Epizodisták

2009.jan.01.
Írta: Donnie_ Szólj hozzá!

Life - Trapdoor

A poszt eredeti írásának időpontja: 2009.01.03. 18:55

Nagyon odatették magukat a téi "nem létező" szünet előtti utolsó epizódban, és az eddig is remekül teljesítő második évad talán legjobb részét  kaptuk meg. Spoilerekkel a folytatásban.


Mit is várhatunk el egy Life epizódtól? -   remekül megírt párbeszédeket és ennek, valamint a színészek játékának is köszönhetően élvezetes interakciókat a karakterek között. Aztán a nem mindennapi felütéssel kezdődő nyomozást, ami végig érdekes tud maradni, jól kiválasztott, hangulatos zene, valamint remek operatőri munka és még lehetne folytatni, itt hosszabban értekeztem róla.

Egyik erőssége a Life-nak az, hogy ezek az összetevők szinte mindig rendelkezésre állnak, aztán amikor ezek nem csak, hogy bekerülnek, hanem még maximumra is járatják őket és az eddig is okosan adagolt átavelő szálat még erőteljesebben bevonják, megkapjuk a bevezetőben már a második etap legjobbjának kikiáltott Trapdoor-t. És oké, hogy a vége ütött és nem kicsi WTF volt, de az egész rész folyamán elképesztő iramot diktáltak, a befejezés csak feltette az i-re a pontot.

Crews-on már a rész elején látszott, hogy nincs ott teljesen, nem is csoda, hiszen Ted barátja börtönben csücsül, köszönhetően a néger FBI-os csókának. Utóbbi kapcsán meg lett említve az orosz kapcsolat is, és nem is kellett sokáig várnunk a már az első évadban is feltűnt maffiózó, Roman megjelenésére. Eddig ügyesen mozgatják a szálakat az írók, remélhetőleg a végkifejlet is méltó lesz a felvezetett ügy nagyságához. Az egyenlet megoldásában nagy segítségére lehet Crews-nak egy ex-zsaru is, aki történetesen még nála is gadagabb, de ami fontosabb, komoly befolyással és elég sok infóval rendelkezik. Persze ezt csak szép lassan csöpögteti Crews-nak, és egyelőre azt sem jelenthetjük ki biztosan, hogy melyik oldalon áll.

A főszál mellett azért jutott idő még másra is, így többek között arra, hogy két, eddig tabunak hitt dolgot is meghúztak a készítők. Ugyan furcsán hangzik így elsőre, de Reese még sohasem volt Crews kis palotájában, erre most került sor először és ami igazán tetszett, ahogyan erre még ügyesen rá is játszottak az írók. Ráadásul kedvenc rendőrcsajunk alkoholproblémái is visszatértek, tudtuk, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik majd, az időzítés és a hitelesesség volt a fontos, és ezt sikerrel is vették.

A másik tabu pedig Crews apuka volt, illetve a Columbo-feleség szindróma. Lassan már tényleg azt gondolhattuk, hogy csak beszélnek a faterról, de látni nem fogjuk. Jó kis meglepivel szolgáltak most nekünk, mondjuk Crews is meglepte a faterját, mivel mással, mint egy golyóval... mivel betörőnek hitte, ezért lábon lőtte az öreget, akit egyébként örömteli módon a szerepre tökéletesen alkalmas Geoffrey Pierson alakít. Ahogy az elején is említettem Ted barátunk pedig most a börtönben csücsül, de azért Crews itt is vigyáz rá. Úgy tűnik, hogy néhány szigorú kinézetű rab esetében sikeres volt a Zen tanítása.

Összegzésként azt lehet elmondani, hogy remekül teljesít az évad, gyenge részt szinte nem is tudok mondani, ellentétben nem egy sikerült igen csak emlékezetesre. Idézzük csak fel az évadnyitó első két részt, vagy a karácsonyi epizódot, ahol bőven kaptunk idézhető Crews és Reese párbeszédeket. A végén még nagyon ügyesen belecsempésztek egy úgymond karácsonyi jócselekedetet is, és amiért jár a pacsi, mindenféle demagógia nélkül. Aztán ott volt a Jackpot, a gyors vagyonszerzés hátrányaival, illetve a földrengéssel egybekötött, egészen remek epizód, a Did you feel that? vagy éppen a badge bunny-s rész. Messze van még az a február, amikor folytatódik a sorozat...

Címkék: life

Dexter - 3. évad

A poszt eredeti írásának időpontja: 2009.01.03. 18:55

Már az első évad után is féltettem Dex-et, hogy nem sikerül majd ugyanazt a szintet hoznia, mint korábban, végül ez a félelmem akkor alaptalannak bizonyult. A harmadik évad esetében viszont nem, a kép alatt folytatom, már spoilerekkel is.

 

Új showrunner-rel vágtak neki az évadnak és azért észrevehetőek voltak kisebb-nagyobb koncepcióváltozások. A karakterábrázolás eddig is erős volt, de most még az eddigieknél is jobban elmerültünk Dex lelkében. Nem is volt baj, sőt mondhatni örömmel fogadtam ezt, annyira nem hiányoltam a szinte minden részre egy új préda elvét. A probléma nem is az arányváltozásokkal, hanem azzal volt, hogy az évad két főügye számomra nem hozott kellő feszültséget és a kibontásuk is elég so-so-ra sikerült.

Mint ötlet, remek volt behozni egy tanítványt, de véleményem szerint sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Jimmy Smits remekül alakította a "kissé" zakkant államügyészt, Dex-el közös jeleneteikre általában nem is lehetett panasz, de kicsit feszesebbre kellett volna húzniuk a mester és tanítvány sztorit. Persze, kellett a felvezetés, de legalább 1-2 résszel több kellett volna kettejük harcának kibontására. Azonban, amíg kettejük párharca mindenképp hozott pár emlékezetes jelenetet, addig a skinner ügy kapcsán alig beszélhetünk erről. Hiába mondta Dex évadzáró részben a nicaraguai arcnak, hogy tudja nem a pénzért ölt, a skinner motivációi így is súlytalanok voltak, a karakter pedig nagyon papírszagúra sikerült. A nyúzó után való nyomozás is lehetett volna érdekfeszítőbb.

Térjünk rá Dex-re és az évadban bekövetkezett jellemváltozásaira. Nagy lépéseket tett  most is, sőt talán a legtöbbet az eddigi szezonok közül. Végre, mégha csak rövid időre is, de szert tett egy igazi barátra és bizony most már nem csak álcaként használja a családot, hanem, igen kimondhatjuk már valamiféle szeretet is érez irántuk. A baba új helyzetet teremtett, és szépen végigvezették, ahogy Dex fokozatosan kezdte elfogadni, majd később örülni neki.

A zárójelenet is ezt példázta és ismét sikerült egy remek véget keríteni az évadnak, ahogy ez jellemző volt a korábbiakban is. Persze azért voltak kisebb átvezetések a következő évadba, így Deb valószínűleg rájön, ki is volt Dexter édesanyja, és ebből következhet a többi lépcsőfok is, aztán ott van még a baba is, milyen jó kis belső monológokat halhatunk mad Dextertől ez ügyben. Utóbbi az évad egyik nagy erőssége volt egyébként most is, száraz, de egészen remek humora van kedvenc sorozatgyilkosunknak. Visszatérve még egy pillanatra a befejezésre, most már a harmadik éve óta tapasztaljuk, hogy egy olyan belső monológgal búcsúzik Dex, mely tuladjonképpen summázata az abban az évadban bekövetkezett jellemváltozásainak. Örülök, hogy megtartották e jó szokásukat a showrunner váltás ellenére is.

Azért a többi karakterről is röviden, hiszen bármennyire is Dex a központi figura, a többiek is sokat hozzátesznek a sorozat hangulatához. Debnek választania kellett a nyomozói jelvény vs. magánélet között, végül mindkettő öszejött neki. Dex-el való kapcsolata is új szintre lépett, bár itt még jóval nagyobb változások is lehetnek/lesznek majd. Anton behozatal pedig jó ötlet volt, remélem marad a negyedik etapra is.

A belső ügyosztály nyomozása nagyon elsikkadt a végére, kíváncsi vagyok, hogy előveszik-e ezt még. Mintha csak időkitöltésre használták volna, persze az is lehet, hogy majd visszatérnek rá, hiszen Quinn-ről is elég keveset tudtunk meg és ez lehetőséget adna a karakter kibontására is. Masuka most is nagy arc volt, na jó talán egy részben bevágta a morcit és komoly lett, de még akkor is csak röhögtünk rajta. Angel barátunknak pedig végre összejött (úgy tűnik amúgy, hogy Masuka-nak is WTF), míg Laguerta csak szenvedett ebben az évadban.

Végig élveztem ezt az évadot is, - talán csak a sorozat leggyengébb része, a 3x06 volt ez alól kivétel - a jellemábrázolás nagyrészt remek volt, viszont a sok lehetőségeket magában hordozó tanítvány-szál nem volt az igazi (skinner-ügy pedig no comment), túl hosszúra nyúlt az előkészítő fázis és az első és második évadot végig jellemző feszültség is csak részben volt jelen. Nálam egyértelműen gyengébb évadot hoztak most, ezzel együtt a pontszámból is látszik, még mindig minőségi sorozatról van szó, a saját szintjéhez mérten volt kevesebb ezúttal.

3. évad értékelése: 7/10

Címkék: dexter

The Big Bang Theory: harmadik nekifutásra

A poszt eredeti írásának időpontja: 2008.12.26. 12:37

Nagyjából két hónappal ezelőtt írtam, hogy milyen kicsi a sitcomok aránya nálam a többi más műfajú (dráma, dramedy) sorozatéhoz képest. Pedig nem keveset kipróbáltam, de végü csak a How I Met Your Mother és a 30 Rock maradt életben a jelenlegi felhozatalból. Aztán nemrégiben az It's Always Sunny in Philadelphia, majd sokadik nekifutásra a Big Bang Theory is csatlakozott a "társasághoz".

 

Pedig elég rögös út vezetett odáig, hogy a Big Bang nézős legyen. A CBS 2007/08-as újoncát pár rész műsorba kerülése után én is kipróbáltam, de akkor mindössze  egy pilot után félretettem. Egy hónap múlva ismét nekirugaszkodtam, az eredmény változatlan volt és úgy tűnt végleg elkaszáltam. Az alaphelyzet pedig tetszett, a geek témák számos poénforrást hozhatnak, de a karaktereket nem tudtam megkedvelni és nem ültek a poénok sem. Aztán Koki haverom addig rágta vele a fülemet, hogy kivételesen egy harmadik esélyt is kapott tőlem.

Mivel négy részt már láttam, így onnan folytattam, a hetedik részig korrekt volt, de semmi extra. A karaktereket lassan sikerült megkedvelni, ami a következő etapra már teljesen egyértelművé vált, ráadásul egyre jobb  részek követték egymást. Végül az utolsó hat-hét rész bizony már a hangosan nevetős korszak volt. Természetesen Sheldon viszi a prímet, ki más, de Raj és Horowitz is igen nagy arc, Leonard a kicsit komolyabb dude, kellett egy  ilyen típusú is, persze azért őt sem kell félteni. Penny pedig cute, minden tekintetben.

A geek-témák nem kevés lehetőséget adnak a poénokra és ezt a sorozat a részek előrehaladtával egyre jobban ki is használta. Nem is lehet kérdés, hamarosan folytatom is a második évaddal.

1. évad értékelése: 6/10 (a nehéz kezdet miatt)

Californication - 2. évad

A poszt eredeti írásának időpontja: 2008.12.25. 12:37

Igencsak vegyesek a benyomásaim az utolsó rész megnézése után. Nem is a záró epizód miatt, mivel az kifejezetten jól sikerült és bőven felülmúlta a tavalyit, hanem az egész évaddal kapcsolatban, ami mégis gyengébb lett az előzőnél. Volt pár jó húzásuk ugyan a készítőknek, de valami, legalábbis számomra útközben elveszett. Spoileresen folytatom a kép alatt. 

Az indítás mindenesetre remekül sikerült, ugyan féltettem a sorozatot a gyengén sikerült cliff után, végül sikerült gond nélkül felvenniük a fonalat. Az első két rész után is megvolt a feelgood hangulat, de végig éreztem, hogy nem teljesen stimmel valami, elsősorban a karakterek közötti interakciók váltak egyre érdektelenebbé a számomra. Az évad közepi epizódok nagy részét így is élveztem, de a drámai vonal több esetben is erőltetetté és kiszámíthatóvá vált.

Persze voltak azért jó húzások is, elsőként of course Lew Ashby-t behozatalát kell említeni. Callum Keith Rennie már Loeben-ként is nagy kedvencem volt, most egy teljesen más karaktert kellett hoznia, és ez olyannyira sikerült is neki, hogy az évad legüdítőbb színfoltjává vált. Éreztük, hogy nem lesz itt happy end (Hank könyve is így lehet/lesz igazán sikeres majd), de mégis sajnáltuk, hogy nem látjuk őt a következő szezonban. Bár kevesebbet volt a képernyőn, de Ashby régi szerelmeként feltűnt Madchen Amick is, a Twin Peaks óta már eltelt 17 év, a színésznő azonban még mindig elbűvölő.

A pornós vonal szintén a pozitív oldalra kerül, Charlie barátunk sokkal érdekesebb volt, mint legutóbb. Tény, ami tény, nagy szarba került a végén, de magának köszönheti, összeköltözni egy nimfomán pornós csajjal, várható volt, hogy így fog elsülni. Itt már fel is vezették nekünk a karakter következő évadbeli szerepét, az asszony visszaszerzésére fog rámenni az első pár rész biztosan.

Rátérve Hank-re, úgy tűnt, mintha talán valamivel kevesebb pussy-t fogyasztott volna, persze azért most sem lehet rá panasz. Az örökösnek tűnő cívódásai Karen-nel viszont már sok volt nekem, a 2x10 flashback-es jelenetek pedig majdnem kiverték a biztosítékot. A cliffhanger úgy tűnik, hogy ezt a részét is megoldja, legalábbis egy ideig. Hank-nek pedig talán sikerül sikerre vinnie az Ashby-ről könyvét, az írók is úgy gondolják szerintem, hogy most már itt lenne az ideje a szakmai sikernek. És még a Hank és a csajok fejezethez annyit így utólag, hogy a "szörfös csaj" milyen szépen keretbe foglalta már az évadot.

A végére hagytam még Mia-t, akivel mint már írtam korábban is, az írók semmit sem tudtak kezdeni. Oké, bevallom engem a második évadban szabályosan irritált a csaj, de ha objektvan próbálom nézni, akkor sem látom semmi értelmét az esetleges jövőbeni szerepeltetésének.

Összeségében egy gyengébb évadot zárt most a Californication, azért annyi jó húzása is az évadnak, hogy ott legyek majd a harmadik etap rajtjánál.

Californication 2.évad  5/10

Címkék: californication

Emlékezzünk a Shield-re: Vic

A poszt eredeti írásának időpontja: 2008.12.24. 13:25

Kimondva-kimondatlanul hét évadon keresztül kedveltünk egy olyan embert, aki a nagyszámú letartóztatása mellett annyi bűnt is elkövetett, ami  bármelyik nagyágyú bűnözőnek is becsületére válna. Végig borotvaélen táncoltak a karaktert illetően, de egyszer sem inogtak meg az írók, sőt még az ominózus 7x12 után sem tudtuk igazán meggyűlölni a karaktert.

Nem mindennapi írói és színészi bravúrt láthattunk éveken keresztül. Emlékezzünk most Vic Mackey-re egy összeállítás erejéig.

Címkék: the shield

Emlékezzünk a Shield-re: Shane

A poszt eredeti írásának időpontja: 2008.12.23. 20:25

A Strike Team fekete báránya... az viszont mindent elmond az írók fantasztikus munkájáról, hogy végig érdekelt minket a karakter sora, persze azt is hozzá kell tenni, hogy Walton Goggins remek alakítása is nagyban hozzájárult ehhez. Vic-et megeleőzen most jöjjön egy összeállítás Shane Vendrell-ről.
 

Címkék: the shield

Emlékezzünk a Shield-re: Ronnie

A poszt eredeti írásának időpontja: 2008.12.23. 13:25

Ezúttal Ronnie-ra fókuszálunk egy összeállítás erejéig. Nem véletlenül ő, valamint Lem került sorra először, mindkettőjükre igaz, hogy ha becsületességről és lelkiismeretességről beszélünk a strike team tagjainál, akkor leginkább ők ketten jöhettek szóba. (most az időközben belépő csapattagokat nem figyelembe véve).

Az is közös a két karakterben, hogy egyikük sem érdemelte meg azt a sorsot, ami végül is jutott nekik a sorozatban. Emlékezzünk Ronnie Gardocki-ra.

Címkék: the shield

A díjátadókról és ami mögötte van

A poszt eredeti írásának időpontja: 2008.12.22. 13:25

Az utóbbi hetekben számos díjátadó jelöléseit olvashattuk és ugyan anno megfogadtam, hogy már nem húzom fel magam rajtuk, sajnos ez most sem sikerült. Inkább úgy döntöttem kiírom magamból.

Ami a filmek esetében az Oscar, az a sorozatoknál az Emmy-díj. Szokták volt mondani, hogy a fejétől bűzlik a hal és ez erre a helyzetre is áll. A legnívósabb díjátadó jelöltjeinek névsorát böngészve minden évben látványosan hanyagol néhány olyan sorozatot, amelyeknek minőségüket tekintve a kötelezően jelölöm kategóriába kellene tartozniuk. Hogy, mikről is van szó és mégis mi lehet emögött, azt mindjárt kifejtem.

Az idei Emmy egyébként a lehetőségekhez képest korrekt volt, mondom ezt úgy persze, hogy már előre számítottam a hiányzókra és ugye ha kisebb elvárásokat támasztasz, akkor a csalódás mértéke sem lesz akkora. Decemberben aztán ismét elkezdődött a banzáj, először a Golden Globe, majd a WGA (forgatókönyvírók) és a SAG (színészek) szakszervezete  (és folytatódik a sor a rendezőkével, stb.) hozta nyilvánosságra az éves jelöltjeit. A hármasból kétségtelenül a GG a legviccesebb, nem volt véletlen, hogy a blogra sem került ki hírként...

Visszatérve a hiányzók névsorához. A sorozatjunkie-n winnie szokta volt mondani - és igaza is van - hogy mindig találunk olyat, amire azt mondjuk, hogy hiányzik. De csak 5 sorozatot/színészt/írót stb. lehet jelölni, és mindenkinek lesz majd olyan, amit hiányol. Jogos, de egy másik vetületet viszgálva vannak olyan, a kritikusok által istenített sorozatok, amik minősége kapcsán a szakma szinte egyöntető dicsérete hallatszik és szinte mindig távol maradnak a díjátadókról. És, hogy még véletlenül se tűnjön annyira szubjektívnek a gondolatmenet, a Wire-t említem elsőként.

A sorozat nálam 4 rész után kaszát kapott (itt és most lényegtelen, hogy miért), de az teljesen nyilvánvaló, hogy nemcsak az utóbbi évek, hanem minden idők egyik legnívósabb sorozataként említik mindenhol és a sorozatok panteonjában bérelt helye van. Mindezek ellenére a sorozat 5 évad alatt kapott az Emmy-n összesen 2 jelölést!!

Folytassuk a sort a Shield-el. Itt annyiban más a helyzet, hogy van Emmy és GG díja is, mindkettő Chiklis kapta 2002, illetve 2003-ban. Sokkal több jelölést és díjat érdemelne a sorozat, de ami igazánból dühített, az idén a fent említett három díjátadón való szinte teljese mellőzöttsége. Az utolsó évad olyan elképesztő minőséget tett le az asztalra, hogy az lett volna a minimum, hogy a Sopranos búcsúévada utáni díjözönben részesüljön. Kíváncsi lesz a jövő évi Emmy-re, de sok jót nem jósolok...Az pedig már csak hab a tortán, hogy a WGA legjobb drámai epizód jelöltjei között ott van Eli Stone, illetve  Burn Notice is, de Ryan sorozata még véletlenül sem...

Térjünk át a Battlestar Galactica-ra. Látványosan hanyagolva van a BSG is, Emmy-n egy-két kivételtőltől eltekintve inkább a tecnikai díjaknál kap szerepet, és a GG még soha!! nem jelölte. Nem is kell mondanom, hogy a fentiekhez hasonlóan a minősége alapján ez is érthetetlen. Hamarosan kitérek az okok vizsgálatára is, de még előtte pár sorozat címszavakban, amik általában a szintén érthetlen hiányzók listáját bővítik: Friday Night Lights, Rescue Me, Nip/Tuck, Brotherhood, It's always sunny in Philadelphia.

Nézzük, akkor vajon mik lehetnek a mellőzések okai. Az egyik legfontosabb a hype, vagyis annak hiánya. Magyarul a felkapottság, a csatorna, vagy más médiumok által keltett figyelemfelkeltés a sorozat iránt. A fent említett sorozatok esetében szinte mindegyikre jellemző, hogy a csatorna nem akar/tud elég pénzt és energiát fektetni a díjátadókra való felfuttatásukhoz. A Sci-Fi és az F/X esetében még megértem ezt - bár utóbbinak a Damages kapcsán idén mégis sikerült ez..., de az HBO-nál kicsit más a helyzet.

Pont arról a csatornáról van szó, amelyiknek a legfontosabbak a djelölések és díjak és az egyik legelismertebb sorozatát mégis mellőzték szinte minen évben. Az egyik oka abban keresendő, hogy az HBO épp az aranykorszakát élte a Wire idején (főleg annak első évadaiban volt erős a csatorna). Ők úgy döntöttek, hogy más sorozatokra helyezik a hangsúlyt, leginkább a Sopranos-ra és még ide lehet venni a Six Feet Under-t is - Deadwood és Carnivale is kapott jelöléseket, díjakat, de érthetelten módon nem a legfontosabb kategóriákban... A Sopranos volt a csatorna legnézettebb műsora, kábeles rekordokat döntögetett, így az HBO nem véletlenül hype-olta. Hiába volt kritikuskedvenc a Wire (ez persze igaz Tony-ékra is), de túlságosan rétegsorozat volt, és ebből adódóan a nézettsége is jóval kisebb volt maffiózó barátainknál.

Tovább fürkészve az okokat, a kimaradók többségére áll, hogy egyszerűen nem illenek a képbe. Mit is értek ez alatt? - a sorozat témája, nyelvezete, vagy éppen a kérdések, amiket boncolgat, túlságosan is kényesek vagy éppen tabunak számítanak.

A BSG épp a műfaja miatt marad távol mindig a nagy díjátadóktól, persze az, hogy "csak" sci-fi sorozatot látnak benne a döntnökök, elsősorban a szűklátókörűségüket, nem pedig a szakértelműket mutatja. Megtalálhatóak benne a sci-fi műfaj legjobb vonásai is, de jóval összetettebb és egyszerre tud fókuszálni a társadalmi, poltikiai, vallási témákra, ráadásul ezt olyan minőségben teszi, amelyre csak nagyon kevés sorozat volt képes ezidáig.

Elmondható szinte mindegyik díjátadóról, hogy kevésbé mernek újítani, a megszokott nevek, sorozatok szerepelnek szinte minden évben (amíg véget nem érnek) és persze néhány hype-olt újoncot is feltuttatnak. De most komolyan, mennyire lehet komolyan venni egy GG-t, amelyik Wentworth Miller-t, illetve Masi Oka-t jelölt díjra anno... Idén a True Blood-ot nyomta meg az HBO, az a három rész, amit megnéztem, nem győzött meg arról, hogy ez jogos lenne. Persze azóta kiforhatta magát és a véleményeket olvasva, valóban sokat javult a sorozat, de még mindig messze van attól, hogy az Alan Ball neve miatti várakozásokat teljesítse. Persze az újoncok feltuttatása teljesen jogos is lehet, elég csak az AMC-s Mad Men-re illetve Breaking Bad-re gondolni, amelyek teljes mértékben rászolgáltak a díjaikra.

Annyit azért még megjegyzésként a a fenti gondolatokhoz, hogy azért korántsem nem arról van szó, hogy a jelöltek nagy része nem érdemelné meg az elismerést. Akár a Dexter, Lost, Mad Men, Boston Legal, 30 Rock, Entourage és még folytathatnám a sort, egytől egyig imádom őket és valóban a legjobbak között vannak, akár szubjetkív, akár objektív szempontokat figyelembe véve.

A probléma inkább azzal van, hogy szinte minden évben ugyanazok a nevek szerepelnek a jelöléseknél, örülök például a zseniális James Spader sikerének, vagy éppen Hugh Laurie sem véletlenül jelölt minden évben, de szinte minden díjátadóról az süt, hogy az ítészek tudják melyik sorozatokat szokás jelölni, melyiket "nyomatták" úgymond abban az évben és mindig azok kapják a glóriát. Persze a fent említett kimaradók nagysága, értéke ettől még változatlan marad és ezért is mondhatom azt, hogy talán nem is annyira fontosak ezek a díjátadók...

Friday Night Lights: egy város, egy csapat és egy álom - 1. fejezet

A poszt eredeti írásának időpontja: 2008.12.16. 13:10 

A Direct TV-nek köszönhetően a Friday Night Lights  már a harmadik évadában jár és  nem csak a mostani, de eddig minden idényében meg kellett küzdenie az életben maradásért. Azonban a sorozat elkészültéig is hosszú út vezetett. Három részben mutatom be ennek az állomásait, kezdve Bissinger könyvétől a film, majd végül a sorozat létrejöttéig. Jöjjön most az első fejezet.

Az 1980-as évek közepén a Philadelphia Inquirer újságírójaként H. G. Bissinger  úgy döntött, hogy könyvet fog írni egy középiskolai csapatról. Mint azt tudjuk, az USA-ban  teljesen másképp működik az iskolai sport rendszere, a középiskola az egyetem előkapuja, míg az utóbbi megfelelő tehetség és szerencse (gondolok itt a sérülések elkerülésére) esetén a profi sportok milliós világába vezethet. Bár látjuk és olvassuk, de még így sem tudjuk elképzelni azt a miliőt, ami egy középiskolai, vagy egy egyetemi csapat körül van. Az iskolák amerikai foci, kosárlabda és baseball csapatai a legnépszerűbbek.

Bissinger az odessai Permian Panthers focicsapatát nézte ki magának, azt a csapatot, mely korábban már 4-szer elhódította az állami (texasi) bajnokságot. Családjával leköltözött Odessa-ba és az 1988-as évet a játékosokkal, családjukkal, edzőkkel és a városi emberekkel töltötte, hogy rájöjjön, miért is övezi ilyen nagy őrület a párducokat.


1990-ben került kiadásra a könyv, Friday Night Lights: A Town, A Team, and a Dream címmel. Az 1988-as állami bajnokságot elvesztették (majd következő évben veretlenül megnyerték) a párducok, de Bissinger könyve nem ezt helyezte a középpontba, hanem a társadalmi kérdéseken volt a hangsúly.

Az olaj-kitermelés visszaesése után Odessa számára már csak a foci maradt. Szinte mindent ez irányított, az oktatás és annak finanszírozása is másodlagos volt a futball mögött. A fiatalok számára a Permian játékosai istenek voltak, a csajok számára pedig a cheerleader-kedés mindennél nagyobb megtiszteletésnek számított. De ott voltak az úgynevezett Pepett-ek is, akik minden pénteken ajándékkal lepték meg azt a játékost aki mellé "leszerződtek".

Bissinger írása rávílágít az Odessa-ban uralkodó rasszizmusra is, pedig mint az gondolom sejthető is, nem egy színes bőrű (sztár)játékosa volt a párducoknak. Sok esetben csak az  another dumb nigger, azaz egy újabb buta nigger kifejezést használták rájuk, sőt az egyik színes bőrű edzőt is csak azért tartották, hogy ő beszéljen a fekete játékosokkal.

A könyv komoly visszhangot váltott ki, és Odessa-ban finoman szólva sem kedvelik azóta Bissingert. Az író számára azonban minden bizonnyal elégtételt jelentett, hogy műve bestseller lett, 2002-ben pedig a Sports Illustrated megválasztotta a negyedik legjobb könyvnek, amit valaha is írtak sport témában.

2008 legjobb sorozatai a Time szerint

A poszt eredeti írásának időpontja: 2008.12.11. 17:59

Év vége felé mindig megszaporodnak az éves listák és idén sincs ez másként. Nézzük most, hogy néz ki a a Time top 10-es listája. A TV-ben leadott műsorokra vonatkozik, így kerülhetett be például az elnökválasztás, valamint az Architecture School is.

1. the Shield (FX) 2. Mad Men (AMC) 3. Elnökválasztás 4. Dr. Horrible'S Sing-Along Blog (iTunes) 5. The Wire (HBO) 6.Breaking Bad (AMC) 7. Lost (ABC) 8. Battlestar Galactica (Sci-Fi Channel) 9. Architecture School (Sundance) 10. Chuck (NBC)

Valószínűleg nem találunk senkit, aki tökéletesen egyetért majd a felsoroltakkal, de mivel ez szubjektív alapon megy, így felesleges belekötni. Egyébként egész korrekt a lista, persze nálam ezzel együtt is sok minden másként alakulna. Helyezéseket tekintve is, valamint lennének kimaradók és persze bekerülők is bőven.

Itt meg lehet tekinteni a Time oldalán a top 10-es rangsort, valamint ezen a linken szemügyre lehet venni a szintén általuk összeállított 2008-as legjobb epizódok listáját is.

süti beállítások módosítása