Az országos csatornák pilotjai a szokásoknak megfelelően március közepétől április végéig forognak, a májusi upfront-on pedig majd kiderül, hogy melyikükből készül sorozat. Az idei pilotszezonról korábban többször is beszámoltam, ide kattintva elérhetőek az eddigi bejegyzések. Ezúttal a forgatási helyszínekről lesz szó, elsősorban a Los Angeles centrikusság erőteljes visszaesését vizsgálva.

A 2004/2005-es évadban a 124 pilotból 101-et forgattak az angyalok városában, mely több, mint 80%-os arányt jelentett. Évről-évre folyamatosan csökkenés figyelhető meg, a 2009 tavaszán készített pilotoknak pedig már csak 57%-át készítették Los Angeles-ben, és az idei évben is hasonló, talán csak egy-két százalékkal magasabb arányt sikerül elérni. A sitcomok nagy része ugyan továbbra is a városban forog, azonban drámák esetében már nagy a visszaesés, sőt ott még a tavalyi adatokat is sikerült alulmúlni.

Míg 2009-ben a 39 országos drámapilotból 17 választotta helyszínül LA-t, addig 2010-re ez 43/17-re módosult (összesen 83 pilot). Érdekesség, hogy New York-ban idén egyetlen drámapilot sem készül... Kanada viszont rendkívül népszerű, sőt 9 pilotjával (főként a CW részesíti előnyben) LA mögött a második, de Chicago, Atlanta, Dallas, valamint Új-Mexikó és Hawaii is kiveszi a részét a forgatásokból. Los Angeles és a régió sokat veszít ezáltal, hiszen 2005-ben még 309 milliót, tavaly viszont már csak 207 millió dollár haszonra tudott szert tenni a a pilotok forgatása után a város és környéke.

Természetesen pénzügyi okok állnak a háttérben, azon belül is elsősorban az adóvisszatérítés összege. Egy átlagos országos dráma esetében a gyártó stúdiónak részenkénti 2.7 és 3.7 millió dolláros költségvetéssel kell számolni, míg a csatornák által nekik fizetett licensz díj 1.5 és 1.7 millió közötti összegre tehető - az első néhány évad esetében legalábbis. Mivel a gyártónak ez a külföldi értékesítésig és a még későbbi a szindikátusi sugárzásig komoly deficitet jelent, nem mindegy, hogy sikerül-e a 10, sőt extrém esetben akár 25%-os adóengedményt kicsikarni a várostól. Ez konkrétan 300 és 750 ezer dollár közé tehető.

(Chicago-ban idén négy pilot is forog)

Az anyagi szempontok mellett azért más tényező is szerepet játszhat a helyszínválasztásban. A CBS-es Hawaii Five-O a címben is szereplő szigeten forog, a Fox texasi olajmágnásokat középpontba helyező pilotja a Midland pedig szintén érthető okokból Dallas-ban készül. Persze fordított esettel is találkozunk, a 187 Detroit címre hallgató pilot készítői Atlanta-t választották, hozzátéve, hogy korántsem egyedi esetről van szó, példaként a Dexter-t, a CSI:Miami-t, vagy éppen az újonc Miami Medical-t felhozva, melyek közül egyik sem Miami-ban készül. 

Shawn Ryan, a The Shield egykori készítője (pályafutásáról ide kattintva lehet olvasni), kreatív okokból választotta Chicago-t, a Ride Along című pilotját már a kezdetektől ide tervezte:

I wanted to delve into the city, its politics and history, and I wouldn't want to try to do that in Los Angeles

Természetesen megvan az esélye annak, hogy néhány nem LA-ban forgatott pilot a sorozatberendelést követően visszatér a városba, de ez két irányú út, hiszen ennek ellenkezőjére is láttunk korábban példát. A konzekvencia pedig, legalábbis egy stúdió bennfentes szerint egyszerű: Amennyiben Los Angeles olcsóbb lesz, minden bizonnyal visszaáll a régi trend, és a pilotok 70-80% ott fog készülni. Arra azonban, hogy ez mikor következhet be nehéz választ adni.

A bejegyzés a Variety cikke, valamint a Film L.A. Inc kimutatásai alapján készült.

Ken Follett legsikeresebb regényének, a Katedrálisnak (The Pillars of the Earth) tavaly készült el a feldolgozása, egy nyolc részes minisorozat formájában. Ridley és Tony Scott cége a Scott Free TV német társaságokkal együtt szerezte meg a megfilmesítés jogait, a költségvetés pedig 40 millió dollár volt. A forgatás nagy része Magyarországon, a fóti Astra Stúdió melletti Ócsán zajlott, emellett még ausztriai helyszíneket használtak a készítők.

Érdekesség, hogy nem a megszokott sémát követte a sorozat, miszerint egy csatorna rendeli meg a produkciót, hanem először leforgatták, majd csak ezt követően kerestek hozzá vevőket. Az Egyesült Államokban a Starz csapott le a produkcióra, a bemutatóra pedig júliusban kerül sor. A fizetős kábelcsatorna jelenlegi kínálatában (nem hivatalos, de a Crash minden bizonnyal nem folytatódik) a Party Down és a Spartacus: Blood and Sand szerepel és április 23-án érkezik a Gravity című dramedy is.

Chris Albrecht a csatorna tavaly év végén szerződtetett elnöke (az HBO aranykorszakának egyik fő letéteményese) minden bizonnyal kedveli a történelmi sorozatokat, hiszen a Spartacus, valamint a Katedrális mellett a Camelot feldolgozását is tervbe vette, utóbbi a jövő év során várható. A Katedrálishoz visszakanyarodva, a rendezői feladatokat a szerb Sergio Mimica-Gezzan látta el, aki tehetségét bizonyította már több Battlestar Galactica epizód levezénylésével, és rendezőasszisztensként dolgozott a Schindler listája és a Ryan közlegény megmentése című filmeknél.

Mindemellett kiváló szereposztást hoztak össze, többek között Donald Sutherland – aki már játszott egy Folett adaptációban (Tű a szénakazalban), a Deadwood-ból ismert Ian McShane, vagy éppen Rufus Sewell (Dark City, Eleventh Hour) és Matthew Macfadyen (a 2010-es Robin Hood) tűnik fel a produkcióban, Follett pedig egy rövid cameo-t vállalt a sorozatban. Ma megérkezett az első előzetes is, mely a tovább után tekinthető meg.

Ugyan az évadból még hat rész hátra van, de az e heti Chuck vs. The Other Guy címre keresztelt epizód akár sorozatzárónak is elment volna. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy tavaly májusban az NBC első körben 13 részt kért be és a plusz hat berendelésekor (októberben) Schwartz-ék már kész voltak az addigi forgatókönyvekkel. A happy end tehát ennek köszönhető, az évadzáróban azonban a készítők ígérete szerint cliffhangerre számíthatunk majd.

A kérdés csak az, hogy ezt vajon lesz-e lehetőségük feloldani, a nem túl acélos nézettségnek köszönhetően ugyanis kétséges a sorozat további sorsa. A jelenlegi 2.1-es demóról még javulnia kellene egy kicsit, legalább 2.3-2.5 környékére és nyugodtabbak lehetnénk, de azt se felejtsük el, hogy a (kényszerűségből) midseason-ben startolt Parenthood korrekt teljesítménye és várható berendelése miatt még nehezebb helyzetbe került a Chuck.

Mindenesetre a mostani epizód befejezésével lezárult egy korszak, én pedig összeszedtem a harmadik évad eddigi epizódjainak legemlékezetesebb párbeszédeit, illetve monológjait. Az idézetek előtt azonban még két interjúra hívnám fel a figyelmet, a Chicago Tribune munkatársa, Maureen Ryan először a társ-showunner Chris Fedak-kal (a második rész már spoilereket is tartalmaz), majd a Sarah-t alakító Yvonne Strahovski-val beszélgetett el, többek között az évad történetszálairól, karakterekről és a rajongók elhivatottságáról.

3x01 Chuck vs. the Pink Slip:

Chuck: If I help you guys then maybe Beckman puts the old team back together.
Casey: And all my dreams come true.

3x02 Chuck vs. the Three Words:

Morgan: Carina is not just some girl. She's basically a Swedish supermodel. The country's greatest export since Björn Borg.
Jeff: People mistake him for me all the time.

3x03 Chuck vs. the Angel de la Muerte

Casey: His blood is type AB negative. What? You learn a lot about a guy when you're trying to kill him. His favorite movie is Terms of Endearment. He always showers after love making.

Sarah: What do friends normally do?
Chuck: Well, let's see, it's Friday night. Normally Morgan and I would gorge ourselves on processed foods and play video games all night.
Sarah: Well maybe we're not quite there yet.

Awesome: You and what army?
Chuck: Uh, that would be Sarah and her fists.

3x04 Chuck vs. the Operation Awesome

Awesome: I’m running, and I heard something in a tree. It was a… it’s a cat. A hurt cat. I had to see if it needed medical attention. Then I realized… It's a bear.
Ellie: What’s a bear? The cat’s a bear?
Awesome: Yeah, yeah, the cat’s a bear. It’s a bear and it jumps out at me, and it attacks, and it’s like, it’s angry at me for some reason, this bear, roarrr!
Ellie: Oh my God! You were attacked by a bear??
Awesome: Yeah and I… I… cut off its head! Yeah, babe. I decapitated the bear. In self-defense, in order to survive. I’m just glad you weren’t there to see it. It was really grisly.
Ellie: Do you honestly expect me to believe this?

Jeff: The first rule of fight club is…

Awesome: She knows everything about me.
Sarah: Except which member of the family is a spy.
Casey: That's an understandable mistake. One of them looks like a spy and the other one looks like Chuck.

Awesome: You're incredible, is that your spy training?
Chuck: Duck Hunt, Nintendo.

3x05 Chuck vs. the First Class

Chuck: Unforunately, I did not get to use my nunchakus.

A Showtime és az HBO egyaránt szerdán jelentette be egy-egy új sorozatát, nézzük meg mikről is van szó. Az előbbin láthatjuk majd a brit eredeti alapján készülő Shameless-t, melyben a rendhagyó, úgy is mondhatnám, hogy diszfunkcionális Gallagher családdal ismerkedhetünk meg. A Chicago-ba helyezett drámában az apát a kiváló karakterszínész William H. Macy (Fargo, Magnolia, etc.) alakítja, akinek azért nem lesz teljesen idegen a sorozatok világa, hiszen korábban a Vészhelyzetben, illetve a Sports Night-ban is láthattuk.

Emmy Rossum a legidősebb lány szerepében tűnik fel (Holnapután, Az Operaház Fantomja), míg Allison Janney (Az Elnök Emberei) visszatérő szereplő lesz a sorozatban. A korábban a Vészhelyzet, a Harmadik Műszak és az Elnök Emberei mellett tevékenykedő - jelenleg Southland - tévés veterán John Wells lesz a showrunner, de a nagy sikerű brit sorozat kiötlője Paul Abbott is csatlakozott a készítő gárdához. Robert Greenblat, a Showtime szórakoztatási osztályának elnöke el volt ragadtatva a pilottól, így nem is csodálkozhatunk a 12 részes első évad berendelésén.

Greenblat megjegyezte, hogy a közeljövőben a csatorna nem fog újabb pilotot berendelni, elsősorban a négy újonc sorozatuk beindításával foglalatoskodnak majd. És, hogy mik ezek? - a Laura Linney nevével fémjelzett, augusztusban debütáló The Big C, a Tudors helyét átvevő történelmi sorozat, a Jeremy Irons-ot is a soraiban tudó The Borgias, valamint a Matt LeBlanc-féle (önmagát alakítja benne) sitcom az Episodes. A negyedik pedig természetesen a most tárgyalt Shameless lesz. Az első kettőről bővebben a TCA-turnés bejelentés kapcsán írtam, míg az Episodes promóját ide kattintva lehet megtekinteni.

Térjünk rá az HBO bejelentésére, akik a Laura Dern (Veszett a Világ, Jurassic Park) főszereplésével készült Enlightened című egykamerás sitcom-ot kérték be sorozatnak. Dern egy sokáig önpusztító életmódot folytató (alkohol és kábítószer) nőt játszik, aki egy nap megvilágosodik és úgymond jó útra tér, mely környezetére is hatással lesz.

A szereplőgárda tagja lesz többek között Luke Wilson és Diane Ladd is, utóbbi egyébként Laura Dern édesanyja. Az első évad 10 részből fog állni, a showrunner pedig Mike White lesz, aki pályafutását a Dawson's Creek és a Freaks & Geeks írói stábjában kezdte, a későbbiekben pedig a teljesség igénye nélkül a Jóravaló Feleség - The Good Girl és a Rocksuli fogatókönyvét jegyezte.

A Damages a jelenlegi mezőny egyik legjobb drámája, azonban nézettsége sajnos végig rendkívül gyengén alakult. Szinte már az is csoda, hogy eljutottunk a harmadik évadig - az FX egyből két évadot rendelt be - és sokunkban megfogalmazódott, hogy jó eséllyel az utolsó etapot kísérhetjük most végig. Az utóbbi hetekben még az eddig stabilan hozott, egyébként igencsak harmatos 900 ezer nézőből is veszített a sorozat, a 0.2-es demó eredmény pedig szintén önmagáért beszél...

Erre mondta azt viccesen John Landgraf, az FX csatorna elnöke

it does very well “among viewers with I.Q.’s over 140

Az elmúlt héten azonban egy kis reménysugár tűnt fel, iparági források szerint a sorozatot gyártó Sony Pictures Television mindenképp szeretné a folytatást, és ennek érdekében többek között a Direct TV-vel is tárgyalásokat kezdtek. A Friday Night Lights mintájára megoszlanának a gyártási költségek, ebben az esetben az FX és a Direct TV között, és természetesen utóbbié lenne az első sugárzás joga. Hozzáteszem, hogy nemcsak velük, hanem szinte bármelyik másik szóba jöhető jelölttel tárgyalna a Sony.

Mint olvasható, elég sok a feltételes mód, ma azonban Ausiello-nak köszönhetően végre konkrétumok és az ügyben érintett egyik személy nyilatkozata is nyilvánosságra került. A szerdai FX-es (pre-)upfront-on egyedül a Damages nem képviseltette magát, azonban a speuklációk megelőzése érdekében Landgraf beszélt a sorozat jövőjéről. Elmondása alapján az április 19-i szezonzáró nem feltétlenül jelent majd sorozatfinálét, majd megerősítette, hogy valóban folynak tárgyalások a Sony és a Direct TV között, melyek egyelőre biztatóan alakulnak.

Ezt követően dicsérte a sorozatot, kreatív szempontból teljes mértékben elégedettek vele, nagyszerűen alakul eddig a harmadik évad. Azonban a nézettség rendkívül gyenge, magyarázatként pedig a Damages összetettségét, bonyolultságát hozta fel, illetve azt, hogy nagyfokú figyelmet igényel a sorozat. A legnagyobb problémát azonban a költségvetés jelenti, és anno a plusz két évados berendelés is csak azért történhetett meg, mert külföldre jól értékesíthető.

A labda tehát a Sony, valamint a szóba jöhető partnerek térfelén pattog, amennyiben sikerül megállapodni és társat keresni a produkcióhoz, a Damages folytatódhat, ellenkező esetben viszont biztosan elmondhatunk róla.

Mestermű... a hosszú hétvégén sort kerítettem a The Wire harmadik évadára és ahogy az előző kettőnél, most is ez az egyszerű, de nagyon kevés sorozatra igaz jelző jutott az eszembe. Buddy Colvin, Hamsterdam, politikai harcok, rendőrségi intrikák, Stringer és Avon kapcsolata, újabb lehallgatási ügy, McNulty feleszmélése és még hosszasan sorolhatnám, rendkívül sok történetszál, melyeket David Simon és csapata kifogástalanul kezelt és szinte mértani pontossággal fűzte őket végig 12 részen keresztül.

Most egy kis szünetet tartok és április közepe táján ugrok neki a negyedik évadnak, majd egy kis kihagyással jöhet a záró, ötödik felvonás. Ide kattintva az első két évad kritikája olvasható és egy-másfél héten belül idővel érkezik majd a harmadikról szóló írás is. Addig azonban egy jelenetet mutatnék be, melyben Stringer és Avon utolsó előtti részben látott párbeszédét láthatjuk, érthető módon spoileres, viszont a sorozatot már korábban letudók minden bizonnyal szívesen fogadják ezt az emlékezetes részletet.

A Miami Medical nem okozott meglepetést, szinte minden szempontból azt kaptam, amire előzetesen számítottam. Igen, a tévé világában a Bruckheimer név hallatán, főleg ha azt a CBS-el párosítjuk tisztában vagyunk azzal, hogy milyen végeredmény várhatunk. Jerry ezúttal a procedurális krimik világát a orvosokra cserélte le, megtartva a korábbi munkáira jellemző látványvilágot, azok kiszámíthatóságával és gyenge karakterizációjával együtt.

The first moments after a critical injury are known as 'Golden Hour. Your best chance of survival are the trauma surgeons who can pull you back from the brink.

Dobjunk össze egy ütős kezdést és a nézők biztosan ott ragadnak majd - valószínűleg így gondolkodhattak a Miami Medical (lánykori nevén Miami Trauma) készítői, majd a kis robbantgatás után irány a kórház és gyorsan magyarázzuk is el a nézőknek, hogyan is néz ki egy nap a traumatológián - lásd a fenti idézet. Igen, az előbbi mondatból egy kis irónia is kiszűrhető, végig ez a fajta öncélúság jellemezte a pilotot, míg az írók kelléktára unalomig ismert sablonokkal volt tele, ez vonatkozik a karakterekre, a párbeszédekre és általánosságban a rész felépítésére.

Jöjjön még egy idézet, ami egyben kiváltotta nálam, a "most nyomunk neki egy szünetet, aztán később folytatjuk" gondolatot:

Trauma docs, best and the brightest. The rock stars of medicine. The ones here at Miami Trauma One, they're the Rolling Stones.

Mindezt Omar Gooding-nak, illetve az ő antipatikus karakterének - általában a nagy igazságok kimondása jut neki osztályrészül - köszönhettük, mely jelző egyébként szinte mindegyik férfi színészre igaz. A törekvő sebészt játszó Mike Vogel esetében a tálentum hiánya, Jeremy Northam-nél pedig a rejtélyesnek bemutatott, de valójában érdektelennek bizonyuló karakterrel voltak problémák. Nem is igazán értem, hogy Northam miért vállalta el annó ezt a szerepet.... Feltűnik még egyik régi kedvencünk Andre Braugher is, azonban őt csak egy rövid epizódszerep erejéig láthatjuk.

A hölgyeket valószínűleg az eyecandy-titulus mentette meg, Lana Parrilla és a tapasztalatlan dokit alakító Elisabeth Harnois castingja legalábbis ebben a tekintetben jó döntésnek bizonyult. A pilot, mint ahogy már utaltam rá, rendkívül kiszámítható, néhány eset bemutatása, munkáról való lelkiismeretes és fájóan klisés dialógok és minimális magánéleti szál bevonása jellemzi. A külcsínre viszont nem lehet panaszunk - a sorozat egyébként a Dexter-hez és a CSI: Miami-hoz hasonlatosan nem Miami-ban, hanem Los Angelesben forgott - de érthető módon az összképen ez sokat nem javított.

Az idei évadban több újonc kórházas sorozat indult, az NBC-s Trauma és Mercy után a CBS-en bemutatkozó Miami Medical-re is igaz, hogy már a pilot elég volt a 'nem kérünk belőle többet' döntés meghozatalához.

Értékelés:

Közel két hónapos szünetet követően kaptunk új Fringe részt, ráadásul olyat, melynek már a címe - Peter sokat sejtető és egyúttal bizakodásra okot adó volt. A promók megnézése után tovább nőttek az elvárásaink és nem is kellett csalódnunk, számos kérdésre választ kaptunk, de ahogy a Lost-nál az Ab Aeterno esetében, úgy most is a történet elmesélésének módja volt az, amely miatt igazán emlékezetesre sikerült ez a közel háromnegyed óra. A kép után már spoilerek társaságában folytatom.

1985-öt írunk, Walter Bishop és kolléganője katonai vezetőknek tart előadást az  alternatív univerzumról, majd bizonyításképp egy tükrön keresztül mutatják be a másik világot, pontosabban az Empire State Building-et és a mellette lebegő léghajót. A cold open, ahogy azt a Fringe-nél már megszoktuk ütősre sikeredett, de ugyanez elmondható az ezt  követő intro-ra is, hiszen a különleges, a 20 évvel ezelőtti történéseket bemutató rész egy kifejezetten jól sikerült retro főcímet kapott.

Ahhoz, hogy megfelelő keretet adjanak a flashback formájában elmesélt történetnek, egy rövid ideig a jelenbe térünk vissza és látjuk, amint Walter Olivia-nak próbálja elmagyarázni, hogy miként és legfőképpen, miért is hozta meg az első hallásra igencsak megkérdőjelezhetőnek tűnő döntését. Végre feltárul előttünk a múlt, megismerjük a fiatalabb (remekül sikerült a visszafiatalítás), arrogáns, de a családjáért akkor is mindenre hajlandó Walter-t, majd látjuk, hogy fia halálát követően miként sikerül őt megmentenie a túloldalon és áthoznia ebbe a világba.

Walter maga is beismeri, hogy beláthatatlan következményekkel járt a kapu megnyitása - "It was the first hole, Olivia. The first breach. The first crack in a pattern of cracks, spaces between the worlds. And it's my fault." Az utolsó mondata azonban, miszerint "You can't imagine what it's like to lose a child." arra utal, hogy mindezek ellenére ma sem döntene másként. Ez a monológ egyben az epizódra is kivetíthető, hiszen ugyan jó pár választ kaptunk, - a korábban említettek mellett megtudtuk azt is, hogy mi történt Nina kezével - de ezeket nagyon helyesen nem erőltetett módon, hanem egy hatásosan bemutatott családi drámán keresztül ismertük meg.

John Noble alakítását többször is dicsértük eddig, remekül hozza a habókos tudóst, de adott helyzetekben már nem egyszer megmutatta nekünk, hogy milyen is lehetett régebben, az elmegyógyintézetbe kerülése előtt. Ez a kettősség volt eddig a játékának kulcsa és kíváncsi voltam, hogy vajon most, amikor végig a magabiztos és ahogy korábban jellemeztem arrogáns Walter-t kell hoznia, mire lesz képes. Lenyűgöző teljesítményt láttunk tőle, egyrészt sikerült belevinnie a figurába a kérlelhetetlen tudóst, másrészt még ennél is erősebben jelen volt a szerető apa, valamint férj. Végig tökéletesen hozta a nagy kihívással járó szerepet, de dicséretet érdemel a feleségét alakító Orla Brady is, aki méltó partnere tudott lenni Noble-nak.

Az alakítások mellett - a fiatalkori Peter-t játszó színész is jó választásnak bizonyult, ki kell emelni a zenei betéteket, az elsőrangú operatőri munkát, valamint nem mehetünk el szó nélkül a forgatókönyv és azon belül is a jól megírt dialógok mellett sem. A Fringe egyik, ha nem a legjobb részét láthattuk ma, viszont ahogy az értékelés is mutatja a második évaddal kapcsolatban eddig vegyes benyomásaim alakultak ki. Egy 22 részes évad esetében ugyan teljesen érthető, hogy kapunk standalone részeket, azonban sem arányait tekintve, sem minőségüket nézve nem lehetünk elégedettek velük.

Szó se róla, kaptunk már élvezetes 1 rész/1 eset epizódokat is, de túl nagy a kontraszt azokkal szemben, amik a főszállal foglalkoznak. Mindenesetre bízzunk benne, hogy az évad utolsó negyedében az utóbbiak lesznek túlsúlyban és ne feledjük azt se, hogy a 2x20-as Overture-nek köszönhetően egy musicalbetétekkel megtámogatott részt is kapunk majd.

Értékelés:

2x16 - Peter

2. évad (2x16-ig bezárólag)

Shawn Ryan, a The Shield egykori alkotója az egyik legfoglalkoztatottabb tévés szakembernek számít manapság. Jelenleg a Lie to Me showrunnereként tevékenykedik, miközben két új sorozata is készülőben van. A Terriers című dramedy-t már forgatják és nyáron mutatkozik be az FX-en, míg a rendőrdráma Ride Along pilotját a Fox kérte be és jó esélye van a 2010/11-es idényre szóló berendelésre. Most nézzük meg egy kicsit alaposabban Ryan múltját, valamint vessünk egy pillantást a jövőbeli projektjeire is.

A most 44 éves Shawn Ryan tanulóéveit a Nash Bridges és az Angel írói stábjában töltötte, míg 2002-ben meg nem kapta élete nagy lehetőségét. Az FX egyik első saját gyártású sorozatának, a The Shield-nek lett showrunnere és főírója, mely már az első évadában nagyszerű nézői, valamint kritikai visszajelzéseket kapott. A farmingtoni rendőrőrs és főként a strike team munkáját bemutató széria hitelességének, kiváló karakterizációjának és sok szálon futó, elsőrangú történetszövésének köszönhetően az utóbbi évtized(ek) egyik meghatározó sorozatává vált. Hét évada alatt szinte végig egyenletesen magas színvonalat hozott, a zseniálisan megírt végjáték pedig feltette a koronát teljesítményére.

Ryan rövid idő alatt a tévés szakma egyik elismert alakjává vált, az FX pedig a Shield, a 2003-as Nip/Tuck, majd az egy évvel későbbi Rescue Me triumvirátussal kiemelkedett a basic cable (alap-nem fizetős kábelcsatornák) csatornák kínálatából, sőt az azóta eltelt időben a generációváltást is sikeresen végrehajtották. A hét év során még egy sorozatra jutott ideje Ryan-nek, a CBS-en futó The Unit-ra, mely egy katonai egységet helyezett a középpontba. A showrunneri tisztet David Mamet-el karöltve látta el, azonban az országos csatorna keretei között nem sikerült kiemelkedőt alkotniuk. A Shield 2008 novemberében, míg a The Unit 2009 májusában köszönt le, és tudtuk, hogy Ryan-ra valószínűleg gyorsan lecsap majd valamelyik csatorna.

Így is történt, az FX kapcsolatnak köszönhetően a Fox kereste meg elsőként, felajánlva neki a kreatív gondokkal küszködő Lie to Me showrunneri posztját. Ugyan csodát nem tudott végrehajtani a sorozattal, de az újságírók többsége elismeréssel szólt a munkájáról és javára írták az LTM fejlődését. A nézettség viszont gyengén alakult, nem tudta kihasználni a House felvezetését, így a második évad maradék részeit nyárra pakolta el a csatorna. Nagy valószínűséggel kasza lesz, azonban egy esetleges harmadik évados berendelés után sem valószínű, hogy maradna. Ennek okai pedig a már bevezetőben említett két sorozatban keresendőek.

Kezdjük az FX-es Terriers-el, mely műfaját tekintve dramedy és egy magánnyomozó irodával, valamint az ott dolgozók finoman szólva is egyedi módszereivel ismerkedhetünk meg. Nyáron debütál az első évad, a főbb szerepekben pedig Donal Logue-ot (Life), Michael Raymond-James-t (True Blood) és Laura Allen-t (The 4400) láthatjuk, a pilotot pedig Craig Brewer (Hustle and Flow, The Shield) rendezte. Ryan producerként vesz részt a munkálatokban, a showrunneri posztot Ted Griffin-nek adta át. Griffin eddig többek között a Matchstick Man (Trükkös Fiúk), valamint az Ocean's Eleven forgatókönyvét jegyezte, valamint egy Shield epizód szkriptje is az ő nevéhez fűződik.

A másik készülőfélben lévő sorozata a Ride Along, amiben visszatér az egyszer már sikerre vitt műfajhoz. Los Angeles helyett ezúttal Chicago-ba kalauzol minket, ahol a helyi rendőrség munkáját követhetjük nyomon, amint az erőszak és a korrupció visszaszorításán dolgoznak. A Brotherhood-al már bizonyított Jason Clarke-ot sikerült megnyerni főszereplőnek, de a cast tagja lesz többek között Jennifer Beals (Flashdance), Matt Lauria (FNL - Luke) és Billy Lush (Generation Kill, The Black Donnellys) is.

A Fox tavaly put pilot megrendelést adott le rá, ami azt jelenti, hogy amennyiben nem rendelik be a sorozatot egy előre meghatározott összeget kell fizetniük a gyártónak. Mondani sem kell, hogy ez a kitétel, Ryan neve, valamint a tény, hogy mindösszesen négy dráma pilotot kért be a Fox, egyaránt növeli a Ride Along sorozattá válásának az esélyeit. Ryan egyébként bízik abban, hogy a pilotot követő részeket is Chicago-ban tudják majd leforgatni. Végezetül néhány idézet tőle, melynek köszönhetően kicsit pontosabb képet kaphatunk arról, hogy milyen is lesz/lehet majd a sorozat:

The show is "mostly about cops, but we will deal with how cops are affected/stymied/supported by local political elements.

The show will be filmed primarily on the streets with our cops' vehicles serving as their offices. It will be part cop procedural, part buddy comedy, part political thriller, part undercover drama... or it will just be a huge mess, "But I'm going to try to make it good.

Ryan tehát szerencsére nem ül a babérjain és amennyiben hagyják majd dolgozni, ez főként az országos csatornán készülő Ride Along-ra vonatkozik, minden bizonnyal ezúttal sem kell csalódnunk benne.

Nem volt könnyű helyzetben a Caprica, a Battlestar Galactica spinoffjaként nagy elvárásoknak kellett, illetve most már hozzátehetjük, kellett volna megfelelnie. Az ugyanis egy pillanatig sem lehet kérdéses, hogy nem tudott a nagy előd nyomába érni, ami pedig ennél nagyobb baj, hogy az összehasonlításokat elvetve, csupán önmagában vizsgálva sem lehettünk vele igazán elégedettek. Pénteken a sorozat letudta az első félévadát, a kép alatt már spoilerek társaságában folytatom.

A Caprica koncepciója, Ron Moore korábbi nyilatkozatából idézve 'egy politikai háttérrel megtámogatott karakterdráma, számos vallási kérdéssel vegyítve', mindezt két család, valamint a hozzájuk közelállók életén keresztül bemutatva. Ehhez többségében tartották magukat, azonban a színvonal rendkívül egyenetlen volt, a nagyszerű pilot után hullámvölgybe kerültünk, amit a Michael Nankin által rendezett (1x05 és 1x06) epizódok részben feledtetni tudtak, majd ezt követően két, legalábbis az én szemszögemből vegyes megítélésű rész következett, végül egy jól sikerült félévadzáróval zártak.

A minőség ingadozása mellett leginkább a több esetben is mesterkéltnek tűnő megoldások zavartak, egyrészt itt bizonyos karakterek - Amanda, illetve az Adama család (elsősorban a félévad második felében) történetszálára, másrészt az idegen világ megjelenítésére gondolok. Utóbbiban természetesen a költségvetésnek is nagy szerepe volt, de emellett elkövettek néhány sport nyelven szólva ki nem kényszerített hibát is. Nem tudták közel hozni a caprica-i világot, egyrészt elhibázottnak tartom a 60-as évekre hajazó öltözködési divat behozatalát, de ami lényegesebb, a sorozat egyik alappillérének számító vallási kérdést sem sikerült kiaknázni.

Nem éreztem át a hitvita jelentőségét és itt nem az empatikus képességek hiányáról van szó, a terrorcselekmények természetesen hatottak rám, viszont az STO (Az egy katonái) és a többistenhívők közötti konfliktus mögöttes tényezőit képtelenek voltak megfelelően érzékeltetni. Mégis mi áll a nagy ügy hátterében, mi az ami ennyire elkülöníti ezeket az embereket, mert ugyan az emberiség történelme alapján bőven lenne ötletünk rá, de ez még nem jelenti azt, hogy egy viszonylag újnak mondható világkép esetében parlagon és magyarázat nélkül kell hagyni a kérdést.

A jellemábrázolás kapcsán már több pozitívumról tudok beszámolni, ami elsősorban Daniel Greystone karakterének, valamint az őt alakító Eric Stoltz-nak köszönhető. Kezdetektől fogva hitelesnek érezzük a benne lejátszódó folyamatokat, a lánya elvesztése, majd azt követően a céghez fűződő problémák - a chip ellopása, és a gyilkosságokban való részvétel, valamint természetesen Zoe/robot szálakat szépen végigvitték. Stoltz nagyszerű alakítást hozott, legyen szó a bizonytalan férjről, családapáról, vagy a magabiztos, sőt adott esetben kíméletlen tudósról. A feleségét játszó Paula Malcomson-t szintén dicséret illeti, a karakter viszont felemás érzéseket hagyott bennem.

Az első néhány rész során a gyászoló anya szerepében, valamint a Daniel-el folytatott párbeszédekben kifejezetten jól ábrázolták, azonban idegileg összeroppant nőként már erőltetetté vált a karakter. Az írók nem tudtak vele mit kezdeni és sajnos csak egy sablonos drámai szálra futotta tőlük. Hasonlót éreztem Joseph Adama esetében, szintén az utolsó négy rész során jöttek elő a problémák, ami egyébként egybeesett Esai Morales teljesítményének visszaesésével. A pilot után még egy szintre helyeztem Stoltz-ot és Morales-t, azonban utóbbi később csalódást okozott és már az elején látott kelléktárát ismételte csak. A két fiatal színésznőnk, Alessandra Torresani és Magda Apanowicz alakítását nem érheti kritika, ugyan nem kiemelkedő, de végig megbízható teljesítménnyel rukkoltak ki.

Ugyan a karakter finoman szólva sem nyerte el a tetszésemet, de Clarice szerepében Polly Walker jó alakítást hozott, a később beugró James Marsters (Barnabas) és John Pyper-Ferguson (Thomas Vergil) behozataláért pedig egyértelműen jár a piros pont. A virtuális világ nagy lehetőségeket rejt magában, az eddigiekhez említettekhez hasonlóan itt is vegyes kép alakult ki bennem. Zoe esetében a kommunikáció alapvető eszköze, és nem panaszkodhattunk rá, az 1x04-es There is Another Sky-ban pedig, melyben főként Tamara útkeresését láthattuk, kifejezetten jól ábrázolták ezt a világot. Negatívumként Joseph érkezését említeném, sokkal több potenciál volt ebben a történetszálban, valamint a virtuális világot bevezető képsorokat és dallamot is elfelejthetnék, épp az ellentétét érik el vele, kizökkent a sorozatból.

A korábban már dicsért Michael Nankin-ról külön is megemlékeznék, vizualitása sokat hozzátett az általa rendezett részekhez, így például a V World megjelenítésekor, de hasonlóképp emlékezetes az 1x06-ban (Know Thy Enemy), Vergil-el folytatott párbeszédek beállításai, illetve azon jelenete, melyben a vacsorakészítés közben látott Daniel-nek a gyilkosság képei elevenednek fel. A rendezőkre amúgy sem lehetett panaszunk, a pilotnál tevékenykedő Jeffrey Reiner, a Nankin-hoz hasonlóan két részt jegyző, Wayne Rose, vagy éppen Ron Moore munkáját is dicséret illeti.

Bear McCreary teljesítménye mellett sem mehetünk el szó nélkül, emlékezetes és az adott jelenetekhez tökéletesen odaillő dallamokkal ajándékozott meg minket, a félévadzáróban hallott produkcióját - azon belül is a Daniel és Amanda beszélgetésekor hallott szerzeményét pedig külön ki kell emelnem. Az 1x09 azonban nem csak az ő munkássága miatt marad emlékezetes, egy végig feszült hangulatú, cliffhangerekkel telerakott zárást kaptunk, melynek a feloldását csak ősszel láthatjuk majd. Érdekes lesz majd abból a szempontból is figyelni a sorozatot, hogy az évad közepétől Jane Espenson-tól Kevin Murphy vette át a showrunneri posztot (Espenson írói, valamint Moore és Eick mellett produceri státusza megmaradt), kíváncsi vagyok, hogy számíthatunk-e és ha igen, akkor milyen változtatásokra.

A Caprica nézettsége finoman szólva sem váltotta be a Syfy előzetes várakozásait, mondom ezt annak ellenére, hogy Mark Stern a csatorna alelnöke nemrégiben pozitív hangvételű nyilatkozatot tett a sorozat jövőjét illetően. Ne felejtsük el azonban, hogy ebben erősen benne volt a védeni kell a mundér becsületét elv is. Az első kilenc rész összegzésekor azt lehet elmondani, hogy a nagy potenciállal rendelkező történetet egyelőre csak részben sikerült kiaknázni, és a jellemábrázolás kapcsán is vegyes kép alakult ki bennem, az viszont nem lehet kérdéses, hogy ott leszek a folytatásnál.

Értékelés:

Kevesebb, mint két hónap van hátra a Lost fináléig, az ABC pedig szorgosan ügyködik, hogy a minden bizonnyal komoly nézettséget produkáló zárórészekért minél magasabb árat tudjon kicsikarni a reklámozóktól. Az Advertising Age mai híre alapján a csatorna egy 30 másodperces reklámhelyért 850 és 950 ezer dollár közötti összeget szeretne kapni és mivel általában nem hasraütéssel szokták megállapítani ezek értékét, jó esély van arra, hogy el is keljenek majd ennyiért.

A sorozatzáróra május 23-án vasárnap kerül majd sor, egy három órás blokk keretében. Amerikai idő szerint este nyolc órától egy összefoglaló részt vetítenek, majd 9 és 11 óra között kerül sor a két részes, erősen spoileres címmel ellátott (fehérítsd ki ha látni akarod - The End) fináléra. Érdekesség, hogy a tavalyi upfronts során átlagban 213 ezer dollárért lehetett Lost reklámhelyhez jutni, és ugyan elsőre túl nagynak tűnik a differencia, de mégsem mondhatjuk azt, hogy az ABC irreális árat kért. Az utóbbi években, sőt nyugodtan mondhatom évtizedekben már megszokhattuk, hogy egy nagy várakozással teli sorozatfináléért magas összegeket kérjenek el.

Kezdjük a nyolcvanas évekkel, amikor is a Smash utolsó epizódjának reklámhelyeiért a CBS 450 ezer dollárt kapott, és ugye mondani sem kell, hogy az inflációt figyelembe véve mekkora összegnek számítana ez manapság. Egy nagyot ugrunk és az 1998-as Seinfeld finálét nézzük meg, amelynél 1.4 és 1.8 millió dollár között kapott az NBC. Maradva a pávás csatornánál a Friends 2004-es befejezésénél 1.5 és 2.3 millió dollár, a 2005-ös CBS-en vetített Everybody Loves Raymond-nál pedig 1.3 millióért vették meg a reklámozók a fél perces spotokat.