Kezdjük az HBO-s összefoglalónkat egy rövid felsorolással: Ricky Gervais, Judd Apatow, Julia Louis-Dreyfus, Julianne Moore, Woody Harrelson, Ed Harris, Nicole Kidman, Clive Owen, Dustin Hoffman, Nick Nolte, Michael Mann, David Milch. Ők vettek részt a csatorna TCA-s paneljain, mit ne mondjak, impreszív névsor, mely egyben arra is rávilágít, hogy az HBO-nál komoly anyagi erőforrásokkal rendelkeznek és emellett olyan légkört tudnak teremteni, melyben kulcsszerep jut a kreativitásnak.

A csatorna csak a nyár végi TCA során szokott executive session-t tartani, így ezúttal 'csak' a közeljövőben bemutatandó sorozataik panelján elhangzottakra reagálhattak a jelen lévő újságírók. Nézzük meg először az első féléves premier dátumokat: a Luck pilotját egy elővetítésnek köszönhetően már decemberben láthattuk, a sorozat 'ténylegesen' január 29-én kezdődik, a Ricky Gervais-féle Life's Too Short február 19-én startol, csakúgy, mint az Eastbound & Down harmadik évadja. A 2008-as választásokról szóló Game Change című tévéfilmet, középpontban Sarah Palin (Julianne Moore) és John McCain (Ed Harris) szenátorral, március 10-én vetíti a csatorna. Az HBO másik idei tévéfilmje a Hemingway & Gellhorn lesz, előbbit Clive Owen, míg az író harmadik felségét Nicole Kidman fogja alakítani.

A tavaszi kínálatban három sorozat szerepel, a Game of Thrones második felvonása április 1-én kezd, a Girls április 15-én, míg a Veep egy héttel késebb kezdi meg a pályafutását. Utóbbi kettőnél egy kicsit hosszabban is elidézünk. A Girls-nek köszönhetően több, mint egy évtized hiátust követően visszatér a tévé világába Judd Apatow, aki a szemtelenül fiatal Lena Dunham-mel karöltve alkotta meg ezt a kritikusok által körülrajongott komédiát. Apatow kapcsán természetesen szóba került a két rövid életű, de gyorsan kult státusz szerzett sorozata, a Freaks and Geeks és az Undeclared, melyek kapcsán megjegyezte, hogy olyan keményen dolgozott rajuk, hogy végül a kórházban között ki. Ezúttal más a helyzet, Len Dunham-re fog hárulni a munka nagy része.

Érdemes egy pillanatra kitérnünk a fiatal hölgyre, 2008-ban lediplomázott, majd íróként/főszereplőként/rendezőként jegyezte a független filmes fesztiválokon rendkívül népszerűnek bizonyuló Tiny Furniture című filmet, most pedig saját sorozata van az HBO-nál. Közben volt egy kis babyszitterkedés is, jegyezte meg viccesen Dunham. A Girls-höz hasonlóan a Veep-ről is csak úgy záporoztak a pozitív vélemények, persze ez nem meglepő, hiszen Armando Iannucci már a The Thick of It, In the Loop kettőssel bizonyította, hogy remekül ért a politikai szatírához. Ezúttal az USA alelnökét (Julia Louis-Dreyfus) állítja majd a középpontba, az új pozíció azonban számos kellemetlenséggel jár együtt.

Paul Lee nem hazudtolta meg önmagát és egy Work It-hez kapcsolódó megjegyzéssel nyitotta meg az ABC panelját. "Jó reggelt kívánok, mit gondolnak a Work It-ről?" - hangzott a csatorna elnökének kérdése az újságírókhoz, mely elé odabiggyeszthetnénk a költői jelzőt is, hiszen az utóbbi évek egyik leggyatrább kritikai visszajelzésével bíró sorozatáról beszélünk. Lee próbálta megvédeni a komédiának csúfolt szériát, de ez nem sikerült túl meggyőzőre, szerencsénkre a második heti nézettségi adatok azt mutatják, hogy már nem sokáig lesz műsoron.

Bizonyára emlékszünk még Robert Greenblatt-nek, az NBC elnökének kijelentésére, miszerint rendkívül gyenge őszt zárt a pávás csatorna. Lee sem kertelt, gyorsan összegezte az ABC őszi teljesítményét, annyi a különbség, hogy ő mindezt ellenkező előjellel tette, véleménye szerint jól teljesített (nem is vitatkozunk vele) eddig a csatorna. Ráadásul nagyon bízik a midseason-ös felhozatalban, ahol olyan sorozatok mutatkoznak majd be, mint a The River (február 7-én), a GCB (március 4-én), a Missing (március 15-én), valamint a Scandal (április elején). Ezek közül egyértelműen a dokumentarista stílusban forgatott, horror elemekkel tarkított The River (második kép) tűnik a legérdekesebbnek, a kritikusok szerint az Awake mellett a legjobb idei újonc pilotról van szó.

A berendelés mindössze nyolc részre szól, így nem csoda, hogy az újságírók rákérdeztek arra, hogy vajon minisorozatról beszélünk-e. Lee ezt kategorikusan cáfolta, majd hozzátette, hogy Steven Spielberg (produceri státuszt tölt be a The River-nél) szerint ennyi epizód alatt tud megfelelően kibontakozni a sorozat. Véleménye szerint az első évad elégedettséggel tölti el majd a nézőket, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a legfontosabb történetszálakat lezárják. Lee szerint amennyiben a nézettség megfelelően alakul, nem látja akadályát annak, hogy folytatódjon a széria.

A komédiákról se feledkezzünk meg, a többszöri címváltozáson átesett Apartment 23 (első kép) áprilisban fog debütálni és megkapja a Modern Family felvezetését, míg a Cougar Town vélhetően márciusban kezdi meg a harmadik évadát. Az újságírók nagy része kedveli Bill Lawrence sitcomját, így nem csoda, hogy itt hosszabb ideig elidőztünk. Lee szerint sikeres volt a showrunner 'kalóz akciója', miszerint ősszel a Cougar Town színészei jó néhány ABC sororozatban cameoztak egyet és bízik benne, hogy sikerül feljebb tornászni a nézettséget. 

Hozzátette, hogy a jövőben akár a Cougar Town, Happy Endings, Apartment 23 hármasból egy fiataloknak szóló komédia blokk is lehet majd. Azt már én teszem hozzá, hogy Lee realitásérzékén még dolgozni kell egy kicsit... Végül néhány rövid hír: a Revenge második évada (jó esélye van rá) már új helyszínen játszódik. Ha már az előbb a cameokról beszéltünk, meg kell jegyezni, hogy Marc Cherry fel fog tűnni a  Desperate Housewives záró epizódjában. Elmondása szerint egyébként az utolsó képsor már hét évvel ezelőtt, a sorozat kezdetén megfogant a fejében. A Taken sorozatváltozata Ashley Judd-dal, vagyis a Missing első évadja (10 epizód) kerek, lezárt történetet kínál.

A tegnapi nap Frank Darabont-ról (A remény rabjai, A halálsoron) szólt, egyrészt korábbi sorozata a The Walking Dead, másrészt az új tévés projektje kapcsán. Tavaly nyáron hatalmas vihart kavart a zombisorozattól való távozása, mely főként az AMC rossz kommunikációjának volt betudható. Az okokat még ma sem tudjuk, vélhetően nem csak kreatív nézetkülönbségek miatt került sor a szakításra, jelentősen közrejátszhatott az is, hogy hogy a második évad költségvetését több, mint 300 ezer dollárral csökkentették. Ezt támasztja alá a hétfőn nyilvánosságra került, Darabont által írt levél is, melyben a második évados terveiről mesélt.

Egy rendkívül ambiciózus, az eredeti történetszáltól eltérő évadnyitót vizionált, melyre az AMC annak anyagi vonzata miatt nemet mondott, nem sokkal később pedig kiadták a showrunner útját. A szkriptről ide katitntva lehet olvasni bővebben, ugyan nem túl célszerű belemenni a mi lett volna ha kérdésekbe, de az kijelenthető, hogy Darabont terve nagyszerűen hangzik, az olvasása közben pedig többször is csuklott Charlie Collier és az AMC vezetősége....

Darabont-nak azonban nem ment el a kedve a tévézéstől, a TNT pilot berendelést adott le egy általa írt és rendezett projektre. Az L.A Noir-ról van szó, melyben az 1940 és 1950-es évek Los Angelese tárulna fel előttünk, a rendőrökre és a bűnözőkre fókuszálva, mindez természetesen noir stílusjegyek társaságában. A pilot és remélhetőleg később már azt mondhajtuk, hogy a sorozat John Buntin 'L.A. Noir: The Struggle for the Soul of America's Most Seductive City' című regényén alapul, melyben a gengszter Mickey Cohen és a legendás los angelesi rendőrfőnök William Parker küzdelmét mutatja be.

'Nagy szerelmem a noir, így nagyon örülök ennek a lehetőségnek. A célom, hogy méltó feldolgozást készítsek Buntin kiváló könyvéből, egy okos, minden részletre kiterjedő, autentikus kordrámát - nyilatkozta Darabont, aki a pilotot követően is a sorozattal marad (már ha berendelik, persze), régi jó barátjával Mike De Luca-val (The Social Network, Moneyball) a produceri tisztséget töltené be. A Men of a Certain Age kaszája miatt még mindig neheztelek a TNT-re, de amennyiben megvalósul az L.A Noir és képes lesz beváltani a hozzá fűzött reményeket, megbocsájtok a csatornának.

Vasárnap a Fox-on volt a sor, a 18-49-es korosztályban évek óta verhetetlen csatorna paneljain érdekes módon a közeljövőben bemutatandó sorozatok mellett két régóta várt mozifilm is szerepet kapott. Az egyik Kiefer Sutherland-hez köthető, aki összekötötte a Touch promótálását (pilot premier: január 25, majd március közepén folytatódik) a 24 mozifilmmel. Előbbi kapcsán megjegyezte, hogy a 24 lezárását követően nem sok kedve volt visszatérni a tévé világába, de a Touch forgatókönyvét egyszerűen nem tudta letenni "Emlékszem a 35-ik oldalnál tartottam és a következőt mondtam: francba, most aztán komoly bajban vagyok". A jó szkript mellett talán az bírt a legnagyobb meggyőző erővel számára, hogy a karakter tökéletes ellentéte Jack Bauer-nek és a sorozat tónusa is nagyban különbözik a 24-től.

Térjünk még egy pillanatra vissza a nyolc évadot megélt kultikus akciósorozathoz, a mozifilm most már biztosnak mondható, a forgatás tavasszal fog kezdődni. A bevezetőben két filmet emlegettem, a Breaking In miatt a TCA-tourra érkező Megan Mullally nagy örömhírt közölt a jelen lévő újságírókkal. Jöhet a dobpergés... a Starz két évadot megélt zseniális komédiája, a Party Down a nagyvászonra költözik. A sorozat befejezése óta lehetett hallani pletykákat a mozifilmről, de sokáig úgy tűnt, hogy mindez csak vágyálom marad. Mullally megnyugtatott minket, hogy ezúttal hivatalos információról van szó, John Enbom egykori showrunner már a szkriptet írja, a forgatásra pedig vélhetően késő tavasszal, kora nyáron kerül sor. Jane Lynch kivételével az összes karakter/színész vissza fog térni.

Nézzük most meg, hogy miként zajlott Kevin Reilly (a Fox szórakoztatási osztályának elnöke) újságírókkal történő kérdezz-felelete. Reilly már az elején megpróbálta oldani a hangulatot, azzal viccelődött, hogy a panel ideje alatt a Falcons-Giants meccset fogja követni a telefonján. A következő bejelentés már a csatornához kapcsolódott, a Fox szombaton az Adult Swim mintájára egy késő esti animációs blokkot fog elindítani. Az újságírók első kérdése a House-zal, illetve annak sorsával volt kapcsolatos. "Egyelőre nem tudok információval szolgálni róla - válaszolta Reilly, majd hozzátette: nehéz elképzelni a csatorna műsorrendjét a House nélkül, de jelenleg mindkét variációra (kasza, folytatás) lát esélyt. Ha az előbbi valósulna meg, időben értesíteni fogják a készítőket, hogy méltó lezárása lehessen az orvosi drámának.

Ezt követően a Terra Nova-ra terelődött a szó, ebben az esetben megkímélem az olvasókat a Reilly idézetektől, nagyjából annyira csöpögősre és hiteltelenre sikeredtek, mint maga a sorozat... a mi szempontunkból csupán az volt a lényegi információ, hogy a sorozat forgatásának (2. évad) már jövő hónapban el kellene kezdődnie, így a Fox-nak hamarosan döntést kell hoznia. Az újságírók rákérdeztek a Glee csökkenő nézettségére, valamint arra, hogy mennyi esélye van egy spinoffnak. Előbbit bár beismerte Reilly, az okokról hallgatott, a spinoff ötlet kapcsán pedig megjegyezte, hogy egyelőre nincs szó róla, de szerinte bíznunk kell Ryan Murphy-ben (szívesen vetettem volna ekkor egy pillantást az újságírók ábrázatára), akinek már van ötlete arra, hogy az érettségiző diákok miként tudnának a sorozatban maradni.

Természetesen nem lehet Fox-os TCA-t tartani Fringe kérdés nélkül... Reilly ismételten elmondta, hogy mennyire nagyra tartja a sorozatot és hozzátette, hogy elégedettek a pénteki eredményeivel. "Viszont azt is be kell látnunk, hogy kifejezetten drága a Fringe és már eddig is rengeteg pénzt vesztettünk rajta..."

A héten kezdetét vette a téli TCA tour, vagyis az amerikai kritikusok számára tartott rendezvénysorozat. Az évente kétszer megrendezésre kerülő eseményen a kábel és az országos csatornák vezetői számolnak be (az úgynevezett executive session keretén belül) a közelmúltban elért eredményeikről, valamint a jövőbeli terveikről. Ezt követően az egyes sorozatok paneljára kerül sor, ahol showrunnerek, producerek, illetve színészek válaszolnak az újságírók kérdéseire. A korábbi évekhez hasonlóan a turné idén is kiemelt figyelmet kap a blogon, kezdésként az NBC-vel foglalkozunk.

(A The Firm stábja)

"Rossz őszt zártunk. Természetesen jobbra vágytam, ez nem is kérdés, viszont ha a realitások talaján maradunk, akkor azt kell mondjam, hogy nem lepett meg a gyenge szereplés" - ezzel a mondattal kezdte az executive session-t Robert Greenblatt, az NBC egy évvel ezelőtt kinevezett elnöke. A jelen lévő újságírók nagyra értékelték Greenblatt őszinteségét, az elmúlt években (a Zucker-éra alatt) ugyanis a folyamatos mellébeszélés és a nevetségesség határát súroló magyarázkodások jellemezték a pávás csatorna TCA-s fellépését.

(A Smash stábja)

"Az ősz legnagyobb csalódása számomra a Prime Suspect gyenge szereplése volt. Ha a kreatív szempontokat nézem, akkor imádtam a sorozatot, Maria Bello lehengerlő alakítást nyújtott." - a bukás magyarázataként azt hozta fel, hogy a nézők ezúttal a mesékre és a komédiákra voltak kíváncsiak és senkit nem érdekelt egy realista zsarusorozat... majd viccesen hozzátette: "fogjuk mindent a kalapra és lépjünk tovább". A The Playboy Club esetében már jóval kritikusabb hangot ütött meg, itt már minőségi gondok is közrejátszottak a gyenge szereplésben, többek között nem voltak képesek azt a miliőt megteremteni, mely behúzta volna a nézőket.

A csatorna a gyenge ősz után azonban bizakodva várhatja a midseason-t, visszatér a tavaly meglepően nagy sikert aratott The Voice, bemutatkozik a kritikusok által nagyra tartott és vélhetően a nézők körében is népszerűnek bizonyuló Smash, a legnagyobb dobás pedig a talán még nézettségi rekord elérésére is esélyes Super Bowl lesz. Üröm az örömben, hogy két általam nagyra tartott/várós sorozat - a Community harmadik évadának folytatása, valamint az Awake; nem szerepel az előzetes műsorrendben. 

(Az Awake stábja) 

Nem szabad azonban sajnáltatni magunkat, nekünk csak 20 percet kellett kibírni ebből a borzalomból, volt, aki még nálunk is rosszabbul járt, példaként említhetem a közönség soriban helyet foglalókat, aki kínok kínjait élték át, mikor nevetést kellett imitálniuk az egyes jelenetek során. A Work It minden téren leszerepelt, a 6 milliós össznézettség és a 2.0-ás demó gyenge eredménynek számít (egyben előrevetíti az első évados kaszát) és nem meglepő módon az újságírók is leszedték róla a keresztvizet. Az amerikai szakírók véleményét összegző Metacritic-en jelen írásunk tárgya a legrosszabb kritikákat kapó újonc sorozat a 2007-es Cavemen (szintén ABC-s) óta.

A legjobb, ha minél gyorsabban elfelejtjük, az más kérdés, hogy sajnos ez nem ígérkezik könnyű feladatnak.

Értékelés:

Elérkeztünk a 2011-et összegző posztsorozat utolsó állomásához, melyben a tavalyi év legjobb epizódjait tekintjük át. Nézzünk egy rövid statisztikát: 2010-hez képest alaposan átrendeződött a lista, mindössze a Breaking Bad, Community kettős tudott ismételni, bár hozzá kell tenni, hogy két újonc szériának (Game of Thrones, Homerland) is sikerült beverekednie magát a top 10-be. A legerősebb hónap március lett és összességében is elmondható, hogy az év első fele erősebbnek bizonyult. Ismételten a kábelsorozatok vannak fölényben, ezúttal nyolc-kettő az arány.

10. Archer - Placebo Effect (2x09)

bemutató: március 24.

írta: Adam Reed 

9. Parks and Recreation - The Fight (3x13)

bemutató: május 12.

írta: Amy Poehler

rendezte: Randall Einhorn

8. Men of a Certain Age - A League of Their Owen (2x09)

bemutató: június 15.

írta: Tucker Cawley, Itamar Moses

rendezte: David Boyd

Bár a 2011/12-es szezont több ízben is kemény kritikával illettem, de a 12 hónapot egyben vizsgálva már jóval pozitívabb kép fogad minket és nyugodtan kijelenthető, hogy erős évet tudhatunk magunk mögött. Nézzünk egy kis általános statisztikát az általam legjobbnak vélt 12 sorozatról: a műfaji megoszlás alapján 8 dráma és 4 komédia került be a listába, tavalyhoz képest mindössze hat sorozat tudott ottmaradni a közvetlen élmezőnyben.

A csatornákat nézve: nyolc kábel és négy országos sorozatunk van (a Friday Night Lights-ot az előbbibe soroltam be). Az FX három, az HBO és az NBC kettő, míg az AMC, a Showtime, a CBS, a TNT és a Direct TV egy sorozattal képviselteti magát.

 

honorable mentions: The Shadow Line, Shameless, Boss, Awkward, Southland

 

12. Wilfred (FX)

 

Az ausztrál eredeti alapján készített Wilfred kockázatos vállalkozás volt az FX részéről, elég csak a nézők egy részét bizonyosan elijesztő alapsztorira gondolnunk, de szerencsére kifizetődött a bátorságuk. A nyáron bemutatott sorozat jó nézettséggel futott (a második évados berendelés papírformának volt mondható), ráadásul a kritikusok is keblükre ölelték a komédia és dráma elemeket kiválóan vegyítő, popkulturális utalásokkal teletömött szériát. Jason Gann, aki egyébként az eredeti készítője és főszereplője, karizmatikus alakítással jelentkezett, de az önbizalomhiánnyal küzdő, könnyen befolyásolható Ryan szerepében Elijah Wood is minden dicséretet megérdemel.

 

 

11. The Good Wife (CBS)

 

Megemelem a nem létező kalapom Robert és Michelle King előtt. A showrunner páros úgy hozta össze napjaink legjobb országos drámáját, hogy egyaránt képes volt megfelelni a procedurális alkotásokat előnyben részesítő CBS-nek, de emellett az erős átívelő szálakat, valamint komplex karaktereket kedvelő nézők igényeit is maximálisan kielégítik. Nem mindennapi bravúr, melynek elérésben az intelligens forgatókönyvek mellett nagy szerepe van az elsőrangú színészgárdának, külön kiemelve Julianna Margulies, Alan Cumming és Josh Charles teljesítményét és persze nem felejtkezhetünk el a jelenlegi mezőny legjobban összeválogatott vendégszereplőiről sem.

 

 

 

10. Archer (FX)

 

Archer: Pam, wait up! Get me drunk enough and i might have sex with you
Pam: Really?
Archer: No. It's a catch-22. The amount of alcohol I would need would literally kill me. 

 

Ha már a The Good Wife esetében használtuk a legjobb jelzőt, akkor kedvenc titkos ügynökünknél sem fogjuk vissza magunkat. A második évadát, valamint ősszel egy három részes, fantasztikusra sikerült minisorozatot letudó Archer kiemelkedik a műsoron lévő animációs sorozatok közül. A titka a rekeszizmainkra komoly fenyegetést jelentő pörgős, a politikai korrektsége fittyet hányó párbeszédekben, a kissé ütődött, de szerethető vonásokkal felvértezett karakterekben és a változatos, az akciót és a humort nagyszerűen vegyítő sztorikban rejlik. Január közepén érkezik a harmadik etap, aki eddig nem követte nyomon az egó fogalmát új alapokra helyező Sterling Archer kalandjait, sürgősen pótolja a premierig.

 

 

9. Friday Night Lights (Direct TV, NBC)

 

Visszagondolva, mintha csak egy mese elevenedett volna meg előttünk. A nemes tulajdonságokkal felvértezett főhősnek – jelen esetben hitelesen megrajzolt karakterek, emberközeli dráma és csak felsőfokú jelzővel illethető alakítások; számos nehézséggel kellett szembe néznie az útján (gyenge nézettség, rövidített évad, csatorna’váltás’), de sikerrel vette őket és végül elnyerte a jutalmát. Nehezen indult a záró, ötödik évad, de a Kingdom-mal fordult a kocka, összekovácsolódott a csapat és a sorozat is egymás után hozta a jobbnál-jobb epizódokat. A befejezés pedig feltette a koronát az addigi teljesítményre, szem nem maradhatott szárazon, Dillon városa és az ott élők pedig örökké belevésődtek az emlékezetünkbe.

 

 

8. Homeland (Showtime)

 

A beharangozóban negatív kritikával illettem a 2011/12-es évad eddigi felhozatalát, de szerencsére azért találkoztunk üdítő kivétellel is. Howard Gordon és Alex Gansa izraeli formátum alapján készített sorozata mind a szakmát, mind a nézőket (folyamatosan növekvő nézettség) meggyőzte, mely elsősorban a jól kidolgozott karakterizációnak, a többségében ügyesen összerakott történetnek, valamint az Emmy-ért kiáltó színészi alakításoknak (Damian Lewis, Claire Danes, Mandy Patinkin) volt köszönhető.

 

 

7. Parks and Recreation (NBC)

 

Nem tudom, hogy ilyen nézettség mellett még meddig maradhat műsoron az Amerika legbizarrabb városába elkalauzoló komédia, de egy kasza esetén gyorsan aláírásgyűjtésbe kell kezdenünk egy April-Andy párost, vagy Ron Swanson-t középpontba helyező spinoffért. Bevallom, nekem ők hiányoznának a leginkább, persze hozzá kell tenni, hogy a többi karakter - az egoista Tom, a kissé habókás Leslie, vagy a mindig pórul járó Jerry (és még sorolhatnánk) is számos emlékezetes pillanattal ajándékozott meg az idei év során. Negatívumként legfeljebb a kissé túlnyújtott romantikus szálat tudnám megnevezni, de az összképet tekintve ez bőven megbocsájtható.

 

 

6. Men of a Certan Age (TNT)

 

A TNT megkérdőjelezhető döntésének köszönhetően a Men of Certain Age-nek mindössze két évad, összesen 22 rész adatott meg, viszont az vigasztalhat bennünket, hogy rendkívül tartalmas pályafutást hagyott maga mögött. Igazi hús-vér karaktereket láthattunk, az életszerű helyzetek és dialógusok, valamint az aprólékos jellemábrázolás következményeként szinte együtt lélegeztünk az Owen, Joe, Terry hármassal (az elismerés kijár az őket megelevenítő Braugher, Romano, Bakula hármasnak is). Szomorú és magasztos pillanatok, kínos és önfeledt humor, dráma és komédia tökéletes elegye volt a sorozat, mely belépett azon alkotások szűk táborába, melyet minden évben újra fogok nézni.

 

 

5. Treme (HBO)

 

Ahogy nézegettem a külföldi szakírók éves listáit, szomorúsággal töltött el, hogy a legtöbb helyen meg sem említik, vagy csak az összeállításuk második felébe rakják David Simon, New Orleans egyedülálló világát bemutató sorozatát. Nem ezt érdemelné, a Treme ugyan minimális cselekménnyel bír, de ezt a ’hiányosságát’ bőven pótolják a rendkívül gazdag karakterek, a fantasztikus atmoszféra és a szemünk előtt megelevenedő, páratlan kultúra. Nem könnyű darab a Treme, még Simon korábbi alkotásainál is nehezebben befogadható, de akit egyszer elkap, azt többé nem ereszti.

 

 

4. Game of Thrones (HBO)

 

Nem kis feladatra vállalkozott a David Benioff - D. B. Weiss showrunner páros, egy rengeteg szereplőt felvonultató, sok helyszínnel operáló, aprólékosan kidolgozott, hatalmas és nem mellesleg rendkívül elhivatott rajongótáborral bíró regényciklus első fejezetét kellett a kis vászonra ültetniük. A feladatot sikerrel megoldották, a könyv olvasóinak nagy része elégedett volt a látottakkal, de a Westeros páratlan világával most ismerkedőktől (én ebbe a táborba tartozom) is kiváló visszajelzéseket kapott. Teljesen megérdemelten - teszem hozzá, ráadásul azon kivételes alkalmak egyikét láthattuk, amikor egy sorozat képes volt felérni az előzetes nagy hypehoz.

 

 

3. Justified (FX)

 

Kiváló évet tudhat maga mögött Graham Yost modern westernje, ez egyrészt megnyilvánul abban, hogy az összeállításban a dobogó alsó fokán foglal helyet, de emellett még kiérdemelte a legtöbbet fejlődött sorozat címet is. Szó se róla, már tavaly is méltattam az Elmore Leonard novellája alapján újtára indított drámát, de idén szintet léptek Raylan-ék. Az évad elején az egy részes esetek voltak többségben, majd remekül működő átívelő szálakat hoztak be az írók, melyek a Bennet klán tagjaira, Boyd-ra, valamint a sok viszontagságon keresztüleső Loretta-ra voltak kihegyezve. Mindent elmond a Justified fantasztikus párbeszédeiről, hogy a sorozat akár hangoskönyv formájában is működne, persze akkor lemaradnánk olyan elsőrangú alakításokról, mint amit Margo Martindale, Walton Goggins, Jeremy Davies, vagy éppen Timothy Olyphant vezetett fel nekünk.

 

 

2. Community (NBC)

 

Idén játszottunk Dungeons & Dragons-t, két alkalommal kipróbáltuk a dokumentarista filmkészítést, végigizgulhattuk/nevettük a diákönkormányzatválasztást, tisztelegtünk egy 30 évvel ezelőtti film, a My Dinner with Andre előtt, klip-showt készítettünk, egy újabb paintball csata során megidéztük Sergio Leone-t, különböző idősíkokat próbáltunk ki és végül rendkívül szellemes és (ez a kulcsszó) eredeti módon kifiguráztuk a Glee-t. Dan Harmon-ék fantasztikus teljesítményt tettek le az asztalra, egy kreativitással teli, intelligens, rengeteg poénnal, nem szájbarágós tanulsággal és nem utolsósorban rendkívül szerethető karakterekkel teli sorozatot alkottak.

 

 

1. Breaking Bad (AMC)

 

I am not in danger, Skyler. I am the danger. A guy opens his door and gets shot, and you think that of me? No. I am the one who knocks.

 

Vince Gilligan alkotása egymást követő második évben ért fel a csúcsra. Ahogy ahhoz már hozzászokhattunk, lassan kezdődött a szezon, az írók kiválóan bemutatták a karakterekben lezajló változásokat, valamint szépen megalapoztak a későbbi történéseknek, az évad felétől pedig sorra kaptuk a kiemelkedő epizódokat, melyek egyre feljebb és feljebb helyezték azt a bizonyos képzeletbeli lécet. Nem, ezt már nem lehet túlszárnyalni, gondoltuk, de Gilligan-ék folyamatosan ránk cáfoltak, nagyszerűen felépített, komplex karakterekkel, lélegzetelállító képi világgal és nem mellesleg fojtogató atmoszférával bíró negyedik évadban lehetett részünk, mely során a sorozat stábja a feszültségteremtés magasiskoláját mutatta be. Több, az összeállításban szereplő sorozat esetében kiemeltem a színészgárdát, de a Breaking Bad ebben a tekintetben is verhetetlennek bizonyult, le a kalappal Bryan Cranston, Aaron Paul, Giancarlo Esposito, Dean Norris, vagy éppen a rendkívül alulértékelt Jonathan Banks teljesítménye előtt.

 

Folytatódik a 2011-es esztendőt összefoglaló posztsorozatunk, ezúttal kilenc kategória segítségével az általam legjobbnak vélt alakításokat veszem górcső alá. A dráma jelölteknél rendkívül szoros volt a mezőny, itt külön felhívnám a figyelmet a honorable mentions részre, az itt felsorolt színészek kivétel nélkül elsőrangú teljesítményt tettek le az asztalra és csak nagyon kevésen múlott a legjobb ötbe való bejutásuk.

Dráma

• Legjobb férfi főszereplő:

Damian Lewis (Homeland)

Bryan Cranston (Breaking Bad)

Timothy Olyphant (Justified)

Kyle Chandler (Friday Night Lights)

Kelsey Grammer (Boss)

honorable mentions: Charlie Hunnam (Sons of Anarchy); Ray Romano (Men of a Certain Age); Steve Buscemi (Boardwalk Empire); John Hannah (Spartacus: Gods of the Arena); William H. Macy (Shameless)

• Legjobb női főszereplő:

Khandi Alexander (Treme)

Claire Danes (Homeland)

Julianna Margulies (The Good Wife)

Emmy Rossum (Shameless)

Connie Britton (Friday Night Lights)

honorable mentions: Melissa Leo (Treme), Katey Sagal (Sons of Anarchy)

• Legjobb férfi mellékszereplő:

Aaron Paul (Breaking Bad)

Peter Dinklage (Game of Thrones)

Jack Huston (Boardwalk Empire)

Giancarlo Esposito (Breaking Bad)

Ryan Hurst (Sons of Anarchy)

honorable mentions: Mandy Patinkin (Homeland); Walton Goggins (Justified); Andre Braugher (Men of a Certain Age); Alan Cumming (The Good Wife); Shawn Hatosy (Southland)

A 2011-es év utolsó napjai a toplistákról fognak szólni a blogon, ami természetesen azt jelenti, hogy tavalyhoz hasonlóan idén is visszatekintek az év sorozatos felhozatalára. Kezdésként egy több kategóriát felvonultató összeállítást lehet megtekinteni, többek között az újoncokat, a kellemes meglepetéseket/csalódásokat, showrunnereket és csatornákat veszem górcső alá.

Ezt követően a kiemelkedő alakításokról fogok megemlékezni, majd a két, úgymond fő kategóriával zárjuk az esztendőt, az általam legjobbnak vélt sorozatok és epizódok lesznek a középpontban.

Az év kellemes meglepetése:

1. Awkward

2. Southland

3. Suits

Az év csalódása:

1. Dexter

2. The Killing

3. Sons of Anarchy

A legjobb újonc:

1. Game of Thrones

2. Homeland

3. Wilfred

Az év legjobb nem amerikai sorozata:

1. The Shadow Line

2. Luther

3. Doctor Who

Az év showrunnere:

1. Dan Harmon (Community)

2. Graham Yost (Justified); Robert King és Michelle King (The Good Wife)

4. Vince Gilligan (Breaking Bad)

Az év 'cunt showrunnere' (sorozatkészítők, akiknek hatalmas arca van és erre az idei teljesítményük finoman szólva sem adott okot):

1. Veena Sud (The Killing)

2. Ryan Murphy (American Horror Story, Glee)

3. Kurt Sutter (Sons of Anarchy)

Emberközeli. Bármilyen furcsának is tűnik, ez az első jelző, mely eszembe jut a Homeland kapcsán, hiába nagy a tét a sorozatban, egy USA-t fenyegető terrorcselekmény megakadályozása, a sorozat igazi értékét a kiváló jellemábrázolás adta. A Showtime-tól szokatlanul lassú, a karakterizációt előtérbe helyező, öncélúságot csak minimális mértékben tartalmazó drámát kaptunk, mely az év egyik legjobb újoncává nőtte ki magát a szememben. A kép alatt spoilerek társaságában folytatom.

Howard Gordon és Alex Gansa izraeli formátum alapján készített sorozata épp a fent említett okok miatt rendkívül nagy terhet rakott a színészekre, akik meghálálták a beléjük vetett bizalmat. Damian Lewis a poszttraumatikus sokkon áteső Brody szerepében alkotott kiemelkedőt, a nyolc éves iraki fogságból hazatérő tengerészgyalogos esetében az írók először a visszailleszkedésre és az azokból eredő problémákra helyezték a hangsúlyt, majd az évad végére a család és a küldetés szembenállását mutatták be elsőrangúan.

Lewis majdnem végig kiegyensúlyozott teljesítményt hozott, a majdnem csak azért került bele a mondatba, mert két epizód erejéig (az évad hetedik, The Weekend címre hallgató része, valamint a záró felvonás) képes volt emelni a már amúgy is magasan lévő lécen. Szerencsénkre Claire Danes sem maradt el tőle, a bipoláris zavarral küzdő CIA ügynök figurája egy komplex, jól megírt karakter, akit a színésznő energiától duzzadó, karizmatikus játékkal keltett életre. Legemlékezetesebb alakítását The Vest-ben láthattuk, ahol a betegsége miatt önuralmát vesztett Carrie (olykor zsenialitással teli) ámokfutását követhettük nyomon.

Külön ki kell térni Mandy Patinkin-re, aki a tapasztalt mentor Saul szerepében kellemes meglepetést okozott, önmagához képest visszafogott, érzékeny alakítással jelentkezett. Különböző habitusú emberekről van szó, akiket legfeljebb csak a magány köt össze, a közös jeleneteik viszont remekül működtek, mely főként a színészek közötti nagyszerű chemistry-nek köszönhető. A Homeland egyik legnagyobb erényének azt tartom, hogy a szereplőket az írók és a színészek közös kollaborációjának köszönhetően közel éreztük magunkhoz, a sorozat elején nem erre számítottam, de nagy örömömre egy tudatosan felépített, szépen kibontott karakterdrámát kaptunk.

A történetvezetést eddig látványosan hanyagoltam, szó se róla, nem voltam elégedetlen vele, sőt, az évadzáróig nagyon szépen szőtték a szálakat. Gordon-ék tökéletesen ráéreztek arra, hogy mikor kell a jellemábrázolásnak és mikor a pörgősebb, feszültséggel teli cselekménynek teret adni. A végén azonban sajnos kis porszem került a gépezetbe, sőt a nézők egy része egyenesen megalkuvónak, gyávának titulálták a fordulatokat. Véleményem szerint ezek a jelzők erős túlzásnak minősülnek, de azt el kell ismernem, hogy a nem működő bomba, a telefonhívás, vagy éppen Carrie utolsó emlékfoszlánya valóban olcsó húzásnak számítottak. Mindezek azonban megbocsájthatóak, sokkal nehezebben éltem volna meg, ha karakteridegen jegyeket vélek felfedezni... szerencsére erről szó sem volt.

Az utóbbi másfél év során többször is negatív kritikával illettem a Showtime-ot, idén viszont az újoncok tekintetében sikerült nyerőt húzniuk. Januárban a Shameless amerikai verziója kapcsán (az öncélúsága ellenére) csettinthettünk elégedetten, majd év végén érkezett tőlük ez a kényes kérdéseket feszegető, bátor próbálkozás, a Homeland ráadásul annyira jól sikerült, hogy mindössze egy évad alatt a csatorna legjobb sorozatává nőtte ki magát.

Értékelés: