Az HBO és az FX egyaránt elkényeztet minket a napokban, vasárnap éjjel (magyar premier már hétfőn) a csendes-óceáni hadszíntérre látogatunk el a The Pacific-ben, míg kedden a Graham Yost és Timothy Oyphant nevével fémjelzett Justified premierjére kerül sor. Mindkét sorozat kiemelt figyelmet kapott a blogon, ami érthető is a bennük lévő potenciált figyelembe véve.

A Band of Brothers testvérsorozataként aposztrofált Pacific-ről tavaly júliusban adtam hírt először, a készítőkről, valamint a forgatási körülményekről szóló bejegyzést ide kattintva lehet elérni. Írtam az HBO új aranykoráról és a minisorozat ebben betöltött szerepéről, valamint videóanyag - Hanks és Spielberg interjú, valamint előzetesek - szintén fellelhető a grandiózus alkotásról. Az amerikai kritikusok nagy többsége elismeréssel szólt a Pacific-ről, a vélemények közül most Tim Goodman a San Francisco Chronicle újságírójának egyik mondatát ragadtam ki:

The Pacific is a superb, viscerally moving and harrowing depiction of World War II and a worthy complement to Band of Brothers.

A Justified Elmore Leonard Fire in the Hole című novelláján alapul és bár a jelenben játszódik, a westernfilmek több stílusjegyét is magán hordozza majd. A TCA-turné alatti Justified panelről - Olyphant, Yost és Leonard volt jelen, itt számoltam be, míg a sorozat részletes bemutatását ide kattintva lehet elolvasni. Az első négy epizódot elküldték az amerikai újságíróknak, az eddig nyilvánosságra került vélemények alapján pedig minden reményünk megvan arra, hogy az FX ismételten egy minőségi drámát hozott össze nekünk. Konkrét példákat hozva:

James Poniewozik, a Time újságírójának kritikájából:

And now, with the terrific new drama Justified (which debuts March 16), FX and author Elmore Leonard have taken a crucial figure from westerns — the haunted lone gunslinger — and plopped him in 21st century Kentucky.

Maureen Ryan (Chicago Tribune) twitteren közzétett véleménye:

Pilot of Justified (March 16, FX) is fabulous. Wonderfully acted, great dialog, terrific sense of place ...

Túl vagyunk a harmadik évad felén és ahogy arra számítani lehetett, egyre több darabját ismerjük meg a kirakósnak, a megfejtés azonban még igencsak messze van. Igen, néha játszanak velünk, de a KZK csapat egyszer sem esik át a ló túlsó oldalára, mindig szolgáltat elegendő mennyiségű választ, vagy adott esetben sejtetést. Mindezt elsőrangú színészi játék 'egészíti' ki, melyről a bejegyzés során, főként az eheti részhez kapcsolódóan bővebben is szót ejtek majd. A kép alatt spoileresen folytatom.

Nem panaszkodhattunk a legutóbbi két évad flashforwardjai-ra, de idén még feljebb tudtak lépni egy szinttel. A nyitó epizódban egy mesterien megkomponált jelentben szembesülhettünk Tom halálával, azonban a megdöbbentő képsorokat követően is fent tudták tartani a feszültséget. Egyik régi jó ismerősünk (Huntley) nyomozását követhetjük végig, kiegészítve Tom utolsó perceinek a bemutatásával, mi pedig ezeket próbáljuk összekapcsolni a "jelenben" zajló eseményekkel, de egyelőre csak a sötétben tapogatózunk. Bizonyos sejtéseink persze már kialakultak, de a két évadnyi tapasztalat azt mondatja velünk, hogy óvatosan kell bánni velük.

Különösen tetszik az, ahogy Patty és Ellen kapcsolatát kezelik, a második évad lezárása után felmerülő lehetőségek közül a legjobbat választották. Nem kapkodják el, fokozatosan mutatták be nekünk, ahogy Ellen szép lassan megcsömörlik a kormányzati munkától és a Glenn Close által játszott karakter közelébe kerül. Azonban nem csak Ellen igazságérzetéről van szó, jóval mélyebb és Kesslerék által rendkívül ügyesen bemutatott lelki folyamatok vannak a döntés háttérében. Többek között a Patty-vel való kétértelmű párbeszédek, a ki nem mondott féltékenység, de nagy szerepe volt a magánéletének is, épp emiatt hagyta ott a régi munkáját, 'élni' szeretett volna, végül azonban csalódnia kellett, emlékezzünk csak a balul sikerült családi látogatásra.

A Damages-re jellemző, hogy az adott rész egyik kulcsmondatát választja ki címként, a 3x07 esetében is ez történt, a You haven't replaced me Ellen szájából hangzott el, egyben betetőzve az imént ismertetett folyamatot. Rose Byrne első két évados teljesítményének értékelésekor azt emeltem ki, hogy nem tűnt másodhegedűsnek Close mellett és ez úgy gondolom önmagában is elegendő dicséretnek számít. Nem panaszkodhatunk Byrne-ra a harmadik évad során sem, a mostani epizódban nyújtott játéka pedig külön elismerést érdemel. Finom, alig észrevehető gesztusai szinte mindent elárultak a karakterben játszódó folyamatokról, elegáns, de mindezzel együtt erőteljes alakítást hozott.

A 3x07 azonban még így sem az ő, hanem Martin Short jutalomjátékának tekinthető, aki a Tobin család ügyvédjének, Leonard Winstone-nak a bőrébe bújva hoz kiemelkedő teljesítményt. Az ő karaktere kapcsán is betartották Kessler-ék a fokozatosság elvét, részről-részre ha csak kis részleteknek is köszönhetően, de jobban ismertük, míg a hétfői rész során végül lehullott a lepel. Már tudjuk, hogy miért fontos neki ennyire a Tobin család, miért tekintette apjának Louis-t, és miért lett ilyen meghasonlott személyiség, mindezt Short kiváló tolmácsolásában.

Maradva Tobin-éknál, a KZK csapat érdeme, hogy az elején látott bizonytalan, sőt általunk sajnált Joe úgy vált fokozatosan az ügy egyik központi alakjává vált, úgymond negatív szereplővé, hogy nem hoztak be karakteridegen jegyeket. Az írás mellett azonban dicsérjük meg Campbell Scott-ot, aki mindenféle sallang nélkül, magabiztosan hozza a szerepét. Tate Donovan most kapta a legnagyobb kihívást jelentő történetszálat, míg Close kapcsán nehéz bármi olyanról beszámolni, amit eddig nem mondtunk volna, minden egyes jelenetét uralja és még az ilyen elsőrangú színészgárdából is kiemelkedik.

Sajnos negatívumról is be kell számoljak, a nézettség az évadnyitó óta (sőt, igazából a sorozat kezdete óta...) gyengén alakul, az össznézettség, valamint a 0.2-es 18-49-es ratingek alapján nem sok jóra számíthatunk... Minőséget tekintve viszont remekül alakul eddig a harmadik évad és remélhetőleg a maradék hat epizód méltó lesz majd az eddigiekhez.

Értékelés:

Egy héttel ezelőtt egy interjú során a következőt kérdezték Angela Bromstad-tól, az NBC  szórakoztatási osztályának vezetőjétől: amennyiben a Fox elkaszálja a 24-et, a pávás adónál gondolkodnak-e azon, hogy esetleg átveszik a sorozatot. Bromstad kitérő nyilatkozatot tett, a költségek miatt nem tartotta valószínűnek, de nem is zárta ki teljesen a lehetőségét. Nem véletlen, hogy James Hibberd, a The Live Feed szerkesztője pont neki tette fel ezt a kérdést (az adott héten a másik négy országos csatorna fejesével is riportot készített), ugyanis nem zörög a haraszt, ha ....

A hét elején a Variety hozta le elsőként, belső forrásokra hivatkozva, hogy a gyártó 20th Century Fox TV és a 24 otthonául szolgáló Fox csatorna nem tudott megállapodni a sorozat további sorsát illetően. Érthető, hiszen már túlságosan sokba kerül, ehhez képest gyengén alakul a nézettség (több hete folyamatosan 3.0-ás demó alatt van), azt pedig én teszem hozzá halkan, hogy kreatív szempontból is bajban van a sorozat, a nyolcadik évad rendkívül kiszámítható és lapos eddig...

Hivatalos közlemény még nem érkezett a döntésről, de úgy tűnik, hogy esetünkben nem alaptalan pletykákról van szó. Három lehetőség adódik a 24 előtt: elkészítik a már terv alatt lévő mozifilmet; átkerül az NBC-re és folytatódik a kilencedik évaddal - ettől a film még elkészülhet, csak tolódna valamennyivel; az utolsó opció pedig, hogy Jack Bauer nyugdíjba vonul, vagyis semmilyen formában nem folytatódik a sorozat. Friss hír szerint a gyártó stúdió megkereste az NBC-t, és az esetleges folytatásról tárgyaltak, illetve ez esetben helyesebb a puhatolózás jelzőt használni.

Az érdeklődés megvan az NBC részéről, de, hogy ennél tovább is megy-e a csatorna egyelőre nem tudni. Személy szerint nem tartom valószínűnek az üzlet létrejöttét, elsősorban a Bromstad által már korábban említett költségek miatt. Azt mindenesetre szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy hivatalos megerősítés egyelőre nincs az ügyben, spekulációk vannak, a fejleményekről természetesen beszámolok majd.

A hatodik évad eddigi összképe felemásnak mondható, hiszen az első négy epizód (az évadnyitó dupla volt) kisebb csalódást jelentett, legalábbis a saját maga által felállított korábbi szinthez képest, a 6x05-ös Lighthouse óta viszont egyértelműen felszálló ágba került a Lost. Amennyiben ezen az úton halad tovább, minden esély megvan arra, hogy méltó búcsút kapjon az utóbbi évtized egyik meghatározó sorozata.

A következő két hét során (a 6x08 vagy a 6x09-et követően) egy hosszabb értekezéssel is jelentkezek, most azonban nézzünk meg egy rövid összeállítást ez eheti rész központi alakjáról. Úgy tűnik, hogy a Dr. Linus címre hallgató epizódban végre valóban megismertük Ben-t, a karakter mellett pedig Michael Emerson parádés játékának is emléket állít a videó.
 

Nézzük akkor a második részt, a maradék két országos csatorna után a továbbra kattintva a rendezőkről olvasható egy kis összeállítás.

Fox:

Egy kissé féltem Shawn Ryan-t... az FX-en szabad kezet kapott és megalkotta minden idők egyik legjobbját, a The Shield-et, azonban országos csatornán eddig nem tudott maradandót alkotni, lásd The Unit és a Lie To Me, melyet a második évaddal vett át. Új projektjében, a Ride-along-ban ismét a rendőrök állnak a középpontban, akik Chicago utcáin tesznek meg mindent annak érdekében, hogy visszaszorítsák az erőszakot és a korrupciót. A korábban már ismertetett put pilot megrendelést kapott a projekt, így nagyobb esélyekkel indul vetálytársainál. Mindeközben az FX-nek már forgatja a Terriers című dramedy-t, melyet személy szerint épp a csatorna miatt jobban is várok, így Ryan-nek nem sok szabadideje marad egy esetleges Ride-along berendelés esetén.

Ben Stiller produkciós cége szállítja a The Station-t, amelyben egy Dél-Amerikai országban működő CIA csapat vicces mindennapjait mutatják be. Már tavaly is a résztvevők között volt, azonban akkor nem rendelték be, ezúttal egy újraforgatott pilottal próbálják majd meggyőzni a Fox vezérkarát. A Parenthood után újabb produceri tisztséget vállalt el a Ron Howard-Brian Grazer kettős, ezúttal a Tax Men című multikamerás sticomnál.

Végül annak a Mitchell Hurwitz-nek a nevét említeném meg, aki az utóbbi évtized egyik legjobb sitcomjának tartott Arrested Development-et hozta tető alá. Idén számos sorozattervben vesz részt, de mivel a Wilde Kingdom-ban (egykamerás sitcom) vállalja a legtöbb feladatot - író és rendező, valamint producer (showrunneri tisztség sem kizárt), ezt emelném ki tőle. A Will Arnett és Keri Russell főszereplésével készült pilotban egy gazdag, elkényeztetett Beverly Hills-is srác szerelmes lesz egy vele teljesen ellentétes személyiségű hölgyeménybe.

NBC:

A 2010/11-es évad egyik legjobban várt országos újonca minden bizonnyal az Undercovers lesz, mely ezt a kitüntetett figyelmet J. J Abrams-nek (Felicity, Alias, Lost, Fringe) köszönheti. Abrams, aki a pilot rendezését is elvállalta, ötletgazdaként, illetve producerként vesz részt a munkálatokban. A pilotben egy házaspárt láthatunk, akik ugyan már visszavonultak a szakmából, de amikor a CIA-nek ismét szüksége lesz rájuk, kénytelenek visszatérni. A pilotszezon egyik nagy kérdése, hogy vajon meg meri-e tenni a pávás adó, hogy egymás utáni két évben is visszadobja David E. Kelley (Ally McBeal, The Practice, Boston Legal) új sorozattervét. Ezúttal a Kindreds-el próbálkozik az ügyvédes sorozatok mestere, akinek eddig Ben Chaplin-t, Brittany Snow-t és Kathy Bates-t sikerült megnyernie szereplőnek.

David Shore a House alkotója, Steve Carrell-el készíti el a a magánnyomozós The Rockford Files-t, amely egy 1970-es sorozat remake-je, a főszerepre pedig Dermot Mulroney-t szerződtették. Kissé ironikus, hogy egy NBC sorozat kapcsán szóba jön Conan O'Brian neve, a pávás csatornától 'érdekes' körülmények között elváló talkshow-házigazda produkciós cégén keresztül lett az ügyvédes Rough Justice egyik producere. Bruckheimer neve az NBC-nél szintén szóba jött, a Chase producereként működik közre, a U.S. Marsalok világáról szóló pilotban Kelli Giddish, Cole Hauser, Jesse Metcalfe és Amaury Nolasco kapott szerepet.

Végül essen szó néhány nevesebb rendezőről. Sorozatok világában, legalábbis a filmekhez képest jóval kisebb befolyással/szereppel rendelkeznek, de azt is figyelembe kell venni, hogy főleg egy pilot esetén, amikor egy rész alapján kell a csatornának döntést hoznia, felértékelődik a jelentőségük.

A pilotszezont bemutató sorozat első részében néhány a 2010/11-es felhozatalhoz kapcsolódó érdekességről ejtettem szót, ezúttal pedig a legismertebb showrunnereket és  producereket mutatom be, a második részben kiegészítve néhány rendezővel. Fontos kiemelni, hogy bár velük az esélyek kétségkívül nagyobbak, de a produkció mögött álló ismert név/nevek sem jelenthetnek garanciát a következő idényre való berendelésre.

Tavaly egyébként előfordult olyan helyzet is, amikor egy put pilot - ha nem rendeli be a csatorna, akkor fizetnie kell a gyártónak - megrendelést (David E. Kelley sorozatterve volt) dobtak vissza, akkor az NBC-nek kellett a zsebébe nyúlnia.

ABC:

Rand Ravich a 2007-ben bemutatott Life-al bizonyította a tehetségét, ugyan mindösszea két évadot élt meg, de az utóbbi évek legjobb nyomozós sorozatának mondhatjuk. Ezúttal a pávás adó helyett az ABC-nél próbál szerencsét Edgar Floats című pilotjával, amelyben egy rendőrségi pszichológusból lett fejvadász van a középpontban, többek között Robert Patrick (Terminátor 2) és Alicia Witt (legutóbb FNL) is szerepel a pilotban. Bízzunk benne, hogy Greg Berlanti-nak szintén lehetősége adódik a visszatérésre, az Everwood, a Dirty Sexy Money és az Eli Stone készítője ezúttal a No Ordinary Family showrunnereként tűnhet fel. A kiváló szereplőgárdával megtámogatott pilotban - Michael Chiklis, Julie Benz, Autumn Reeser - egy átlagos amerikai család tagjai azon kapják magukat, hogy különböző (szuper)képességeik alakulnak ki.

Shonda Rhimes (Grey's Anatomy Private Practice) ismét kórházas sorozatban gondolkodik, melyben mint producer működne közre. Az Off the Map-ban egyébként azzal spékelték meg a sztorit, hogy a nagyvárosból elvágyódó dokik egy szigeten gyakorolják tovább a hivatásukat.  Rhimes-hoz hasonlóan Jerry Bruckheimer producernél is pontosan tudjuk, hogy mire számíthatunk: a  két kedvenc műfaja - nyomozós és az ügyvédes sorozat - közül ezúttal az utóbbi valósulhat meg The Whole Truth címmel.

CBS:

Ed Bernero a Criminal Minds showrunnere producerként vesz részt sorozata spinoffjának elkészítésében, mely egyelőre még nem kapott címet. Amennyiben a spinoffot felvezető 5x18-as Criminal Minds rész megfelelő visszhangra talál, jó esély mutatkozik a berendelésre, főleg úgy, hogy az Oscar-díjas Forest Whitaker-t is a fedélzeten tudják. Roberto Orci és Alex Kurtzman eddigi sorozatos pályafutásában az Alias-t és a Fringe-t kell kiemelni, melyekben produceri, valamint írói minőségben működtek közre. Hasonló lenne a felállás a Hawaii O-Five kapcsán is, melyben az 1968-as nyomozós sorozat remake-je Alex O'Loughlin, Daniel Dae Kim és Grace Park főszereplésével.

John Wells, az ER és a Southland alkotója egy kórházas pilotért felel, az nem tisztázott, hogy showrunneri, vagy esetleg csak produceri státuszban. A még cím nélküli sorozattervben egyelőre a női szereplőket találták meg Amy Smart, Janeane Garofalo és Rachelle Lefevre személyében. Josh Schwartz (Chuck, O. C., Gossip Girl) egy multikamerás sitcom készítésében vesz részt, a Hitched-ben többek között Kristin Kreuk és Eugene Levy vállalt szerepet. Chuck Lorre irányába nagy a bizalom, melyet a Dharma & Greg, a Two and a Half Men, valamint a TBBT mesterhármasának köszönhet, így a csatorna vezetői minden bizonnyal új projektjét, a multikamerás Mike and Molly-t is kitüntetett figyelemmel kísérik majd.

CW:

A Gilmore Girls alktóitól Amy Sherman-Palladino, valamint Dan Palladino érkezik egy egyelőre cím nélküli, kisvárosban játszódó családi dráma. Itt showrunneri tisztségről lenne szó, míg a Nomads esetében természetesen csak producerként vesznek részt a Scott testvérek (Ridley és Tony), illetve a cégük a Scott Free TV és David Zucker. Az eddig csak Scott Porter-t leszerződtető pilotban néhány fiatal titkos küldetéseket teljesít a CIA-nek a világ különböző tájain. A Nikita újabb feldolgozásában Maggie Q és Shane West kapott lehetőséget, producerként pedig McG áll a produkció mögött.

Még a mai nap folyamán érkezik a 2. rész, melyben a Fox és az NBC kerül sorra, valamint szó lesz néhány ismertebb rendezőről is.

A századik résszel véget ért minden idők egyik legprovokatívabb sorozata, azonban bármennyire is szeretnék, nem tudok pozitívumot írni a befejezéssel kapcsolatban. A problémák mindenesetre nem most kezdődtek, az ötödik évad, vagyis a Los Angelesbe költözés óta folyamatos lejtmenetet produkáltak, és önmaga paródiájává vált a Nip/Tuck. Önismétlések, feleslegesen behozott történetszálak, melyeket nevetséges cliffhangerekkel zártak le (lásd az ötödik évad vége, vagy a Teddy-sztori), kifáradt karakterek és unalomba fulladó, értelmetlen lelkizés jellemezte az utolsó három évadot.

Ryan Murphy-t a 'már a Glee foglalta le és nem tudott odafigyelni a plasztikai sebészeinkre mondattal' többen felmentették én azonban nem teszem. A 2007 nyarán forgatott ötödik évad idején még teljes mellszélességgel a sorozat mellett volt, és később sem engedte el a 'sorozat kezét', sőt showrunneri státusza az utolsó évadra is megmaradt. Az írási folyamatban szintén részt vett, többek között ő követte el a harmatgyengére sikerült befejező epizódot is. A Nip/Tuck kifulladt, melyben mondjuk ki nyugodtan Murphy-nek nagy szerepe volt, pedig a negyedik évad után még belefért volna egy ütős, 10-13 részes lezárás és akkor talán méltóképpen búcsúzhatott volna.

Az utolsó részre külön kitérve, az összes karakter kapott egyfajta lezárást, de talán Christian kivételével mindegyiknél az erőltetettséget és a - már nem tudjuk, hogy mit kezdjünk vele - tanácstalanságot éreztem. A kritikusi, valamint a nézői véleményeket olvasva, többen a sokkoló jeleneteket hiányolták a zárásból, egy utolsó, igaz nagy csattanót. Szó se róla, a sorozat hét évada során behozott történetszálak alapján jogosnak mondhatjuk ezt, de Murphy-ék nem a meglepetés nélküli, nyugodt lezárással rontották el.

Az igazság az, hogy olyan mélyre került a Nip/Tuck, hogy már nem volt visszaút, a befejezés ugyanolyan hiteltelen lett volna meghökkentő jelenetekkel, mint amilyen volt a képernyőre került, lassan csordogáló, szentimentalista képsorokkal. Olyan sok karakteridegen jegyet hoztak be a készítők, hogy már nem érdekelt minket a szereplők sorsa, sőt, hogy őszinte legyek Julia, vagy Matt kapcsán legtöbbször már a sírjak-e vagy nevessek dilemma jött elő. Utóbbi a sorozattörténelem legszánalmasabb alakja, már-már az volt az érzése az embernek, hogy Murphy-ék direkt rakják minél rosszabb és ezzel együtt szürreálisabb helyzetekbe. A minden előzmény nélküli boldog befejezést mindenesetre ő is megkapta....

Sean bukaresti útját és a magához vett gyereket inkább nem kommentálnám, talán csak Christian utolsó jelenete volt méltó a régi színvonalhoz. Az ötödik évad óta íródott Nip/Tuck-os írások mindegyikében megjegyeztem, hogy a folyamatosan csökkenő színvonal ellenére még reménykedek egy méltó lezárásban. Sajnos ez nem jött össze, így zárszóként annyit tennék hozzá, hogy kedvenc plasztikai sebészeink Miami-ban eltöltött négy évadát bármikor merem ajánlani, sőt nem túlzás azt mondani, hogy a kultsorozat jelző is érvényes volt még akkoriban rá, a Los Angeles-be való költözést viszont jobb lenne elfelejteni - többek között ezért lett ilyen rendhagyó az értékelés.

Értékelés:

1-4. évad:

5.-7. évad:

Az NBC csak nem akarja feladni... az 1989-es Oscar-díjra jelölt Parenthood-ból már egy évvel később elkészítették a sorozatváltozatot, mely a neves szereplőgárda (többek között Ed Begley Jr., David Arquette és egy bizonyos Leonard DiCaprio) ellenére rövid életűnek bizonyult. A kritikusok ugyan elismerték, de a nézettség nagy úr és mindössze 11 részt élt meg. A pávás csatornánál tavaly úgy gondolták, hogy itt az ideje egy újabb feldolgozásnak, bízva abban, hogy a minőség mellett ezúttal a nézettségi mutatók is elégedettségre adhatnak majd okot.

Jason Katims (FNL, Roswell), illetve az eredeti filmet megalkotó Ron Howard - Brian Grazer kettős és a nívós szereplőgárda bizakodásra adhatott okot, a szeptemberi bemutatót azonban Maura Tierney sajnálatos betegségének következtében le kellett fújni. A kezelések miatt Tierney a későbbre tolt forgatásokon sem tudott részt venni, így végül új színészt kellett keresni a szerepre. Szerencsére azóta javult az állapota (jelenleg egy színházi darabban játszik LA-ben), a helyettese pedig nem kisebb név, mint Lauren Graham lett.

A Parenthood alapfelállásával már számtalanszor találkozhattunk, hiszen családi drámáról van szó, ezúttal a Braverman família különböző generációit, illetve az ő ügyes-bajos dolgaikat követhetjük nyomon. Miután a Graham által játszott egyedülálló anyuka pénzügyi gondokba keveredik nem marad más választása, mint hazaköltözni a szüleihez. Természetesen nagy a família, a szülők mellett a három testvére és azok családjai is a közelben laknak. A 90-es sorozathoz hasonlóan most is elsőrangú csapatot hoztak össze, a testvéreket Graham mellett Peter Krause, Dax Shepard és Erica Christensen alakítja, de feltűnik többek között még Monica Potter, valamint Craig T. Nelson is.

Ha ehhez még hozzávesszük a gyerekszereplőket, akkor látjuk, hogy sok karakternek kell időt és teret hagyni, amelynek a pilot csak részben tudott megfelelni. Hosszú távú következtetések levonására azonban ez még nem ad okot, pár rész alapján jobban látjuk majd, hogy Katims-ék miképp osztják el a különböző történetszálakat. A pilot első fele, épp az imént elmondottak miatt kissé kapkodó volt, de idővel sikerült ráhangolódnom és összességében jó benyomást tett rám a bemutatkozás. A behozott sztorik többségénél ugyan előjött az 'ezt már láttuk nem is egyszer', érzés, de egyelőre nem zavaró és emlékezzünk, hogy Katims a Friday Night Lights-nál is milyen ögyesen áthidalta ezeket a problémákat.

A színészek, bár ez eddigi szerepeik alapján kicsit sem volt meglepő, hozták magukat, talán csak Christensen lógott ki kissé, de ennek is inkább szubjektív okai vannak, az alakításába nem igazán lehetett belekötni. A kényszerű Tierney-Graham váltás sok kérdést vetett fel, főleg annak tükrében, hogy az amerikai kritikusoknak tavaly kiküldött eredeti pilotban Tierney kiváló alakítást hozott. A New York Post újságíróját idézve: "That's a real shame, because she was the best thing in the original pilot. While everyone is terrific, Tierney brought it to another level." Graham teljesítményét így érthető okokból külön figyelem kísérte és azt kell mondjam - bár nekem nincs összehasonlítási alapom, hogy a lehetőségekhez képest jól megbirkózott a szereppel.

A pilot nézettsége felemás képet mutat, hiszen önmagában vizsgálva korrekt eredménynek tekinthetjük a valamivel több, mint 8 millió nézőt és 3.1-es demót, de az NBC, az erősen promótált premier esetében ennél többre számított. A második hét eredményei után már okosabbak leszünk... A Thomas Schlamme (West Wing) által rendezett pilot főként az utolsó 20 percben győzött meg és ami szintén fontos, hogy bár kissé kapkodóra sikerült a bemutatásuk, a karakterek többségét is sikerült megkedvelni vagy legalábbis azt mindenképp elérték, hogy érdekeljen a további sorsuk.

Értékelés:

A héten igencsak aktívak voltak az országos csatornák, legalábbis a megújításokat tekintve - az NBC, a CW, valamint a Fox is újabb évadra szóló berendeléseket jelentett be. Menjünk idősorrendben, csütörtökön a Smallville 10. évadáról kaptunk hírt, melyet nyugodtan nevezhetünk papírformának is. Ugyan az évad elején aggódtunk a sorozatért, de a rajongók péntekre is követték a már nem is annyira ifjú Clark Ken-et, mellyel a CW is maximálisan elégedett lehetett. Szintén jó hír, hogy a készítők tágyalnak Michael Rosenbaum-mal, egy esetleges Lex Luthor visszatérés ügyében, amennyiben összejön valószínűleg tíz részt jelentene.

Pénteken az NBC állt elő a farbával, a korábban már berendelt Parks & Recreation mellett a The Office, 30 Rock, Community hármast is megújította. Szintén nem meglepetés, az első kettő ugyebár adta magát, míg ugyan a Community nézettségét a közepesen gyenge jelzővel lehetne illetni, de az utóbbi hetekben kiszivárgott információk alapján számítottunk a második évadra. A csütörtöki sitcom-blokk mindegyik tagja visszatér a következő idényre, és ugyan nézettségi szempontból egyedül az Office emelkedik ki közülük, a pávás adó minden bizonnyal a minőséget is figyelembe vette a döntés meghozatalánál.

Szombaton aztán a Fox következett, mely a Fringe harmadik évadát jelentette be. Ha a Smallville kapcsán előhoztam az idény előtti aggódást, akkor ez a Fringe-re szintén áll, az új, az elsőre igencsak gyilkos időpontnak kinéző csütörtök 21 órás spotba került ugyanis a sorozat. Nem is csodálkoztunk így azon, hogy a tavalyi (nagyrészt a remek felvezetésnek köszönhető) nézettség jelentősen visszaesett és veszélybe került a harmadik évad lehetősége. A sorozat ugyan jelenleg hosszú, április 2-ig tartó szünetén van, de Fox vezetői értékelték, hogy az utolsó négy-öt rész során stabilizálódtak, sőt kis mértékben javultak a Fringe eredményei.

Frissítettem az oldalsó sávba kitett berendelés vagy kasza bejegyzést, melyben megtalálhatóak a bizonytalan sorsú sorozatok (szubjektív) túlélési esélyei is.

Az országos csatornák gőzerővel készülnek a 2010/11-es évadra, a pilotberendelések után a legtöbb projektnél már a színészek szerződtetése is megtörtént. Utóbbiról, vagyis a következő szezon lehetséges sztárjairól, (valamint a shworunnerekről) egy külön összeállítást fogok készíteni, míg a mostani bejegyzésben a pilotszezon néhány érdekességéről ejtek szót. A válogatás a Hollywood Reporter cikke alapján készült.

(az Undercovers párosa Boris Kodjoe és Gugu Mbatha-Raw)

• 2008-ban mindösszesen 61 pilotot rendeltek be a csatornák, melynek elsődleges oka a forgatókönyvírók sztrájkja volt. Az azt megelőző három év mindegyikében 100-nál is több pilot kapott megrendelést, a visszaesés így igencsak látványosnak mondható. 2009-re már javult valamelyest a helyzet, 74-re emelkedett ez a szám, míg az idei évben 83-nál állt meg egyelőre a mutató (már csak kis mértékben nőhet). Az okokat a már említett sztrájkban, valamint a gazdasági világválságban kell keresni, de jól látható, hogy ha lassú ütemben is, de növekszik a berendelt pilotok száma.
   
• Az utóbbi tíz év során először fordult elő, hogy nem készül brit sorozaton alapuló pilot. Az NBC ugyan sokáig gondolkodott a Prime Suspect rekame-jén, végül azonban elvetették az ötletet. Pedig 2004, vagyis az Office (US) sikere óta pedig nagy divat lett az angol sorozatok amerikanizálása, melynek csúcspontja a 2007-es év volt, amikor is hét brit remake kapott megrendelést.
  
  Három év alatt komoly visszaesés történt ezen a téren, ami nagyrészt annak tudható be, hogy az említett Office-t leszámítva a többi kísérlet kudarcba fulladt, illetve a jogi procedúrák is nehézségeket okoztak. Azonban külföldi sorozatok alapján készülő pilotokat most is találunk a mezőnyben, kettő izraeli, The Quinn-tuplets (CBS - dráma), Traffic Light (Fox - sitcom); egy pedig svéd, Generation Y (ABC - dráma) mintát követ.
   
• Az NBC pilotjainak többségét az utóbbi években a Universal Media Studios szállította, úgymond cégen belül oldották meg a dolgot, idén azonban változtattak a nem túl sikeres formulán. Ugyan ezúttal is bőven találunk Universal-os projekteket, de a Warner Bros TV (úgy tűnik, hogy a Southland incidens feledésbe merült) is szép számmal képviselteti magát. Közülük három is jó eséllyel pályázik a sorozatberendelésre, a J.J. Abrams - féle Undercovers, a Jerry Bruckheimer produceri felügyelete alatt készült Chase, illetve David E. Kelley ügyvédes sorozata a Kindreds.

(a Nikita címszereplője Maggie Q)

• Ugyan a pilotszezon színészfelhozatala külön bejegyzést kap majd, de néhány érdekes trendről már most szót ejtek: ki nem mondott szabály, hogy egy sorozatba minimum egy, a fehértől különböző etnikumú szereplőnek is helyet kell biztosítani, ez nem újdonság, jó pár éve ez a bevett gyakorlat. Azonban az már kevésbé megszokott, hogy az övék a központi karakter, azaz főszereplői státuszt kapnak.
  
  Idén hét pilotnál is ez a helyzet: az előbb említett Undercovers a Boris Kodjoe és Gugu Mbatha-Raw párossal áll fel, a Criminal Minds spinoff-ban (CBS) Forest Whitakert láthatjuk, a Breakout Kings (Fox) Laz Alonso-t szerződtette, a Brett Ratner által rendezett Chaos (CBS) pilotban Freddy Rodriguez, a Nikita-ban (CW) Maggie Q, míg a Cutthroat esetében (ABC) Roselyn Sanchez tűnik majd fel főszereplőként. Az elmúlt két évvel összehasonlítva: tavalyelőtt egy sem, míg 2009-ben egyedül LL Cool J kapta meg a lehetőséget.
  
  Az imént csak hat pilotot soroltam fel, ennek pedig az az oka, hogy Blair Underwood esetét külön szerettem volna megemlíteni. Az NBC The Event címre hallgató projektjében az Egyesült Államok elnökét fogja alakítani, így Dennis Haysbert (24) után a második "tévés" fekete elnök lesz. Underwood-nak valószínűleg az Obama adminisztráció miatt ajánlhatták fel a szerepet (persze színészi kvalitásai elismerése mellett) és talán utóbbinak köszönhető Chicago népszerűsége is, idén ugyanis négy pilotot is forgatnak a szeles városban, mely egyben az elnök (politikai értelemben vett) szülővárosa.

A következő összeállításban a 2010/11-es pilotszezon leg(el)ismertebb shorunnereit, proucereit szedem majd össze.

Kedden elindult a hányattatott sorsú Southland második évada, mely epizódszámban még az elsőt is alulmúlja majd, hiszen az akkori hét helyett most eggyel kevesebb részt kapunk. Mindezért az NBC-t okolhatjuk, a pávás csatorna "érdekes" döntéséről, valamint a TNT-hez való átköltözésről már többször beszámoltam, ide kattintva elolvasható a nem mindennapi történet rövid összefoglalója. A visszatérés kapcsán azt lehet elmondani, hogy a megszokott vonalon haladt tovább a sorozat, a nyomozók és a járőrök munkáját követhetjük figyelemmel, mindezt dokumentarista stílusban tálalva. Kaptunk némi karakterizációt - Regina King már nem először remekelt, valamint egy új karakter is feltűnik Amaury Nolasco (Prison Break) alakításában.

A Southland további sorsa, a kritikusok elismerő bólogatása ellenére természetesen a nézettségtől függ majd. Az első évad részeinek teljesítménye az ismétlés okán nem volt igazán mérvadó, a TNT elsősorban a még nem látott új részek kapcsán várta a jó eredményeket. A premier 2.5 millió nézőt ültetett le a képernyők elé, míg 18-49-ben pedig 1.0-ás ratingre volt képes - ennél valamivel többre számított a csatorna, és ha innen még esik, akkor igencsak kétséges lesz a következő évad. John Wells (Vészhelyzet) showrunner szerint már most megállapodtak a TNT-vel, miszerint egy esetleges berendelés után 20%-al csökkentik majd a költségvetését a (főleg a csatorna szempontjából) nem éppen olcsó sorozatnak - kérdés, hogy ez elég lesz-e.

Wells egyébként már egy újabb kórházas sorozatban gondolkodik, érthető módon nem a pávás adónál, és ha a CBS berendeli sorozatnak az egyelőre cím nélküli pilotot, akkor az szintén új helyzetet teremt. Szó se róla, nélküle is továbbmehet a sorozat, de az új projektnek köszönhetően egy bizonytalansági tényezővel több van. A Southland sorsát befolyásolhatja még a TNT jelenlegi felhozatala, valamint a már biztos jövőbeni sorozatok is. Igencsak sűrűnek tűnik a programjuk, és úgy gondolom, hogy egy jó/korrekt nézettséggel lehet esélye a berendelésre. Mindenesetre bárhogy is alakul a sorsa, a TNT-nek mindenképp kijár a köszönet a sorozat felkarolásáért.

update: a TNT berendelte a harmadik évadot.

"Now I look back on it, none of this would have happened if it wasn't for the woman with two vaginas."  - mit várhatunk egy olyan sorozattól, aminek az első percében ez a mondat hangzik el? Ez alapján talán meglepőnek tűnik, de a Sinchronicity egy szerelmi háromszöget dolgoz fel, mely a humoros betétek mellett nem riad vissza a drámai, illetve adott esetben a szentimentális jelenetektől sem. 

Az angol sorozatot 2006 nyarán mutatták be, a szigetország esetében megszokott - amerikához képest legalábbis - kevesebb epizódszámmal. Utóbbi azonban nem negatívumként jelentkezik, hiszen minőség szempontjából a kevesebb sokszor többet jelent, és ez a Sinchronicity-re is igaz, a hat résznek köszönhetően egy jól felépített, üresjáratoktól mentes, megfelelően lezárt sztorit kaptunk.

Minden egyes rész elején a narrátorunkat (egyben központi karaktert) Nathan-t láthatjuk, amint a háza tetejéről egy üveg sörrel a kezében meséli el nem mindennapos történetüket. Egy baráti társasággal ismerkedünk meg, a kissé szeleburdi, de gyorsan megkedvelhető Nathan-nel (Paul Chequer), legjobb haverjával Jase-el (Daniel Percival), valamint utóbbi barátnőjével, az ugyan eyecandy-nek nem mondható, de kifejezetten aranyos Fi-vel (Jemima Rooper). Idővel a képbe jön még egy meleg doki, valamint a hitét talán túlságosan komolyan vevő kiismerhetetlen barátnő is. Ügyesen keverik a szálakat , sőt jó pár csavart is kapunk - talán csak a negyedik rész végi cliffhanger kapcsán voltak fenntartásaim - , de a sorozatot nem a története viszi el a hátán, sokkal inkább a formai megoldásai.

Szedjük össze mik is ezek: a már említett narráció, mely jó alaphangot biztosít az egyes részekhez, valamint a befejezésnek köszönhetőn a keretes szerkezet egyik fontos eleme lesz. Egyedi ízt ad a sorozatnak a nézőkkel való kommunikáció is, nem meglepő módon Nathan az, aki több esetben is kiszól a nézőkhöz. Általában valamiféle konzekvenciát von le, vagy éppen a megérzéseit tárja elénk rövid, humoros, formában. A narráció és a negyedik fal leomlása nem hatnak újdonságként számunkra, de, ahogy az a későbbiekben említettekre is igaz lesz, a lényeg abban rejlik, hogy mikor és hogyan használták fel ezeket. Nem kényszeredetten behozott stíluseszközökről van szó, már az elejétől szerves részei a sorozatnak és sokat hozzátesznek annak hangulatához.

Egy dramedy során a humor és a dráma vegyítése sosem egyszerű feladat, mintha csak vékony jégen táncolnánk, de a Sinchronicity íróinak sikerült kikerülni a buktatókat. Természetesnek hat a két műfaj váltakozása, sőt adott esetben - negyedik rész eleje - egy adott történéssoron belül keverik a kettőt és ugyan érezzük, hogy nem illendő, de nem tudjuk megállni, hogy ne nevessünk a banális helyzeten. A poénok egy része természetesen Nathan munkahelyéből adódik - erotikus magazin újságírójaként/szerkesztőjeként dolgozik, de ettől függetlenül is többször meg tudnak lepni minket helyzetkomikumokkal.

A végére hagytam azt a stíluseszközt, ami a legnagyobb hatása volt a sorozat egészére. A flashback-ről van szó, melynek ilyen szintű profi alkalmazására csak ritkán láthatunk példát. Az egyes részeken belül többször is használják, majd a 48 perc végén az összképet vizsgálva jövünk csak rá igazán, hogy, legalábbis ebben az esetben ez mennyivel hatásosabb módszer a lineáris cselekményvezetésnél. A what if - mi lett volna ha? kérdéssel is többször eljátsszanak az alkotók, amely a a sors kiszámíthatatlanságának bemutatása mellett valljuk be, hogy a nézővel való játszadozásra is lehetőséged enged. A színészgárda is megérdemli a dicséret, több olyan helyzet volt, amikor az ismertetett formai eszközök kevésnek bizonyultak volna és nekik kellett hozniuk a jelenetet.

Kétségtelen, hogy a jól megírt párbeszédek is segítségükre voltak, de Paul Chequer és Jemimra Rooper, valamint a dokit alakító Navin Chwodry is meggyőző teljesítményt hozott, talán csak a Jase-t alakító Daniel Percival-nak volt néhány kisebb megingása. A zenei válogatást szintén ki kell emelnem, a főcím intrója és a legtöbb jelenet kapcsán is elmondható, hogy odaillő számot választottak. A Sinchronicity már csak a lezárással ronthatta volna el, de szerencsére nem így történt, sőt az utolsó, hatodik résszel tették fel a pontot a az i-re. A korábban már dicsért stíluseszközöket itt vitték tökélyre és a lezárás is olyan egyedire sikerült, mint maga a sorozat.

Értékelés: