Csak ülök és nézek ki a fejemből... egyszerűen letaglózó volt a Breaking Bad most vasárnapi epizódja, újabb szintre emelve ezzel az eddig is nagyszerűen teljesítő harmadik évadot. A 3x07-es One Minute persze csak (ideiglenes) betetőzése volt az aprólákosan felépített történetszálaknak, mely egyben Aaron Paul (Jesse) és Dean Norris (Hank) jutalomjátékára is lehetőséget adott. A kép után már spoilerek társaságában folytatom.

A kezdés nem okozott meglepetést, legalábbis abban az értelemben, hogy már hozzászoktunk a Breaking Bad által prezentált lenyűgöző cold openeknek. Nem mintha különösebb magyarázatra szolgált volna az ikrek motivációja, de a flashback-nek azért így is volt szerepe, egyrészt kicsit közelebb hozták hozzánk a két karaktert, másrészt a rész végi történéseknek köszönhetően a keretes szerkezet egyik fontos eleme lett.

Erre már láttunk példát az idei évadban, emlékezzünk csak a két résszel ezelőtti Mas-re, amiben először a múltba révedtünk és az RV beszerzését mutatták be, majd 45 perc múlva már azt láttuk, hogy kedvenc DEA-s ügynökünk miként kapcsolja össze az autóhoz és egyben meth laborhoz kapcsolódó szálakat. Térjünk vissza azonban a mostani epizódhoz, melyben a főcím után Hank-et láthattuk, amint éppen Jesse-n vezeti le a frusztrációját. Az igazi "bűnös" természetesen Walt, de ismételten csak más itta meg a levét az ő átgondolatlan akciójának.

Mikor utóbbi a kórházban meglátogatja az agyonvert Jesse-t, már tudjuk, nem elsősorban a lelkiismerete, sokkal inkább a várható következmények miatt aggódik. Aaron Paul monológját, melyben a bosszúról beszélt, döbbenten hallgattam, azonban mintegy 20 perccel később még ezt is képes volt felülmúlni. A Walt-nak címzett, 'te vagy az oka minden bajomnak' kirohanásra gondolok, Paul ez alatt nyújtott alakítására nehéz szavakat találni. A régi csapat ugyan végül összeállt a rész végén, de a Breaking Bad képes volt ezt, több hasonló fordulatot meghúzó társával ellentétben mindennemű erőltetettség nélkül, hitelesen végrehajtani.

Ahogy a bevezetőben említettem Jesse mellett Hank volt az, akinek köszönhetően sokáig emlékezetes marad az epizód. Marie és Hank párbeszédét, azon belül is a beállításokat, a dialógokat, és mindenekelőtt a két színész, Dean Norris és Betsy Brandt játékát kikerekedett szemekkel néztem végig, döbbenetes erejű jelenetnek lehettünk szemtanúi. Ismételten elő kell hozakodnom a Breaking Bad aprólákos és egyben rendkívül tudatos felépítésével, Vince Gilligan-ék nagyon szépen mutatták be nekünk korábban a Hank-ben lejátszódó folyamatokat, melyet Hank feleségének szóló őszinte vallomásával megfelelő pillanatban zártak le.

Az utolsó néhány perc pedig feltette az i-re a pontot, az ikrek leszámolásánál ritkán látható, mesteri feszültségkeltésnek lehettünk szemtanúi. Egyúttal sokadszorra csodálhattuk meg a sorozat képi világát, egy egyszerű, csupán Új-Mexikó egét bemutató képsorral is lenyűgőznek minket, de szinte minden egyes jelenetbe sikerül belecsempészniük valami egyedi és mindenekelőtt rendkívül igényes megoldást. A gyönyörű fényképezés mellett a nagyszerű vágómunkát is ki kell még emelnünk.

A One Minute kapcsán a korábban már kitárgyalt színészek, valamint a showrunner Vince Gilligan mellett emeljük ki az epizód forgatókönyvét jegyző, Breaking Bad újonc Thomas Schnauz-t (immáron a sokadik egykori X-Aktás kollégát hozta a produkcióhoz Gilligan), valamint a rendező Michelle MacLaren-t is. Az évad felénél tartunk és az eddigiek alapján minden esély megvan arra, hogy akár a tavalyi, egészen kiváló szezont is felülmúljuk majd.

Értékelés:

Nem túlzás azt állítani, hogy tévétörténeti eseményre kerül sor május 23-án, egyrészt a Lost 'személyében' az évtized egyik meghatározó sorozata búcsúzik el, másrészt olyan televíziós event (esemény) lesz látható az ABC-n, melyre eddig nem igen volt példa korábban. Már szombaton is lesz egy kis felvezetés, a pilot kivágott jelenetekkel tarkított verzióját vetíti le a csatorna, másnap pedig egy több, mint hat órás, kizárólag a Lost-ra koncentráló csomagot kapunk az ABC-től. Nézzük, hogy pontosan mi is lesz ez.

Amerikai idő szerint hét órától indul a móka és egy két órás, The Journey So Far elnevezésű, az eddigi eseményeket összefoglaló részt vetítenek le. Kilenc órától kezdődik a finálé, mely ahogy korábban említést tettem róla, a rendkívül spoileres The End címet kapta. A héten érkezett a hír, miszerint Lindelof-ék kérésére a csatorna engedélyezte, hogy további fél órát hozzátoldjanak az utolsó részhez, mely így egy két és fél órás eseménnyé duzzad majd.

Természetesen a reklámokat még le kell ebből vonnunk, a sorozatzáró játékideje így várhatóan nettó 106-108 perc környékére fog kijönni. És még mindig nincs vége a Lost-estének, ugyanis a helyi híreket követően éjfél után öt perccel jön Jimmy Kimmel talk-showja is, ezúttal egy speciális, Jimmy Kimmel Live: Aloha to Lost címre hallgató műsorral. A mai nap során a beszélgetőpartnerek listájára is fény derült, Naveen Andrews, Nestor Carbonell, Alan Dale, Jeremy Davies, Emilie de Ravin, Michael Emerson, Matthew Fox, Daniel Dae Kim, Terry O’Quinn és Harold Perrineau biztosan ott lesz a stúdióban.

Jorge Garcia, Josh Holloway és Evangeline Lilly ugyan nem lesz jelen, de nem kell búslakodni, ugyanis ők is bejelentkeznek majd a műsor folyamán, valószínűleg (ez még nem tisztázott) műholdas kapcsolat útján kérdezhet majd tőlük Kimmel. A műsor hét éves története során egyébként még soha ennyi jegykérelem nem érkezett be a csatornához... A talk-show során ráadásul Damon Lindelof-nak és Carlton Cuse-nak köszönhetően három alternatív befejezést is bemutatnak. A showrunner-páros azonban nem lesz jelen, ahogy azt korábban már bejelentették a finálé után egy ideig elérhetetlenek lesznek.

Egyre több információ szivárog ki az országos csatornák pilotjairól, így most egy két részes összeállítást mutatok be a berendelési esélyeikről. Már a finisben vagyunk, május 17-én kezdődik az upfronts, első nap az NBC és a Fox, kedden az ABC, szerdán a CBS, míg csütörtökön a CW mutatja be a 2010/11-es évadra szóló műsorrendjét. A kábelcsatornák többsége ezt már korábban letudta, azonban az ő esetükben (náluk az 'évad fogalma' más jelentéssel bír) nem akkora jelentőségű ez a rendezvénysorozat.

forrás: Deadline Hollywood

NBC

drámák:

Undercovers: itt már nem esélyekről, hanem tényekről beszélhetünk, ugyanis a pávás adó hétfőn berendelte a J.J. Abrams nevével fémjelzett sorozatot.

Law & Order: Los Angeles: bár hivatalos megerősítés még nem érkezett a berendelésről, de szinte tényként kezelhetjük, hogy jövőre újabb résztvevővel bővül az L&O franchise.

Chase: könnyen lehet, hogy az Undercovers sorsára jut majd és még az upfronts-ot megelőzően bekérik. Jerry Bruckheimer tehát jó eséllyel újabb strigulát húz be, mint ahogy David Nutter rendező is folytatja kiváló szériáját (ez lehet az egymást követő 16-ik berendelése). A US marsall-ok világáról szóló pilotban Kelli Giddish, Cole Hauser, Jesse Metcalfe és Amaury Nolasco kapott szerepet. update: berendelte a csatorna.

Kindreds: David E. Kelley tavaly után ismét az NBC-nél próbálkozik, és úgy tűnik, hogy a mostani jogi drámája már célt fog érni. Ugyan nem olyan egyöntetű a fogadtatása, mint az Undercovers-é, vagy éppen a Chase-é, de egyelőre befutónak tűnik, főként Kathy Bates erőteljes alakításának köszönhetően.

Rockford Files: szintén jól áll a szénája ennek a remake-nek (az eredeti ugyanezzel a címmel az 1970-es években ment). Persze, ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen David Chase (House kreátora) és Steve Carrell áll a magánnyomozó irodát bemutató projekt mögött, mely ráadásul Alan Tudyk-ot, Beau Bridges-t, valamint Dermot Mulroney-t küldi csatasorba. update: a kezdeti jó visszhang után egyre távolabb kerül a berendeléstől.

Love Bites: a leírások többsége általában romantikus komédiaként írja le, de mivel a 40 percesek közé van sorolva, így a műfaji meghatározás nagy valószínűséggel a dramedy felé fog hajlani. A női főszereplők - Jordana Spiro, Becki Newton és Lindsay Price - felsorolása után valószínűleg több férfitársam is a berendelés mellett fog ágálni, és az első visszajelzések alapján az NBC is jól fogadta a pilotot. update: berendelte a csatorna.

The Cape: nem mindennapi szinopszissal rendelkezik a The Cape -  miután egy bűncselekménnyel vádolják meg, az ex-zsaru maszkot húzva, egyfajta szuperhősként próbálja bebizonyítani ártatlanságát... A James Frain és Summer Glau nevével fémjelzett pilot vegyes reakciókat váltott ki a csatorna vezetőségéből és egyelőre bárhogy elsülhet a dolog. update: jó eséllyel elcsíphet egy midseason-re szóló berendelést.

The Event: a nagyszabású összeesküvést bemutató és Blair Underwood-ot, valamint Zeljko Ivanek-et a soraiban tudó Event könnyen lehet, hogy éppen a Cape-el lesz harcban a berendelésért. update: berendelte a csatorna.

Rex is Not Your Lawyer: az NBC eleinte nagy reményeket táplált iránta, azonban a pilot nem hozta a várakozásaikat. Az újraforgatások végül azonban megtették a hatásukat és a Jerry O'Connell-lel, Jeffrey Tambor-ral, valamint David Tennant-tal felálló "2. számú" pilot már jobb fogadtatásra talált. A Cape, valamint az Event kapcsán előhozott bárhogy elsülhet a dolog itt is helytálló.

A Jimmy Smits-es Garza-t langyos fogadtatásra talált, a langyos kezdés után egyre többen dicsérik és már benne van a pakliban egy esetleges berendelés is.

sitcomok:

Outsourced: szinte biztos befutónak számít, azt csiripelik, hogy az egykamerás sitcom-nál már az állandó stábtagokat keresik. update: berendelte a csatorna.

Perfect Couples: a többek között Olivia Munn-t soriaban tudó sitcom szintén jó esélyekkel indul. Három pár kapcsolatát mutatja be a pilot (berendelés esetén ez majd sorozatra javítható), nem meglepő módon mindegyikük eltérő problémákkal küzd. update: berendelte a csatorna.

Egy hét szünetet követően ma éjjel folytatódik a Lost záró évada, melyből nagy sajnálatunkra már csak öt (négy hét, viszont a finálé dupla lesz) rész maradt hátra. Az évad eleji botladozások már a múlté, fokozatos minőségjavuláson mentünk keresztül, sőt az Ab Aeterno és a Happily Ever After a sorozat történetének legjobb epizódjai közé emelkedett. Utóbbi ráadásul átértékelte a flash-sidewaysek szerepét, és egyúttal egy mea culpa is jár Lindeloféknak, hiszen korábban többször is negatív véleményt fogalmaztam meg az alternatív valóságban bemutatott eseményekről.

Nem titkolom, az új formai megoldás a korábban nagyszerűen kezelt flashbackek, valamint flashforwardok után eleinte csalódást jelentett, de a Desmond központú rész komoly fordulatot hozott és azóta is szépen fűzik tovább az alter történeteket. A továbbra kattintva két ehhez kapcsolódó videót ágyaztam be, egy az eddigi flash-sidewaysekből (a legutóbbi, The Last Recruit kivételével) összeállított montázst, valamint közel két hónapos, a hatodik évad premierje utáni Lindelof és Cuse podcast-et (így utólag már csak bólogathatunk).

Ugyan a jelenlegi felhozatalban nincs egy western sorozat sem, a Justified modernkori seriffje mégis közel tudja hozni nekünk a műfaj egyedi, semmivel sem összetéveszthető hangulatát. Önmagában már csak ezért is örömteli a hír, hogy az FX berendelte a Timothy Olyphant nevével fémjelzett sorozat második évadát, de a western stílusjegyeinek jelekorba való átültetése mellett még számtalan pozitív tulajdonságot tudunk felsorakoztatni mellette.

Többek között említhetjük az életszerűen megírt és tegyük hozzá némely esetben abszurd humorral átitatott párbeszédeket, a megszokottól kissé eltérő karakterábrázolását, vagy éppen nyelvezetét is. Az első néhány epizódban a procedurális jelleg dominált, de az utóbbi két-három részben már több átívelő szálat is elindítottak Yost-ék. Ahogy a szavaimból is kivehető, elégedett vagyok az eddigi teljesítményével, ugyan egyelőre - maradva a csatornánál - nem Damages vagy SoA szint, de a potenciál mindenképp megvan benne.

A pilot kiváló, 4 millió fölötti nézettséget hozott, azonban ezt nagy arányú nézővesztés követte. Szerencsénkre ez mostanra megállt és egy stabil 2 milliós szintre képes (demóben 0.8), így az FX végül is papírforma döntést hozott. Végezetül az FX sajtóközleményéből néhány, a berendeléshez kapcsolódó nyilatkozat:

John Landgraf (az FX elnöke):

We are very excited about the tremendous, widespread acclaim that Justified has received from both audiences and television critics,” said FX president and GM John Landgraf.  “Graham Yost, Tim Olyphant, Elmore Leonard and their talented partners have crafted a uniquely ambitious and entertaining series which is everything we aspired to when we developed the show.

Graham Yost (a Justified showrunnere):

I’m just thrilled, and I’m looking forward to chronicling the future adventures of Raylan Givens,” said Yost.  “To work with an actor like Tim, who was born to play this role, has been a wonderful experience.

Két héttel az upfronts előtt az NBC bekérte első 2010/11-es újoncát, a J. J. Abrams-féle Undercovers-t. A döntésben, legalábbis koraiságát leszámítva nincs komoly meglepetés, hiszen annó már a sorozatötletért is komoly licit folyt, majd a pilot leforgatása után még nagyobb felhajtás alakult ki körülötte. Természetesen Abrams - a Felicity, az Alias, a Lost, valamint a Fringe ötletgazdája (véletlenül sem keverendő össze a showrunner-i titulussal)  - neve rengeteget nyomott a latban, és szinte már az ő személye garancia volt a berendelésre.

A pilot rendezését is elvállalta, melyben egy kémházaspárt láthatunk, akik ugyan már visszavonultak a szakmától, de amikor a CIA-nek ismét szüksége lesz rájuk, kénytelenek visszatérni. A sorozatra ráaggatták a Mr. és Mrs. Smith és Bourne filmek keveréke jelzőt, mindezt természetesen a televíziós produkciók költségvetéséhez igazítva. A főszerepekre két, viszonylag ismeretlenebb színészt találtak, Boris Kodjoe és Gugu Mbatha-Raw alakítja (képünkön) Bloom házaspárt.

Mint minden újonc, az Undercovers is 13 részes berendelést kapott, ami megfelelő nézettség esetén kibővíthető lesz majd 22-re. A pávás adónak egyébként még van egy szinte biztosra vehető 2010/11-es újonca, mégpedig a Law&Order franchise új, Los Angeles-i darabja személyében.

Az ABC már a tavalyi upfronts idején is a "csatornától, mely elhozta nekünk a Twin Peaks-t"  szlogennel reklámozta a Happy Town-t, mely minden bizonnyal a sorozat kisvárosi, misztikus  jellegére utalt. Ennél tovább érthető módon ők sem merészkedtek, hiszen botorság lenne a 90-es évek egyik legmeghatározóbb (mind minőségét, mind utóhatását tekintve) sorozatával komolyabban összevetni... előzetesen személy szerint egy guilty pleasure kategóriába soroltam be és azt kell mondanom, ennek teljes mértékben megfelel.

Haplin egy békés kisváros, öt éve nem történt komolyabb bűncselekmény, azonban a jó öreg klisét kijátszva a felszín mögött rejtélyes dolgok zajlanak. Ezt megelőzően ugyanis egy eltűnéssorozat borzolta a helyiek idegeit, melyért sokan az úgynevezett magic man-t tartják felelősnek. Az ügyet azóta sem sikerült megoldani, ráadásul történetünk kezdetén egy gyilkosság miatt újból dolguk akad a kissé elkényelmesedett rendőröknek.

A rejtélyek sora azonban még csak most kezdődik, ugyanis a karakterek többsége, legyen az éppen a városba érkező, elsőre szendének tűnő csaj, a helyi seriff, vagy éppen a vele összetűzésbe kerülő, Sam Neill által játszott karakter sem az, akinek elsőre látszik. A sort még lehetne folytatni, számos labdát dobtak fel nekünk, melyek többsége elsőre érdekesnek tűnik ugyan, de jobban örültem volna, ha ezt kevésbé direkt módon kapjuk, több teret engedve a sejtetésnek. Ez a szereplők bemutatására is áll, mint ahogy a klisékből összetákolt jellemrajz is erősen kifogásolható.

A bevezetőben említett előzetes elvárások miatt azonban valamelyest elnézőbb voltam a pilottal és ugyan több mindent is kifogásolhatunk benne, alapvetően egy a kisvárosi hangulatot jól átadó, szórakoztató kezdésen vagyunk túl. Szintén a pozitív oldalt erősíti a nívós színészgárda is, a teljesség igénye nélkül Sam Neill, Amy Acker, Steven Weber, Robert Wisdom (Bunny "The Man" Colvin), M. C. Gainey, illetve a következő résztől Frances Conroy is feltűnik. Szép névsor, ráadásul nem kevés eyecandy-t is felvonultatnak, így a guilty pleasure kategória újabb alaptételét sikerült kipipálnunk.

A sorozat készítői, Josh Appelbaum, André Nemec és Scott Rosenberg eddig felemás rezuméval rendelkeznek, az October Road egy felejthető, a szentimentalitást kissé túlzásba vivő dráma volt, a brit eredeti alapján készült Life on Mars viszont rendkívül hangulatosra sikerült és kedvezőbb irányba tolta a megítélésüket. Amiben viszont közös a két sorozat, az a gyors kasza, előbbi két (ez is csak 19 részt jelent), míg a Life on Mars egy évadot ért meg csupán. A Happy Town valószínűleg még ezeket is alulmúlja majd, hiszen a nyolc részes első évadot szinte bizonyosan nem követi folytatás.

Mindenesetre a készítők ígérete szerint a magic man-hez köthető rejtély megoldódik, így egy nagy vonalakban kerek sztorit kapunk majd a végén. Voltak ugyan gyengeségei a pilotnak, de sikerült felkelteni a figyelmem, remélhetőleg ez a rejtélyek kibontását követően sem változik majd.

Értékelés:

A Party Down szerencsére ott folytatta, ahol tavaly abbahagyta, Los Angeles legrosszabb rendezvényszervező cégének alkalmazottjai ezúttal is nagyszerű, a keserédes humort előtérbe helyező fél órát biztosítanak nekünk. Rob Thomas, valamint a showrunner-i tisztséget betöltő John Enbom nagyon helyesen nem változtatott a tavalyi sikerrecepten - egy rész alatt egy parti bemutatása, mely során természetesen számos előre nem látott probléma üti fel a fejét, elsősorban a csapat hozzáállásának és hát valljuk, be hiányos szakmai tudásának (legtöbbjük lecsúszott színész) köszönhetően.

A Party Down iskolapéldája annak, hogy kell szatírát csinálni, egy mindvégig a földön maradó, realista sorozat, melybe tökéletesen illesztik bele a komikus, adott esetben ironikus jeleneteket. Az évadnyitóban egy rocksztár backstage bulijára látogatunk el, aki unja a körülötte lévő felhajtást és végre valami igazit, valósat szeretne átélni. Ez össze is jön neki, Roman-el szerepet cserélnek (előbbi pincér, utóbbi rocksztár lesz) és a 2x01 tán legjobb jelenetei fűződnek az új szerepkörrel ismerkedő karakterekhez.

Persze, igazságtalanok lennénk, ha a többieket nem említenénk meg, már csak azért is, mert az első évad végén látott cliffhangereket nagyon szépen fűzték tovább, kifejezetten tetszik egyelőre, ahogy Henry és Casey kapcsolatát kezelik. Ron-t is viszontlátjuk és ahogy azt sejtettük, a nagy terv rosszul sült el, a Ken Marino által játszott karakterre pedig most már nyugodtan használhatjuk az örökös lúzer jelzőt. Az állandó gárdából (Ryan Hansen is visszatért) csak egy valaki hiányzott, Jane Lynch, aki annó a Glee forgatása miatt már az első évad zárásakor sem lehetett jelent.

A Starz-nak szerencsére sikerült elérnie, hogy  egy részre beugorjon majd, viszont az egyértelmű volt, hogy a helyére egy új állandó szereplőt kell találni. Megan Mullally-ra esett a választás, aki ugyan közel sem olyan harsány, mint Lynch karaktere, de összességében nem keltett rossz benyomást, főleg annak tükrében, hogy igencsak alacsonyak voltak az elvárásaim vele szemben.

Végezetül essen szó a Party Down távolábbi jövőjéről, konkrétan a harmadik évados berendelés esélyeit vizsgálva. Ahogy arra az előbb már utaltam, Jane Lynch-et az első évad végén veszítette el a sorozat, míg az utóbbi pár hét során először Adam Scott - állandó szereplő lesz jövőre a Parks & Recreation-ban -, majd Lizzy Caplan és Ryan Hansen - egy-egy országos pilotban kaptak szerepet (kettejüknél természetesen csak a berendelés esetén lenne probléma) -  harmadik évados szereplése vált kétségessé.

A tovább mögött egy második évadot felvezető, a sorozat karaktereire koncentráló videót rejtettem el, melyben az őket alakító színészek, valamint a készítők nyilatkozatát hallhatjuk.

Az HBO rendkívül erős és tegyük hozzá igencsak korán (március végétől) megkezdett promócióval vezeti fel a True Blood június 13-án debütáló harmadik évadát. A mennyiség mindenesetre minőséggel párosul, rendkívül kreatív, és ami a csatorna számára igazán lényeges, minden bizonnyal új, eddig a sorozatot nem követők számára is figyelemfelkeltő reklámok ezek. A 12 hetes kampány során minden héten egy-egy új plakát érkezik - eddig öt jött ki -, de emellett forgatási videókat, valamint május 2-tól 6 résznyi minizódot is kapunk az HBO-tól.

Ma megérkezett az állandó szereplőket felvonultató harmadik évados poszter is, a tovább mögött pedig az eddig megjelent ötletes és kifejezetten egyedi, úgynevezett 'heti plakátok' láthatók - az újakkal is frissítem majd, hogy az évad kezdete előtt egyben lehessen megtekinteni őket.

Pár héttel ezelőtt John Landgraf, a Damages-nek otthont adó csatorna (FX) vezetője viccesen azt nyilatkozta, hogy a sorozat kiváltképp a 140-es IQ felettiek tekintetében produkál jó nézettséget. Ez a szarkasztikusnak is tekinthető kijelentés természetesen a gyenge nézettségi adatok és a bonyolultnak tekinthető történetszövés együtteséből ered. A nyilvánvaló túlzás ellenére azonban nyugodtan kijelenthető hogy a héten a jelenlegi mezőny egyik legtöbb agymunkával járó sorozata fejezte be harmadik és sajnos könnyen lehet utolsó évadát. A kép alatt spoilerek társaságában folytatom.

Két szempont alapján vizsgálnám a harmadik etapot, egyrészt a cselekmény és annak felépítése, valamint a karakterizáció kapcsán. Előbbi esetében bizony van némi hiányérzetem, főként a tavaly látottakhoz viszonyítva. A harmadik évad főügye a Tobin család Ponzi-trükkje köré épült, és ugyan a KZK csapat ezúttal sem fukarkodott a fordulatokkal, de nem sikerült igazán átérezni az ügy nagyságát, valamint a zárásnak 'köszönhetően" kevésbé éreztem koherensnek a 13 rész alatt bemutatott történetet. A flashforward-ok is fokozatosan veszítettek az erejükből, amilyen erőteljesen indultak -  Tom halála, majd a nyomozás bemutatása, annyira visszaestek, sőt adott esetben önismétlővé váltak az utolsó néhány részre.

Még mielőtt azonban átesnék a ló túlsó oldalára és az jönne le, hogy csak és kizárólag elmarasztaló hangot tudok megütni a harmadik évad történetszálaival kapcsolatban, meg kell jegyeznem, hogy a legtöbb sorozat ölni tudna egy ilyen okosan összerakott, rengeteg csavarral, valamint formai bravúrral operáló cselekményért. Mondhatjuk, hogy minden csak viszonyítás kérdése, önmagában mindenképp megállta a helyét az idei sztori is, de a második évadhoz képest visszaesést jelentett.

A jellemábrázolás terén viszont kimagaslót alkotott a KZK trió, az állandó szereplők mellett a harmadik évadban behozott karaktereket is nagyszerűen kezelték. Kezdjük az előbbiekkel: az első két évadban Patty-t egy határozott, kemény, sőt több esetben is kíméletlen nőként láttuk, akinek lelkébe azonban néhány drámai fordulatnak köszönhetően mélyebbre is láthattunk. Az idei szezonban pedig talán minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kapott a karakter lelkivilága, tudatosan felépítve a kollégáival, valamint fiával való kapcsolatát is. Az első évad fináléjában látott - Patty a gyermeke sírja fölött zokog - jelenetet most érthettük meg igazán, az elhatározása, miszerint a karriert választja a család helyett egész életében végigkíséri és meghatározta a későbbi döntéseit is.

Ellen és Patty kapcsolatát ügyesen építették fel, egyrészt a Tobin-üggyel kapcsolatban, de még ennél is jobban tetszett, ahogy a magánéleti szálakat fűzték össze. A finálé utolsó perceiben látott párbeszédük pedig feltette az i-re a pontot, ez vonatkozik egyrészt kettejük viszonyára, de a jelenet egyébként egy esetleges kasza esetén befejezésnek is majdnem tökéletes lenne. Tom sorsát már az első résztől ismertük, a kérdés igazából csak a hogyan volt. Az utolsó fordulat nem kellett volna, nem csak azért, mert fájdalmas volt végignézni Tom haláltusáját, hanem mert feleslegesnek is éreztem ezt a csavart.

Az egy évadra behozott vendégszereplők ezúttal is sokat tettek be a közösbe, közülük elsősorban Campbell Scott, valamint Martin Short alkotott kiemelkedőt. Mindkettejük esetében nagyszerűen építették fel a karaktert, a Scott által alakított eleinte szimpatikus, áldozati szerepkörben tetszelgő Joe Tobin részről részre mélyebbre süllyedt, míg nem egy a céljai eléréséért mindenre hajlandó többszörös gyilkossá változott. Nem túlzás azt állítani, hogy anyja titkainak felszínre kerülését követően a földi pokol vár rá.

Short az idei tévés évad legnagyobb meglepetése, a leginkább komikus tehetségéről ismert színész minden elismerést megérdemel a Tobin család ügyvédjének alakításáért. Persze ennek előfeltétele a remek írói munka, esetünkben ez a kívülről magabiztosnak tűnő, de valójában komoly önigazolási problémákkal küzdő Lenny Winstone esetében adott volt. Lily Tomlin korrekt, de önmagához képest visszafogott teljesítményt hozott, míg Keith Carradine érthető módon nem sokat tudott kihozni a szerepéből.

Visszatért néhány számunkra kedves karakter is, Arthur Frobisher szerepében Ted Danson ezúttal egy önéletrajzi film kapcsán került terítékre. Kifejezetten tetszett ez a szál (Craig Bierko behozataláért is jár a piros pont), valóban a karakter mélyére láthattunk ezúttal. Timothy Olyphant sajnos csak a záró epizódra tudott elszabadulni a Justified forgatásáról és ez valljuk be kevés volt, Wes Krulik újabb fellépése és főként a Frobisher-féle leleplezés kissé megalapozatlan lett. Zeljko Ivanek megjelenése nagy meglepetés volt, néhány percnyi jelenléte is rendkívül erőteljesnek bizonyult.

Ugyan a második évadot nem sikerült felülmúlni, de a Damages ezúttal sem okozott csalódást, ezúttal főként a karakterizáció kapcsán alkottak kiemelkedőt. Egy pillanatig sem kérdéses, hogy egy (sajnos egyre valószínűbb) kasza esetén a jelenlegi mezőny egyik legjobb drámájától kell(ene) majd elköszönnünk.

Értékelés:

David Simon, aki korábban Baltimore-ról (Homicide: Life on the Street, The Corner és még ezeket is felülmúló remekműve a The Wire) valamint Irakról (Generation Kill) adott egy minden addiginál realistább életképet, ezúttal New Orleans városát szemelte ki magának. Természetesen ezúttal is az HBO-val karöltve készítette el sorozatát, mely három hónappal a Katrina hurrikán pusztítása után játszódik.

The flooding of New Orleans was a man-made catastrophe. A federal fucking-up of epic proportions

Mindezt a John Goodman által alakított karakter szájából halljuk, de egy percre se higgyük azt, hogy egyszerű kinyilatkoztatást eszközölnek, a pilot jóval többrétegűbb, mint a tragédiáért felelősek utáni kutatás. Fantasztikus, ahogy már a főcímet megelőző néhány percnyi képsorral meg tudják teremteni azt az egyedi, New Orleans-ra jellemző hangulatot, köszönhetően a hurrikán pusztítása után most először megtartott  ügynevezett 'second line-nak', mely egy tradicionális zenés felvonulás, egyedi tánccal egybekötve.

Ez a sorozat New Orleans-ról, az ott élő emberek tragédiájáról szól, de közel sem szájbarágósan, hanem a Simon-tól megszokott valósághű ábrázolásmódot követve. A város zenéjét, jellemző ételeit, az itteniek gondolkodásmódját, a déli akcentust, valamint a tragédia utáni állapotokat mutatják be nekünk a karakterek szemén keresztül. Nem kell hatásvadász dolgokra gondolni, egyszerű, hétköznapi emberekről van szó, legyen szó zenészekről vagy éppen egy étterem tulajdonosról.

David Simon, valamint szerzőtársa társa Eric Overmyer remek munkát végzett velük, a sablonokat kikerülve, komplex és életszerű karaktereket kapunk. Ebben természetesen az írók mellett a nagyszerű színészgárdának is szerepe van, melyek közül John Goodman-ről már korábban esett szó, a városért kiálló és bizony könnyen dühbe guruló (majdnem egy brit forgatócsoport kamerája bánta) Creighton Bernette szerepében alakít emlékezeteset. A Wire-ből ismerős Wendell Pierce egy megélhetési gondokkal küszködő - taxis jeleneteibe a Simon-ra jellemző abszurd humort is sikerült belecsempészni - zenészt játszik, Batiste a trombitájával ugyan kétségtelenül jól bánik, de az élet más területén már közel sem ennyire szerencsés.

Steve Zahn testhezálló feladatot kapott, filmjeinek többségében ugyanis egy izgága, sok mindent elszúró, de alapvetően jó szándékú karaktert hoz, mely mostani sorozatszerepét is jellemzi. Barátnőjét, illetve a kettejük közti kapcsolat szemléltetéséhez inkább Zahn-tól idézek

You can't throw me out. I'm your boyfriend. Kind of. Maybe not on a consistent basis. But I'm a friend... with benefits.

Kim Dickens alakítja, aki egy másik HBO-s sorozattal, a Deadwood-dal bizonyított korábban. Ő sincs könnyű helyzetben, étterme munkaerő hiányban szenved, de emellett a beszerzési gondok és úgy egyáltalán a csőd elkerülése is komoly kihívás elé állítja.

A Wire kapcsolat nem merül ki Pierce-nél, hiszen Clarke Peters is feltűnik, a városba most visszatérő Albert szerepében egy öntörvényű, mindenre elszánt karaktert alakítva. Végezetül Khandi Alexander és a Creighton feleségét megformáló Melissa Leo-ról emlékezzünk meg, utóbbi eltűnt öccse miatt az ő történetszáluk szorosan egymáshoz kapcsolódik. A pilotban egy rövid vendégszerep erejéig feltűnt Elvis Costello is, az egyik első ismert zenész volt, aki a hurrikánt követően feltűnt, majd dolgozni kezdett (River in Reverse albumán) a városban.

A kezdés hozta az előzetes várakozásaimat, elsősorban a kiváló atmoszféra teremtésnek és már dicsért jellemábrázolásnak köszönhetően. Simon, ahogy azt tőle már megszokhattuk kerüli a hatásvadász elemeket, nincs szüksége izzadságszagú fordulatokra, a történetszálakat lassan bontja ki, melyekben úgy gondolom részről-részre jobb lesz majd elmerülni. Az HBO erre lehetőséget biztosít nekünk, az igencsak harmatos 1.1 milliós össznézettség, valamint 0.4-es demó eredmény ellenére berendelték a második évadot.

Michael Lombardo, az HBO programigazgatója a következővel magyarázta a döntést:

I can’t think of another show that is more emblematic of what we aspire to be as a network than Treme.

A Treme indulásához sajnos egy szomorú esemény is kötődik, a sorozatban producereként, valamint íróként közreműködő (Simon és Overmyer után neki volt a legtöbb beleszólása a produkcióba) David Mills másfél héttel a premiert megelőzően hunyt el. Simon egyik legrégebbi munkatársa volt, a Homicide: life on the Street, The Corner, majd a The Wire-n is együtt dolgoztak, munkásságáról, valamint emberi kvalitásairól Alan Sepinwall megemlékezésében olvashatunk.

Értékelés: