Pár nappal ezelőtt az AMC egyik kifejezetten ígéretes újoncáról, a Rubicon-ról már írtam, jelen bejegyzésünk tárgya a The Prisoner viszont azt is könnyen túlszárnyalhatja. Legalábbis az eddig kijött promóciós anyagok erre engednek következtetni, sőt Patrick McGoohan 1967-es sorozatának feldolgozása talán az év egyik legnagyobb dobása lesz. A Jim Caviezel és Sir Ian McKellen főszereplésével készült minisorozat novemberben kerül majd műsorra.

A történet szerint egy visszavonuló titkosügynököt elrabolnak, majd egy Falu névre keresztelt helyre szállítják. Itt mindenki boldognak tűnik, a számmal ellátott emberek mintha agymosáson mentek volna keresztül. A hely számos érdekességet, titkot tartalmaz, a minisorozat pedig hűen az eredetihez nem kevés meglepetést tartogat majd a nézők számára. Az eredetiről, valamint a remake-ről freevo írt egy nagyszerű ismertetőt, mindenképpen érdemes elolvasni.

A posztert követően a Comic Con-on bemutatott 9 perces előzetest is beágyaztam.

Ahogy legutóbb is írtam, valóban eljött az idő, hogy a srácok önállósodni kezdjenek. Ellin-ék az eddig három rész alapján ráadásul nagyon jól kezelik a témát, elég teret és időt hagyva többek között E-nek, valamint Teknősnek is, úgy, hogy közben a szokásos feelgood érzés egy pillanatra sem lankad, sőt...

Különösen tetszett, ahogy a legutóbbi részben mindketten Arihoz fordultak és ő miképp kezelte a helyzetet. Hát igen, Ari és E visonya szépen lassan azért átalakult az évek folyamán. Ha ez eddigi látott színvonalat hozzák végig, akkor ismételten egy remek évad elé nézünk.

A beágyazott videóban Doug Ellin beszél a múlt vasárnapi részről.

A Band of Brothers végét követően nem sokkal már megindultak a találgatások egy hasonló felépítésű minisorozatról, mely ezúttal a csendes-óceániai hadszínteret mutatná be. Tisztában voltunk vele, hogy a produkció nem egyhamar fog összejönni, már csak a két producer Spielberg és Hanks elfoglaltságai miatt sem.

Végül sikerült tető alá hozni, a The Pacific 2007 augusztusában kezdett el forogni Ausztráliában, végül 2008 májusában fejezték be a helyszíni munkákat. Természetesen ezt követően is bőven volt még tennivaló, rengeteg utómunka várt még a stábra és Hans Zimmer is csak 2009 áprilisára végzett a zenei aláfestéssel. A minisorozat Eugene Sladge With the Old Breed, valamint Robert Leckie Helmet for My Pillow könyvein alapul. Mondanom sem kellene, természetesen mindkét szerző megjárta a csendes-óceáni hadszínteret. A harcterekről is essék néhány szó, többek között a Guadalcanal, Cape Gloucester, Peleliu, Okinawa és Iwo Jima-i csatát is láthatjuk majd.

A költségvetésről több adat is napvilágot látott, szinte bizonyos, hogy a 200 millió dollárt! időközben meghaladta. Annó a BoB is rekorder volt a maga 125 milliójával, és úgy tűnik ezt a szerepet a The Pacific is be fogja tölteni. A kérdés az, hogy vajon minőségben fel tudja-e venni a versenyt vele. A Band of Brothers minden elfogultság nélkül állíthatom zsenálisra sikerült, tökéletesen kapták el a hangulatát, a karaktereket, csodálatos zenével megsépkelve, mindmáig az egyik legemlékezetesebb háborús film/sorozatélményem. Nem könnyű tehát a Pacific feladata, de én bizakodó vagyok ezzel kapcsolatban.

Természetesen Spielberg-ék hasonlóképpen a produkció mögött vannak, az eddig kiszivárgott információk szerint többek között Bruce McKenna lesz az egyik író, ő már a BoB-nél is közreműködött, valamint George Pelecanos is a fedélzeten van, aki a Wire több, mint féltucat részét vetette papírra. Mondanom sem kell, ennél jobb ajánlólevél nem kell. A produkcióban Stephen Ambrose, a BoB szerzőjének fia Hughes is résztvesz, mint konzultáns. A casting is remekül sikerült, szerencsére ezúttal is nagyrészt ismeretlen arcokat választottak, így még hitelesebbek tudnak maradni, persze egy-két ismerős névbe belebotlunk, James Badge Dale, William Sadler, de ez bőven belefér.

Tisztában vagyok vele, a The Pacific nemcsak a hadszíntérben fog különbözni a BoB-től, vélhetően egy másfajta megközelítésű, hangulatú sorozatot kapunk. Jobb is ez így, hiszen bármennyire is kiválóan sikerült az előd, nem szabad azt lemásolni. Bízom benne, hogy egy más, de minőségét tekintve hasonló szintet képviselő minisorozatot kapunk.

A tegnapi TCA turnén az HBO bejelentette a Pacific premierdátumát is, 2010 márciusának elején, vagy közepén várható majd. Végezetül jöjjön a trailere.
 

Részemről ennyi volt. Ugyan egy, az ötödik évadában járó sorozatot fájó lelőni, de a Weeds sajnos már nem hasonlít önmagára, számomra pedig unalomba fulladt. Kohan-ék már nem tudtak olyan történetszállal előállni, mely igazán lekötötte volna a figyelmemet.

Nancy szenvedését már rossz volt nézni, és itt nem az empátia hiányáról van szó, a karakter lassan antipatikussá vált, és ez a folyamat már a legutóbbi évadban megkezdődött. A sorozatot tavaly is életben tartó Andy, Doug páros sem az igazi már, talán a Botwin gyerekek azok, akiknek olykor egy-egy érdekesebb jelenetet köszönhetünk. Celia pedig... fájóan nem tudtak mit kezdeni a karakterével, már tavaly ki kellett volna írni a sorozatból. A régi karakterek elfáradtak, az újak behozatala pedig nem hozta meg azt a fellendülést, ami esetleg még pár részig a sorozat mellett tartott volna.

(Celia tekintete mindent elárul, ez bizony unalomba fulladt)

A Weeds jól példázza a Showtime jelenlegi helyzetét is. Mintha a megelégedettséget látnám mindkét esetben, sikeresek vagyunk, nem merünk kockáztatni és az ő álláspontjuk szerint ez nem is szükséges. Kitérve egy kicsit a csatornára: a Brotherhood-nak nem rendelték be a záró, negyedik évadát, így az egyik legminőségibb sorozatuk köszönt le. A Weeds már csak halvány lenyomata önmagának, a Californication nézős, egyfajta kellemes limonádéként tekintek rá. Igazából a még mindig kiváló Dexter és a Tudors minősége tartja szinten a csatornát.

Az utóbbi két évben mindösszesen két új sorozatot rendeltek be, ráadásul a a United States of Tara, valamint a Nurse Jackie sem bizonyult (számomra legalábbis) igazán jó választásnak. A Tolan és Matthew Perry-féle The End of Steve, vagy a Tim Robbins által jegyzett, a gyógyszeripar visszáságairól szóló Possible Side Effects (Ellen Burstyn-nel és Josh Lucas-sal) jóval ígéretesebbnek tűnt, azonban a Showtime nem kért belőlük. Ugyan egy kicsit elkanyarodtam az eredeti témától, de ahogy pár sorral feljebb írtam, látok némi párhuzamot a Weeds és a csatorna helyzete között.

Botwin-ék története dramedy-nek indult, és elsősorban a vígjátéki elemek kaptak nagyobb hangsúlyt. Ez már tavaly megfordulni látszott, a dráma került előtérbe és idén még inkább erősödött ez a vonal. Talán még el is fogadtam volna ezt a helyzetet, ha nem lenne ennyire súlytalan a drámai rész, a "nevetős" pedig ennyire halovány korábbi önmagához képest.

Értékelés:

A nyomozós sorozatokat nem nekem találták ki. Lehet az procedurális, elsősorban a nyomozási metódusra koncentráló típusú, mint például a CSI és spinoffjai, Criminal Minds, Numbers stb., de lehet karakterizálós nyomozós pl.: NCIS, Bones, Castle, Mentalist (bár utóbbi talán épp a határon mozog) nem tudnak megfogni és szinte kivétel nélkül unalomba fulladnak nálam. Szinte, mivel ritkán adódnak azért kivételes esetek is, mint például az általam a blog-on is többször éltetett Life, vagy éppen jelen bejegyzés tárgya az Inside.

Tim Minear, aki közreműködütt többek között Firefly, Angel, Wonderfalls, Drive sorozatokban (és reménykedjünk, hogy megvalósul az Alien Nation) és Howard Gordon (24) közös gyermeke 2005 nyarán került műsorra a Fox-on. Csupán hét részt vetítettek le (a növekvő ratingek ellenére), a leforgatott 5 epizód is szerencsére fellelhető azonban, köszönhetően angol barátainknak, ahol az egész sorozatot leadták.

Nézzük, miért is tudott az Inside túllépni a nyomozós sorozatok megszokott keretein. A sorozat alapvető felépítettségéből erre még nem következtehetnénk, hiszen az egy rész egy eset sémát követi. Azonban az ügyek, valamint azok megoldásának menete eltér az átlagostól, és  sikerült olyan átívelő, részben magánéleti, de a nyomozások során is gyakran előkerülő szálat bevonniuk, amely minden esetben leköti a nézőt.

A Violent Crime Unit, egy az FBI berkein belüli nyomozó csoport nyomozását követhetjük, amely elsősorban sorozatgyilkosok után kutat. Az írók nem fogták vissza magukat, elég húzós eseteket mutatnak be, és az ábrázolásmód is gyakran felkavaró. A sorozat sötét tónusa, amit az előbb említett jellemzők mellett a színvilág is elősegít egyedi hangulatot kölvcsönöz neki.  Minderre még ráerősít az a gyakori pszichológiai "játék", melyet a csoport vezetője Web végez saját embereivel. A cél szentesíti az eszközt jeligével használja fel azok múltbéli traumás emlékeit/helyzeteit, hogy annak segítségével az ügy megoldását segítsék elő.

A legérdekesebb karakter kétségtelenül a Rachel Nichols alakította Rebecca Locke, az előbb említett magánéleti széi is elsősorban ő hozzá köthető. Végig hiteles tudott maradni remekül hozta egyáltalán nem könnyű szerepét. A csapat többi részére sem lehet panaszunk, kapunk például egy Adam Baldwin-t, akire szokás szerint a kemény, katonás stílusú karaktert osztották. Ez illik is hozzá, és számomra, mint eddigi minden szerepében ezúttal is szimpatikus volt.

A csoport főnökét, Web-et Peter Coyote játssza, azt hiszem a színészt nem kell különösebben bemutatni, ezúttal sem okozott csalódást. A csoportban még két nyomozó van, mindkettejükre jellemző a szolid, korrekt, viszont semmivel sem kitűnő teljesítmény, Jay Harrington- Better off Ted címszereplője és Katie Finneran. Meg kell emlékezni az egy-egy részes mellékszereplőkről is. Többek között Michael Emerson, Garret Dillahunt, Michelle Forbes, Zeljko Ivanek is nagyban hozzájárult az adott epizódok színvonalához.

Szinte végig egyenletes minőséget hoztak, talán csak az Aidan c. rész kapcsán húztam a száma, illetve a Web körüli huzavona nem tetszett még. Szerencsére utóbbit azért gyorsan letudták. A fináléban egy, talán még az eddigieket is felülmúló, feszült légkörű esetet kaptunk, és az utolsó képsorok is elégedettséggel tölthettek el minket, hiszen a kasza ellenére egy bőven elfogadható zárást kaptunk.

Végezetül köszönet szucsitg-nak és bruzsy-nak, elsősorban az ő ajánlásuknak köszönhetően próbáltam be a sorozatot. A fentiek jól mutatják, hogy egyáltalán nem bántam meg. A tovább mögött leírtam a sorozat nézési sorrendjét is, ugyanis a Fox jó szokásához híven ezúttal is más sorrendben adta le a részeket... az általam leírt lista a Tim Minear által elképzelt nézési sorrendet takarja.

Értékelés:

Úgy gondolom a Chuck-ot követők számára nem kell bemutatni a címben szereplő "zenekart". a A Jeff - Lester duó, azaz a Jeffster már számos kellemes pillanatot okozott nekünk az eddigi 2 évad során.

A Chuck is természetesen helyet kapott az idei Comic Con-on és nagy meglepetésre a panel megnyitójaként a Jeffster lépett fel. Ezúton is egy nagy pacsi az ötletgazdának, a fellépéssel már a beszélgetések előtt remek hangulatot teremtettek. Ahogy a beágyazott videón is látszik, nemcsak a rajongók, de színésztársaik is értékelték a produkciót.
(ezúton is köszi Gaines-nek, aki twitterén írt a fellépésről)

És megértük.... ugyan Ben Silverman csak két évig mondhatta magát az NBC társelnökének, de regnálása alatt olyan szintű pusztítást végzett, oly mélyre taszította a szabb napokat látott pávás adót, hogy szinte mindenki kitörő örömmel fogadta távozását. Silverman egyébként nemcsak rossz üzleti döntéseinek, hanem magánéleti botrányainak köszönhetően is többször került a média össztűzébe.  

Ben szerepének csökkenését korábban már jelezte, hogy a 2009/10-es őszi évaddal kapcsolatos döntések jó részét Angela Bromstad hozta. Milyen ironikus, hogy Jeff Zucker, az NBC Universal elnöke, azaz Ben közvetlen főnöke, a reggeli NBCU sajtótájékoztatón alig tudott pozitívumokat felhozni Silverman munkásságáról. Pedig ő volt az, aki két évig védte, sőt szinte mindenben támogatta őt.

Silverman szeptemberig még a csatornánál marad, úgymond megkönnyítve az átállást. De ez már csak formalitás, amit mutat az is, hogy pozícióját már a tegnapi naptól Jeff Gaspin kapta meg. Az utódról röviden annyit, hogy az ezt megelőző években az NBCU égisze alá tartozó kábelcsatornákkal foglalkozott, mint például a USA, SyFy, Bravo, Oxygen.

Silverman-ra visszatérve, ugyan nagy reményekkel érkezett, de munkássága minden várakozást alulmúlt. A nézettségi verseny utolós helyét kullognak (CW-t leszámítva o.c.), rossz és érthetetlen döntések sorát hozta meg, bár az igazság kedvéért annyit hozzátennék, hogy a már említett Zucker is bőven kivette ebből a részét(többek között az ő ötlete volt Leno 10 órára való áthelyezése is).

A Silverman-érát jól jellemzi a következő adat: 2 éves regnálása alatt az NBC 25 programot indított el, melyből 20 azóta kaszát kapott. A megmaradt öt között három sorozatot találnuk: Chuck, Southland és Parks and Recreation. Halkan hozzátszem, ezekkel a nézettségekkel a három sorozat a CW-t leszámítva mindegyik országos adónál kasza lett volna.

Az utóbbi időben kapott hideget-meleget tőlem az NBC, pedig sorozatkínálatát tekintve évekre visszamenőleg a legjobb országos adók között van nálam. Ez utóbbit is elhomályosította azonban a két éve tartó érthetetlen és bosszantó döntések sorozata, melynek egyik fő letéteményese Ben Silverman volt.

A Silverman-érának ezennel vége, reméljük valóban új korszak veszi kezdetét az NBC-nél.

Mintegy két héttel ezelőtt kezdtem bele ismételten a Wire-be, és ahogy a kritika hangvételén is látszik majd, nagyon nem bántam meg. Igen, ismételten, mert már nekifutottam egyszer, akkor csupán a negyedik részig jutottam. Ki tudja, talán hangulati tényezők, vagy a Wire-re jellemző - az első 3-4 részben felvezetjük a problámát és a karaktereket - kezdés miatt volt. Ezúttal nem volt semmi hátráltató tényező, már az elejétől beszippantott a sorozat semmi mással nem összehasonlítható stílusa. 

A végig Baltimore-t középpontba helyező Wire 60 rész és öt évadon keresztül futott az HBO-n 2002 és 2008 között. A sorozat készítője, showrunnere, írója, producere, azaz mondhatjuk mindenese David Simon volt, de mindenképp meg kell említeni legfontosabb munkatársa, Edward Burns nevét is. Simon több, mint egy évtizedig dolgozott újságíróként Baltimore-ban, így érthető, hogy idehelyezte történetét. A realista megközelítést pedig elősegítette Simon oknyomozó riporterként eltöltött évei is, amelynek köszönhetően bőven volt miből merítenie.

Az első évad során egy nyugat-baltimore-i drogbanda elleni "harcot" helyeztek a középpontba. Azért tettem idézőjelbe a harc szót, mert ahogy a sorozat címe is mutatja, elsősorban lehallgatásokkal, megfigyelésekkel, hosszú előkészítő munkával dolgoznak az ügyön. A feladatot egy nyomozó csoport kapja, pontosabban fogalmazva egyik főszereplőnk McNulty szerzi meg.

Ugyanis nem élnek a filmes/sorozatos klisékkel az alkotók, egy maroknyi emberen kívül nem sokakat érdekel az ügy, sőt parancsnokaik sokkal inkább gátolja munkájukat. A felső vezetés nemtörődömsége, valamint a karrierjük előremenetelét mindennél fontosabbnak bemutató, sajnos valósághű ábrázolás megdöbbentő képet fest az igazságszolgáltatási és a poltikai érdekkapcsolatokról.

Megismerkedünk a baltimore-i drogüzlet jónéhány résztvevőjével, a legalsóbbtól a legfelső szintekig. Ami (többek között) bámulatos a sorozatban, hogy igen aprólékos munkát végeztek szinte minden egyes karakternél, így a rosszfiúk jellemének megrajzolása is legalább akkora hangsúlyt kapott, mint a nyomozóké. Az előbb a rosszfiúk jelzőt talán idézőjelbe kellett volna raknom, ahogy az előbbi bekezdésnél már utaltam rá, a határok nem különülnek el oly élesen, sok esetben a jó és a rossz oldal nem állaptható meg egyértelműen.

Ha már a karakterek szóba kerültek, a kvázi főszereplőt Jimmy McNulty-t Dominic West alakítja. Nem egyszerű eset, házassága romokban, az alkoholt sem veti meg, főnökeit az őrületbe kergeti, de mindazonáltal egy zsenális nyomozó, és szimpatikus figura. Az ő nyughatatlanságának köszönhető, hogy egyáltalán megalakulhatott a fent említett nyomozói csoport. Az évad befejezése is nélkülöz mindenfajta sablont, hiszen nyomozóink csak részsikereket érnek el és McNulty sem éppen álmai állását kapja meg.

A második évad fő ügyének alapját a kikötői szakszervezet és a maffia kapcsolata adja. Számos irányba el lehetne menni az elemzéssel, az évad zseniálisan mutatta be a kikötői munkásosztályt, a szocigráfiaia viszonyokat mindenféle sallang nélkül. Frank Sobotka, a szakszervezet elnökét nem önnön célok vezérlik, csak a munkásai érdeklik, mindent – így a helyi maffiával való együttműködést -  elkövet azért, hogy munkásainak helyzetén javítson. Tragikus az ő, valamint unokaöccsének és fiának sorsa is, bár utóbbit kevésbé sajnáljuk.

Az első évadban bemutatott baltimore-i gengsztereink sem lettek elhanyagolva, mind Stringer Bell, mind a börtönben lévő Avon és a többiek, közöttük a zseniális Omar is bőven kaptak játékidőt. Az évad során bírók, ügyvédek, potilikusok, munkások, bűnözők, rendőrség kis és nagyhatalmú emberi egyaránt középpontba kerültek. A befejezés pedig még az első évadét is felülmúlja. Nem, nem kell cliffhangerre számítani, egyszerűen csak egy tökéletes képsorral, szavak nélkül is teljesen érthető helyzetképpel zárul a második évad.

Minden idők legrealistább sorozata - gyakran hangoztatják ezt a jelzőt a Wire kapcsán, nem véletlenül, bőven rászolgált erre a kitételre. Egy a történetet és karaktereit egyaránt aprólékosan kidolgozó, kiválóan felépített sorozatról beszélhetünk, melynek egyértelmű helye van a sorozatok panteonjában.

Az értékeléshez annyit hozzáfűznék, hogy ugyan nehéz különbséget tenni az első két évad minősége között, a másodikat, egy hajszállal ugyan, de még erősebbnek érzem.

1. évad értékelése:

 2. évad értékelése:

A Comic Con-on a The Plan új promójának bemutatójára is sor került. Az Espenson által írt és Olmos által rendezett tv film novemberben kerül majd bemutatásra a SyFy-on, mondanom sem kell, hogy nagyon várós. Ezzel együtt időben a DVD is megjelenik majd, és a Razorhoz hasonlóan minden bizonnyal egyből kiszivárog majd a netre is az extended változat, valamint az extrák is.

Érdekesség, hogy a Comic Con-on Olmos (könnyen lehet, hogy könnyelműen) arról beszélt, hogy nem a Plan lesz az utolsó BSG-s tv film. Ez örömteli lenne, és főleg akkor lenne realitása, ha a díszletek még mindig állnának. Így semmiképp sem szabad beleélni magunkat, de azért némi óvatos reménykedésre talán okot adhat.

Az eddig két Stargate sorozat közül, az eredeti szériát kedveltem, bár hozzáteszem, nem voltam állandó nézője, annak is az első 4-5 évadából láttam részeket. Az Atlantis-ba néha-néha belenéztem, de nem igazán nyerte le a tetszésemet. A franchise új harmadik darabja Universe címre hallgat és az eddig kiszivárgott rövid teaserekkel felkeltette a figyelmem, valamint a beígért dark-os hangulatnak is örültem.

Mostanra már 2 trailert is kaptunk, a legújabbat raktam be. Felemás érzéseket hagyott bennem, ezzel együtt még mindig pozitívan állok a sorozathoz, októberben pedig majd meglátjuk, hogy is sikerült valójában.

A Persons Unknown egy koprodukcióban készült sorozat, melyet a gyártó Fox külföldi partnerrel együtt készített. A közelmúltban több ilyen sorozatra is volt példa, elég csak a Mentalra, vagy az ABC-n hamarosan debütáló Defying Gravity-re gondolni.

A Persons Unknown alapsztorija a következő: hét egymásról semmit nem tudó ember egy kihalt kisvárosban ébred, ahol kamerák figyelik őket és különböző feladatokat kapnak. Megoldást pedig muszáj találni, hiszen az életük forog kockán. 

A sztoriban vannak lehetőségek, a promó kellőképp figyelemfelkeltő és ami miatt számomra igazán ígéretes projectnek tűnik, az Christopher McQuarrie, a sorozat írójának személye, aki a Közönséges Bűnözők zseniális forgatókönyvért 1996-ban Oscart kapott. A pilotot pedig Michael Rymer fogja rendezni, ami szintén örömhír. A sorozatot az NBC vette meg, arról egyelőre nincs infó, hogy mikor kerülhet sor a premierre.

A Starz nevű, (fizetős) kábelcsatorna tavaly kezdett saját gyártású sorozatok forgatásába. Eddigi mérlegük felemás: egy Oscar-díjas film feldolgozása, a Crash finoman szólva is vegyes fogadtatásban részesült... míg a Rob Thomas-féle Party Down már jóval kedvezőbb visszhangot kapott. 

Jövő januárban érkezik harmadik sorozatuk, Spartacus: Blood and Sand címmel, melynek promóját elnézve, abban már biztosak lehetünk, hogy a látványvilágot tekintve nem lesz okunk panaszra.

Köszönhetően többek között a most zajló Comic Con-nak is rendesen el vagyunk látva új előzetesekkel. Így többek között a Dexter negyedik évad promója is itt lett közzétéve. Kicsit talán sokat is mutat, így a megnézése csak annak ajánlott, aki már valóban nem bírja ki a szeptember 27-i rajtig.

Az AMC új sorozatának a Rubiconnak az előzetese már nem köthető a Comic Con-hoz és sajnos a premier dátumáról sincs egyelőre információnk. A csatorna eddig hibátlan, mindkét sorozata telitaláltanak bizonyult, a promó alapján a Rubicon is ígéretesnek tűnik, de persze a puding próbája az evés.

True Blood - 2. évad: pedig egyszer már elkaszáltam… pár hónapja adtam neki még egy esélyt és nem bántam meg. Ugyan Ball-tól talán többet várhatnánk, de magával ragadott a sorozat hangulata. Mindenesetre az 1. évad összeségben 6/10 lett, tehát azért volt hova javulniuk. A második etapban egyelőre nem is kell csalódnunk, eddig jobban felépítettnek, valamint pörgősebbnek is érzem. 7/10

Hung - 1. évad: feelgood is meg nem is, sötét tónusó meg nem is. Néhol cinikus, néhol inkább vicces. Vagy akár ezt mind egybegyúrhatnánk és mondhatnánk, hogy egy fekete komédiával van dolgunk, amelyben vannak lehetőségek az eddig megnézett három rész alapján. Jó karakterek, egy remek Jane párossal az élen. Igazán magával ragadni még nem tudott, de folytatom, hiszen még a karakterek kibontásánál tartunk. 6/10 egyelőre.

Entourage - 6. évad: lehet, hogy a srácok kezdenek felnőni – aka különköltözés, önállósodás…frak! Persze tudtuk, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik és bizony már a hatodik évadnál járunk és kábeles/rövidebb évadok ide vagy oda, már itt is volt lassan az ideje. Ezzel együtt nem lesz könnyű dolguk Ellinék-nek, viszont bizonyítottak már elégszer, így nem féltem őket különösebben. Az évad első két része hozta egyébként az elvárásaimat, 8/10 eddig.

Rescue Me - 5. évad: az ötödik évadról már írtam pár bejegyzéssel korábban.

Weeds - 5. évad: nem az igazi… ahogy már a negyedik évad sem volt az. Nézi az ember, mert elvan vele 25-27 percig, de ez már nem a régi Weeds. Úgy tűnik, a függőség elmúlt… azért még nem kasza, hiszen, ahogy írtam is, elvan vele az ember, nem rossz ez, csak a Weeds esetében jobbhoz voltunk szokva. 5/10

Nurse Jackie: a pilotot csekkoltam és a Showtime ezúttal is minőségi sorozatot hozott, csak az a baj, hogy ez is hidegen hagy. A történet, a címszereplő, a hangulata miatt… tavaly United States of Tara, idén Nurse Jackie. Nem az igazi… Showtime.  5/10

Royal Pains: csak pilot…erőltetett, sablonos megoldásokkal teli, rendkívül gyenge főszereplővel. 3/10

Warehouse13: SyFy….névváltozátatáshoz egy ritka gyenge sorozat dukál? 2/10 pilot alapján.

The Philanthropist: az NBC végül nyárra tolta ki a Philanthropist premierjét. Kár érte, mert egy egyedi sorozatról van szó, ami jó ugyan, de én három részt követően mégis ráuntam. 5/10

Dirty Sexy Money: visszatértek, illetve az ABC leadja még a maradék három részt is. Amilyen jól indult az évad, a második felére annyira visszaesett, sajnos ez a mostani rész sem volt ez alól kivétel, hiába volt a rész végi Közönséges Bűnőzökre való kikacsintás. A maradék 2 részre még maradok természetesen. 5/10