Tavaly év végén kezdtem bele egy három részes cikksorozatba, mely a Friday Night Lights létrejöttének útját kíséri végig. Elsőként H. G. Bissinger nagy port kavart Friday Night Lights: A Town, A Team, and a Dream című könyvét vettem górcső alá, majd a belőle készült 2004-es film került terítékre. Jókora szünettel ugyan, de végre a harmadik fejezetre is sor kerül, melyben a sorozat születését mutatom be.

Bissinger rendkívül aprólékosan tárta fel a texasi kisváros, Odessa szociográfiai viszonyait, több esetben is igencsak kényes témákat feszegetve. A filmadaptáció csak részben tudta ezeket visszaadni, melyet maga a rendező Peter Berg is elismert. Több interjúban utalt arra, hogy szeretne még részletesebb képet festeni a könyvben bemutatott társadalmi kérdésekről. Két évnek kellett eltelnie mire Berg-nek sikerült megvalósítania tervét, az általa rendezett pilot ugyanis elnyerte az NBC tetszését és sorozatberendelést kapott. A Friday Night Lights a pávás csatornán 2006 októberében mutatkozott be.

A sorozat helyszínéül nem a könyvben bemutatott Odessa-t választották, mely érthető is, hiszen könyve megírását követően Bissinger-t nem szívesen látott személlyé nyilvánították és valószínűleg a tévés produkció iránt is igencsak komoly ellenszenvvel viseltettek volna. A forgatás Austin-ban zajlott, a futball jelenetek nagy részét pedig a Pfulgerville középiskola stadiumában vették fel. Az ottani focicsapat a Panthers nevet viselte, melyet Berg-ék is átvettek, ráadásul a csapat meze is nagyban hasonlít a sorozatban látottakra (néhány mérkőzésük jelenetét is is belecsempészték). A fikciós városnév kiötlését követően pedig összeállt a Dillon Panthers név.

Berg több karaktert is élő minta alapján "alkotott" meg, végigjárta a helyi középiskolákat és felhasználta ottani tapasztalatait. Sőt, a pilotban látott Jason Street sérülését is a valóság ihlette, sajnos, teszem hozzá... Berg is ott volt azon a 2003-as mérkőzésen, melyen a San Antoino Madison középiskola játékosa, David Edwards egy ütközés során szenvedett súlyos gerincsérülést.

A stábtagok közül eddig leginkább Peter Berg nevét említettem, aki ahogy már az eddigiekből kiderült, kulcsszereplő volt a sorozat létrejöttében. Mivel Bissinger unokatestvére volt, így igencsak elhivatott volt az adaptációkat illetően, legyen az film, vagy éppen sorozat. Mint, producer, azóta is a sorozat mellett van, de a "napi" munkában már nem vesz részt. Ez érthető is, hiszen eléggé efoglalt, már 2006-ot megelőzően is ismert  rendezőnek számított, azóta pedig még inkább beindult a szekere. Mindenesetre a 4x01-et állítólag ismét ő rendezi, és azt se felejtsük el, hogy színészként is szerepelt már a sorozatban (nem újdonság számára - Chicago Hope-ban játszott évekig.)

A showrunner Jason Katims lett, már akkor tudtuk, hogy valószínűleg nem tesznek rossz lóra, hiszen a Roswell-el már bizonyította tehetségét. Fontosságát pedig mi sem jelzi jobban, hogy mikor a második évad elején az NBC átküldte a vergődő Bionic Woman-hez, távollétében az FNL addigi leggyengébb részeit produkálta. Szerencsénkre a Bionic Woman kaszát kapott (nem Katims miatt, szarból azért ő sem tud várat építeni...), így visszatért a szezon közepén és sikeresen gatyába is rázta a dolgokat. Az első évados magas színvonal tehát visszatért, és a harmadik évadban végig töretlen maradt. Idén az FNL mellett a Parenthood showrunneri munkálatait is ellátja, annak midseason-re való áttolása miatt valószínűleg kellő időt tud szánni a "párducokra" is.

A producerek közül fontos kiemelnünk Brain Grazer-t, az állandó írók közül pedig Katims-en kívül Liz Heldens-t, David Hudgins-t, valamint Kerry Ehrin-t is. Egy igencsak fontos stábtagról azonban még nem szóltam, ő pedig nem más, mint Jeffrey Reiner. Ő rendezte közel az epizódók felét és igen nagy szerepe van a sorozat már számtalan alkalommal dicsért képi világának kialakításában.

Berg-el együtt ők a kiötlői annak, hogy a jelenetek során a színészeknek lehetőségük van improvizálásra. Egyrészt bármikor megállíthatnak egy jelenetet, ha közben úgy érzik, hogy az általuk eljátszott karakter másként reágálna az adott szituációban, másrészt ott helyben, úgymond azonnal is eltérhetnek a szövegüktől. Ráadásul miközben a kamerával követik őket, igencsak sok teret biztosítanak a színészeknek, jóval szabadabban mozoghatnak, úgymond ezen a téren sincs megkötve a kezük. A jelenetek előtt nem próbálnak, három kamera és indulhat is a felvétel.

A színészek imádják ezt a módszert, az edzőt alakító Kyle Chandler is többször méltatta, sőt pályafutása legnagyobb élményének nevezte. Kollégái is hasonlóképpen nyilatkoztak, így a fiatalabb színészek közül például Zach Gilford, vagy Taylor Kitsch is említette, hogy színészként, többek között ennek a módszernek is köszönhetően rengeteget fejlődött.

Bár a szakma egyöntetűen dicsérte, A Friday Night Lights végig hányattatott sorsú volt, már a pilottól kezdődően gyenge nézettséggel futott, és a 22 részes első évadot követően igencsak kétes volt, hogy kap-e megújítást. Talán az előbb említett kritkai hozsanna, valamint az NBC nem éppen fényes helyzetének köszönhetően végül berendelték a második évadot. A sztrájk azonban közbe szólt, így csak 15 rész készülhetett el, és ismételten aggódhatttunk a sorozatért.

Szóba került a CW, valamint a TNT is is, mint lehetséges csatornák, melyek szívesen átvennék a sorozatot. Szerencsénkre végül egy műholdas szolgáltatóval a Direct TV-vel egyeztek meg. A költségeken megosztoztak és a sorozat a képernyőn maradhatott. Ősszel a Direct TV-n, míg a midseason-ben az NBC vetítette le. Míg előbbi elégedett volt a nézettséggel, a pávás csatornán igen gyenge eredményeket produkáltak (mindkét esetben a csatornához viszonyítva), így sokan nem fogadtak volna egy negyedik évadra. Azonban a nagy túlélő FNL-et most sem lehetett leírni, egyszerre két évadra szóló berendelést kapott. A negyedik etap október 28-án érkezik a Direct TV-re, míg az NBC jövő nyáron adja majd le. 

Ahogy azt az utóbbi években már megszokhattuk, a Dexter évadnyitó valamilyen útón-módon még a hivatalos kezdés előtt kikerül a netre. Bár ezúttal próbáltam magamon erőt venni és nem megnézni, végül túl nagy volt a kísértés. És ahogy az lenni szokott, húzós cliff a végén és most közel másfél hónapot várhatunk a következő részre...

A harmadik évad annó vegyes érzéseket hagyott bennem, ahogy az akkori írásomból, is látszik, a még inkább elmélyülő karakterábrázolásért járt a piros pont, a Jimmy Smits-féle mester és tanítvány vonal szintén bővelkedett remek pillanatokban, de a végkifejlet már hagyott kívánnivalót maga után. A skinner ügy viszont roppant gyengére sikerült. Összeségében bőven a pozitívumok voltak többségben, de tény, hogy az első két évad igencsak magas szintjét tavaly csak részben tudták visszahozni. A kép alatt már spoileresen folytatom!

Már akkor előrevetítettek nekünk néhány szálat, így várható volt, hogy Deb folytatja majd apja utáni nyomozását, és természetesen tisztában voltunk vele, hogy az évad egyik központi témája Dexter apasága lesz. Emiatt féltettem is egy kicsit a készítőket, vékony jégen táncolnak, nem könnyű sablonos, vagy adott esetben karakteridegen jegyek nélkül bevonni ezt a szálat. Ugyan egy rész alapján még nagyon korai messzemenő következtetéseket levonni, azt azonban biztosan kijelenthetjük, hogy a nyitó epizódban ügyesen oldották meg.

A kezdő képsorokban mintegy párhuzamba állítva láthatjuk a John Lithgow által alakított sorozatgyilkost, aki éppen egy újabb áldozatot cserkész be, valamint Dexter-t, aki az eredetileg csak álcának használt, azóta azonban igencsak átértékelődött szerepű családjához tér haza. Nem sokkal később a főcím újrajátszását is megkapjuk, mely talán a nyitó rész legjobb jelenete volt, a már szokásosan remek Dex-féle humorral vegyítve. Nemcsak a nyitó képekben játszottak rá ügyesen a kettőségre, emlékezzünk csak arra az igencsak abszurd jelenetsorra, mikor Dex a monitoron a vérbe fagyott áldozatok képeit nézte, közben pedig altatódalt énekelt a picúrnak.

Ahogy az a korábbi évadokra is jellemző volt, a nyitó rész nem diktált erős tempót, elsősorban a karakterek életében bekövetkezett változásokat, valamint az évad főbb szálati próbálták bemutatni, illetve felvezetni. Negatívumként elsősorban a Quinn és az újságírós csajszi-féle vonal jelentkezett, bár utóbbi legalább eyecandy-nek jó lesz. Illetve még Debra szerelmi vívódása volt egy kicsit sok, az apja utáni nyomozás már inkább érdekes lehet majd.

Fentebb már kiemelésre került a Dex-féle kettőség bemutatása, remélhetőleg a későbbiekben is megfelelően tudják ezt kezelni. Nem említettem még a kis munkahelyi románcunkat, ha okosan végiviszik majd, akkor itt sem lesz probléma. És ugye Vince barátunk ezúttal is szállította a beteg poénjait. Mindenképpen ki kell emelni John Lithgow-t, aki ugyan ezúttal nem kapott sok játékidőt, de már ennyiből megbizonyosodhattunk arról, hogy kiváló választásnak bizonyult. Remélhetőleg kap időt majd a karakter kibontására, egyértelmű, hogy az eddigi guest star-ok közül az ő szereplésében van a legnagyobb potenciál.

A cliffhanger részben kiszámítható volt, tudtuk, hogy Dex álmossága előbb-utóbb valami rosszhoz vezet, de még ezzel együtt is ütött. Ilyenkor örülne az ember, ha a második rész is kiszivárogna, sajnos erre kevéls esély mutatkozik. Így pedig majd csak az október elején bemutatásra kerülő 4x02-ben várjhatuk a cliff feloldozását, vagy éppen továbbvitelét.

Értékelés:

A CW, mintegy önmagát meghazudtolva egy igencsak korrekt promót hozott össze a Smallville-nek. Bízzunk benne, hogy az előző évadhoz hasonlóan ezúttal is a jobbik és ezzel együtt a sötétebbik arcát mutatja majd a sorozat. Az előzetest elnézve erre jó esély mutatkozik.
 

A címben szereplő sorozatoknak - különböző okok miatt - nem szentelek külön bejegyzést, de azért röviden megemlékeznék róluk.

Dirty Sexy Money: az első évadot kifejezetten kedveltem, ugyan egy kicsit szappanoperás beütéső, de még épp elviselhető szinten. A cast remek - Peter Krause, Donald Sutherland, William Baldwni etc., ahogy a karakterekre és a kivitelezésre sem lehetett panaszunk. A második évadban új showrunnert kapott a sorozat, de a Dextertől érkező Daniel Cerone-től, látva, hogy sötétebb túnusúvá akarta tenni a sorozatot, gyorsan megszabadult az ABC. Az ígéretes 2x01 után a sorozat gyors hanyatlásba kezdett, unalmas történetszálak, kiszámítható, sablonos húzások jellemezték, és az említett szappanoperás beütés egyre inkább eluralkodott rajta.

Az ABC a gyenge nézettség következtében elkaszálta, de még időben szólt a készítőknek,akiknek így volt idejük lezárni a történetet. A nyárra átrakott utolsó részek viszont nem ezt támasztják alá, főleg a befejezés, ami egy évad végi cliffhangernek igen, sorozatzárónak azonban már kevésbé felet meg. A második évad összeségében minden téren alulmúlta az ígéretes kezdő szezont, részemről

Értékelés:

Kings: még a tavalyi upfronts során figyeltem fel a Kings-re, köszönhetően érdekes alapsztorijának - a bibliai Dávid király történetét meséli el modern köntösbe öltöztetve. Ezzel együtt már akkor valószínűsítettem, hogy országos csatornán nem sok esélye lesz az életben maradásra. Az akkor még bőven az NBC-nél "dolgozó" Ben Silverman nem így látta, egy rakat pénzt adott a pilotra... szó se róla ezt mi nem bántuk, ők már annál inkább, mivel a sorozatnak igencsak rövid idő alatt sikerült megbuknia. A pilot az előzetes várakozásaimhoz képest csalódás volt, köszönhetően a forgatókönyvnek, viszont a színészi játékot (Ian McShane o. c. kiemelkedett) és a kivitelezést (elsősorban a remek operatőri munkát) dicsérni kell.

A következő három-négy rész már valamivel ígéretesebb volt, az évad felénél azonban ráuntam a sorozatra... a fináléra végül visszatértem és hasonlóképp az eddigiekhez, most is vegyes benyomást tett rám a Kings. Bár voltak kifejezetten jó megoldások is, de úgy érzem nem sikerült megfelelően kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, és nem a 13 rész rövidsége miatt... az egész évadot a fent említett okok miatt értékelni nem tudom, csak az általam megnézett részeket.

Értékelés:

Defying Gravity: a nemzetközi koprodukcióban készült sorozatot az ABC vásárolta meg és augusztus elejétől tűzte műsorára. Az alapsztori hallatán - 6 éves Naprendszeren belüli utazás - a sci-fi rajongók, köztük én is, már elkezdtünk bizakodni, hátha valami jó sül ki a dologból. Egészen addig, míg meg nem láttuk a készítők neveit, ugyanis egy scfi-fi sorozat esetében, ha az írók filmográfiáján Grey's Anatomy és Ugly Betty címek szerepelnek, az nem sok jóval kecsegtet.

A Defying Gravity gyorsan meg is kapta a Grey's Anatomy az űrben jelzőt,  a pilot rész/részeket megnézve sajnos teljesen jogosan... Hiába Ron Livingstone, vagy éppen a régóta kedvelt Christina Cox, a flashbackekkel tarkított, súlytalanságban szexelünk és a várhatóan mindenki kavar majd mindenkivel felállás nem igazán tudott megfogni... 

Értékelés:

Mikor Joss Whedon 2007 végén, elsősorban Eliza Dushku unszolására ismét sorozatkészítésre adta a fejét, egy valamit szinte biztosra vettem: a Fox-hoz semmilyen körülmények között nem megy majd... Már a mondat felépítéséből is érezhető, hogy tévedtem, ismét azt a csatornát választotta, melynél egyszer már igencsak pórul járt. Mintegy hét évvel ezelőtt ugyanis a Firefly-al igencsak elbántak a Fox-nál, szinte nulla promócióval és a részeket felcserélve adták le, így szemernyi esélyt sem hagytak a sikerre....

A későbbi DVD kiadás, melyen már a Whedon által elképzelt sorrendben szerepeltek az epizódok, hatalmas siker lett és kult státuszba emelte a sorozatot. Később ráadásul egy mozifilmmel le is zárta történetét, ez volt a Serenity. A Fox ragaszkodása Whedon-hoz az előbb említettek miatt még érthető is lenne, de Joss barátunk lépése érthetetlennek tűnt akkor... és most is az. Hiába mondogatta bőszen, hogy ez már egy új Fox vezetés, maximálisan megbíznak benne, a csatorna ismét beleszólt a kreatív döntésekbe, az eredeti pilotot újraforgatta, Whedon pedig kénytelen volt szétszórni azt a későbbi részekben.

Ezt követően is kontroll alatt tartották sorozatot, elsősorban az egy rész, egy eset sémát erőltették, mely igen szépen gallyra is vágta Whedon előzetes elképzeléseit. Persze a filler részeket is jól meglehet írni (sőt), így azért Joss barátunk is ludas a dologban, de mindezzel együtt el lehet képzelni milyen az, amikor egy előzetesen felépített koncepciót ki kell dobi az ablakon, vagy éppen "csak" jelentősen eltérni tőle. Az első öt rész színonvalának részletesebb elemzésébe nem is bocsátkoznék, nagyjából a gyenge és az ötlettelen jelzők ismétléseinek, szinonímáinak halmozásából állna. Egyébként anno a pilot után dobtam a sorozatot és csak azért került sor a nyári darára, mert az 1x06-tól kezdődően többen is minőségjavulásról számoltak be.

Bár a Fox ezt követően is noszogatta Joss-t, de úgy tűnt akkortól hagyták dolgozni, valószínűleg az igen szerény ratingek hatására már mindegy-mindegy alapon ráhagyták a dolgot. A teljesen új sorozatot láttunk innentől kijelentés azért mindenképp túlzás lenne, de tény, hogy egy komoly, pozitív irányú változás állt be.

Az átívelő szál erőltetése jót tett a sorozatnak, de érdekes módon ezúttal a filler részek is jobban működtek, ilyen az, amikor valaki előre tud tervezni és megfelelő ütemben betenni a főszálat ugyan hanyagoló, de karaktermomentumokra tökéletesen megfelelő fillereket. Az évad második fele képes volt egy átlagos, jó szintre beállni, itt már nyoma sincs az elején látott bizonytalanságoknak, sőt az 1x08-as Needs és 1x09-es a Spy in the house of Love kapcsán a remek jelzőt sem érzem túlzásnak. A finálé is tetszett, leszámítva az utolsó néhány percet... pedig akkor még nem is tudtam, hogy az 1x12 utolós jelenete teljesen megegyezik az eredeti pilot végével...

Még mielőtt a csak DVD kiadáson fellelhető 1x00 (original pilot) és a jövőben játszódó 1x13-as Epitaph One tárgyalásába kezdenék, a színészekről szólnék néhány szót. Ezen a téren is több kritikát kapott a Dollhouse, sajnos nagyrészt jogosan... leginkább az Echo-t alakító Eliza Dushku-t, valamint a babaház után kutató FBI-ügynök szerepében feltűnő Tahmoh Penikett-et lehet elmarasztalni. Ugyan azzal eddig is tisztában voltunk, hogy nincsenek komoly tehetséggel megáldva, de azt nem gondoltam volna, hogy lassan már az anti-tálentum címkét kell rájuk aggatni.

Szerencsére azért volt ellenpólus is, elsősorban a Victor-t alakító Enver Gjokaj-t, illetve a babaház egyik vezetőjét játszó Olivia Williams-et lehet kiemelni. A többiekre a szolid, közepes teljesítmény volt a a jellemző. Topher-ről még annyit, hogy ugyan sok bírálatot kapott, és valóban sablonokból építették fel karakterét, de számomra végig szimpatikus volt. Franz Kanz-ot leginkább az Epitaph One-ban nyújtott teljesítményéért illeti dicséret.

Mivel már elég sokszor hivatkoztam, mind az eredeti pilotra, mind az 1x13-as, műsorba nem kerülő részre, végezetül róluk essen szó. Whedon itt bizonyítatta be végleg, hogy igenis bőven van szufla a sztoriban, ha hagyják őt dolgozni, akkor képes megfeleni a rajongók elvárásainak. A két pilotot nem is érdemes összehasonlítani, az eredeti ugyanis mindenben felülmúlja, remekül vezeti be a történetet, végig jó iramot diktál, és kellő lökést ad(na) ahhoz, hogy a következő résznél is ott legyél.

Az Epitaph One pedig az alacsony költségvetést egyensúlyozva, kreativitásával, hangulatával próbálja megfogni az embert, sikerrel. Merész húzás volt Whedon-tól és majd csak szeptembertől tudjuk megmondani, hogy mennyire zökkenőmenetesen tudja majd beilleszteni a történetbe, de önmagában vizsgálva a legjobb Dollhouse epizódnak bizonyult.

A TCA-tour-ról kiszivárgott információk alapján a Fox a második évadban már nem szól bele a kreatív döntésekbe, hagyják dolgozni Joss-t (azért mérget még ne vegyünk rá).

Értékelés:

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt írtam, egy az HBO-t igencsak elmarasztaló bejegyzést, de mivel sok minden változott azóta, így gondoltam, itt az ideje, hogy beszámoljak a legnagyobb fizető csatorna jelenlegi helyzetéről. Egyre nyilvánvalóbb, hogy kezdenek magukhoz térni, egyrészt a növekvő nézettségeknek és az egyre jobb kínálatnak, valamint az épp a legutóbbi bejegyzés által is jól felmérhető (igencsak kecsegtető) terveknek és jövőképnek köszönhetően.

A 2009-es nyári HBO vasárnap még a csatorna vezetőit is meglepte, ilyen eredményekre ők sem számítottak. A True Blood szinte minden héten sorozatrekord nézettséget hoz, a legutóbbi 2x08-as részt 4.4 milliónyian látták és demo-ban is egészen kiváló 2.7-es eredményt hozott. Kétségtelen, hogy a mostani vámpír-divat is hozzájárul ehhez, de dőreség lenne csak erre fogni... A sorozat nézettsége ugyanis szinte tökéletesen párhuzamba állítható a minőség fokozatos növekedésével. Már az elsőben is folyamatosan javult a színvonal, a második évad pedig eddig egészen remek. Az eredményekben még a rész végi, egyre kegyetlenebb cliffhangerek is szerepet játszhatnak. Végül még egy adat a sorozat népszerűségére: az első évados DVD 11 héttel megjelenését követően már túllépte az 1 millió eladott példányt (1.2 millió), ezzel mintegy 42 millió dollárnyi forgalmat generálva.

A vasárnap esti remek eredményekhez az Entourage és a Hung is bőven hozzájárul. A srácok a hatodik évadban szintén sorozatrekord nézettséggel futnak (legutóbb 3.3 millió) és a 18-49-es eredmények is kiválóak - 1.7-es rating. Az Entourage még az HBO elmúlt évekbeli igencsak vérszegény nézettséget hozó korszakában is egy stabil (sőt sokszor a legjobb) pontnak számított, szinte folyamatosan 2 mliiló felett tudott teljesíteni. Látható volt, hogy nagyon szépen kialakult a törzsközönsége. Ezúttal végre a Hung-nak köszönhetően egy erős felvezetést is kapott, így számait még tovább tudta növelni. A minőség a hat szezon alatt végig adott volt, az pedig mindent elárul a sorozatról, hogy még a hatodik évadában is ugyanolyan friss tudott maradni és hasonlóképp tökéletes szórakozást nyújt, mint az azt megelő években.

A Hung eredményeiben pedig nagy szerepet játszik a True Blood erős felvezetése, de a jó nézettséget meg is kell tartani és ebből a szempontból remekül teljesít a Jane-ek sorozata. Hasonló eredményeket hoz, mint az Entourage, legutóbb 3.4 millió néz követte a sorozatot, míg demóban valamivel a srácok alatt teljesített, de az 1.6-os rating is csak minimáis eltérést mutat. A minőséget illetően sincs okunk panaszra, az Alexander Payne rendezte pilotot követőpen szépen építkeznek, egy az előzetes várakozásokhoz képest más, de ettől függetlenül tetszetős dramedy-t kaptunk.

Szubjektív szempontok is szerepet játszottak a csatornát ezúttal magasztaló bejegyzés megírásában, hiszen rég volt, hogy egy HBO vasárnap mindhárom sorozatuk nézős volt. Egyúttal azonban a fenti számok, a rendkívül ígéretes tervek, valamint a már számos médium és újságírók által is többször hangoztatott dicséretek is bizonyítják, hogy most már reális a címbeli kérdés/kijelentés: valóban visszatérhetnek a régi szép idők az HBO-nál.

Az említetteken kívül még öt saját gyártású sorozattal rendelkezik jelenleg az HBO (melyek télen, vagy tavasszal térnek/térhetnek vissza), de ez a hármas az aktualitásuk mellett azért is lett kiemelve, mert az eddig sem hibádzó minőség mellett "ők" a nézettségükkel is elégedettséggel tölthetik el a csatornát. 

A tegnapi országos lista után most jöjjön a kábeleseké. A helyzet itt valamivel komplikáltabb, mivel néhány sorozat esetében még csak a pilotberendelést vehetjük biztosra. Végül ezek is bekerültek a listába, bízzunk benne, hogy pozitív elbírálásban lesz részük.

Mivel az országoshoz képest itt kisebb a felhozatal, azok ismertetésére is van hely, melyek kimaradtak a tizes listából. A Spartacus: Blood and Sand (Starz) közel járt a bejutáshoz, ha a televízióban valóban ritkán látható csatajelenetek megfelelő tartalommal párosulnak, akkor nem kétséges, hogy nézős lesz. Erre a White Collar-nak (USA Network) és a Covert Affairs (USA Network)-nek is van esélye, korrekt sztori és cast, a problémát inkább abban látom, hogy az eddigi USA sorozatokra egy idő után (pár rész) ráuntam. Meglátjuk itt miként alakul majd. A How to make it in America (HBO) New York-i fiatalok önmegvalósításáról szól, olyan szereplőkkel, mint Shannyn Shossamon, Lake Bell, Samaire Armstrong, Luis Guzmán. Az eddig említettekkel együtt ez is sorozatberendelést kapott, bepróbáljuk majd, azt, hogy mikorra tervezi az HBO, egyelőre nem tudni.

Shawn Ryan a dramedy műfajában is kipróbálja magát, a magándetektívek világáról szóló Terriers-ben (FX) többek között Donald Logue-t és Laura Allen-t láthatjuk majd. Elég kevés infó látott napvilágot az eddig pilotmegrendelésig jutó sorozatról, elsősorban ennek tudható be, hogy nem szerepel a listán. Azt mondani sem kell, hogy Ryan bármibe is vág, követni fogjuk. Végül a Walking Dead-ről (AMC) is essen szó, mely minden bizonnyal a lista első felében kapna helyet, de még nagyon korai fázisban van. Az előjelek biztatóak, nem véletlenül licitált érte és fizetett ki igen komoly összeget az AMC, ráadásul Frank Darabont neve a minőségre is garanciát nyújt.
 

10.  Bored to Death (HBO)

készítők: Jonathan Ames

szereplők: Jason Schwartzman, Ted Danson, Zach Galifianakis, Heather Burns

kezdési időpont: 2009. szeptember 20.

promó: Bored to Death promó
 
9.  Stargate Universe (SyFy)

készítők: Robert Cooper, Brad Wright

szereplők: Robert Carlyle, Lou Diamond Phillips, Ming-Na, David Blue, Alaina Huffman

kezdési időpont: 2009. október 2.

promó: Stargate: Universe promó

8.  Rubicon (AMC)

készítők: Jason Horwitch

szereplők: James Badge Dale, Lili Taylor, Miranda Richardson, Dallas Roberts

kezdési időpont: a sorozatberendelés már megörtént, de kezdési időpont még nincs

promó: Rubicon promó

7.  Game of Thrones (HBO)

készítők: David Benioff, Dan Weiss, Thomas McCarthy (pilot rendezője)

szereplők: Sean Bean, Peter Dinklage, Jennifer Ehle, Harry Lloyd, Mark Abby

kezdési időpont: sorozatberendelés még nem történt. A pilot 2009 októberében forog majd. Ez alapján dönti el az HBO, hogy kér-e belőle.

promó: még nem készült, a sorozatról bővebben itt lehet olvasni.
 
6.  Treme (HBO)

készítők: David Simon

szereplők: Steve Zahn, Khandi Alexander, Clarke Peters, Wendell Pierce, Kim Dickens

kezdési időpont: 2010. április

promó: még nem készült, a sorozatról bővebben itt lehet olvasni.
 
5.  Justified (leánykori nevén Lawman) (FX)

készítők: Graham Yost

szereplők: Timothy Olyphant, Nick Searcy, Jacob Pitts, Erica Tazel, Walton Goggins (vendégszereplőként), Natalie Zea

kezdési időpont: 2010 tavasza

promó: Lawman sneak peek
 
4.  Boardwalk Empire (HBO)

készítők: Martin Scorsese, Terence Winter

szereplők: Steve Buscemi, Michael Pitt, Kelly Macdonald, Michael Shannon, Aleksa Palladino, Charisma Carpenter

kezdési időpont: sorozatberendelés még nem történt. A (végső vágás előtti) pilot kifejezetten tetszett az HBO-nak, jó esélyekkel indul.

promó: még nem készült, a sorozatról bővebben itt lehet olvasni.
 
3.  The Pacific (HBO - 10 részes minisorozat)

készítők: Steven Spielberg, Tom Hanks, Gary Goetzman

szereplők: William Sadler, James Badge Dale, Jon Seda, Joe Mazzello

kezdési időpont: 2010. március

promó: The Pacific promó
 
2.  Caprica (SyFy)

készítők: Ronald D. Moore, Jane Espenson, David Eick

szereplők: Eric Stoltz, Esai Morales, Paula Malcomson, Alessandra Torresani, Magda Apanowicz, Polly Walker

kezdési időpont: 2010. január 22.

promó: Caprica promó
 
1.  The Prisoner (AMC - 6 részes minisorozat)

készítők: Bill Gallagher

szereplők: Jim Caviezel, Ian McKellen, Ruth Wilson, Lennie James, Hayley Atwell, Jamie Campbell - Bower

kezdési időpont: 2009. november

promó: The Prisoner promó

A Fox korábban már kihozott néhány teaser-t, illetve első évados jelenetekből összevágott promót, most végre kijött az első olyan előzetes is, mely 2. évados jeleneteket tartalmaz. Kedvcsinálónak tökéletes, ráadásul szerepel benne a már beharangozott új FBi ügynök is, akit Meghan Markle alakít majd.

Az országos csatornák 2009/10-es kínálatának összegzése után most a részemről legjobban várt újoncok listáját állítottam össze. Érdekes lesz majd a későbbiekben visszanézni a címeket és a sorrendet is, vajon mennyire feleltek meg az előzetes várakozásnak, illetve sikerült-e néhány a listában nem szereplő sorozatnak (esetleg az épphogy kimaradó Day One-nak, vagy talán Eastwick, Life UneXpected...stb.) nézőssé válnia.

10.  Happy Town (ABC)

showrunner: Andre Nemec, Josh Applebaum és Scott Rosenberg

szereplők: Geoff Stults, Lauren German, Sam Neill, Dean Winters, Amy Acker, Sarah Gadon, Robert Wisdom, Jay Paulson

kezdési időpont: midseason

promó: Happy Town promó

9.  Cougar Town (ABC)

showrunner: Bill Lawrence, Kevin Biegel

szereplők: Courteney Cox, Brian Van Holt, Busy Philipps, Christa Miller, Dan Byrd

kezdési időpont: szeptember 23. - szerda 9:30-as spot

promó: Cougar Town promó

8.  Parenthood (NBC)

showrunner: Jason Katims, produceri státuszban: Ron Howard és Brian Grazer, pilot rendezője: Thomas Schlamme

szereplők: Peter Krause, Maura Tierney, Craig T. Nelson (The District), Erika Christensen, Monica Potter, Dax Shepard, Sarah Ramos

kezdési időpont: midseason (eredetileg ősszel, de Maury Tierney sajánálatos betegése miatt csúszik a forgatás)

promó: Parenthood promó

7.  Human Target (FOX)

showrunner: Jon Steinberg produceri és pilot rendezői státuszban: Simon West produceri státuszban: McG

szereplők: Mark Valley, Chi McBride, Jackie Earle Haley

kezdési időpont: midseason 2010 január 17 - szerda 9 órás spot (a pilot vasárnap lesz)

promó: Human Target promó

6.  Glee (FOX)

showrunner: Ryan Murphy 

szereplők: Matthew Morrison, Dianna Agron, Cory Monteith, Jane Lynch, Chris Colfer, Jessalyn Gilsig, Jayma Mays, Kevin McHale, Amber Riley

kezdési időpont: szeptember 9. - szerda 9 órás spot

promó: Glee promó

5.  Modern Family (ABC)

showrunner: Christopher Lloyd és Steven Levitan

szereplők: Ed O’Neill, Sofia Vergara, Jesse Tyler Ferguson, Julie Bowen, Nolan Gould, Ariel Winter, Eric Stonestreet, Ty Burrell, Sarah Hyland, Rico Rodriguez,

kezdési időpont: szeptember 23. - szerda 9 órás spot

promó: Modern Family promó

4.  Trauma (NBC)

showrunner: Dario Scardapane, produceri és rendezői státuszban: Jeffrey Reiner, produceri státuszban: Peter Berg

szereplők: Cliff Curtis, Anastasia Griffith, Derek Luke, Aimee Garcia, Billy Lush, Kevin Rankin, Jamey Sheridan

kezdési időpont: szeptember 28. - hétfő 9 órás spot

promó: Trauma promó

3.  Persons Unknown (NBC)

showrunner: Christopher McQuarrie, Remi Aubuchon

szereplők: Jason Wiles, Kate Lang Johnson, Daisy Betts, Alan Ruck

kezdési időpont: n/a

promó: Persons Unknown promó

2.  Flash Forward (ABC)

showrunner: David S. Goyer, Bannon Braga, Marc Guggenheim

szereplők: Joseph Fiennes, Sonya Walger, John Cho, Jack Davenport, Dominic Monaghan, Gabrielle Union, Courtney B. Vance

kezdési időpont: szeptember 24. - csütörtök 8 órás spot

promó: Flash Forward promó

1.  V (ABC)

showrunner: Scott Peters, Jeffrey Bell

szereplők: Elizabeth Mitchell, Joel Gretsch, Morena Baccarin, Laura Vandervoort, Scott Wolf, AlanTudyk, Morris Chestnut, Lourdes Benedicto, Logan Huffman

kezdési időpont: november 3. - kedd 8 órás spot

promó: V promó

Végre egy unaired pilot, bár ez sem a szokásos módon érkezett, kép és hangminőségben sem az igazi, de ezt most kevésbé bánjuk. Az egykamerás sitcom egy community college-ben játszódik, melyre magyar megfelelőt ugyan nehéz találni, de a pilot első perceiben segítenek nekünk és körülírják. Ezekbe a főiskolákba az idősektől, az elvált, középkorú háziasszonyokon keresztül fiatal lúzerekig tulajdonképpen bárkit felvesznek. Főhősünk (Joel) egyikbe sem sorolható be, ugyanis jómódú ügyvéd.... volt, amíg rá nem jöttek, hogy diplomája hamis, így kénytelen visszaülni az iskolapadba.

Joel persze ügyeskedik, hátha kit tudja vonni magát a tanulás alól, mindeközben még egy tanulócsoportot is létrehoz, melnyek egyetlen célja, az általa kinézett csaj meghódítása lenne. Persze, nem minden a tervei szerint alakul...

Vegyes érzéseim vannak a pilottal kapcsolatban, ha a karaktereket nézzük, akkor inkább kifejezetten jó, ha a poén-faktort veszem alapul már kevésbé előnyös a helyzet. A kissé tapló főhősön kívül kapunk egy az írók által Elizabeth Shue-hasonmásnak elkeresztelt női szereplőt, egy kissé fura idős karaktert, Chevy Chase alakításában (jó volt viszontlátni), valamint egy gyorsbeszédű indiaiat. Rajtuk kívül még három tagja van a tanulócsoportnak és ugyan 24 perc kevés arra, hogy mindegyiküket alaposan bemutassák, de azt már most látni, hogy még a röviden felvázolt karakterekben is van lehetőség.

A poénok nagyobbik hányada viszont, legalábbis nálam nem ért célba... Ahogy arra már a promókból is következtethettünk, néhány esetben helyzet, de azért javarászt jellemkomikumra építenek. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen mindkettőből remek dolgokat lehet kihozni, azzal viszont már inkább, hogy a pilot mosolyt ugyan gyakran, de nevetést már annál ritkábban váltott ki.

Azt a fent említettek ellenére is látni, hogy lehet benne potenciál, még két-három résznyi esélyt adok neki. Ez persze majd csak szeptembertől lesz esedékes, az NBC 09. 17-től tűzi műsorára. Az egykamerás sitcom-hoz nagy reményeket fűznek, első két hetében még erős Office felvezetést kap, majd a 8 órás slotba kerül.

Értékelés:

A Rescue Me számtalan ponton kapcsolódik a most már csak 9/11 címkével elátott nyolc évvel ezelőtti terrortámadásokhoz, illetve annak következményeihez. Egyrészt kikerülhetetlen kérdés, hogy mennyire játszott szerepet a sorozat megszületésében és az is, hogy ez mennyire számít központi témának a karakterek interakcója között, illetve hogyan változott az évek folyamán, mennyire nőtt, vagy csökkent a szerepe.

2001 szeptember 11-ét követően Leary támogatta mind a tűzoltóságot, mind a családokat, több millió dollárt felajánlva. Azonban a tűzoltókkal való szimpatizálása már korábban is megmutatkozott, 1999-ben hozta létre egyik alapítványát, miután egy szülővárosában történő tűzesetben elhunyt egyaránt tűzoltó unokatestvére Jerry Lucey és gyermekkori barátja Tommy Spencer hadnagy is. A 2001-es terrorcselekmény sorozat keletkezésében való szerepe ugyan nem elhanyagolható, de semmiképp nem mondható fő, illetve egyetlen tényezőnek. Ehhez még hozzávehetjük azt is, hogy könnyen lehet, amennyiben Rescue Me-t megelőző sorozata a The Job, több évadot is megélt volna az ABC-n, nem került volna sor a tűzoltókat középpontba helyező dramedy-re.

Sorozaton belüli szerepe viszont annál egyértelműbb. A Leary alakított Tommy Gavin figruájának szerves része, nemcsak mert munkatársai nagy többségével együtt átélte a tragédiát, hanem azért is, mert sorozatbeli unokaöccse is itt vesztette életét. Ez utóbbi minden bizonnyal utalás a valós történtekre is, mint, ahogy a fent említett gyermekkori barát és a rokon neve is megjelenik a sorozatban (Jerry és Tommy). A karakter öt évada alatt történt események jórészében szerepet játszott 9/11, legyen szó alkoholproblémájáról, hallucinációiról, vagy feleségével való kapcsolatáról.

Természetesen azon kollégáinál, akik akkor szintén szolgálatot teljesítettek, hasonlóképpen láthatjuk ennek nyomát. Hatása tehát volt a karakterekre, de ennek ellenére négy évadon keresztül mégsem volt központi téma, ugyan fontos kiindulópont volt a karakterek jellemrajzánál, de sorozaton belüli szerepe nem volt meghatározó. Személy szerint nem is bántam, hiszen nagyon érzékeny téma, és bármennyire is nagyra tartom a sorozatot, nem lett volna egyszerű a sablonokat kikerülve igazi drámát, nem pedig egy tanmesét kihozni belőle.

Elérkeztünk a tavalyi évhez, mikor is a sztrájk nyomán egész évben Rescue Me nélkül maradtunk...Leary-nek és Tolan-nak bőven volt ideje a forgatókönyvek megírására. Végül ők úgy döntöttek, hogy az ötödik évad egyik központi témájának 9/11-et választják. Miért most hozakodtak vele elő? Talán az időzítés, miszerint 8 év eltellett, és az amerikaiak már képesek szembenézni akár egy kritikusabb hangvétellel is. Vagy Leary-ék úgy gondolták, hogy ez a következő szint, amelyet meg kell lépni a karaktereknél, úgymond megérett rá az idő.

Mindegy is, mi a válasz a kérdésre, a lényeg, hogy miképp tudták ezt kivitelezni. Röviden, egy szóval jellemezve: bravúrosan. Rendkívül okosan nyúltak a témához, egy pillanatra sem éreztük azt, hogy most valami igenis nagyot szeretnének mondani a karakterek, vagy belénk akarják súlykolni az álláspontjukat. Nem, tisztán őszintének és emberinek tűnt. Egyébként 9/11 újbóli felemlegetése egy francia újságírónak köszönhető, aki a laktanya minden tűzoltójával riportot szeretne készíteni. Jó ötletnek tartottam, mivel így mindennemű erőlködés nélkül vissza tudták hozni, illetve még inkább központi kérdéssé tenni a tragédiát, valamint annak szereplők életére gyakorolt hatását.

Mindenki máshogy fogadja, Franco az összeesküvés-elméletével jön, Mike-ról kiderül, hogy többek között ezért is lett tűzoltó, Tommy szokás szerint elzárkózik, majd egyszer csak megnyílik és ezzel párhuzamosan ismét elkezd inni, Lou pedig kiírja magából. Sean pedig többek között a Ground Zero-nál végzett munkájának köszönhetően lett rákos. Úgy hozzák fel ezt a kényes témát, hogy ne tűnjön mesterkéltnek, sem a szituáció, sem a mondanivaló.

Az imént kihagytam valakit a sorból, méghozzá az általam talán legkevésbé kedvelt karaktert Sheila-t. Nem véletlenül, ugyanis még az 5x05 során egy olyan hosszú monológot kapunk tőle (valamint ugye az íróktól), mely tökéletesen alátámasztja a fentebb elhangzott dicsérő jelzőket. A tovább mögött be is raktam az ominúzus jelenetet.

A 22 részesre bővített (bár a hírek szerint a következő is ennyi lehet) évad végéhez közeledünk, a drámai vonal azon részeire, melyben 9/11-el foglalkoznak, ahogy a fentiekből is kiderült nem lehet panaszunk, okosan nyúltak a témához. Tommy önsanyargatásakor viszont néha elvetették a sulykot, de ezt eddig megfelelően egyensúlyozzák az ezúttal is remekül sikerült humoros jelenetekkel/részekkel.

Visszatérve a bevezetőben említett kérdésre, 9/11 karakterekre gyakorolt hatása egyértelműen megállapítható, központi témaként való megjelenése pedig igazán az ötödik évadra tehető.