A 13. heti power rankings (a március 28 és április 3 közötti időszakot vizsgálva) a szokásoktól eltérően, elsősorban a rengeteg ismétlésnek köszönhetően nyolc sorozatot számlál. Három újonc is felkerült a listára, de az első két helyezett nem közülük, hanem az FX soraiból került ki, a Justified és az Archer kiemelkedett a mezőnyből.

Graham Yost showrunner az évad elején azt nyilatkozta, hogy idén még nagyobb szerepet kap az átívelő szál, de az új nézők miatt néhány standalone epizódot is közbeiktatnak. Ez utóbbira láttunk példát az első néhány rész során, de Yost és az írógárda nagyon ügyesen építette be a történetbe a főszálat és emellett karakterekben lezajló lassú változásokat is tökéletesen érzékeltették. Utóbbi kapcsán eklatáns példa Boyd, de a Winona-val való kapcsolatának köszönhetően Raylan-t szintén új oldaláról ismerhettük meg. A nyolcadik részben az eddig építgetett puzzle darabjai kezdenek összeállni, az egyes történetszálak és a jellemábrázolás szempontjából egyaránt. Feszültséggel teli, a szokásoknak megfelelően remek párbeszédekkel tarkított epizódot kaptunk, minden egyes percét élmény volt nézni.

Raylan: If anyone comes through that door, you shoot 'em...unless it's me.

Az utóbbi időben sorban hozza a parádés epizódokat az animációs sorozat, a két részes, Archer betegsége köré szőtt részek után most Pam és Cheryl került a középpontba. Meglepő információkat tudunk meg az Isis két, kissé bogaras alkalmazottjáról, a felfedezések közben pedig csak záporoztak a poénok, melyekből mindegyik karakter kivette a részét. Archer Asimov robotika törvényeit hozta elő, Cyril a hangtorzítóval nem tudott megbarátkozni, Pam harcosok klubja utánérzést keltett bennünk, Cheryl-nél a családi hátter és természetesen az igencsak egyedi stílusa okozott kellemes perceket. Persze arról a Brett-ről sem szabad elfeledkezni, aki lőtt sebbel látta el a titkárnői feladatokat... A múlt hét keddi FX upfronts-on a Justified második és az Archer harmadik évadja is berendelésre került.

Lana: Well, we obviously don't want you to...
Archer: Violate the First Law of Robotics.

Cyril: I was jacking it on the telephone.
Archer: Does Internet porn know you were cheating on it?

Véget ért a Shameless első évada, mellyel a Showtime - csatornaszinten remek nézettség és várható szakmai elismerések, főként a színészgárda kapcsán -, valamint az azt hétről-hétre követő nézők is elégedettek lehetnek. Az évadzáró szépen lezárta a legtöbb történetszálat, a Karen-féle sztori végkifejlete ugyan felemás érzéseket hagyott bennem, de ezt leszámítva jó finálét láthattunk. A legemlékezetesebb jelenet Lip és Frank kissé furcsa (bár Shameless szinten átlagos) kibékülése volt, de még az alapjáraton sablonosnak tekinthető 'vajon megjelenik-e' a pályaudvaron rész is hatásos volt. Az első évadról szóló írás ide kattintva olvasható el.

Frank: So uh, Kev, just out of curiosity, you happen to know the age of consent in Illinois?

Megérkezett az HBO szokásos évi minisorozata. Az öt részes Mildred Pierce, melyet 1945-ben egyszer már feldogoztak film formájában, elsőrangú szereplőgárdát vonultat fel, többek között Kate Winslet, Evan Rachel Wood (az első két részben még nem látható), Guy Pearce, Melissa Leo és Brian F. O'Byrne játékát élvezhetjük. A történet szerint Mildred-et a gazdasági világválság idején elhagyja a férje, melynek következtében neki és két gyermekének komoly megélhetési problémái adódnak. Nem adja fel azonban a harcot és úgy tűnik, hogy elhivatottságának köszönhetően sikerül úrrá lennie a problémákon...  Todd Haynes alkotása minden ízében profi munka, abszolút korhű, hiteles díszletek, elsőrangú operatőri munka és ugyanezen jelzővel illethető színészi teljesítmények jellemzik. Külön ki kell emelnem Kate Winslet és Brian F. O'Byrne alakítását, de a második rész közepén bemutatkozó Guy Pearce is meggyőző volt. Negatívumként az időnkénti üresjáratokat lehet megemlíteni, de az összkép egyértelműen pozitív, ami azt eredményezi, hogy ismét egy minőségi minisorozatot kaptunk az HBO-tól.

Mildred: No matter what I say, no matter with anybody says, never give that up, that way you have of looking at things.

Finoman szólva sem örültem Leary anyuka feltűnésének, de idővel félretettem a kezdeti szkepticizmusomat és azt kell mondanom, hogy a lehetőségekhez képest viszonylag jól jöttek ki az írók ebből a sablonos húzásból. Immáron sokadik alkalommal játssza el ezt a Lights Out, nem tudnak újat mutatni a bokszdráma alkotói, de a klisés alaphelyzet után sikerül megfelelő irányba továbbfűzni a történetet és a végeredmény már elfogadható lesz. A héten sorozatfinálé, ugyan nem bántam meg, hogy végignéztem Patrick Leary küzdelmes útját a világbajnoki címmeccsig, de a Lights Out azon kevés FX dráma közé fog tartozni, melynek nem fog különösebben fájni a távozása.

Hal Brennan: ... And get ready for war.

Őszinte finálét láthattunk a Californication-tól. A sorozat részemről ennél nagyobb dicséretet nem kaphat, hiszen már évek óta az a legfőbb problémám vele, hogy a drámai jelenetek többsége erőtlennek és egyúttal hiteltelennek tűnik. A negyedik évad zárásában jól sikerült a drámai és vígjátéki elemek vegyítése, utóbbival az öncélúságot leszámítva amúgy sem szokott probléma lenni, előbbi terén viszont, ha csak egy rész erejéig is, de sikerült az előrelépés. Hank Moody története itt akár véget is érhetne, az utolsó néhány perc sorozatzárónak is beillett volna, de a Showtime korábban már berendelte az ötödik évadot, így jövőre is találkozhatunk Hank-kel és az ő kompániájával.

mozis Karen: Why does he love her so much? I mean what is it about her?
Hank: I don't know. I don't think I've ever known. I think sometimes you get it right the first time and then it defines your life. It becomes who you are.

A sorozat, melynek már a berendelése sem ment egyszerűen (a csatorna nehezen tudott megállapodni a gyártó 20th Century Fox TV-vel), aztán a CBS gonosz tréfát űzött vele, amikor április 1-jére tette a premiert. A probléma a pénteki nyolc órás időponttal volt, melynek következtében már a premier előtt sejteni lehetett a sorozat sorsát. A végeredmény önmagáért beszél, 1.1es rating a 18-49-es korosztályban, ezzel az eredménnyel bármikor levehetik a műsorról... kár érte, a CBS jelenlegi műsorrendjébe abszolút nem illeszkedő sorozat ugyanis egy kifejezetten szórakoztató pilottal állt elő. A CIA egyik különleges, a parancsokat általában figyelmen kívül hagyó alakulatát az újonc Rick Martinez szemén keresztül ismerhetjük meg, humor és némi akció társaságában. A kezdő rész ugyan kissé egyenetlen volt, de van benne potenciál és... javítanom kell magamat lenne benne potenciál és innentől kezdve sajnos a további okfejtés értelmét veszti.

Billy: Highlight of the mission, right there.

Ahogy arra a korábbi írásomban utaltam, a gyenge nyitány után még kap egy esélyt a sorozat, hiszen anno a csatornatárs Spartacus is egy igencsak felejthető kezdés után tudott komoly minőségjavulást felmutatni. A Camelot esetében erre kevés esélyt látok, a második rész ugyanazokkal a hibákat vonultatja fel, mint anno a pilot. Borzalmas színészi alakítások, melynek kapcsán a teátrális mozdulatok és paródiaszerű grimaszok mesterét, Joseph Fiennes-t kell elsőként 'kiemelnem', de az Arthur szerepébe bújó Jamie Campbell Bower-rel is csúnyán mellélőttek a casting-ért felelős szakemberek. Az írás szintén halovány, kiszámítható és a sablonos megoldásokkal teli és emellett a díszletek hitelessége is kívánnivalót hagy maga után. A fentiek függvényében úgy gondolom érthető, ha ezúttal kimarad az idézet, részemről ennyi volt a sorozat.