyjáblól hozta a sorozattal szembeni elvárásokat 2.4 milliós nézőszámmal és 1.2-es demoval, azonban a Merose Place az amúgy is gyenge kezdést követően még esett is -  a 2 millió alatti nézőszám és 1.0-ás demo nem túl biztató a jövőre nézve. Ami egy kis megnyugvást hozhat az MP nézők számára, az a The Beautiful Life: TBL eredménye, mely szerdán borzalmas nyitást produkált, a számok önmagukért beszélnek - 1,4 millió néző és 0.6-as demo!! És ehhez még azt is vegyük hozzá, hogy a sorozat CW szinten drága, így nem sokáig fogja húzni. Az MP pedig egy kis megnyugváshoz juthat, egyelőre...

Ugyanezen a napon figyelnünk kellett a Fox táncikájára és a Glee-re is, ugyan mindketten estek a múlt héthez képest, de összességében, főleg utóbbinak még így sincs oka panaszra. Ha a Glee folyamatosan rá tud verni a felvezetésére és demoban hozni tudja a 3 feletti eredményt, akkor nem lesz probléma.

Csütörtökön aztán már komolyabban beindult a verkli, bőven találunk újdonságokat. A Fox elégedett lehet, a hányattatott sorsú Bones egészen remek, 10 millió fölötti nézőszámot produkált, melyhez egy szintén jónak mondható 3.1-es 18-49-es rating jött. A Boreanaz&Deschanel kettős ismét bizonyította, hogy tavaly teljesen megalapozott volt a csatorna azon döntése, mely szerint egyből  +2 évadot kért a sorozatból. A Fringe szerencsére tudott élni a felvezetéssel, bár össznézettségben valamivel több, mint két milliót elhullajtott, de a Fox számára igazán fontos 18-49-es korosztályban elért 3.0-ás rating jónak mondható. Sajnos azonban (nagyon) korai fellélegezni, hiszen ez csak az első hét, és jön a konkurencia is, ráadásul pont a Grey's Anatomy és a CSI személyében... Nem tudom a Fox mit vár el a Fringe-től ebben a spot-ban, de egy 2.5-ös demónál nem hiszem, hogy többet tudna kihozni ilyen ellenfelek mellett...

A CBS-en bemutatkozott a Survivor: Samoa 11 millió nézővel és 3.6-os demoval, mely ugyan korrekt eredménynek bizonyult, de azt is hozzá kell tenni, hogy a reality csökkenő tendenciát muatat az utóbbi években. Az NBC sitcom blokkjában az újonc Communtity remekül teljesített, jól tartotta meg az erős Office felvezetést, 7.6 milliós nézőszámot, valamint  3.7-es demot produkálva. A PyRex viszont továbbra is gyenge, a 2.1-es demo miatt igencsak kérdéses a sorozat későbbi sorsa. Az NBC-nél talán abban bíznak, hogy amint a Community elfoglalja a végleges 20 órás slotját, és a kifejezetten optimista előrejelzés szerint a nézők nagy része is követni fogja oda, megfelelő felvezetést tud majd biztosítani a PyRex-nek. Meglátjuk...

Végül a CW eredményéről - a Vampire Diaries ugyan nézőinek közel 1/4-ét elvesztette, de még így is bőven a legerősebb CW sorozat. Az esést egyébként a Supernatural is megérzete, demoban ezúttal 1.2-es ratinget ért el.

És Alan Ball ismét megcsinálta... eleinte kételkedtem benne, de az ingadozó színvonalú elsőt követően egy olyan második évaddal tudott kirukkolni, mely minden szkepticizmusomat eloszlatta. Gyorsan hozzáteszem, nincs szándékomban a a True Blood-ot előző munkájával, a Six Feet Under-ral összehasonlítani, hiszen ég és föld a kettő, mind a történet, mind a stílust tekintve, de az tény, hogy egy újabb HBO-s sorozatot tudott sikerre vinni.

A TB sikerreceptjét nagyjából így lehetne összefoglalni: Ball ráérzett a kisvárosi hangulatra, remek atmoszférát teremtett, ezt sikeresen keverte a misztikummal, melyhez (főleg a második évadban) jól megírt karaktereket biztosított, telerakta jobbnál jobb, idézhető szövegekkel, és természetesen kihasználta, hogy kábeladón nem kell finomkodnia.

Az előző évadot körülölelő rejtéllyel szemben ráadásul ezúttal kettő, az előzőnél jóval izgalmasabb és több lehetőséget tartalmazó sztorit indított el. Nem is igazán tudok különbséget tenni a két főszál között, ugyan más-más okok miatt, de Maryann és a Nap Testvérisége vonal is egyaránt lekötött. Előbbi jókora felvezetést kapott, de erre szükség volt, hiszen Jason "táborozosával" ellentében az egész évadon átívelt. Mindenesetre amíg lehetett, sikeresen ötvözték a kettőt, és talán a filler-nek beillő utolsóelőttit leszámítva szinte minden rész esetében pillanatok alatt elrepült az 50+ percnyi játékidő.

A sorozat világa is kitágult, ugyan már az elsőben kaptunk a vámpírok mellé alakváltókat is, de a sor most tovább bővült - egyelőre csak szóban említett vérfarkasok, valamint Maryann személyében az istenimádó maneádok. A vérszívók világába pedig még nagyobb betekintést nyerhettünk, így többek között megtapasztaltuk azt is, hogy a bürökrácia már ott is gyökeret vert - a 2x09-es I Will Rise Up-ban láthattunk erre példát, melyet azért is szeretnék külön kiemelni, mert az utána következő 2x10-essel együtt az évad talán legjobb részeinek bizonyultak. Felépítésüket tekintve nem is lehetne különbözőbb a két epizód, míg előbbiben a karakterizáció került előtérbe és talán a sorozat eddigi "legszebb" utolsó 10 percét kaptuk, addig utóbbi az egyik legfeszesebb és legjobb hangulatú résznek bizonyult. Pár héttel ezelőtt bővebben is írtam róluk.

Ha a karaktereket nézzük, a második évad egyik legkellemesebb meglepetésének Jason bizonyult. Ugyanaz a "kissé" ütődött srác maradt, de ezúttal nagyobb teret kapott a kibontakozásra, szimpatikusabb lett a karakter, és bizony a szövegeiből bármikor össze tudtunk volna hozni egy jó kis hét idézete összeállítást. Gondoljunk csak a Fellowsih of the Sun féle kiképzésre, de azt követően a zombivároshoz hasonlatos Bon Temps-ban felvett Rambo karakterének köszönhetően sem esett vissza a karakter humorfaktora...

Érdekessség, hogy az őt alakító Ryan Kwanten ausztrál, és akcentusa is jól hallható a vele készített riportokban, ehhez képest itt a texasi tájszólást kellett elsajátítania. A karakter néhány jellegzetes vonását pedig állítólag az egykori elnök George W. Bush-ról mintázta.

Érdekes a helyzet a két főszereplőnkkel, aki adott szituációkban bizony idegesítően viselkedtek. Sookie esetében ez a karakter jelleméhez tartozik, már hozzászoktam és azt se felejtsük el, hogy Anna Paquin is jól hozza a kissé naiv, de jószívű szöszi szerepét. A probléma inkább Bill-el van, vámpír barátunk a kelleténél egy kicsit puhányabb, ráadásul Stephen Moyer színészi eszköztára igencsak szegényes. Mivel a való életben is egy párt alkotnak, így akár egy jól sikerült casting-ról is beszélhetnénk, de a páros férfi tagjának alakítása miatt ez korántsem lenne igaz.

Kifejezetten örültem, hogy Eric játékidejét megnövelték, sok van még a karakterben, és Alexandar Skarsgard is jó ötletnek bizonyult a majd ezeréves vámpír szerepére..  Jessica is nagyobb teret kapott és szerencsére az eleinte hisztizós kiscsajból egy érdekes karakterré fejlődött, azt pedig előre sejthettük, hogy Hoyt-tal való kapcsolata nem éppen lesz zökkenőmentes.

Ahogy azt a második bekezdésben már zárójelesen említettem, mostanra sikerült igazán kihozni a karakterkben lévő potenciált. A fent említetteken kívül ez igaz Sam-ra is, aki az első évadban alakváltóhoz méltóan mint egy csaholó kutya futott Sookie után, ezúttal végre nagyobb szerepet és összetettebb karakter kapott. És persze ne feledkezzünk meg Andy-ről, a tipikus texasi suttyó megtestesítéjőről sem, akit Chris Bauer személyesített meg. Mellesleg egy pár részes Jason-Andy spinoffot simán elnéznénk...Michelle Forbes-nak nagy szerepe volt abban, hogy Maryann karaktere a végéig érdekes tudott maradni. Végül Evan Rachel Wood-ról emlékeznék meg, aki az utolsó két részben tűnt fel a vámpírkirálynő szerepében, karizmatikus alakítását látva örömmel vennék egy esetleges harmadik évados szereplést is, azonban erre kevés esély mutatkozik.

A finálé végén is elégedetten álltam fel, tény, hogy nem volt fejletevős cliffhanger, de ez engem különösebben nem zavart, ráadásul még így is bőven köröket vert az első évad zárójelenetére. Ball nagyon okosan végigment a karaktereken, sőt még a kisebb mellékszereplőkőn is, bemutatva, hogy ki minkét élte meg az elmúlt napok eseményeit. Szokás szerint néhány karakter esetében pedig a következő évadra szóló előremutatást is kaptunk. 

Értékelés:

Sokáig húztam-halasztottam a pilot megnézését, ha visszagondolok arra, hogy már nem sokkal az év eleji premier után terbe volt véve... Az utóbbi időben egyre több pozitív véleményt hallhattunk róla, és mivel már a második évad is a nyakunkon van, végre rászántam magam. És milyen jól tettem...

Történetünk kiindulópontja szerint Erica Strange-nek semmi nem jön össze, 32 évesen úgy érzi, hogy folyamatos rossz döntései miatt alakult ilyen balszerencsésen az élete. Ráadásul a pilot első néhány percében Erica-val együtt átéljük életének egyik legkellemetlenebb napját, a rendkívüli pechsorozat végén pedig kórházban köt ki. Itteni találkozása Dr. Tom-mal (nem, nem doki, "kissé" bonyolultabb a személye) alapjában változtatja meg az életét, legalábbis utóbbi lehetőséget biztosít arra, hogy Erica helyrehozza múltbéli hibáit.

És ekkor bejön az időutazás szál, mely ugyan engem nem ért meglepetésként de így utólag azért felmerült bennem, hogy aki mintegy tabula rasa mód vágott neki a sorozatnak, miként élhette át ezt az igencsak meglepő fordulatot. Könnyen megeshet, hogy többen ekkor kapcsoltak át/nyomtak cancelt a sorozatnak, azonban ez nálam fel sem merült, ugyanis olyan könnyedséggel, a sorozat hangulatához tökéletes illeszkedve sikerült véghez vinni, hogy cseppet sem zavart, sőt...Az majd a következő részek során derül ki, hogy kapunk-e és milyen magyarázatot erre, de engem különösebben az sem zavarna, ha nagyrészt homály fedné a sztori ezen részét.

A kanadai sorozat lényege ugyanis nem ebben, sokkal inkább az életszerűen megírt párbeszédekben, a hangulatban, a megfelelően kiválasztott zenékben, és mindenekelőtt természetesen a főszereplőben van. Erin Karpluk már az első jelenetével megvett, élmény nézni szinte minden mozdulatát, tökéletes casting volt.

A pilot végén megkajuk a tanulságokat is, melyek között természetesen találunk néhány kliséválaszt is, de annyira életszerű és valóban az adott szituációhoz illő gondolatok, hogy ez is kifejezetten jól sült el. Mint, ahogy ez a pilotra is igaz, remélhetőleg az egész évadban hasonló minőségű részekkel találkozok majd.

Értékelés:

Az egyik legjobb dráma jelenleg a tv-ben... és aki látta a sorozat második évadát valószínűleg nem is kételkedik e kijelentésben. Még a 2008/09-es idény öszefoglalásában írtam a nagyszerűen sikerült második felvonásról. Az AMC még nem jelölte ki a folytatás időpontját, könnyen lehet, hogy ismételten a márciusi időpont mellett döntenek majd.

Elég távoli az időpont, de addig is egy három részes összeállításban emlékezzünk meg a legutóbbi évadról. Mivel az egyértemű, hogy kiragadott jelenetekkel nem igazán lehet a bevezetőben leírtakat bizonyítani, ezért elsősorban olyanokra esett a választásom, melyek megfelelő kedvcsinálók lehetnek a sorozathoz. Különösebb spoilert nem tartalmaznak, nyugodtan meg lehet őket nézni.

Az első általam választott jelenethez egy kis háttérinfó: Danny Trejo egy rövid szereplésig beugrott a sorozatba, mexikói spiclit alakítva, aki a zsaruknak szivárogtat infókat a helyi bandákról. Mondanom sem kell, hogy ezt nem nézik túl jó szemmel... A beceneve egyébként teknős, ez utóbbi is fontos szerepet kap a jelenetben. (majd elfelejtettem, elég húzós a jelenet, így gyenge gyomrúaknak nem ajánlott)
 

A finálé adta meg a végső lökést... Jövőre már nem folytatom a Hung-ot, ugyan voltak jó pillanatai az évadnak, de összeségében nem tudott meggyőzni arról, hogy érdemes lenne egy második menetre is beneveznem. Ennek mikéntjeiről részletesebben a kép alatt.

Ha  a Hung műfaji besorolását akarnánk meghatározni akkor adná magát a dramedy, az idő előrehaladtával azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy arányaiban jóval kevesebb humort kapunk. Sőt, szinte teljesen el is tűnt, melynek köszönhetően ugyan a várakozásokhoz képest egy más jellegű sorozatot kaptunk, de nem feltétlenül a drámai jegyek előtérbe kerülésével volt problémám. Több részben is bizonyították, hogy ezt megfelelően tudják kezelni, elsősorban a jól megírt dialógusoknak köszönhetően.

Ezt a felállást viszont ezt nem 25-27 percekre szabták, a konfliktusokat nem tudtak kellően kibontani, ugyan nem lett súlytalan a történet, de végig hiányérzetem volt. És még így is előfordult olyan, hogy adott történetszálak feleslegesen kerültek bele, kizárólag időkitöltés miatt.

Talán még ez is belefért volna, de a karakterekkel együtt végleg elúszott a dolog. Pedig a főhőssel, Ray-el nem volt probléma, ráadásul Thomas Jane is jól hozta a lecsúszott tanárt, később pedig mellékállásban "boldogsági tanácsadóként" ügyködő szereplőt. Alakítás terén a másik Jane-ünkre, Jane Adams-re sem lehetett panasz, itt inkább a szerepével volt a gond.

Tanya részről-részre antipaikusabbá vált, és az évad közepétől már nem tudtak érdekelni az ügyes-bajos dolgai. Anna Heche esetében annyival volt rosszabb a helyzet, hogy itt a színésznő és az általa eljátszott karakter egyaránt érdeketelen maradt a számomra. A gyerekek pedig... azt ugyan jó látni, hogy végre nem a megszokott, mindenhol látható gyerektípust kaptuk, de ezzel együtt úgy gondolom, hogy túlzásba estek a készítők. A már Tanya-ra használt antipatikus jelző rájuk is tökéletesen illik, és cseppet sem tudtak érdekelni a problémáik...A mellékszereplők közül Natalie Zea-t jó volt látni, négy részben alakította Ray ügyfelét/barátnőjét.

Voltak a Hung-ban lehetőségek, de a fent ismertetett okok miatt ezeket nem sikerült kiaknázni, ráadásul ehhez jött még a gyenge zárás is... Nem a cliffhangert hiányoltam, jól meg vagyok anélkül is, de ez a finálé leginkább a kihasználatlanul hagyott ziccerekről és egy elcsépelt tanulságokat levonó befejezésről szólt. A sorozat jövőre folytatódik, de már nélkülem.

Értékelés:

Alig több, mint egy hét van a Dollhouse második évadának rajtjáig, és kíváncsian várjuk, hogy a Fox ezúttal betartja-e az ígéretét, miszerint mostantól szabad kezet ad Whedon-nak. Az első évad ingadozó színvonalat mutatott, de azért az látszott, amint hagyták dolgozni Joss-t, egyből összeszedettebb és a főszálra jobban koncentráló sorozatot kaptunk.

A Fox szorgosan készítgeti az évad promóképeit, már jópárat láthattunk belőlük, és az egyből szembetűnik, hogy a Eliza - fegyver párosítás nagy népszerűségnek örvend a marketingesek között. Az újabb promóképek közül én is egy ilyet választottam, a tovább mögött pedig még lapul néhány.

A sztrájk miatt a szokásosnál hosszabb ideig kellett várnunk az ötödik évadra, amitől kimondva-kimondatlanul azt vártuk, hogy visszahozza majd a sorozat kezdeti zsenialitását. Mert azért valljuk be, ugyan önmagában viszgálva nem volt rossz sem a harmadik, sem a negyedik évad, de az első kettő által magasra állított mércének már nem tudtak megfelelni. Hogy ez a mostaninak sikerült-e, azt a kép alatt, részben spoileresen folytatom.

Az évad első fele remekül volt megírva, jól keverték a humoros-drámai jeleneteket, minden a helyén volt. Elképesztő cold openeket kaptunk, gondoljunk csak vissza például Tommy álmához, melyben ismét terrorista támadás éri New York-ot. A drámai részek alapját kezdetben 9/11 adta, jól kezelték a témát, őszintének és emberinek tűnt. A humor-faktor szinte végig a helyén volt, úgy gondolom itt lehetne a legkevésbé belekötni Leary-ékbe, amikor azon volt a sor, nem kímélték a rekeszizmainkat. A kérdés csak az, hogy vajon sikerült-e végig jól keverni a két műfajt.

Ha megnézzük, hogy az évad elején, közepén, illetve a végén mennyi volt az aránya a komoly, illetve vígjátéki elemeknek, hasonló képet kapunk. A probléma inkább ott volt, hogy az évad második felében a drámai részek többsége gyengébbre sikerült, főként Tommy önsanyargatása, valamint a Sheila-ügy miatt. Előbbiből még hoztak ki jó dolgokat, inkább az volt a gondom vele, hogy túlságosan is elnyújtották, emlékezzünk vissza, hogy Tommy gyakran 10-20 percig szenvedett.

A Sheila jelenetek többségét pedig egész egyszerűen untam, ugyan az elején volt egy remekül sikerült 9/11 monológja, de ezt leszámítva nem tudok pozitívumot mondani vele kapcsolatban. A karakter már rég kiégett, ennek ellenére túlásogsan is erőltették, ráadásul ez a szokásosnál hosszabb 22 rész miatt még inkább kijött. Érdemes öszehasonlítani Janet-tel, ugyanabban a sztiuációban voltak, a Tommy-Janet kettős mégis több érdekességet tartogatott. Látogatásuk Katie magániskolájába pedig az egyik legemlékezetesebb jelenete volt az évadnak.

Az szinte magától értetődik, hogy a legjobb szituációkat akkor kaptuk, mikor együtt volt a csapat, Tolan-ék még mindig zseniális dialógokat képesek írni. Mike bárjának behozatala ebből a szempontból is remek ötletnek bizonyult, még többször jött össze a 62-es egység és hallhattuk Lou utánozhatatlan beszólásait, vagy éppen Mike és Sean szokásos hülyeségeit. Ráadásul olyan remekül sikerült buliknak is a színtere volt, mint a leszbi est. Az előbb említett Sean kapcsán meg kell jegyezni a musical-betéteket is, bár eleinte szkeptikus voltam, de el kell ismerni, kifejezetten jól sikerültek az abszurditásuk ellenére is.

Az évad húzós cliffhangerrel zárult, nem hinném, hogy meg merik húzni Tommy halálát, de az kétségtelen, hogy komoly hatásai/következményei lesznek majd az utolsó néhány percnek. Nem szabad megfeledkezni az évad guest starjairól sem, Michael J Fox-ben ezúttal sem kellett csalódnunk, jól hozta a különféle tablettákon élő, kicsit zakkant Dwight figuráját. Az utolsó néhány részben pedig Maura Tierney is feltűnt, játéka az évad egyik kellemes meglepetése volt.

Mint az a fentiekből is kitűnik, az évaddal kapcsolatban vegyes érzéseim vannak, de azért a pozitívumok voltak többségben és egy összességében jó szezont zártunk. A bevezetőben feltett kérdésre viszont nemleges választ kell adnom, nem hozta az első kettő szintjét, de a legutóbbit azért sikerült felülmúlni. A sorozat 2011-ben fog zárulni, 9/11 tizedik évfordulóján. 19 részünk maradt hátra, melyet nagy valószínűséggel kettéosztva kapunk meg.

Értékelés:

Az utóbbi másfél-két évben jó pár alkalommal kritizáltam az NBC döntéseit, elsősorban Zucker és Silverman (utóbbit hálaisten már múlt időbe tehetjük) munkássága miatt. A pohár ott telt be, amikor bejelentették, hogy Leno a 2009/10-es idényben főműsoridőbe kerül és minden nap 10 órától a saját műsorával fog jelentkezni. A Jay Leno Show mínusz 5 sorozatot jelent, ráadásul egy esetleges sikernek a sorozatokat kedvelők számára még további, igencsak kellemetlen következményei is lehetnek. Tavasszal még úgy gondoltam,hogy erre kevés esély mutatkozik, az NBC-nél örülnek majd annak is, ha Leno 2.0 feletti demóra lesz képes.

A nyáron igen erős reklámkampányba kezdett az NBC, szinte szó szerint mindenhonnan Jay jellegzetes buksiját láthatták az amerikaiak - erre ja lenti kép is jó példa. A promó mellett arra is figyeltek, hogy húzóneveket szerezzenek, így az első néhány adásban többek között Jerry Seinfeld, Kanye West, Rihanna, Jay-Z, Tom Cruise, Robin Williams, Miley Cyrus, Halle Berry, Drew Barrmore, Eric Clapton, Michael Moore is szerepelt/szerepelni fog.

A fentiek miatt egyre több helyről lehetett hallani olyan véleményeket, mely szerint Leno képes lesz a sikerre. Sajnos ez így is történt, az első adást több, mint 18 millióan látták és ehhez egészen kiváló, 5.3-es 18-49-es rating társult... az eredmény elérésében a fent említetteken kívül még két fontos tényező szerepet játszott. Igencsak kapóra jött (vagy előzetesen megrendezett volt) az egyik vendég, Kanye West vasárnapi balhéja az MTV Video Music Awardson. És ugye az sem mindegy, hogy szinte vetélytárs nélkül, az America's Got Talent igen erős felvezetésével sikerült ezt az eredményt hoznia.

A kérdés az, hogy hogyan tovább és vajon mik lehetnek a következményei egy hosszútávú sikernek. Abban biztosak lehetünk, hogy ezeket a számokat nem lesz képes tartani, tehát nem az esés, hanem annak a mértéke a kérdés. Azonban már egy 3 feletti demo és egy 7-8 millió-s nézőszám is siker lenne a pávás csatornának. Egyrészt jelenlegi műsorainak nézettsége miatt, másrészt azt se felejtsük el, hogy Leno talkshowja egy sorozat költségvetésének töredékébe kerül. És ilyen eredmények mellett akár a többi csatorna is belevághat saját főműsoridős talkshowjába és ugye ezzel ismét a sorozatok elől vennék el a helyet. Ez lenne a pesszimista verzió... én úgy vélem még a mostani eredmények tükrében is, hogy erre van a kevesebb esély.

Ugyanis innen lehet igazán szépet esni, illetve jó nagyot bukni. A hype hatása elmúlik, az első visszajelzések szerint a show gyengére sikerült, és nem valószínű, hogy gyors minőségjavuláson megy majd keresztül. A konkurencia megjön és ha le nem is söpri, de igencsak a háttérbe szorítja majd az idény 52 hetéből 46-on műsoron levő Leno-t. A 2 fölött demót hozni tudja majd, nagyjából 2.0-2.5 közé állhat be és kb. 5 millió nézőre lehet átlagban számítani az első pár adás magas számait követően. Ez persze csak az én előrejelzésem, bízom és azt hiszem nyugodtan tehetem többesszámba, bízzunk benne, hogy a két felvázolt lehetőség közül ez utóbbi válik valóra.

Annak ellenére, hogy különösebb bajom nem volt a régivel, a napokban mégis egy új sablon mellett tettem döntöttem. A miértre könnyű felelni, jobban néz ki, tetszetősebb ez a design, ami persze szubjektív, de talán a többség véleménye is hasonló. Nagy köszönet érte a Népkertnek, természetesen azért kisebb módosításokat eszközöltem rajta. A bejegyzések hozzáigazítása nagyobb munka lesz, ugyanis az új sablonnak köszönhetően a szövegek, illetve a képek elrendeződésében is változás történt. Az első két oldal kész, és remélhetőleg legkésőbb a hét végére mindegyik post-tal végzek majd.

Egy tagline is ovlasható a blog neve alatt, az All this has happened before, and all this will happen again... minden BSG néző számára ismerős lehet. A blog profilja miatt került ki, hiszen ha már sorozatok, akkor az örök kedvencből kerüljön ki egy idézet, annak is az egyik jellegzetes és a sorozatot végigkísérő mondatát választottam. Részben persze utalásként is felfogható, hiszen a múltban többször is abbahagytam, illetve szüneteltettem a blogolást. Lassan az újraindulást követő két hónap után vagyunk és bízok benne, hogy a mondat második fele ezúttal nem fog valóra válni.

Az HBO nyári sorozatai közül a True Blood és a Hung ma este finálézik, a kicsit később kezdő Entourage-ból pedig még négy rész hátravan. A következő évadra szóló berendelést közel másfél hónapja megkapták, így jövőre is találkozunk velük. A True Blood második etapjáról már több bejegyzés is született, így a második évad felénél, majd a kissé zombis beütésű New World in My View után, míg az újonc Hung-ról egyelőre csak egy rövidebb írás található a blogon.

Az évadkritikákkal jövő héten jelentkezek, most két finálét felvezető promót ágyaztam be - a True Blood-é egy jól sikerült teaser, melynél az aláfestő zenét a Depeche Mode szolgáltatta. Azok is nyugodtan megnézhetik, akik tartanak a spoilerektől, az évadzáróról szinte semmit nem árul el, viszont  kedv - és hangulatfokozónak tökéletes. A TB-hez képest két részel kevesebbet kapott a Hung (10 rész), Thomas Jane sorozatánál a megszokott fél perces előzetes látható, a tovább mögött.
 

Egyelőre kevés fellépővel, ugyanis a CW-n, valamint a Fox szerdai napján kívül csak ismétléseket, valamint nyárról megmaradt realityket találunk. De ettől függetlenül a 2009/10-es idény elkezdődött, nézzük mi történt az első héten.

Kedden a 90210 és a Melrose Place nyitotta meg az évadot, és míg előbbi teljesítményével nagyjából elégedettek lehettek Ostroff-ék, addig az MP nézettsége csalódást keltett. Nem tudta megtartani a felvezetését, a 2.5 millió nézőből közel 300 ezret veszített, míg demóban ugyanazt az eredményt produkálta. Egy újonc sorozat esetében ez nem túl kellemes hír, eddig komoly csalódás...

Szerdán a Fox-ra kellett figyelnünk, a So You Think You Dance, valamint a Glee kapcsán. Utóbbi a májusi premier csalódásszagú eredményét feledtetve szépen teljesített, ami nagyon fontos, hogy rá tudott pakolni a felvezetésére és a csatornát így minden bizonnyal elégedettséggel tölthette el a 7 millió feletti nézőszám, valamint a 3.4-es demo. A kérdés csak az, hogy mi történik majd, ha a konkurensek is megjelennek, de egyelőre felesleges jóslatokba bocsátkoznunk, erre majd akkor visszatérünk. A Glee-t felvezető SYTYD a nyári számaihoz képest gyengébben hozott, a 2.6-os demo igencsak kevésnek tűnik, főleg az előbb említett konkurencia hiánya mellett...

Csütörtökön valószínűleg a CW sem hitt a szemének az előzetes eredményeket látva. A The Vampire Diaries-t csatoranszinten egészen kiváló 4.8 millió néző látta, amihez egy szintén remek 2.1-es demo eredmény társult. Vámpírkáink a CW történetének legjobb premierjét produkálták, és ahogy a CW sajtó közelményéből kiderült a számukra oly fontos 18-34-es (női) korosztályban is kifejezetten erősnek bizonyult.

A kérdés már csak az, hogy tudja-e ezt tartani - a csatorna számára az mindenesetre jó előjel, hogy a második fél órára nőtt a nézőszám, valamint a pénteki ismétléssel is elégedettek lehetnek. Mögötte a Supernatural nem tudta kihasználni a remek felvezetést, itt azért jól látszik, hogy a Winchester tesóknak kialakult egy stabil törzsközönsége, de nagyobb számban már nem kapcsolódnak be újoncok - 3.4 millió néző és 1.5-ös demo eredmény.

Végül egy kis kábeles nézettség - Az HBO nyári remek eredményeiről már többször is írtam, de összeségében is elmondható, hogy a kábelcsatornáknak remekül sikerült az idei nyár. Az HBO mellett leginkább a USA Network, valamint a SyFy büszkélkedhet az elmúlt hónapok eredményeivel. A héten debütált a Sons of Anarchy, mely ezúttal az FX vezetőit tölthette el elégedettséggel. Senki nem számított arra, hogy az első évadot szinte végig gyenge eredménnyel teljesítő SoA a második évad premierjekor 4.3 millió nézőt fog leültetni a TV-k elé. Demo-ban az első évad nyitásához képest 95%-os! a javulás, így több, mint 3 milló 18-49-es korosztályba tartozó néző követte a sorozatot.

Az országos csatornák közül először a CW állt elő a farbával, ezen a héten a visszatérő sorozataik - 90210, Supernatural  - mellett két újoncuk is bemutatkozott. A Melrose Place új változatától és a The Vampire Diaries-től érthető módon nem vártam sokat, maximum guilty pleasure-nek lettek volna jók. Igen, direkt raktam múlt időbe, ugyanis már a pilot elegendő volt mindkettő esetében, hogy gyors döntést hozzak az elkaszálásukról.

Most jöhetnék az olcsó viccel, miszerint a sorozatok minőségét jól jellemzi, ha megcseréljük a címben szereplő csatorna kezdőbetűit, de azért ennyire nem rossz a helyzet. Nem arról van szó, hogy végigszenvedtem volna a két pilotot, viszont az elhibázott, rossz jelenetek mégis túlysúlyban voltak, és a történet, valamint a karakterek sem győztek meg egy esetleges folytatásról.

A kettő közül a Melrose Place sikerült gyengébbre, a kliséhalmaz mellett a szereplőkkel sem tudtam mit kezdeni. A karakterek közül szinte mindenki antipatikus, egyedül csak a Katie Cassidy által alakított Amanda-pótlékban éreztem potenciált. A filmes csávó, még úgy, ahogy elment, de a barátnője már kiverte nálam a biztosítékot. Rajta kívül még egy igazi anti-tálentumot is kapunk Ashlee Simpson személyében.

Stephanie Jacobsen pedig... jobb, ha a Razor-beli játéka, valamint karaktere marad meg mindenkiben. A férfi főszereplők igencsak jellegtelenek, de legalább Thomas Calabro feltűnésének örülthettünk. Persze belőle is kiölték azt, amiért kedveltünk annó... Az, hogy Sydney életben van, és ez miképp lehetséges, nem különösebben érdekelt, ettől még akár jól is sikerülhetett volna a pilot. Sokkal inkább a sztoriszálak sablonossága és érdeketelensége, valamint a fent ismertetett karakterek miatt döntöttem úgy, hogy nem maradok a folytatásra.

Értékelés:

Nézzük a Vampire Diaries-t, amely L.J. Smith 90-es évek elején készült könyvsorozatán alapul. Arra, hogy miért most vették elő, viszonylag kézenfekvő a válasz, a Twilight sikerét szeretnék meglovagolni, az eddigi eredmények alapján sikerrel. A Melrose Place csalódásszagú eredményét követően ennek a premiernek már örülhetett a CW - 4.8 millió néző és 2.1-es demo rating. A történet középpontjában egy, a szülei elvesztésének traumáját feldolgozni próbáló lány, valamint két ellentétes oldalán álló vámpír található. Természetesen a szokott mellékszereplőkkel, a féltékeny ex-barát, a barátnő, akire minden helyzetben számíthatsz, a rivális szöszi, az elkallódó öcsi...

Nina Dobrev jó választásnak bizonyult Elena szerepére, ugyan színészi kelléktára olykor még hiányos, de ezzel egyrészt nem lóg ki a többiek közül, másrészt ezt a kisugárzásával tudja ellensúlyozni. Paul Wesley és Ian Somerhalder alakítja a két vámpírt, utóbbi a gonosz tesó, és összeségében velük sincs probléma.A mellékszereplőkkel viszont már annál több. Ugyan a kisöcsi karaktere még elmegy, de a kissé nagyra nőtt szöszink, illetve az ex-barát karaktere tömve van klisével. A pálmafát azonban mégsem ők, hanem Elena barátnője viszi el...ez a látnoki maszlag, és az, ahogyan ezt kezelik és előadják, majd a végén a rendkívül félelmetes - ez még csak a kezdet duma - ...nagyon gyengus.

A pilot váltakozó színvonalú volt, olykor sikerült felkelteni az érdeklődésünket, majd a következő jelenetben leült a történet. Ráadásul az érzelgős jelenetek is túlságosan hosszúra sikerültek, a naplóírás pedig sajnos a címből (és természetesen a könyvből) adódóan szerves és számomra túlságosan is giccses részét képezik a történetnek. Szó se róla, nagyjából erre számíthattunk, amiben egy kicsit bíztam, hogy a misztikus rész talán rendben lesz. Itt voltak ugyan biztató jelek, de a varázsgyűrű már sok(k)nak bizonyult...Részemről szintén kasza ez is.

Értékelés:

Így a CW, mely eleve a leggyengébb felhozatallal bírt, idei pilotjainak a felét letudtuk. A The Beautiful Life engem hidegen hagy, azon kevés újoncok egyike, melyek még az egy résznyi esélyt sem kapják meg. A többszöri címváltozáson áteső Life UneXpected viszont már jóval ígéretesebb, midseason-ben érkezik majd.