A címben csupán azért szerepel kérdőjel, mert két rész alapján még elhamarkodottnak tűnne egy ilyen kijelentés, de amennyiben a Nip/Tuck-al befutott Murphy képes lesz az eddigi két rész színvonalát tartani, már bizonyossággal állíthatjuk.

Pedig még a májusi pilot előtt igencsak negatívan álltam hozzá, hiszen az alaptörténet - egy iskolai kórust kísérhetünk figyelemmel, zenei betétekkel megfűszerezve - nem vonzott különösebben, egyedül Murphy neve volt biztató. Persze a jobbik eset ha, pozitívan csalódik az ember, ahogyan ez a Glee esetében is történt, a pilotról itt írtam röviden.

A második rész bizony sokban hasonlított a pilotra, legalábbis ha a kliséket, valamint a jól megválasztott zenei betéteket nézzük. Elsőre talán úgy tűnik, hogy csak utóbbi számít dicséretnek, de nem, a sorozat sablonosságát, mely elsősorban a karakterek néhány jellemvonására, illetve szituációra vonatkozik is pozitívumként értem. Talán a Friday Night Lights kapcsán emlegettem a legtöbbet - nem feltétlenül jelent rosszat, ha egy sorozat, vagy akár  persze filmkészítő sablonokkal dolgozik, ha azt megfelelően tárja a közönség elő, és igazán életszerűvé teszi, akkor bizony jól is elsülhet. Az előbb említett FNL mellett a Glee is ékes példája ennek.

A diákok szerepére olyanokat kerestek, akik mindkét téren - zene, illetve színészet is megállják a helyüket, sőt, ez még a kórusvezető tanárt alakítő Matthew Morrison-ra is igaz. Jól sikerült a casting, mindkét téren jó előadást láthatunk/hallhatunk. Ráadásul még régi ismerősünket, Jane Lynch-et is szerződtették, akire mintha rászabták volna a pompomlányok "kissé" akaratos, vagy nyugodtan, mondjuk ki bunkó edzőjének a szerepét.

Nem mehetünk el a zenei betétek, valamint a remek koreográfia mellett sem, sokat hozzátesznek a sorozat hangulatának kialakításához. Bár a pilot Don't Stop Believin-jét ezúttal nem tudták megismételni (nehéz is lett volna), a második részben sem panaszkodhattunk.

Tulajdonképpen csak félig számít újoncnak a sorozat, ahogy már említettem a premierje májusban volt, a Fox az American Idol mögötti spot-ba rakta, ahol sajnos csalódást keltő eredményt ért el .. mindenesetre a nyáron nem lustálkodtak a Fox marketingesei és promózták rendesen a Glee-t. Részben talán ennek, valamint a konkurencia hiányának is köszönhető, hogy a héten bemutatott (múlt héten a pilot rendezői változatát adták) második rész már korrekt/jó eredményt ért el. Persze az igazi erőfelmérő majd akkor lesz, amikor a többi csatorna is beveti a nagyágyúit.

Értékelés:

Ahogy már korábban is említettem, a Modern Family az egyik leginkább várt újonc sitcom volt a részemről. Nemcsak a történet, a szereposztás, valamint ígéretes promó játszott ebben szerepet, hanem az amerikai újságírók, tévés szakemberek előzetes kritikái is, melyekben szinte egyöntetűen éltették a pilotot. Azt már az elején egyből leszögezhetjük, hogy az előzetes hype-hoz nem tudott felérni a sorozat, de ennek ellenére még korai lenne temetni.

Az egykamerás sitcomban három család életét követhetjük nyomon, akik a címből eredendőn nem a megszokott, hagyományos családmodellt képviselik. Találunk itt meleg párt, akik éppen most fogadtak örökbe egy gyereket, egy feleségénél jóval idősebb férfit, akiknek egyébként nemcsak koruk, de életfelfogásuk is különböző, valamint egy elsőre átlagos nagycsaládot, amely közelebbről megnézve, már korátsem tűnik annak, többek között, igen érdekes nevelési módszereiknek köszönhetően.

Külön kiemelni egyiket sem tudom, ugyan mindegyikben érzem a potenciált, de azt ezúttal csak részben tudtak kihasználni. Jó példa erre a a wtf-ot csöppet félreértelmező laza apuka, akinek talán a legjobb és egyben legkevésbé sikerült jeleneteket is köszönhetjük. És úgy általánosságban is ez a kettőség jellemezte a pilotot, jó karakterekkel dolgoznak, néhány poén ül is rendesen, aztán a következő jelenet már kevésbé áll össze.

A szereposztás kiváló, Ed O'Neill-t és Sofia Vergara-t mindig öröm nézni, mégha eltérő okok miatt is. A nagyobb nevek közül még az általam a Boston Legal-ban megkedvelt Julia Bowen-t kell kiemelni. A többiekre sem lehet pananszunk, bár a gyerekszereplők kapcsán volt egy kis előzetes félelmem. Végül kellemesen csalódtam, a készítők nem vitték túlzásba a szerepeltetésüket, pontosan abba a szerepbe helyezte őket, ami egy ilyen sokszereplős sitcom esetében a legmegfelelőbb. Az alakításaikkal sem volt probléma, talán csak a tinédzser lány volt kevésbé meggyőző.

Nem könnyű értékelni, mert ha az előzetes várakozásaim alapján ítélem meg, akkor csalódás, de ha megpróbálom ettől függetleníteni magam és önmagában nézni, akkor egy korrekt pilotot kapunk, amely ugyan korántsem váltja meg a világot, de érezni a benne rejlő potenciált. Érdemes ebből a szempontból összehasonlítani a másik preair sitcommal, a Community-vel - hasonló konklúziót vontam le ott is, de a Modern Family nálam egy fokkal erősebben kezdett és bizakodóbb vagyok a folytatást illetően. Két-három részre (mindkettő esetében) biztosan maradok még, utána pedig eldől, hogy marad-e nézős, avagy sem.

Értékelés:

A DVD kiadások extráin gyakorta szerepelnek forgatási bakik, melyek közül  szerencsénkre időről-időre néhány kiszivárog a netre is. Ezúttal a Fringe 1. évadából láthatunk félresikerült, és egyben persze humoros jeleneteket. A négy és fél perces videóban leginkább Joshua Jackson van elemében, de Lance Reddick-től is kapunk pár vicces pillanatot. Már csak alig egy hét van a második évad premierjéig, addig jó ráhangolódást biztosíthat az alábbi összeállítás.
 

Sok újdonsággal, vagy akár meglepetéssel nem szolgált eddig a harmadik évad, mondom ezt úgy, hogy a színvonal változatlan, inkább csak arról van szó, hogy jó szokásukhoz híven a cselekményre kevesebb hangsúlyt fektettek. A szüzsét, illetve annak minimális voltát viszont  a karakterizáció, a szociográfiai, illetve történelmi kitekintések, valamint a sorozat atmoszférája továbbra is kárpótolja.

A második évad záró jelenetéhez képest pár hónappal később járunk, legalábbis Betty nagyra nőtt pocakját, illetve a cégben bekövetkezett változásokat figyelembe véve. Don megtartotta az állását, sőt talán még az eddigieknél is nagyobb a befolyása, az angol "uralom" ellenére is.A vajon ezúttal hűséges tud-e maradni kérdésre gyors és igencsak egyértelműen választ kapunk, bár azt is el kell ismerni, hogy a kissé félresikerült kaland óta visszafogja magát.

Már tavaly megismerkedhettünk Don sógorával, azaz Betty apjával, az öreg most hozzájuk költözött és leginkább az unokákkal való kapcsolatára koncentráltak a készítők. Bár kaptunk erre utaló jeleket, de mégis váratlan volt a negyedik részben bekövetkezett halála.

Talán Peggy kapcsán említhetem a legtöbb pozitívumot, az írók jó irányba vitték el a karaktert. A céltudatos, és magabiztosnak tűnő, de lelke mélyén igencsak bizonytalan lány minden jelenete a helyén van, a harmadik részben pedig felüdülés volt látni a szokásostól eltérő helyzetben, illetve hangulatban. Szerencsénkre Elizabeth Moss tökéletesen alkalmas arra, hogy bemutatassa ezeket a karaktermomentumokat.

Weiner-ék, jó szokásukhoz híven, nem feledkeznek meg a Roger és Sterling további alkalmazottairól sem, aminek kifejezetten örültem, hogy a második évadban elindított Joan történetszálat továbbvitték és a karakter is legalább annyit, ha nem többet van a képernyőn. Roger viszont  háttérbe szorult, az életet ezúttal valóban megérni akaró névadó partner talán csak az esküvője, illetve az akkori Don-val való vitája kapcsán került előtérbe. Közben Pete és Ken között az előléptetésért folyó harcot figyelhetjük, míg Salvatore úgy tűnik már nem csak Don, de az élettársa előtt is lelepleződött. Ha visszagondolunk, hogy ez utóbbi szálat milyen rég kezdték el.... hiába sok a karakter, és azért Sal nem éppen központi figura.

Értékelés:

Kevesebb, mint egy hónap múlva, október 2-án indul útjára a Stargate franchise harmadik gyermeke, a Universe. Reméljük, hogy beváltja a készítők ígéretét, mely szerint az eddigieknél sötétebb tónusú sorozatra számíthatunk. Az eddigi promók mindenesetre ezt támasztják alá, de verdiktet majd csak a premier után mondhatunk. A számtalan előzetes és promókép után most egy sneak peek is kikerült, mintegy 5 percnyi részlet tekinthető meg a pilotból.
 

Az ABC idén még a megszokottnál is merészebb volt, viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy csatorna az egyik hétköznap csak újoncokkal rakja tele a műsorrendjét. Szerdára ráadásul egy sitcom-blokkot hoztak össze, hasonlóan a hétfői CBS, és a csütörtöki NBC kínálathoz. Időrendben Hank - Middle - Modern Family - Cougar Town, és az estét a másik két említett csatornához hasonlóan egy drámával zárják, az ABC esetében ez az Eastwick lesz. Hank-et kivéve mindegyik kap egy esélyt, és a Modern Family, Cougar Town kettős nemcsak ezek között, de az idei, egyébként korrektnek tűnő sitcom felhozatalból is a legígéretesebbnek látszik.

A dokumentarista stílusban készült egykamerás sitcom három, egymástól igencsak eltérő életvitelű családot mutat be. Persze, valamilyen kapcsolódási pont minden bizonnyal azért lesz köztük. A cast remek, a műfajban már régen látott Ed O'Neill miatt már alapból nézős lenne, de Sofia Vergara, vagy éppen Julia Bowen is komoly meggyőző erővel bír. A promó ígéretes volt, ráadásul az eddig napvilágot látott újságírói vélemények is egyöntetűen éltetik, könnyen az évad (egyik) legjobb újonc sitcomja válhat belőle.

Szintén egykamerás sitcom-ról van szó, melyben a cougar (egyedülálló 35-40-es vonzó nő) szerepét Courteney Cox-ra osztották. Főhősünk válását követően ismét szeretné magát "belevetni az életbe", de ez korántsem ígérkezik olyan könnyűnek, mint ahogy azt gondolta. A Bill Lawrence (Scrubs) által készített sitcom-ban még szerepet kapott Busy Phillips és Brian Van Holt is. A stáb igen, az alaptörténet már kevésbé meggyőző, de az előzetes után ezen aggodalmaim nagyrészt már el is tűntek.

Úgy tűnik, a Tudors most már hagyományosan a nyári dara egyik eleme lesz nálam, az első kettőt követően a meglepően rövid, mindössze nyolc részes harmadik évadot is így néztem. A VIII. Henrik életét feldolgozó sorozat jövőre fog zárulni, valószínűleg 2010 tavaszán láthatjuk a befejező tíz epizódot. A Showtime egyébként Michael Hirst-el, a sorozat showrunnerével és állandó írójával egyetértésben döntött így. A kép alatt spoileresen folytatom.

(a képen látható karakterek, balról-jobbra haladva: a harmadik feleség Jane Seymour, VIII. Henrik és első házasságából fogant gyermeke Mária -  a sorozat alapján senki sem gondolná, hogy ez a kedves teremtés, a későbbi királynő később megkapta a Véres gúny/előnevet...)

Ugyan régi vágya, miszerint fiú örököse szülessen, teljesült, Henrik-re egyre sötétebb idők járnak. Harmadik felesége, Jane Seymour pár nappal a szülést követően elhunyt, egykori sérülése pedig újfent kiújult és szinte az őrületbe kergeti. Mindeközben a katolikusok lázongásaival is meg kell küzdenie és a következő feleség kiválasztása is nehézségekbe ütközik.

Ahogy a megelőző évadokban, így ezúttal is elsősorban az udvari intrikák és a remek színészi alakítások jelentik a fő vonzerőt (a téma mellett természetesen), hozzátéve, hogy előbbi igencsak szubjektív, könnyen lehet sokakat ez éppenhogy visszatarthat a sorozat nézésétől. Mindenesetre én, legyen szó, akár múlt, vagy jelenkorba helyezett történetről, mindig is élvezettel figyeltem ezeket a sakkjátszmához hasonlítható, a saját céljaink érvényesülésére irányuló ügyeskedéseket, márha persze ezt okosan végigviszik.  A Tudors esetén ez fennáll, így aki hozzám hasonlóan kedveli ezeket, valószínűleg nem fog csalódni.

Az imént a színészeket is kiemeltem, nem véletlenül, jó castingot hoztak össze a sorozathoz. A királyt alakító Jonathan Rhys Meyers testi felépítését tekintve ugyan nem, de a színészi kvalitásokat nézve tökéletes választás volt a szerepre. Remekül mutatja be a nőfaló, arrogáns, gyakran szélsőséges hangulatú uralkodót. Miután harmadik felesége, Jane Seymour elhunyt, a király hosszabb időre bezárkózott szobájába, és azért emelem most ki ezt a harmadik évados részletet, mert ehhez kapcsolódik Meyers egyik legjobb alakítása. Az udvari bolonddal való beszélgetése, vitasorozata szürreális és zavarbaejtő volt, Meyers-nek sikerült kiaknáznia a jelenetekben rejlő lehetőséget.

Az évad egyik kellemes meglepetésének Henry Cavill bizonyult, aki Suffolk grófját és a király bizalmasát alakítja. Nem mintha eddig bármi kifogásom lett volna a játékára, de ezúttal kapott egy olyan történetszálat, amelyben lehetősége volt bizonyítani. A király rá osztotta a feladatot, hogy a katolikus szervezkedés leverését követő bosszúhadjáratot vezesse, melynek során lelkiismerete és a királyhoz fűződő hűsége közötti vívódást, valamint feleségével való viszonyának megváltozását is remekül adta vissza.

Thomas Cromwell, aki közel egy évtizedig kancellár és a király egyik legfőbb tanácsosa volt, James Frain alakításában kelt életre. Egyik kedvenc karakterem (volt), az udvari játszmák egyik főszereplője, valamint a király által elrendelt kivégzések egyik fő letéteményese. Frain a legtöbb esetben apró gesztusokkal, remek arcjátékával mutatja be Cromwell lelkiállapotát, mindenképp dicséret illeti játékáért.

A  protestantimzus elkötelezett híveként minden egyes döntésével, illetve a királyt befolyásolni próbáló szándékával, annak térhódítását tartotta szem előtt. Végül, udvarban lévő ellenségeinek "köszönhetően" őt is árulással vádolták meg és kivégezték. Utóbbinak felvezetése már kevésbé sikerült megfelelően, aki esetleg a történelemkönyvekből nem tudta volna előre, sem lepődött meg halálán. Az árulás vádját megelőzően szinte a semmiből tűnt elő gyermeke, és a magánéleti szál felbukkanásával az alkotók érezhetően a a karakter halálának hatását próbálták erősíteni - túlságosan is átlátszóan.

Néhány olyan színészt/karaktert szeretnék még megemlíteni, akik esetleg kedvet hozhatnak később a sorozat bepróbálásához. Bár hozzáteszem, hogy közülük többen is az első két évadban kapott szerepet, de azt ugye tudjuk, hogy VIII. Henrik alatt bizony nem kevés prominens személyiség vesztette el a fejét - elnézést a szójátékért:). Morus Tamás szerepében Jermey Northam láthattuk, Wolsey bíborost Sam Neill, III. Pál pápát Peter O'Toole, Von Waldburg bíborost Max Von Sydow, míg Boleyn Anna-t Natalie Dormer alakította. Visszatérve a harmadik évad taglalására, összességében ezúttal is hozta a megszokott színvonalat, kíváncsian várjuk a jövőre esedékse utolsó felvonást.

Értékelés:

Az előjelek is már több, mint biztatóan alakultak, de a hivatalos bejelentésre tegnap estéig kellett várnunk: az HBO berendelte Martin Scorsese az 1920-as évek Atlantic City-ében játszódó sorozatát. A mester a talán hozzá legközelebb álló témát választotta, ismét az alvilágba kalauzol minket, a politikai összefonódások, valamint a korszak jegyeinek bemutatására is nagy hangsúlyt fektetve. A sorozat Nelson Johnson, Boardwalk Empire: The Birth, High Times, and Corruption of Atlantic City című könyvén alapszik, és Scorsese mellett a könyv tartalma is bizonyítja, hogy egy igencsak grandiózus vállalkozásnak nézünk elébe.

Az HBO, szokásához híven, első körben 12 részt (pilotot is beleszámítva) kért, természetesen a téma nagysága miatt több évadra terveznek, reméljük a nézettség is ennek megfelelően alakul majd. A forgatás idén ősszel kezdődik, és ugyan premierdátumot még nem tűztek ki, de várhatóan jövőre lesz a bemutató, én egyelőre egy szeptembert valószínűsítek.

A pilot rendezője Martin Scorsese, aki ezt követően is részt vállal a produkció alakításában, sőt egy későbbi rész rendezésére is van még esély. A készítők közül fontos kiemelnünk Terence Winter-t, akinek nevéhez több, mint 20 résznyi Sopranos forgatókönyv fűződik, így a téma nem lesz ismeretlen számára. A producerek között megtalálható még a szintén Sopranos kötődésű Tim Van Patten, valamint Mark Wahlberg és Stephen Levinson is.

A szereposztásra sem lehet panaszunk, az 1920-as évek Atlantic City-ének központi figuráját, Nucky Thompson-t Steve Buscemi alakítja. Ugyan testfelépítésükben eltérnek, de ettől függetlenül nem lehet kétségünk, hogy Buscemi remek választásnak bizonyult. A további főbb szerepekben pedig Kelly Macdonald-ot (Nem vénnek való vidék), Michael Pitt-et (A Falu), Michael Kenneth Williams-et (The Wire - A Drót) és Michael Shannon-ont (A Szabadság útjai) láthatjuk majd.

Részemről (is) nagy várakozás előzi meg a produkciót, mindenesetre az alapanyagnak, valamint a stáb összetételének köszönhetően jó esélyünk van arra, hogy sikerül megfelelniük az elvárásoknak. Az HBO-nak pedig idénre már csak egy feladata maradt, berendelni a a George R. R. Matin fantasy-éből készült Games of Thrones-t, és valóban új aranykorszak veheti kezdetét a csatornánál.

A True Blood idei évadját a remek atmoszféra mellett végig feszes tempó és érdekes történetszálak jellemzik, sőt az évad felénél már dicsért sorozat az utóbbi néhány résszel még rátett egy lapáttal. Nem véletlen a folyamatos nézettségemelkedés sem, a múlt vasárnapi epizódot, ismét rekordot döntve már 5.3 millióan látták. Ilyenkor érdekes visszagondolni, hogy az első évad anno milyen nehezen indult be...mind nézettség, mind minőség szempontjából.

Ball-t dicsérnünk kell azért is, mert a pörgős részekben kapunk azért karakterizációt is, sőt, volt, hogy egy teljes epizódot ennek szentelt. Okosan felmérte, hogy a Fellowship of the Sun-féle történetszál (ideiglenes?) lezárultát követően a 2x09-es I Will Rise Up-ban célszerűbb nyugisabb tempóra váltani. Sookie, Jason és Eric is megkapta a karaktermomentumait, mindeközben pedig a vámpír társadalom egy újabb kis részletével lettünk gazdagabbak, a bürökrácia úgy tűnik ott is már rég gyökeret vert. Az utolsó öt perc pedig egészen lenyűgözőre sikerült, nem túlzás azt állítani, hogy a True Blood eddigi legjobb jelenetét kaptuk meg Godric "gyönyörűen" megrendezett halálával.

A legutóbbi, New World in My View címre keresztelt részben Sookiék visszatérne Bon Temps-ba, ami már közel sem hasonlít arra a városra, melyet nemrégiben elhagytak. Mintha egy zombifilmbe csöppentünk volna, persze mi tudjuk a kiváltó okot, de előbbire a rész hangulata, valamint néhány jelenete is ügyesen rájátszik. Leginkább a főcím előtti városkép, valamint a Merlotte's-ban játszódó történésekben látjuk ezt viszont, ahol a Jason, Sam, Andy hármas igencsak kitesz magáért. Jason egyébként is az egyik legjobb karakter véleményem szerint a második évad folyamán.

Gyorsan elrepült az idő, és ezzel elsősorban nem is arra célzok, hogy a megszokott kb. 50 perces játékidő helyett most 43 percet kaptunk. Egy-két kisebb logika baki azért befigyelt, de nem rontottak az összképen és szokás szerint jó pár WTF momentumot - Sookie képességeinek növekedése, Jessica, amint a leendő anyósát kostólgatja és persze a zárójelenet -  is a képünkbe toltak. Jövő héten pedig Evan Rachel Wood is feltűnik, aki látta a részt, az tudja, hogy milyen szerepben.

Már csak két rész van hátra az évadból, bízom benne, hogy a befejezés is méltó lesz az eddigiekhez. A legutóbbi, az évad felénél írt bejegyzéshez képest eggyel emelünk is az pontszámon.

Értékelés:

Beágyaztam két videót is, melyeket az HBO készített a sorozathoz, a True Blood-hoz kapcsolódó fiktív reklámfilmek. Az elsőn a Fellowshi of the Sun toborzó filmje látható, ezt követően pedig az American Vampire League fizetett:) hirdetése látható.

Fellowship of the Sun - toborzó film:

American Vampire League:

A Nip/Tuck első három évada provokatív, merész és új volt, egy egyedi atmoszférát létrehozva Ryan Murphy alkotása rövid idő alatt kultstátuszba emelkedett. Rövid idő alatt a kedvenceim közé került, és ugyan a negyedik évad koncepciója kicsit eltért a megszokottól, önmagához képest (ezt nem árt hangsúlyozni) kicsit visszafogottabb lett, még mindig hozta a megszokott minőséget. Kedvenc plasztikai sebészeink ezt követően Miami-ból LA-be tették át székhelyüket, és ami elsőre jó ötletnek tűnt és a sorozat frissítését szolgálta, végül igencsak rosszul sült el.

Bővebben itt írtam róla, az ötödik évad mintegy zanzásított értékelésében pedig a következők szerepelnének: sablonos, önismétlő, szappanoperákhoz hasonlatos fordulatok, karakterek előéletét nem figyelembe vevő évad, mely egy borzalmas cliffhangerrel zárult....így már a cím is magyarázatot nyert, bár azt nem tudom, valóban bízhatunk-e a minőségjavulásban.

Mindenesetre a Nip/Tuck megérdemelné, hogy méltóképp búcsúzzon el, ugyanis már csak 19 részünk van hátra, és így a 100. résszel fog zárulni. Ezt majd kettévágva kapjuk meg, a hatodik évad október 14-én kezdődik. A promóciós kép után a továbbra kattintva megtalálható az évad előzetese, valamint néhány forgatási kép. Erről röviden csak annyit, hogy Kelly Clarkson (Kimber) és a tengerpart...

6. évad promó:

Gyorsan megy az idő, már az évad felén is túlvagyunk, és csak öt részünk maradt hátra a hatodik etap zárásáig. Ahogy már korábban is említettem, az Entourage semmit nem vesztett a frisseségéből, elégedettek lehetünk az eddigiekkel. Majd a végén összegezzük a történéseket, és értékelünk, ezúttal viszont jöjjön egy összeállítás, mely a hatodik évad legjobb Ari beszólásait tartalmazza. Szó se róla, a többieket sem kell félteni, de a legjobb szövegek tekintetében őt nehéz felülmúlni.

A 6x03-as és a 6x07-es idézetek egy kicsit eltérnek a megszokottól - előbbiben nem a humor dominál, de egy őszinte, remek monológot kapunk, míg a legutóbb rész esetében Ari kevés játékideje miatt nem tőle idéztem. Kiválasztásuknál az Ari Gold Quotes volt segítségemre, érdemes csekkolni, korábbi évadokra visszamenőleg is bőven van anyaguk.

6x01 - Drive

Employee: Morning Ari, how are you?
Ari: Well, my girl won her debate on Friday, my boy scored a goal on soccer on Saturday and my wife agreed to visit her mother without me. I don’t know how things could get much better!

Lloyd: You’re drinking in the middle of the day?
Ari: Yeah well, they do it on Mad Men all the time and they’re pretty succesful!

6x02 - Amongs Friends

Ari (leaving dinner): You need some cash?
Mrs Ari: I am not a hooker.
Ari: Oh, but what a good one you would be!

6x03 - One Car

Ari (to Turtle): Look. When my son was born, my greatest fear was having this conversation. I knew that I would give him anything he wanted because he was my son. And I couldn’t say no, which sucks because it wouldn’t help him and he’d just end up on the street doing heroine with the two corys because I was to much of a pussy to teach him a lesson. I won’t make that mistake with you.

6x04 - Running on E

(Vince’s new movie is pushed 12 weeks)
E: What are we supposed to do for 12 weeks?
Ari: Enjoy life, what else. And snap some below the belt photos of that partner of yours and send them over here. I am bored…
E: You wish! Later.
Ari: Later.
Mrs. Ari (still half asleep): You’re bored?
Ari: It was a joke baby, you know I’m never bored here. Now give me something.
Mrs. Ari: What time is it?
Ari: I don’t know. My cock doesn’t wear a watch…

Ari (to Andrew): You put me in a really bad spot. I lied to my wife. 15 years I’ve been faithful. I don’t want the stress of an affair without the fun of the pussy.

Ari (entering a meeting): David Schwimmer, my favorite friend.

6x05 - Fore

Sloan: I have your pairings here, I hope you’re not bummed. It was difficult. I placed Vincent and Johnny together.
Drama: Why wouldn’t you!?
Sloan: With Tom Brady and Mark Wahlberg…
Ari: Jee, who’s the ugliest person on that foursome? Think fast.

6x06 - Murphy's Lie

Ari: Andrew! There was a time when Marlo made you smile. Remember that time, remind her of it. And if that doesn’t work, do what every other married man does: think of someone else, when you fuck her.

Ari (to Lizzy): You so much as eyefuck an agent in this building, and I will deport you naked to the Taliban.

Ari (to Andrew): One in very few guys get that ‘have a free piece of pussy pass’. You my friend, have it.

6x07 - No More Drama

Murray Berenson: Maybe tomorrow you could go get Christian Bale?
And we could let him execute a cinematographer if he wants

Mikor egy héttel ezelőtt láttam egy interjúrészletet a Life egykori főszereplőivel, Damian Lewis-sal és Sarah Shahival, úgy gondoltam, még egyszer, a blog keretein belül is "elköszönünk" tőlük. A sorozatról már jó pár alkalommal írtam, most mintegy ajánlóként random módon kiválasztva a második évad kezdéséről szóló írást, illetve az egyik legjobb epizód után íródott bejegyzést.

A májusi NBC upfronts-on bejelentett kasza nem ért váratlanul minket, sajnos végig gyenge nézettséggel futott, és a szakma elismerő bólogatása ezúttal kevés volt a megmentéséhez. Igencsak hiányozni fog az idei palettáról, legfeljebb az vigasztalhat minket, hogy az utolsó részre egyfajta lezárásként is tekinthetünk.

A beágyazott videók közül az elsőben egy remekül összevágott jelenetet láthatunk, mely bemutatja a sorozat humoros oldalát. A tovább mögött még két videó lapul, egy még az első évad extrái között fellelhető bakiparádé, valamint a már a bevezetőben emlegetett interjúrészlet.