Mintegy két héttel ezelőtt szivárogtak ki az első információk a 24 befejezéséről, de a Fox hivatalos döntésére még várnunk kellett. Egészen a mai napig, amikor is bejelentették, hogy a nyolcadik évaddal véget érnek Jack Bauer kalandjai. Az ok elsősorban a gyártó stúdiónak fizetett túl magas licenszdíjban - 5 millió dollár, valamint a folyamatosan eső nézettségben keresendő.

A spekulációk közül az általam is valószínűsített jött be, a kaszát követően a 20th Century Fox TV felajánlotta az NBC-nek a sorozatot, de még másfél millióval kevesebbért sem érdekelte őket, az Európában forgatott mozifilm megvalósulására viszont jó esély mutatkozik. Egy szubjektív véleményt még hozzáfűznék a hírhez: a sorozat a viszonylag korrektnek mondható kezdést követően folyamatos lejtmenetet produkál, nemcsak a már említett nézettség, hanem minőségét tekintve is.

A legutóbbi, 8x13-as rész már kifejezetten kínos volt, de az egész évadról elmondható, hogy a régi szereplőkön kívül gyengén megírt karakterek, önismétlések,  és irracionális fordulatok jellemzik. Az első három évadot követően indult el ez a folyamat, mely mostanra jutott el arra a szintre, hogy már többször eszembe jutott, kaszálni kellene a sorozatot. A most már hivatalos információ birtokában természetesen végignézem az utolsó 11 epizódot és bízom benne, hogy (az utolsó órákra egyébként Michael Madsen-t és Eriq La Salle-t is leszerződtették) legalább a sorozatzáró méltó lesz a dicső múlthoz.

Vasárnap elindult a Breaking Bad, nyugodtan mondhatom, hogy napjaink egyik legjobb drámájának a harmadik évada. Az évadkezdésre egy szavunk sem lehet, a sorozattól már megszokott nagyszerű cold open után egy aprólékosan bemutatott karakterizációt láthattunk, miközben a későbbi történéseket meghatározó konfliktusok  - három millió dolláros ajánlat és főként a mexikói testvérpár - kiindulópontját is bemutatták. A 3x01-ről elkövetett írásom kivételesen nem itt, hanem a sorozatjunkie-n, ide kattintva olvasható .

Ezúttal két, Bryan Cranston-al és Aaron Paul-al készült interjú mutatok be, melyet pár nappal a premier előtt, a Times Square-n tarott Breaking Bad panel keretében készítettek. Ahogy látszik az AMC nem spórolt és jókora felhajtást csinált a sorozatnak, mely kétségkívül rászolgált erre. A két főszereplő elsősorban a karakterükről és a bennük végbemenő változásokról beszél, de szóba kerülnek a forgatási körülmények, valamint Cranston és Vince Gilligan showrunner első közös munkájára is fény derül. Mindez a tovább mögött.

Az HBO jelenlegi legnézettebb sorozata tavalyhoz hasonlóan idén is nyári időpontot kapott, június 13-án térnek vissza kedvenc vérszívóink. A True Blood a döcögős kezdés után lassan, de fokozatosan talált magára, majd a második évad már szinte végig magas színvonalat hozott - a kritika itt olvasható. Alan Ball-nak (Amerikai Szépség írója, Six Feet Under showrunnere) tehát egy újabb műfajban sikerült bizonyítania, remélhetőleg a harmadik évadban sem kell csalódnunk.

Tavaly is számos új mellékszereplő mutatkozott be, (spoiler lehet - közülük kevesen élték túl az évadot), és ez idén sem lesz ez másként, sőt a sorozat rajongói oldala által összeszedett nevek láttán egyelőre nehezen képzeljük el, hogy miként sikerül mindegyiküknek elegendő játékidőt biztosítani. A TB marketinggépezete az utóbbi egy hét során indult be, elsőként a tovább után látható teaser videót dobták ki, majd a mai nap során megérkezett az első harmadik évados poszter is.

Régóta vártunk rá, és minden bizonnyal a Lost rajongók többsége már nem egyszer elképzelte, hogy milyen is lehet egy Richard Alpert-ra, illetve az ő háttértörténetére épülő epizód. Nyugodtan mondhatom, hogy Lindelof-ék minden előzetes elképzelést felülmúló, kiváló munkát végeztek ezzel az évszázadokon átnyúló történettel. A kép alatt már spoilerek társaságában folytatom.

A 6x09 címe Ab Aeterno, a latin szó jelentése öröktől/kezdetektől fogva, ami egyrészt Richard-ra és az ő halhatatlanságára, másrészt a jó és a rossz soha véget nem érő párharcára, a mi esetünkben ez Jacob és Man in Black/Smokey vonatkozhat. A valamivel több, mint 46 perces játékidő nagy részét egy 19. századi utazás tette ki, mely során megismertük Richard, illetve akkoriban még Ricardo történetét, láthattuk feleségének tragikus halálát, bebörtönzését, majd hajótörését követően szigetre kerülését és ott meghozott döntését.

Ugyan én ezen történéseket egy mondatba sűrítettem, de szerencsére az e heti részben éppen ennek ellenkezőjét láthattuk - nem kapkodva, lassan, apró kis momentumokra is odafigyelve mesélték el Ricardo sztoriját, legyen szó a hitvesi szerelem bemutatásáról, a gyóntató pap kíméletlenségéről, valamint a hajótörésről és az azt követő napokról. Okos döntésnek bizonyult, hogy a flashback tette ki az epizód nagy részét, hiszen az olyan jelenetek, mint a Smokey pusztítást követő Richard étlen-szomjan sínylődése ugyan végeredményt tekintve nem voltak lényegesek, de a történet így tudott igazán hiteles és kerek lenni.

Kiszabadulását követően ha lehet még feljebb rakták a lécet, először Smokey-val való diskurzusát láthattuk, mely során újfent megbizonyosodhattunk utóbbi agitációs képességeiről, majd a Jacob-al való beszélgetés után meghozta cseppet sem könnyű elhatározását. A jelenbe visszatérve pedig, mint egy keretet adva a történetnek megrendítő képsorokban láthattuk, ahogy feleségének köszönhetően (Hurley tolmácsolásában) a hitét vesztett Richard visszatalál a helyes útra. Érdemes kiemelni a cold open során elhangzott "We are all dead" mondatot, melyet elhangzásakor még nem nagyon tudtunk hova tenni, azonban a rész előrehaladtával tudatosult bennünk, hogy valójában allegorikus képként Richard élettörténetét kísérte végig.

Nem néztem az eltelt időt és meg voltam bizonyosodva arról, hogy Locke/Smokey megjelenése lesz a záró képsor, azonban egy percre még visszatértünk a múltba és a két szembenálló fél párbeszédének bemutatásával feltették az i-re pontot. Bőven szolgáltatattak válaszokat, Richard múltjáról, halhatatlanságáról, vagy éppen szerepére vonatkozóan, de sok mindent megtudtunk Jacob, valamint Smokey céljairól is, és ami talán még ennél is lényegesebb, hogy mindezt egy nagyszerűen megírt, nagy ívű történetbe ágyazva kaptuk meg.

Bár maga a karakter, főként titokzatossága miatt kiemelt figyelmet kapott a rajongóktól, de Richard-ként Nestor Carbonell számára eddig még nem adatott meg a lehetőség, hogy alakítását Michael Emerson-hoz, vagy éppen Terry O'Quinn-hez hasonlítjuk. Ezt most már múlt időbe tehettjük, ugyanis az Ab Aeterno teljes mértékben rá épült és kiváló alakítást hozott a hányattatott sorsú karakter bőrébe bújva. Jó volt ismét látni Titus Welliver-t, akinek kapcsán nehéz eldönteni, hogy ő, vagy a O'Quinn által játszott Smokey-e a hátborzongatóbb, valamint dicsérjük meg Tucker Gates rendező munkáját is.

A Lost történetének egyik legjobb epizódján vagyunk túl, nyugodtan a Through the Looking Glass, a The Constant, vagy éppen a tavalyi The Life and Death of Jeremy Bentham mellé, sőt bár megeshet, hogy ez a friss élmény miatt van, akár azok elé lehet állítani. A hatodik évad - persze Lost szinthez képest - a döcögő kezdés után a Jack központú  Lighthouse óta egyre inkább magára talál, és bár a flash-sidewaysek kapcsán még mindig vannak fenntartásaim (Ben kivételével), a mai részt követően teljesen visszaállt a bizalmam a Lindelof-Cuse kettősben.

Értékelés:

6x09 - Ab Aeterno:

6. évad (kilenc részt követően):

A harmadik évad bemutatója még messze van, az eddigi szokásoknak megfelelően szeptemberi kezdést jelölt ki az FX, de Kurt Sutter showrunner természetesen már javában dolgozik a szkripteken. A forgatás egy hónap múlva kezdődik, addigra valószínűleg kész lesz az első négy rész forgatókönyvével. Minderről a blogján számolt be, melyet továbbra is mindenkinek csak ajánlani tudok, egyrészt a SoA-val kapcsolatos információk miatt, de a sorozatot nem követőknek is érdemes ránézni, hiszen a lassan sorozatvilág fenegyerekének tartott Sutter számos, az iparággal kapcsolatos insider témát is feszeget.

Örömteli hír, hogy a harmadik évad szereplőgárdájához csatlakozott Kenneth Johnson (The Shield- Lem), aki a tavaly megismert (a második évad kritikája itt olvasható) Kozik figuráját viszi tovább. Sutter elmondása alapján hat részben láthatjuk a strike team egykori tagját, remélhetőleg a Tig-el való konfliktusára is fény derül majd. Rajta kívül még négy vendégszereplői státusz kiosztása várat magára, lesz közöttük visszatérő, valamint új karakter is, a színészekkel való tárgyalások az utolsó fázisban vannak.

Végezetül két, a hagyományostól kissé eltérő interjút mutatnék be. A forgatások megkezdése előtt a SoA stábjának néhány tagja egy nyolc napos turné keretein belül ellátogatott Irakba, ahol az ott állomásozó amerikai katonákat látogatták meg. Kim Coates (Tig), Mark Boone Junior (Bobby), Theo Rossi (Juice) és Dayton Callie (Unser seriff) tette tiszteletét Bagdad-ban, az ezzel kapcsolatos élményeikről pedig a tovább után látható felvételeken számolnak be.

Legutóbb tavaly decemberben jelentkeztem nézettségi összefoglalóval, itt az ideje, hogy ismét áttekintsük az országos csatornák 2009/10-es teljesítményét. (Az egyes sorozatok berendelési esélyeiről itt számoltam be, a bejegyzést folyamatosan frissítem) Az eltelt három hónap során két kiemelkedő nézettségű műsor került a képernyőkre, a február eleji Super Bowl, mely a rekordnézettség mellett az Undercover Boss sikerét (és ami a lényeg, tartós) hozta a CBS-nek; illetve a téli olimpia, ami az NBC gyenge eredményein kozmetikázott egy kicsit.

Természetesen a januárban indult American Idol-t szintén idevehetjük még, mely a Fox első helyét szilárdította meg. Az országos csatornák eredményeinek bemutatására ezúttal is a Tv by the numbers által közzétett grafikont használtam fel, mely az évadkezdéstől egészen március közepéig tartó időszakot öleli fel. A táblázatban kétszer is helyet kapott a CBS, valamint az NBC, ennek az az oka, hogy az x-el jelzett sorban az előbbi esetén kivették a Super Bowl napjának eredményeit, míg a pávás adónál a téli olimpiát.

A Fox magabiztosan vezet a kiemelt célcsoportokban, a 18-49-es adatok, valamint a csatorna számára szintén fontosnak tekinthető 18-34-ben is olyan tekintélyes előnyre tett szert, amit már nem lehet behozni. Pár éve az a tendencia, hogy a midseason-ben elinduló American Idolnak köszönhetően tör az élre a csatorna, az idei év azonban másképp alakult. Még Kevin Reilly-ékat is meglepte, hogy már az évad első felében remek eredményeket értek el és az Idol csupán az előny stabilizálására, majd később annak fokozatos növelésére szolgált. Össznézettséget tekintve a második helyen állnak, de az évad nyertesének, a 18-49-es eredményeiknek köszönhetően minden bizonnyal a Fox-ot tekinthetjük majd.

A CBS kapcsán sok újdonságról nem lehet beszámolni, idén is jó évet produkált a csatorna, ráadásul a Super Bowl-ból, illetve annak felvezetéséből is kihozták a maximumot. Tassler-ék tehát elégedettek lehetnek, negatívumként legfeljebb annyit lehetne megjegyezni, hogy arányaiban továbbra is túl nagy az eltérés az össznézettség és a legfontosabb célcsoport adatai között. A harmadik helyre az NBC jött fel, azonban a grafikonnak köszönhetően pontosan leszűrhető, hogy ezt a téli olimpiának köszönhette. Mindenesetre ettől függetlenül a jelenleg jobbak vagyunk az ABC-nél mondatok igazságtartalmába nehéz lenne belekötni.

Utóbbinak nem kis blama lenne, ha az amúgy idén is botrányos évet produkáló pávás adó mögött végezne az évad végén. Nagy reményekkel indult neki az idei évnek az ABC, de az újoncaik többsége csalódást okozott (a szerdai sitcom-nap létrehozása azért sikeresnek bizonyult), ráadásul az utóbbi években remek számokat produkáló Grey's Anatomy és a Desperate Housewives ratingjei is csökkenni kezdtek. Persze a valamivel 4.0 alá eső demók még mindig jónak számítanak, de az esés mértéke és úgy tűnik, hogy tartóssága a jövőre tekintettel aggodalommal töltheti el a csatornát.

Természetesen az illem úgy diktálta, hogy előbb a hölgyeket mutassam be, ezúttal viszont a 2010-es pilotszezon férfi sztárjai kerülnek sorra. Hasonlóan, mint a hölgyeknél, a kép alatt látható a színész neve, mellette a pilot címe és végül a csatorna. Az összeállításban egyébként összesen 112 színészt emeltem ki, nemek szerinti megoszlásban 43-69 az arány a férfiak javára.

Mivel a pilotok castingja még nem fejeződött be, így a bejegyzés bizonyos időközönként frissítve lesz. 

A 2010-es pilotszezont bemutató sorozatban (a korábbiakat ide kattintva lehet elolvasni) ezúttal a színészfelhozatalról lesz szó. Mivel még az alapos válogatást követően is túl hosszú volt a névsor, így két részletben mutatom be őket. Először a hölgyek kerülnek sorra, a kép alján látható a színésznő neve, mellette a pilot címe és végül a csatorna.

Mivel a pilotok castingja még nem fejeződött be, így a bejegyzés bizonyos időközönként frissítve lesz.

Raylan Givens rossz korban született. Az FX új sorozatának, a Justified-nak a főhőse olyan mint egy 19. század közepi seriff, legalábbis az öltözködése, a járása, "he pulled first" gondolkodásmódja egyaránt erre enged következtetni minket. Timothy Olyphant tökéletes választás volt a szerepre, kis túlzással meg sem kellene szólalnia, az arcáról leolvassuk a benne lejátszódó folyamatokat.

Nem is lehet csodálkozni azon, hogy Elmore Leonard, akinek Fire in the Hole című novellája adta a sorozat alapötletét, teljes mértékben elégedett volt a modernkori Wyatt Earp (Leonard használta ezt a titulust a karakterre) megtestesítőjével.

Már a kezdő jelenettel megvettek, mindezt úgy, hogy anno az előzetesekben felvezették nekünk az első néhány perc konfliktusát. Ami azonban ott még érthető módon nem jött át, az a mesteri feszültségkeltés, ami az Olyphant által alakított Givens (tisztségét tekintve US Marshal) és a vele szemben elhelyezkedő karakter között tudtak teremteni. A visszaszámlálás, az aláfestő zene, a két szereplő közötti párbeszéd és folyamatos szemkontaktus visszaröpített minket az időbe, és a végkifejlet is ennek megfelelően alakult. Givens, a korábban már említett 'ő húzta ki elsőként a fegyverét' elv alapján végzett a rosszfiúval.

Stílusos kezdés, pont olyan, amit elvártunk a Justified-tól, mivel azonban ez Miami-ban és ami még fontosabb 2010-ben történt, érthető módon következményekkel jár. Raylan-t visszahelyezik szülővárosába, a Kentucky-beli Harlan-ba (az előzetes félelmeimmel ellentétben kifejezetten "kellemes hangzású" tájszólást kapunk), ahol a helyi kollégákkal kell együtt dolgoznia. A hazatérés természetesen azzal jár együtt, hogy számára kevésbé örömteli módon viszontlátja néhány ismerősét, illetve a pilot zárásában volt feleségével is lefolytat egy rövid, de annál hatásosabb beszélgetést.

A pilotban Olyphant mellett Walton Goggins vitte a pálmát, aki a helyi náci szekta vezetőjeként okoz problémát a kisvárosnak. Ráadásul gyermekkori barátja a főhősnek, mely külön ízt ad a kettejük közti interakcióknak. Az első jelenet kapcsán említett feszültségkeltés az ő párbeszédeikre is igaz, ami az írás mellett Olyphant és Goggins nagyszerű játékának tudható be. A többiekről egyelőre még nehéz véleményt formálnunk, Joelle Carter - lelőttem a szadista férjem evés közben - karaktere elég ambivalens érzéseket keltett bennem, de egy rész alapján semmiképpen nem akarok pálcát törni felette.

Givens társai jó benyomást tettek rám, mint, ahogy az egykori feleségét alakító Natalie Zea is, aki ugyan kevés játékpercet kapott a pilotban, de azok legalább emlékezetesre sikerültek. Az epizód zárójelenetéről van szó, mely egyébként a kezdő képsorokban látottakkal együtt tökéletes keretet adott Givens jellemábrázolásához. Azonban negatívumról is be kell számoljak, néhol sietősnek éreztem a cselekményt, illetve azt is mondhatnám, hogy kissé túlzsúfolták a pilotot. A Goggins által alakított Boyd nagyszerű karakter ugyan, de talán el is tolhatták volna a bemutatkozását, a vele való leszámolást legalábbis mindenképp korainak tartottam.

Ezt egyébként Graham Yost (Boomtown, Raines) showrunner is érezhette, az előzetes tervek alapján Boyd ugyanis nem halt meg a pilot végén, így nagy örömünkre Goggins maradt a fedélzeten. Mindenesetre bőven volt, ami kárpótolt a néhol túl gyorsra vett tempó miatt, az egyedi, western-t idéző hangulat, Givens és Boyd markáns karakterei, vagy éppen a kiváló párbeszédek, melyek közül egyébként többet is Leonard novellájából kölcsönöztek. Annak rövidsége miatt erre később már nem igen lesz lehetőség, de Yost elmondása alapján próbálnak majd hű maradni az író stílusához.

A Justified epizodikus lesz ugyan, de nem hinném, hogy tartanunk kellene majd a sorozat ellaposodásától. Egyrészt abszolút megbízok Yost-ban és Goggins-nak köszönhetően lehet némi átívelő szálat adagolni, valamint még ennél is fontosabb, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a karakterizációra is. A kedden debütáló Justified a pazar kritikák mellett a nézettségével is elégedettséggel tölthette el az FX-et, a 4.15 milliós nézőszám (és 1.5-ös demóra volt képes) a 2002-es The Shield óta a legjobb premier eredménye a csatornának.

Értékelés:

Január közepén az HBO új aranykoráról számoltam be, az azóta eltelt időszakban pedig egyre több jel utalt arra, hogy ez a következő egy év során ténylegesen realizálódhat. Ahogy arról már beszámoltam, berendelésre került a Game of Thrones , így a The Pacific, Treme, Boardwalk Empire hármassal együtt rendkívűl erős újonc felhozatalt tud felmutatni a csatorna. Ráadásul két ígéretes pilotot, a David Milch, Michael Mann, valamint Dustin Hoffmann nevével fémjelzett Luck, és a Kathryn Bigelow által rendezett The Miraculous Year is bekértek, a kérdés már csak az, hogy egy esetleges sorozatberendelés esetén hova tudják majd őket pakolni... mindenesetre kellemes problémáról van szó.

A héten két új promóval jelentkezett az HBO, az egyik a David Simon (The Wire, Generation Kill) által készített Treme, mely New Orleans-i zenészekről szól és a Katrina hurikánt követő időszakot öleli fel. A teljesség igénye nélkül olyan színészeket láthatunk majd, mint Steve Zahn, John Goodman, Clarke Peters, vagy éppen régi barátunk, 'Bunk', vagyis Wendell Pierce. A premierre április 11-én kerül sor és minden reményünk megvan arra, hogy egy újabb David Simon remekművel gazdagodjunk.

Ősszel kerül sor a Martin Scorsese-féle Boardwalk Empire bemutatójára, melyben az 1920-as évek Atlantic City-ét, az akkori alvilági, valamint politikai összefonódásokat mutatják be nekünk. A korszak központi figuráját, Nucky Thompson-t Steve Buscemi alakítja, a további szerepekben pedig többek között Kelly Macdonald-ot, Michael Pitt-et, Gretchen Mol-t, valamint Michael Kenneth Williams-et láthatjuk. A sorozat showrunnere a Sopranos producereként és forgatókönyvírójaként már bizonyított Terence Winter lesz. A címkékre kattintva a két sorozathoz kapcsolódó korábbi írásokat is el lehet érni.

Nagy elvárásoknak kell megfelelnie a The Pacific-nek, amit egyrészt a csatorna erőteljes promóciója, másrészt a nagy előd, Band of Brothers-hez való elkerülhetetlen összehasonlításoknak köszönhet. A 200 milliós költségvetéssel bíró minisorozatban a csendes-óceáni hadszíntér (Guadalcanal, Cape Gloucester, Peleliu, Iwo Jima és Okinawa) kerül bemutatásra három katona és természetesen velük együtt az egységeik szemén keresztül. Eugene Sladge és Robert Leckie Helmet emlékiratait használták fel a készítők, míg a harmadik tengerészgyalogos sztoriját egyéb források segítségével "alkották" újra.

Az első néhány percben egy történelmi áttekintést láthatunk Tom Hanks narrálásával egybekötve, majd a veteránok nyilatkozatai után a karakterek bemutatására kerül sor. Túlzás lenne azonban karakterrajzról beszélni, hiszen csak egy-egy jellegzetes tulajdonságot, vagy sokat sejtető pillantást kapunk csak, melyből legfeljebb szereplőink habitusára következtethetünk. Mindenesetre ezt nem rovom fel hibaként, a háború során lehetőségünk lesz majd alaposabban megismerni őket, illetve a csaták során jó eséllyel ők is felfedezik majd néhány rejtett személyiségjegyüket.

Érthető volt tehát ez a lépés és ha a sorozat logikai felépítését veszem alapul nincs is kifogásom ellene, azonban a mérleg másik fele, hogy ennek ellenére nem tudott magával ragadni, nem volt képest átadni azt a hangulatot, amit a kezdéskor előzetesen vártam volna tőle. Elsősorban annak köszönhető, hogy egy kötelezően letudott negyed órának tűnt, melybe sajnos néhány túlságosan átlátszó klisé és pátosz is belekerült. Időközben azért szép lassan megérkeztünk a nemcsak az amerikaik számára nehezen kiejthető Guadalcanal szigetéhez és ezzel együtt a negatív felhang is eltűnt. Szinte tapintható volt a feszültség, melyre egyébként Spielberg-ék okosan rájátszottak, egyrészt a meglepő partraszállás, majd a szigeten való bolyongás közben.

Bár még csak az elején tartunk, de működik a katonák közötti chemistry, mint, ahogy az életszerű párbeszédek, és a bakák első bevetését megelőző képsorok is megfelelően ráhangolnak minket az ottani körülményekre. Timothy Van Patten (többek között Sopranos, Deadwood és Wire részek fűződnek a nevéhez), nagyszerű rendezését szintén ki kell emelni, bár a neveket elnézve a maradék kilenc rész direktorában sem kell majd csalódnunk. A helyszín, vagyis a trópusi sziget sokat hozzátesz a hangulat kialakításához, melyet a James Badge Dale által alakított Robert a következőképp írt le:

This great undertaking for god and country has landed us in a tropical paradise, somewhere in what jack london refers to as 'those terrible solomons.'
It is a garden of eden.
The jungle holds both beauty and terror in its depths, most terrible of which is man.

Ugyan már számtalanszor hallhattunk ehhez hasonló monológot, de az adott helyzetben működött és át tudtuk érezni a mondanivalóját. A Pacific egyik kulcskérdése számomra az, hogy az amerikaiak mellett mennyire tudja bemutatni majd az ellenség gondolkodásmódját, mindezt általánosságban és egyénekre bontva. Az első rész bizakodásra adhat okot, a sebesült katona öngyilkossága, majd ezt követően az amerikaiak játszadozása egy másik japánnal tökéletes kontrasztot adott és egyben a fenti idézet igazságtartalmára is pontosan rámutat. Hasonlóan erős jelenetsor volt a flotta éjszakai csatajelenete, az ott elhangzott mondatok, majd a reggeli ráeszmélés.

A megvalósításra, ahogy arra számítani lehetett egy szavunk sem lehet, a sorozat minden egyes "porcikáján" érezni lehet a költségvetés jótékony hatását, a japánokkal való összecsapás megjelenítése pedig szintén hozta az elvárásainkat. A végső értékeléskor azonban kissé gondban vagyok, ahogy az írás hangvétele is mutatja, kifejezetten tetszett a bemutatkozás, és nagy potenciált érzek a Pacific-ben, de a kissé nehézkesre sikerült első negyed órát is bele kell számítanom. Így végül 7/10-nél állt meg a mutató, de úgy érzem jó esély van arra, hogy ez a későbbiek folyamán csak emelkedni fog.

Értékelés:

 
A tovább mögött a The Pacific remekül sikerült (a BoB szintjét azért így sem éri el) főcíme található.

A Syfy ugyan a mai napon tartja az upfrontját, de Mark Stern alelnök már ezt megelőzően elárult néhány érdekességet a csatorna jövőbeli terveiről. Pilotmegrendelést kapott a Three Inches, melyben egy önbizalomhiánnyal küszködő ember jut szuperképességek birtokába, képes lesz tárgyakat mozgatni az elméjével. Apró probléma, hogy ez mindössze akkor működik, ha három incs (nyolc cm) távolságra van tőle az adott objektum.

"Nagyszerű" képességeinek birtokában úgy dönt, hogy létrehoz egy szuperhős csapatot, melyben hozzá hasonló - leírás alapján jól hangzó képességű, de azért van egy kis defekt a szupererőmben típusú - embereket toboroz össze. Ezek után mondani sem kell, hogy a 90 perces pilot nagy hangsúlyt fektet majd a humorra is és kissé ironikus megközelítése lesz a műfajnak. Stern szerint a jelenlegi két szuperhősös pilot közül - az előbb ismertetett Three Inches, valamint a Zak Penn-féle Alphas közül az egyiket mindenképp szeretnék berendelni sorozatnak.

A Caprica és az eddigi közepesen gyenge nézettsége is szóba került, melynek kapcsán határozottan kiállt a BSG spinoff mellett, elmondása alapján nagy bizalommal viseltetnek a sorozat iránt, kiemelve a DVR (a felvételről nézők) adatokat. Ez egy pozitív fejlemény a széria sorsát illetően, persze annyit azért hozzátennék, hogy a csatornavezetők ehhez hasonló megnyilatkozásaival óvatosan kell bánni, hiszen a kötelező jót mondani a programunkról elvet kell követniük.

Nem csak a Caprica kapcsán jött szóba a Battlestar franchise, Stern ugyanis egy meglepő, de annál örömtelibb bejelentést is tett: a Syfy szeretne egy újabb BSG-hez köthető sorozatot indítani. A részletek egyelőre nem ismertek, de idézem: "az új cím visszatérne a franchise űr-opera stílusához". Hamarosan leülnek beszélgetni Ron Moore-al, valamint stábjával és átbeszélik a lehetőségeket. Stern még annyit tett hozzá, hogy nem feltétlenül egy hagyományos sorozatról lenne szó - azt nem fejtette ki, hogy ez alatt mit ért pontosan.

Végezetül még két, a napokban nyilvánosságra került rövid hírről: James Callis (Dr. Gaius Baltar-BSG) az Eureka negyedik évadához szerződött le, és ne feledjük, hogy ezt megelőzően a FlashForward-ban is fel fog tűnni. A tavaly minisorozatként berendelt Riverworld (Tahmoh Penikett és Laura Vandervoort) április 18-án kerül adásba, a négy epizódot egy este alatt vetíti le a Syfy.