A premier időpontjának többszöri eltolása, lassan elkészülő digitális trükkök, pletykák a túllépett költségvetésről, valamint kreatív problémák... dióhéjban így foglalhatnánk össze a Fox grandiózus projektje, a Terra Nova eddigi pályafutását, melyből egy rövid előzetesen kívül még semmit nem láttunk és a sok halasztgatás után már a szeptemberi kezdést illetően is bizalmatlanok vagyunk. A bejegyzés során megnézzük, hogy mi áll valójában a csúszások mögött és milyenek a sorozat kilátásai.

Nézzük meg először miről is van szó: 2149-re az emberiség módszeresen tönkretette a környezetét és ennek következtében visszafordíthatatlanná vált a Föld pusztulása. Tudósok egy csoportja az időutazáson dolgozik, a kísérletek sikeresen végződnek és a projekt résztvevői 85 millió évvel a múltba kerülnek. Az eredeti cél az, hogy helyrehozzák a jövőben elkövetett hibákat, persze ahogy az lenni szokott, nem minden az előzetes tervek szerint alakul, a kolónia ugyanis számos meglepetést tartogat, ezen belül is a dinoszauruszok jelentik az egyik legfőbb veszélyt. A főbb szerepekben Jason O'Mara (Life on Mars), Allison Miller (Kings) és Stephen Lang (Avatar) látható.

A Fox a 2010-es májusi upfronts-on kérte be sorozatnak a Terra Nova-t, a produkció viszont a bejelentés időszakában még csak előkészületi fázisban volt, így midseason-re pakolták. Mindez 2011 januári kezdést jelentett volna, viszont a lassan haladó munkálatok miatt ezen is változtatni kellett. A csatorna úgy döntött, hogy a Glee kapcsán már tökéletesen bevált taktikát alkalmazza, a kétrészes pilotot május végén mutatja be, a sorozat pedig majd szeptembertől indulna. A januári TCA-n a kritikusoknak még egy három perces klipet is levetítettek, ez alapján úgy tűnt, hogy minden rendben van. Mindez azonban csak szemfényvesztés volt, melyet jól mutatott az, hogy a Fox nem sokkal később úgy döntött, hogy ismét elhalasztja a premiert és május helyett csak szeptemberben kerül képernyőre a kezdő epizód.

A Fox hivatalos álláspontja szerint a Steven Spielberg (producer, de a szakmai munkába nem folyik bele) nevével reklámozott szériánál több időre van szükség a speciális effektek tökéletesítéséhez és csupán emiatt késik a produkció. A valóságban viszont jóval összetettebb a probléma, példának okáért a mai napig nem sikerült elegendő anyagot forgatni a két órás pilothoz, melynek költségvetése egyébként 10 és 20 millió dollár közé tehető. Emellett személy problémák is felmerültek, több, mint egy tucat producer, illetve író hagyta ott a projektet, köztük a Lost-on, Buffy-n és 24-en dolgozó David Fury. Ezt legtöbben a Fox határozatlanságának tudják be, akik sokáig azt sem tudták eldönteni, hogy a premier egy vagy két órás legyen-e és még a forgatás megkezdése előtt egy hónappal is bizonytalanok voltak a pilot hosszát illetően.

A forgatási körülmények sem voltak éppen ideálisak, Alex Graves (The West Wing) rendező főként az esőre panaszkodott: "Sokszor úgy éreztük, mintha sohasem akarna megállni. Több olyan nap is volt, amikor egyáltalán nem tudtunk forgatni." Néhány csatornához közeli forrás szerint Graves az oka annak, hogy nem készült elég felvétel, de ez csak részigazság. A fennálló helyzetért a kétes hírnévvel bíró producer/író Brannon Braga (Star Trek: Voyager, 24, FlashForward) és a később behozott Rene Echevarria (The 4400, Stark Trek: DS9) legalább ekkora, ha nem nagyobb mértékben felelős.

Braga-val nem egyszerű ennyit dolgozni, erről a Star Trek: Voyager kapcsán Ron Moore bőven tudna mesélni... Braga nem csak Graves-szel, hanem az időközben showrunner-ré kinevezett Echevarria-val sem találta meg a közös hangot, folyamatosan elbeszéltek egymás mellett, a végeredmény, illetve annak hiánya pedig önmagáért beszél. A Fox végül Ken Horton (X-Akták) vágót kérte fel, hogy próbálja meg összerakni a pilotot, míg az évad további részeinek forgatása júniusban kezdődik el. Mint látható számos tényező együtthatásának köszönhető a jelenlegi, a csatorna és a készítők számára is több, mint kínos állapot. A kérdés az, hogy sikerül-e túllépni a problémákon, avagy a Terra Nova egy ígéretesnek induló, de még a bemutatója előtt megbukó projektté válik majd.

A power rankings múlt héthez hasonlóan kettővel kevesebb, nyolc tagot számlál, az ok ezúttal is a rengeteg ismétlésben keresendő. Jövő héten a megszokott top 10-es ranglistával jövök majd. Az április 4 és 10 közötti időszak során két sorozat kiemelkedett a mezőnyből, végül ha csak egy hajszállal is, de a Justified győzedelmeskedett (egymás után másodszor), de a The Killing sem panaszkodhat az első nekifutásra elért második helyezésével. A múlt hét egyébként az egykori Cold Case íróké volt, Veena Sud, aki egyben a sorozat showrunnerje is, a The Killing dupla epizódját vetette papírra, míg Taylor Elmore a Justified 2x09 forgatókönyvéért volt felelős.

A legutóbbi rész rész kapcsán ódákat zengtem a Justified-ról, ami a mostani Brother's Keeper című epizód megnézését követően be kell ismernem, komoly hiba volt a részemről. Kifogytam ugyanis a dicsőítő jelzőkből, a sorozat ismét képes volt felülmúlni a korábbi önmagát, a történetvezetés, a karakterizáció és a színészi játék terén egyaránt. Az első kettőről több alkalommal is szót ejtettünk már, így ezúttal az alakításokra helyezném a hangsúlyt. Margo Martindale a Bennett család anyatigriseként pazar teljesítményt tett le az asztalra, élmény volt nézni az erőtől duzzadó játékát. Külön ki kell emelnem az utolsó jelenetét, mely tökéletes betetőzése volt a résznek, nem is lett volna szükség szavakra, minden érzelem Martindale és a szintén elsőrangú alakítással kirukkoló Timothy Olyphant arcára volt írva.

Meg kell emlékeznünk Kaitlyn Dever-ről (Loretta), aki fiatal kora ellenére ügyesen megbirkózott a nagy kihívással járó szereppel. A lista persze nem lehet teljes a mindig remeklő Walton Goggins nélkül, az általa alakított Boyd és az írók karakter kapcsán elvégzett munkája egyébként egy külön bekezdést is megérne. Az évad kilencedik epizódja a sorozat - fontos kiemelni, hogy eddigi - egyik, ha nem a legerősebb epizódját produkálta.

Mags: You pick the devil you run with.

Az AMC-nek mindössze három évre volt ahhoz szüksége, hogy a csúcsra, illetve annak közelébe érjen, jelenleg az HBO és az FX mellett ők rendelkeznek a legjobb tartalommal, sőt az arányokat (sorozatok száma/minősége) tekintve még felül is múlják a két említett csatornát. A dán sorozaton ((Forbrydelsen) alapuló The Killing elképesztő atmoszférával bír, köszönhetően többek között a nyomasztó aláfestő zenének és a hasonló jelzővel illethető képi világnak. Veena Sud és az írógárda érdeme, hogy közel tudják hozni a nézőhöz az egyes karaktereket, az érdekesen alakuló nyomozás mellett az emberi dráma legalább akkora hangsúlyt kap, mint Rosie Larsen gyilkosának megtalálása. Az amerikai kritikusok egy része a 'legjobb bűnügyi thriller a Twin Peaks óta' jelzőt aggatták rá a sorozatra, a közel másfél órás premier alapján egyelőre jogosnak mondható ez az állítás. A pilot kritikát ide kattintva lehet elolvasni.

Linden: In situations like this, I like to ask myself: what would Jesus do?
Holder: Don't know. I'll ask him.

Az Isis ügynökei Monte-Carlo-ba utaznak egy cserét lebonyolítani, de természetesen semmi sem az előzetes tervek szerint alakul, és aztán egy hotel recepciósa, valamint az épp akkor megrendezésre kerülő Forma 1-es futam is központi szerepet játszik a történet alakulásában. Bőven el voltunk látva akcióval, de a poénokból sem volt hiány és nem mellesleg a monte-carlói események mellett az otthon maradottak egyéni kis akciója is emlékezetesre sikerült. A legutóbbi három epizód szintjét ezzel együtt sem sikerült elérni, de hozzá kell tennem, hogy mindez bocsánatos bűnnek számít, hiszen azt a színvonalat képtelenség lett volna huzamosabb ideig produkálni.

Lana: You turned archer loose with four million dollars in a casino?
Malory: Oh, don't worry. He may be vain, selfish liar and quite possibly alcoholic man whore, but gambling is one vice Sterling doesn't have.
Archer: Guess he's too busy doing all those other awesome stuff. Thanks, mother.

Lezárult az egy héttel ezelőtt kiírt szavazás, melynek segítségével a blog olvasói a showrunnerek között állíthattak fel egy szubjektív rangsort. Összesen 408 szavazat érkezett be és örömteli, hogy viszonylag szépen megoszlottak a voksok. Sokáig a Damon Lindelof/Carlton Cuse kettős állt az élen, Joss Whedon hívei végül az utolsó két napban fordították meg az eredményt. A sorrenddel természetesen lehet vitatkozni és valószínűleg mindenkinél másképp festene a top 15 mezőnye, de ez így is van rendjén.

A szavazásnak a játékon kívül kívül volt még egy célja, egyfajta felvezetés volt a sorozatkészítőkről készítendő portrésorozathoz. Terveim szerint az év folyamán a korábban már bemutatott Shawn Ryan kivételével mindegyik itt felsorolt showrunner sorra kerül majd.

1. Joss Whedon (Firefly, Buffy, Angel, Dollhouse) 58 szavazat

Papírforma döntés született, már anno a pilotok berendelésekor tudni lehetett, hogy az egyaránt kiváló szereposztással bíró Homeland-et és a House of Lies-t jó eséllyel bekéri majd sorozatnak a prémium csatorna. Ez a tegnapi nap során realizálódott, mindkét szériából 12 rész kért be a David Nevins személyében új elnökkel (tavaly júniusban váltotta az NBC-hez igazoló Robert Greenblatt-et) bíró Showtime. Nézzük meg most egy kicsit közelebbről a két újoncot:

• House of Lies: a fél órás komédia Martin Kihn, 'House of Lies: How Management Consultants Steal Your Watch and Tell You the Time' című könyvén alapul. A történet középpontjában az önutálattal küzdő Marty áll, aki egy tanácsadó cég rendkívül sikeres, de ezzel együtt a céljai eléréséért mindent felhasználó alkalmazottja. A pilotot Stephen Hopkins (Californication, 24) rendezte, a showrunner a Dirt-ért felelős Matthew Carnahan lesz. A sorozat kiváló szereposztással rendelkezik, az Oscar-jelölt Don Cheadle alakítja Marty-t, csapatának tagjai a kis képernyőre visszatérő Kristen Bell, valamint Ben Schwartz és Josh Lawson lesznek.

• Homeland: az izraeli formátum alapján készülő Homeland-ben egy Iraki fogságból kiszabaduló amerikai katonával ismerkedhetünk meg, akit hazatérése után az egész ország ünnepel. Egy CIA ügynök azonban meg van győződve arról, hogy a hősünk valójában egy terrorista szervezetnek dolgozik. A pilot rendezőjeként Ben Affleck neve is felmerült, végül azonban Michael Cuesta (Dexter, Six Feet Under) vezényelte le a kezdő epizódot. Íróként pedig többek között az a Howard Gordon (24, The Inside) működik közre, aki ezzel egy időben az NBC-re készülő REM pilot munkálatait  - Kyle Killen-nel közösen - is felügyeli. A főbb szerepekben a CIA ügynököt játszó Claire Danes, a hazatérő katonát megformáló Damian Lewis, valamint Mandy Patinkin lesz látható.

Az FX ezúttal mellényúlt. Aki rendszeres olvasója a blognak, tisztában van vele, hogy közel áll a szívemhez a kábelcsatorna, 2002, vagyis a The Shield premierje óta folyamatosan szállítják a kiváló drámákat és az utóbbi időben egyre több minőségi sitcommal is megörvendeztetnek minket. A Lights Out azonban nem volt képes megfelelni a magas elvárásoknak, a bokszdráma a biztató kezdés után visszaesett és főként a sablonos történetvezetése miatt nem volt képes a nagy elődök, vagy éppen a jelenlegi FX drámák (Sons of Anarchy, Justified és Rescue Me) szintjét elérni.

A sorozat Patrick "Lights" Leary egykori nehézsúlyú bokszvilágbajnokot állítja a középpontba, aki egy vitatható döntés miatt elveszített mérkőzés után úgy dönt, hogy visszavonul. Mi öt évvel később kapcsolódunk bele a történésekbe, Leary egy gyönyörű házban él feleségével és három lányával, a húgának vendéglőt, édesapjának edzőtermet ajándékozott, míg az öccsét gazdasági egyetemre íratta be. Mindenkiről gondoskodott, a pénz azonban egy idő után elfogy és a bajnokunknak egyre több gonddal kell szembenéznie. Leary megpróbálja feléleszteni a bokszoló karrierjét, pénzügyi és presztízs okokból is létfontosságú neki a 'Death Raw' Reynolds elleni visszavágó mérkőzés. Az odáig vezető azonban igencsak rögösnek ígérkezik...

A sorozatot végig egyfajta egyfajta kettősség jellemezte. A Lights Out egyik legszembetűnőbb hibája a kiszámíthatóság volt, minden egyes fordulat után megfogalmazódott bennem az 'ezt már láttuk valahol' gondolat, legyen szó az alvilági kapcsolatokról, a véletlen balesetekről, a rég nem látott anyuka megjelenéséről, vagy éppen a sportban megjelenő korrupcióról. A sztori azon része, mely a címmeccsig vezetett, a mesterkéltség miatt jóindulattal is csak közepesnek mondható. Ezzel szemben a Leary és családjának kapcsolatát bemutató történetszál végig hitelesnek tűnt, kiváltképp a feleségével és a lányaival, illetve az apjával való közös jeleneteket lehet dicsérni.

Warren Leight (In Treatment) alkotásában nem csak a sztorit, hanem a jellemábrázolást tekintve is vegyes érzés maradt meg bennem. Főként a feleség, Theresa kapcsán van hiányérzetem, a potenciál meglett volna egy erős karakterhez, azonban az írók egy passzív, egydimenziós figurát kreáltak belőle. Az alakításokkal viszont elégedettek lehetünk, Holt McCallany eddigi pályafutása legnehezebb feladatát kapta, de boldogult a 40 éves ökölvívó szerepével és sikerült megjelenítenie a karakterben lejátszódó belső folyamatokat. Mellette még az edző/édesapát játszó Stacy Keach dicsérhető, illetve a Don King-féle figurát hozó Reg E. Cathey játékát lehet kiemelni.

A Lights Out legerősebb pontja a vendégszereplők voltak, Eamonn Walker-től egy erőtől duzzadó, kiváló alakítást láthattunk, az általa megformált Ed Romeo két epizódban tűnt fel, melyek egyben a sorozat legjobbjainak is tekinthetők. Hasonló jelzőkkel lehet illetni David Morse teljesítményét is, aki egy alzheimer-kórban szenvedő bokszolót jelenített meg egy rész erejéig.

Végül szót kell ejtenem a fináléról, mely komoly csalódást okozott. Egyrészt a nagy összecsapás prezentálása - olyan sablon megoldás mint a lefizetett bíró, illetve maga a bokszmérkőzés bemutatása, másrészt a rész végén látott, abszolút nem odaillő (az előzmények ismeretében sem) fordulat miatt. A Lights Out pályafutása véget is ért a mostani 13 résszel, a rendkívül gyenge nézettségi adatok miatt a csatorna nem kérte be a második évadot. Azon kevés FX sorozat közé fog tartozni, melynek nem fájt különösebben a kaszája.

Értékelés:

Ha azt mondom bűnügyi dráma, valószínűleg csak nagyon kevesen kapják fel a fejüket, az utóbbi években a műfaj szinte egyet jelentett a procedurális krimi fogalmával és sablonokkal teli, kiszámítható történetvezetés jellemezte. Amennyiben viszont hozzáteszem, hogy ezúttal az AMC próbálkozott meg egy ilyen tematikájú sorozattal, akkor egyből felkapjuk a fejünket. A csatorna páratlan sikersztorit tudhat magáénak, alig valamivel több, mint három év alatt egy tudatosan felépített koncepciónak köszönhetően napjaink egyik legnagyobb elismerésnek örvendő csatornájává váltak. Erre az állításra a legújabb produkciójuk, a vasárnap elstartolt The Killing is ékes bizonyítékként szolgál.

A The Killing egy dán sorozaton (Forbrydelsen) alapul, a címből könnyen kitalálható módon egy gyilkosság és azt követő nyomozás áll a középpontban. Az áldozat a 17 éves Rosie Larsen, a történet során a detektívek munkája mellett a gyászoló családdal, a gyanúsítottakkal és az ügybe belekeveredő helyi politikussal is megismerkedhetünk. Amennyiben leírnám az első két rész történetét, az olvasó azt mondhatná, hogy ebben semmi újdonság nincs, látott már ehhez hasonló sztorival bíró alkotást. A The Killing esetében azonban, amellett persze, hogy a későbbiekben még minden bizonnyal jó pár váratlan fordulattal szolgálnak az írók, a megvalósítást kell elsőként kiemelnünk.

Egyedülálló, a nézőt egyből behúzó atmoszférával bír a sorozat, szinte ránk telepszik a jelenetekből áradó nyomasztó hangulat. Ez több tényező együtthatásának köszönhető, elsőként a tökéletesen eltalált zenei aláfestést kell kiemelnem. A dicséret a dán születésű zeneszerző Frans Bak-ot illeti, a nemzetiségéből könnyen kitalálható, hogy az eredeti széria dallamai is az ő nevéhez fűződnek. A The Killing mindemellett pazar látványvilággal bír, az erős képi világ egyébként az AMC sorozatainál szinte kötelezőnek mondható. A komor hangulatot segítik elő a borús, rengeteg esővel tarkított képsorok is, természetesen utóbbi összefüggésbe hozható a sorozat színhelyéül szolgáló Seattle városának éghajlatával, de a készítők fő célja ezzel a nyomozáshoz illő atmoszféra megteremtés volt.

A The Killing azonban nem csak ezen jellegzetességei miatt volt rám nagy hatással. Egy mindenféle sallangot nélkülöző, emberközeli drámáról van szó, Veena Sud (Cold case) showrunner és az írógárda közel hozza a nézőhöz karaktereket, osztozunk a család fájdalmában, a nyomozóink lélegző, hús-vér figurák, de ugyanez elmondható a titokzatos múlttal rendelkező képviselőről is. Megrázó jeleneteknek lehettünk szemtanúi, Rosie holttestének megtalálásakor a detektívek döbbent arca, az apa elkeseredése, valamint az anya reakciója a telefonból kiszűrődő hangokra és a gyermekeinek ábrázata valószínűleg jó ideig az emlékezetembe vésődött.

Az AMC-től megszokott lassú tempó jellemzi a The Killing-et, de a csatorna többi szériájához hasonlóan ez pozitívumként jelentkezik, egyrészt ez felel meg leginkább a történetmesélés módjának, másrészt mindennél többet elmond az, hogy az utolsó másodpercig lebilincselő volt a mostani közel másfél óra. A szereplőgárda is sokat hozzátesz a végeredményhez, a legerőteljesebb alakítást a szülőket megformáló Brent Sexton-től és Michelle Forbes-tól láthattuk. A nyomozást vezető detektív, Sarah Linden bőrébe bújó Mireille Enos teljesítményével szintén elégedettek lehettünk, míg a társát játszó Joel Kinnaman a bizonytalannak tűnő kezdés után magára talált és a második rész során már meggyőző volt. A polgármester jelöltünk a karizmatikus Billy Campbell alakításában tűnt fel.

Az AMC a minőség mellett az sorozat kezdő nézettségével is elégedett lehet, a 2.7 milliós össznézettség és a 18-49-es korosztályban elért 1.5 milliós eredmény a The Walking Dead utáni második legjobb premier eredménye a csatornának. Kérdés, hogy mennyien maradnak majd a következő részre, bízom benne, hogy nem ismétlődik meg a Rubicon-nál látott gyors nézővesztés.

Értékelés:

A 13. heti power rankings (a március 28 és április 3 közötti időszakot vizsgálva) a szokásoktól eltérően, elsősorban a rengeteg ismétlésnek köszönhetően nyolc sorozatot számlál. Három újonc is felkerült a listára, de az első két helyezett nem közülük, hanem az FX soraiból került ki, a Justified és az Archer kiemelkedett a mezőnyből.

Graham Yost showrunner az évad elején azt nyilatkozta, hogy idén még nagyobb szerepet kap az átívelő szál, de az új nézők miatt néhány standalone epizódot is közbeiktatnak. Ez utóbbira láttunk példát az első néhány rész során, de Yost és az írógárda nagyon ügyesen építette be a történetbe a főszálat és emellett karakterekben lezajló lassú változásokat is tökéletesen érzékeltették. Utóbbi kapcsán eklatáns példa Boyd, de a Winona-val való kapcsolatának köszönhetően Raylan-t szintén új oldaláról ismerhettük meg. A nyolcadik részben az eddig építgetett puzzle darabjai kezdenek összeállni, az egyes történetszálak és a jellemábrázolás szempontjából egyaránt. Feszültséggel teli, a szokásoknak megfelelően remek párbeszédekkel tarkított epizódot kaptunk, minden egyes percét élmény volt nézni.

Raylan: If anyone comes through that door, you shoot 'em...unless it's me.

Az utóbbi időben sorban hozza a parádés epizódokat az animációs sorozat, a két részes, Archer betegsége köré szőtt részek után most Pam és Cheryl került a középpontba. Meglepő információkat tudunk meg az Isis két, kissé bogaras alkalmazottjáról, a felfedezések közben pedig csak záporoztak a poénok, melyekből mindegyik karakter kivette a részét. Archer Asimov robotika törvényeit hozta elő, Cyril a hangtorzítóval nem tudott megbarátkozni, Pam harcosok klubja utánérzést keltett bennünk, Cheryl-nél a családi hátter és természetesen az igencsak egyedi stílusa okozott kellemes perceket. Persze arról a Brett-ről sem szabad elfeledkezni, aki lőtt sebbel látta el a titkárnői feladatokat... A múlt hét keddi FX upfronts-on a Justified második és az Archer harmadik évadja is berendelésre került.

Lana: Well, we obviously don't want you to...
Archer: Violate the First Law of Robotics.

Cyril: I was jacking it on the telephone.
Archer: Does Internet porn know you were cheating on it?

Véget ért a Shameless első évada, mellyel a Showtime - csatornaszinten remek nézettség és várható szakmai elismerések, főként a színészgárda kapcsán -, valamint az azt hétről-hétre követő nézők is elégedettek lehetnek. Az évadzáró szépen lezárta a legtöbb történetszálat, a Karen-féle sztori végkifejlete ugyan felemás érzéseket hagyott bennem, de ezt leszámítva jó finálét láthattunk. A legemlékezetesebb jelenet Lip és Frank kissé furcsa (bár Shameless szinten átlagos) kibékülése volt, de még az alapjáraton sablonosnak tekinthető 'vajon megjelenik-e' a pályaudvaron rész is hatásos volt. Az első évadról szóló írás ide kattintva olvasható el.

Frank: So uh, Kev, just out of curiosity, you happen to know the age of consent in Illinois?

Mindössze két hét van hátra az év leginkább várt sorozatának, a George R. R. Martin regényciklusa alapján készített Game of Thrones premierjéig. Az előzetes kritikák eddig kivétel nélkül azt mutatják, hogy David Benioff és D. B Weiss adaptációja képes lesz megfelelni a magas elvárásoknak. Példának okáért, Tim Goodman, a Hollywood Reporter kritikusának írásából kiemeltem egy sokatmondó részletet:

A great series should challenge viewers to pay attention, to connect dots and anticipate connections. Thrones manages a superior complexity without ever making you think that you’ve lost the connection to the story.

A várakozást enyhítendő az HBO ígéretéhez híven ma hajnalban közzétette a sorozat első 14 percét.

Nem volt egyszerű dolgom, amikor összeállítottam a szavazólapot, a 15 általam kiválasztott showrunneren kívül még jó néhány sorozatkészítő megérdemelte volna a listán való szereplést. Elég csak Alan Ball, Peter Tolan, David E. Kelley, John Wells, Mitchell Hurwitz, Bill Lawrence, illetve, hogy az angolok se maradjanak ki a sorból, Steven Moffat, Ricky Gervais és az új generáció egyik legtehetségesebb képviselője Howard Overman nevét felhozni.

Valahol azonban meg kellett húzni a határt és úgy gondolom, hogy objektívan nézve az alábbi egy korrekt listának tekinthető. A készítők között találunk néhány régi nagy nevet, aki már nem dolgozik sorozat mellett, de a felsoroltak többsége jelenleg is aktív, illetve Sorkin és Milch esetében azt mondhatjuk, hogy a közeljövőben ismét az lesz. Lényeges kiemelni, hogy három showrunnerre lehet voksolni, a szavazás pedig egy hét múlva, április 9-én zárul majd. Kommentben lehet jelezni a három kiválasztott nevét, illetve egy tetszőleges sorrendet is közzé lehet tenni.

A listából három nevet lehet kiválasztani.

Alaposan bekezdett a Cinemax, a 30 éves múltra visszatekintő csatorna 2011 februárig nem rendelkezett saját gyártású sorozattal, az elmúlt két hónap során viszont három szériát is berendelt. Az egyértelműen látszik, hogy milyen irányt jelöltek ki maguknak, lévén mind a három ugyanolyan műfajt képvisel, akciósorozatokról van szó. Okos döntésnek tűnik, az elmúlt években a csatornák viszonylag kevés akciósorozatot termeltek ki, a Cinemax meglátta ezt a piaci rést és próbálják kihasználni. Nézzük időrendben a berendeléseket.

Strike Back: február elején kaptunk hírt róla, Chris Ryan azonos című könyve és a tavaly bemutatásra került angol sorozat alapján készül. A Sky csatorna, mely egyben a brit széria készítője is, partnerként szállt be a projektbe. A forgatókönyveken az X-Akták-on és a Night Stalker-en munkálkodó Frank Spotnitz, valamint Richard Zadjlic (EastEnders) dolgozik. A Cinemax verziója jelentősen különbözik majd az az angol Strike Back-től, új karaktereket és egyben új történetszálakat kapunk, a karizmatikus amerikai ex-kommandós szövetkezik a Section 20 nevű, brit szervezetet vezető ügynökkel és együttesen próbálnak megállítani egy nemzetközi terrorista csoportot.

A főszerepben Sullivan Stapleton (Animal Kingdom) és Philip Winchester (Fringe) lesz látható, a forgatás helyszíne pedig Magyarország és Dél-Afrika. A Cinemax még idén nyáron szeretné bemutatni a sorozatot.

Transporter: ezúttal is ismerős lehet a cím, a Cinemax ezúttal Luc Besson-nal társult és az általa vezetett EuropaCorp-pal együtt készítik el a Jason Statham főszereplésével készült filmek sorozatverzióját. 12 részt rendeltek be a szériáról, melynek alaptörténete megegyezik a moziverzióban látottakkal, természetesen a szállítót, Frank Martin-t ezúttal más alakítja majd. A hírek szerint 48 milliós költségvetéssel bír a sorozat, ez részenként lebontva 4 millió dollárt jelent, ami egy amerikai országos sorozat esetében is kifejezetten jónak számítana.

Sector: a harmadik berendelésre tegnap került sor, a Cinemax ezúttal Ridley és Tony Scott cégével, a Scott Free-vel és a német Tandem Communications-szel kötött üzletet. A leírás alapján a Section egy akció-krimi, erőteljes sci-fi beütéssel és a Szárnyas Fejvadász, valamint a District 9 világát idézi meg (mit ne mondjak, erős példák...). Egy paranormális jelenségek után kutató egységet követhetünk figyelemmel, akik genetikailag átalakított/feljavított emberekre vadásznak. A sorozat kiötlője Aaron Benay és Matthew Benay voltak, a showrunner-i posztot a Criminal Minds-tól érkező Simon Mirren látja el.

Az angol sorozatok eddig elkészült amerikai feldolgozásai vegyes minőséget tudnak felmutatni, találunk kifejezetten jól sikerült remake-t, mint a The Office, közepeset, mint a Life on Mars és a Being Human, illetve az eredetit jócskán alulmúlót is, utóbbira többek között a Little Britain és a Coupling hozható fel példának.

A ködös albionban nyolcadik évadánál járó Shameless esetében nem tudtam mire számítsak, a stáb, legyen szó a készítőkről (John Wells és az angol széria kiötlője Paul Abbott), vagy a színészekről (William H. Macy, Emmy Rossum, Joan Cusack) ígéretes volt, viszont a Showtime újoncai az elmúlt két-három évben szinte kivétel nélkül csalódást okoztak. Szerencsére a Shameless-szel megtörték ezt a rossz szériát, a kép alatt spoilermentesen fejtem ki ennek az okait.

A történet során a diszfunkcionális Gallagher família életével ismerkedhetünk meg, akiknek igencsak kijutott a jóból, az alkoholista, egyébként gyönyörű barokkos körmondatokra képes apa alig van otthon és semmiért nem vállal felelősséget, az anyuka elköltözött, a hat gyerek pedig magát próbálja ellátni, közülük is a legidősebb Fiona teszi a legtöbbet azért, hogy összetartja a családot. Még szerencse, hogy a jó fej szomszédokra mindig lehet számítani, mellettük még a fura szerzetekkel teli Jackson család - erős pánikrohammal küzdő anya, fűvel-fával összefekvő lány, illetve Fiona titokzatos múlttal rendelkező barátja tekinthető állandó szereplőnek.

A Shameless olyan, mint egy gyorsvonat, pillanatok alatt elmegy a játékidő, melyben a sebes tempó és az erre ráerősítő operatőri munka mellett az is szerepet játszik, hogy az írók a sok karakter miatt akár öt-hat történetszállal is operálnak egy részen belül. Abszurd helyzetek tömkelegével találkozhattunk, a legtöbbször természetesen Frank Gallagher viszi a prímet, de valamilyen úton-módon a család mindegyik tagja belekeveredik zűrös szituációkba. A készítő John Wells célja az volt, hogy képesek legyünk nevetni a sokszor lesújtó élethelyzeteken, miközben a megfelelő pillanatokban a drámai jegyekre is komoly hangsúlyt helyeztek.

A 12 részes első évad után nyugodtan kijelenthetjük, hogy jól sikerült a két műfaj vegyítése, talán a Showtime is elgondolkodik azon (nem fognak), hogy az utóbbi időben náluk divatossá vált, drámai és vígjátéki szempontból is felemás végeredményt hozó fél órás dramedyk helyett az egy órás produkciókat kellene előnyben részesíteniük. A csatornáról térjünk vissza azonban jelen kritikánk tárgyához, melynek egyik legnagyobb erőssége a színészi alakításokban rejlett. William H. Macy (Frank) és Emmy Rossum (Fiona) minden bizonnyal tarolni fognak a tévés díjátadókon, mindketten kiváló alakítással jelentkeztek, a Fargo egykori autókereskedőjétől ez nem meglepő, míg Rossum kellemes meglepetésnek bizonyult és egy újabb strigulát húzhatunk szép és tehetséges színésznők nem túl hosszú listájába.

Rajtuk kívül még kiemelendő a Sheila-t játszó Joan Cusack, aki hitelesen jelenítette meg a komoly szorongásos betegségben szenvedő, kissé naiv asszonyt. Érdekesség, hogy a szerepet eredetileg Allison Janney-nek szánták, aki az ABC-s Mr. Sunshine miatt mondta vissza a lehetőséget. Amennyiben a karaktereket nézzük, akkor elmondható, hogy karakterek közül a Gallagher család mindegyik tagját sikerült eltalálni, közülük is, természetesen a központi szerepet kapó Fiona-n és Frank-en kívül a legidősebb fiúban, Lip-ben látom a legnagyobb potenciált. Külön öröm, hogy a kisebb gyerekek a bevett szokással ellentétben nem voltak antipatikusak, sőt üde színfoltjai voltak a történetnek, mely az írók és a színészpalánták közös érdemének tekinthető.

Kisebbségben voltak ugyan, de a Shameless negatívumairól is szót kell ejtenünk. Fizetős kábelcsatorna láván a sok meztelenkedés/szexjelenet szinte kötelezőnek mondható, amit természetszerűleg nem bántunk, de objektívan nézve hozzá kell tenni, hogy ezek közül több is öncélú volt. Ezen felül néhány szituáció eltúlzottnak tűnt, a karakterizáció pedig, éppen a gyors tempó miatt az évad első felében még nem volt kiforrott, szerencsére a jellemábrázolás a szezon második részében komoly javuláson ment keresztül.

Az említett hibákat bőven meg lehetett bocsátani a sorozatnak, összességében remek szórakozásnak bizonyult a sorozat első évadja és ezzel beállt a jól sikerült angol remake-k táborába. A nézettséggel teljes mértékben elégedett lehetett a Showtime, a Dexter utáni legjobb teljesítményt hozta a csatornának, így természetesen jövőre is találkozhatunk a Gallagher famíliával.

Értékelés:

Az FX kedden egy New York-i szállodában tartotta meg az upfront rendezvényét, melyen John Landgraf, a csatorna elnöke számos jövőre vonatkozó bejelentést tett. Mielőtt ezek taglalásába kezdenénk, két upfront előtti döntésről ejtsünk szót: a csatorna múlt héten elkaszálta a gyenge számokat felvonultató Lights Out-ot, míg ezzel egy időben a Justified kapcsán biztató hírek érkeztek és végül a rendezvény előtt pár órával hivatalossá vált a harmadik évad berendelése. Két ellentétes előjelű, de egyaránt papírformának mondható döntésről van szó.

Az upfront kezdetén Landgraf a stabil teljesítményt hozó Archer megújítását jelentette be, az animációs sorozat harmadik évada 16 részes lesz, három epizódot ősztől az It's Always Sunny In Philadelphia mögötti slotba raktak be, a többi pedig majd 2012 elejétől lesz látható. A csatorna jelenleg négy sitcommal rendelkezik, az előbb említett kettő mellett a The League és a Louie szerepel a műsorrendjükben. Az elmúlt években komoly bővítésbe kezdtek a komédiák terén, de ez korántsem ért véget, ahogy arról korábban beszámoltunk, nyáron érkezik az ausztrál eredeti alapján készülő Wilfred (Elijah Wood-dal) és friss hír, hogy egy újabb animációs sorozatot is terveznek.

Ezek közül a legnagyobb esélye a sorozatberendelésre a Townies-nak van, melyet az It's Always Sunny In Philadelphia három írója vetett papírra. A történet középpontjában két 15 éves barát áll, akik együtt próbálják meg átvészelni a szülői felügyelet nélküli kamasz éveket. Amennyiben valóban a Townies-ra esik a csatorna választása, akkor a bemutató jövő év elején várható, valószínűleg az Archer-rel rakják párba.

A sitcomok után essen szó a drámákról is. Landgraf kijelentette, hogy ősszel mindenképp műsorra tűznek egy újoncot, a legnagyobb esélye erre a Ryan Murphy és Brad Falchuk (Nip/Tuck, Glee) által készített  American Horror Story-nak van, Connie Britton és Denis O'Hare főszereplésével. Várhatóan télen is (valószínűleg 2012 január) sor kerül egy új széria bemutatkozására, a nashville-i szervezett bűnözést bemutató Outlaw Country és a Brian Michael Bendis képregénye alapján készülő Powers közül kerül ki a szerencsés kiválasztott. Érdekesség, hogy mindkét pilot Michael Dinner rendezésében készült, illetve a Powers esetében ez még jelen idő, hiszen május vége és július között tervezik a forgatást. Friss hír, hogy a főszerepre Kyle Chandler a legesélyesebb jelölt és már el is kezdődtek a tárgyalások a színésszel.