Raylan: I'm guessing this ain't a coincidence.
Doyle: Word travels. You and your hat are famous.

Elmore Leonard, akit méltán nevezhetünk a kortárs amerikai irodalom egyik legjelentősebb írójának, rendkívül kritikus a művei alapján készülő filmekkel/sorozatokkal, kevés olyan alkotás van, amit fenntartás nélkül elfogadott és még ritkább az olyan, amit dicsért. A Justified az utóbbiak közé tartozik, a Fire in the Hole című novelláját felhasználó sorozat minden tekintetben felülmúlta a várakozását, véleménye szerint a karakterek és a hangulat mellett a főszereplő személyét (Timothy Olyphant) is tökéletesen eltalálták. Leonard-nak teljes mértékben igaza van, nem véletlen, hogy a remek első évadot követően nagy várakozásokkal tekintettünk a héten kezdődő második etap elé.

Ismerős jelenettel indítottunk, majd az első évados záró képsorok felidézése után a cliffhanger stílusos feloldása következett. Épp annyi játékpercet fordítottak rá, amennyi feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy ne érezzük kapkodónak a tavalyi történetszál lezárását és egyúttal bőven maradjon idő egy új sztori kidolgozására. Raylan Givens a rövid miami-i kiruccanás után visszatér Harlan-ba és ezúttal a marihuána termesztő Bennett családdal kerül szembe. A nyitó epizódban tulajdonképpen az expocíziót kaptuk meg, a különböző habitussal bíró családtagok és Raylan kapcsolatát az írók fokozatosan bontják ki. Ehhez kapcsolódik Graham Yost showrunner pár héttel ezelőtti nyilatkozata, miszerint idén még nagyobb szerepet kap az átívelő szál, de néhány standalone epizódot is közbeiktatnak az új nézők kedvéért.

Loretta: Would he really have gone up like a torch?
Raylan: Oh...I don't know. It sounded good.

A The Moonshine War címre keresztelt epizód lassú iramot diktált, mely jelző a Justified esetében mindenképp pozitívumnak számít, a modern korba helyezett westernhez ez illik, főként a különleges atmoszférája, valamint az élményszámba menő, intelligens párbeszédei okán. A nagyszerű dialógusok között találunk iróniával átitatott, szellemes megjegyzéseket, kemény, tesztoszteronnal túlfűtött diskurzusokat, valamint drámai részeket is, emlékezzünk csak Mags és Walt utolsó eszmecseréjére.

Mindeközben Yost-ék a jellemábrázolásra is nagy hangsúlyt fektetnek és örömteli, hogy a szokásoknak megfelelően a rossz fiúkat is lehetőségünk van alaposabban megismerni. A második évados új arcok közül elsőként Jeremy Davies-t (Lost) kell megemlítenem, aki erőteljes alakítással bizonyította, hogy méltó partnere lesz Olyphant-nak, de ugyanez elmondható a Bennett család első emberét játszó Margo Martindale-re (Dexter). A régiek közül szívesen láttuk viszont a Raylan ex-feleségének szerepében feltűnő Natalie Zea-t, valamint a Walton Goggins által életre keltett, kiismerhetetlen motivációkkal rendelkező Boyd-ot. A karakterével kapcsolatban Goggins megjegyezte, hogy miután csalódott Istenben, a második évad során már nem hisz semmiben, vagyis készüljünk fel a nihilista és filozofálgató Boyd-ra, aki persze gyakran nyúl a fegyverért.

A második évad nyitánya alapján minden esélyünk megvan arra, hogy a Justified elkerülje a sophomore slump-ot, vagyis a második évados minőségi visszaesést, sőt a behozott történetszálak fényében akár túl is szárnyalhatja a tavalyi teljesítményét. Mindez remélhetőleg a nézettségre is igaz lesz, a kezdet mindenesetre biztató, a 3,4 milliós össznézettség és 1.3-as demó az első szezon átlaga felett van.

Értékelés:

Két újonc sitcom is debütált a héten, az ABC-s Mr. Sunshine-ról, illetve a Fox által műsorra tűzött Traffic Light-ról egy bekezdésen belül emlékezek meg.

Mr. Sunshine

Az upfronts idején többen is rácsodálkoztunk arra, hogy az ABC csak midseason-ben indítja el a Matthew Perry főszereplésével készült egykamerás sitcomot. Természetesen ez részben a műsorrend kialakítása miatt történhetett, mivel a csatorna februártól tudta biztosítani a Modern Family felvezetését. A pilot megnézése után egy újabb lehetséges indokra derült fény, a Mr. Sunshine első 20 perce ugyanis középszerűre sikerült, így könnyen elképzelhető, hogy a csatorna a minőséggel kapcsolatban is bizonytalan volt.

Mindenesetre a szereposztás ígéretesnek tűnt, a már említett Perry (Friends, Studio 60) egy szabadidőközpont menedzserét alakítja, a kissé habókos tulajdonosnőt Allison Janney (The West Wing) személyesíti meg és a munkatársak között feltűnik Andrea Anders (Joey, Better off Ted), valamint James Lesure (Las Vegas) is. A kiinduló sztori szerint a főszereplőnk nem veszi komolyan a kapcsolatait, úgymond sodródik az árral és csak a negyvenedik születésnapja után döbben rá, hogy változtatni kellene addigi életén. Az már a piloton látszik, hogy jó a szereplők közötti összhang, a probléma elsősorban a forgatókönyvvel volt.

A korábban két multikamerás sitcom-on (Rules of Engagement, Til Death) dolgozó Alex Barnow és Mark Firek az esetek többségében kiszámítható, a kreativitást nélkülöző poénokat próbált nekünk eladni, gondoljunk csak az erőltetettnek tűnő rasszista beszólásokra, vagy a főnöknő fiához kapcsolódó történetszálra. Ennek ellenére nem szándékozom lehúzni a sorozatról a keresztvizet, hiszen összességében egy tisztes iparosmunkáról van szó, de az frusztráló, hogy egy ilyen erős színészgárdával csak ennyire futja. Két részre biztosan maradok még, viszont mindenképp fejlődésen kell átesnie ahhoz, hogy hosszútávon nézős maradjon.

Végül röviden a nézettségről: úgy tűnik kifizetődött az ABC taktikája, a midseason premier ellenére remek rajtot vett a széria. A Modern Family rendkívül erős felvezetését kihasználva 10.6 milliós össznézettséget, a 18-49-es korosztályban pedig 3.7-es ratinget tudott elérni. A Cougar Town korábban ennél gyengébb eredményre volt képes ebben a slot-ban.

Értékelés:

Traffic Light

A Fox utóbbi évekbeli sitcom felhozatala mind a minőséget, mind a nézettséget tekintve gyenge volt, idén azonban Reilly-ék megpróbáltak változtatásokat eszközölni. Kedden a Glee-t követően nyitottak egy sitcom-blokkot, melyek közül a Rasinig Hope telitalálatnak bizonyult, a nézők és a kritikusok szívét is elnyerték vele, ezzel szemben a Mitchell Hurwitz (Arrested Development) által készített Running Wilde csúnyán leszerepelt. Midseason-ben újabb két egykamerás sitcomot küldenek harcba, a Traffic Light a megüresedett Rasinig Hope utáni időpontra érkezett a hét során, míg a Christian Slater-féle Breaking In áprilisban debütál majd.

Jelen írásunk tárgya korábban a Mixed Signals címre hallgatott, melyet aztán a berendelés után nem sokkal változtattak meg a szintén borzalmasan hangzó Traffic Light-ra. Utóbbi jelző szerencsére csak a címre igaz, a pilot, főként a párkapcsolati sitcomok-kal szembeni előítéleteimet figyelembe véve kellemes meglepetést okozott. Az Izraelből importált sorozat három gyermekkori barátról szól, akik a harmincas éveikre egymástól eltérő életutat futottak be, van közöttük házas ember, a másik épp most költözik össze a barátnőjével, míg a csapat harmadik tagja az örök szingli típust testesíti meg.

A Mr. Sunshine-nal ellentétben itt végig lehetett érezni a kreativitást, ugyan néhol kissé egyenetlennek éreztem a pilot tempóját, viszont ezt feledtette a számos emlékezetes jelenet. A karakterek mindegyikét sikerült megkedvelni, a kimért, geek megjelenésű Adam, a robusztus, 'szükségem van egy kis szabadidőre' Mike, valamint az angol akcentusával hódító Ethan is szimpatikus és ugyanez elmondható a hölgyekre is. Sajnálatos módon a nézettség nem volt egyenes arányban a minőséggel, a Traffic Light 4.59 milliós össznézettsége és 1.9-es demója gyenge debütálást eredményezett.

Értékelés:

Amennyiben Shawn Ryan kábelcsatornán próbálkozik, akkor korszakalkotó - The Shield, vagy éppen egy gyorsan véget érő, de rendkívül emlékezetes sorozattal - Terriers leszünk gazdagabbak. Ezzel szemben országoson nem tudott maradandót alkotni, a The Unit és a Lie to Me is középszerű szériák voltak, bár a védelmében hozzá kell tenni, hogy egyik sem a saját ötleten alapult és utóbbinál csak a második évad idején töltötte be a showrunneri pozíciót. Úgy tűnik most végre megtörik a zseniális kábelsorozatok és felejthető országosok sorminta, a Fox-on bemutatkozó The Chicago Code ugyanis komoly potenciált rejt magában.

A sokáig Ride-Along címen futó sorozat Chicago utcáira kalauzol el minket, egy olyan városba, ahol a magas bűnözési ráta mellett a politikai vezetést is érintő korrupció jelenti a legfőbb problémát. Ez ellen próbál fellépni az első női rendőrfőnök, a hivatali ranglétrán rekordgyorsasággal felkúszó Teresa Colvin, valamint egykori társa, az öntörvényű, de remek zsaruszimattal rendelkező Jarek Wysocki. A másik oldalon a város második embereként beharangozott Ronin Gibbons képvselő áll, aki az ír maffiával együttműködve próbálja megtömni a saját zsebét.

Fontos kiemelni, hogy a The Chicago Code nem procedurális sorozat, vagyis az egy rész egy eset formulával ellentétben itt erős átívelő szállal kell számolnunk és nagy hangsúlyt kap a karakterizáció. A főszereplők lényeges jellemvonásait már az első jelenetek során sikerül megismernünk, Ryan szánt szándékkal olyan helyzetekbe hozza őket (rendőrségi üldözés, sokat sejtető párbeszédek), mely alapján képet kaphatunk a jellemükről, valamint a sorozatban betöltött szerepükről. Az előéletükről rövid flashback-ek számolnak be, melyek épp a tömörségük miatt működtek jól.

Egy tökös zsarusorozatról van szó, mely alatt végig feszült légkör uralkodott, a nyomozás és a háttérben meghúzódó politikai játszmák mindvégig érdekesek maradtak. Mindehhez pedig sokat ígérő karakterek, illetve pörgős és ezzel együtt életszagú dialógusok társultak. A szereposztást szintén dicséret illeti, Jarek-et a Brotherhood-ban nagyszerű alakítást bemutató, rendkívül karizmatikus Jason Clarke alakítja. Ez utóbbi jelző nem csak rá, hanem a rendőrfőnököt játszó Jennifer Beals-re (Flashdance), valamint a korrupt politikust hozó Delroy Lindo-ra (Kidnapped) is teljes mértékben igaz. A fiatalokat az önfejű rendőrünkhöz beosztott, Matt Lauria (FNL) és a beépített zsaruként dolgozó Billy Lush (Generation Kill) képviseli. A készítőknél a showrunner Ryan mellett ki kell emelnem a több kult sorozat mellett is szerepet vállaló Tim Minear-t (Terriers, Dollhouse, Firefly, The Inside), aki remélhetőleg megszakítja az első évados kaszákkal fémjelzett pechszériáját.

A történetszálak közül egyedül Jarek unokahúgának sztorija bizonyult érdektelennek, az ex-feleséggel való kapcsolatának rövid felvázolása viszont jobban sikerült. A szereplők közül nem szabad kihagyni magát a várost sem, a közelben felnövő Ryan imádja Chicago-t és ezt mutatja, hogy az egyik legfontosabb kikötése a Fox felé az volt, hogy a szeles városban forgathassanak. Összegzésképp azt lehet elmondani, hogy a 2010/11-es országos évad általam legjobban várt drámája hozta a tőle elvárható szintet, az ígéretes felvezetés után minden esélyünk megvan arra, hogy a sztori kibontásával a későbbiekben még ennél is magasabb szintre érhet el a sorozat.

Érdemes megjegyezni, hogy Ryan új alkotásáról az amerikai kritikusok többsége is elismeréssel beszél, sőt a szintén a Fox-tól érkező Lone Star-t beelőzve a legjobb recenziókat kapta az idei országos újoncok közül. Végezetül emlékezzünk me a pilot nézettségéről, a 9.4 milliós össznézettség ugyan jónak mondható, de a House 4.3-as demó eredménye után elért 2.4-es rating már hagy kívánnivalót maga után.

Értékelés:

Zsúfoltnak ígérkezik a jövő hét a sorozatrajongók számára, a már műsoron lévő szériák mellett február második hetében számos újonc, illetve egy visszatérő sorozat új évadja is bemutatkozik. A The Chicago Code a címben szereplő város utcáira kalauzol el minket, ahol a helyi rendőrség korrupció által nehezített munkáját követhetjük nyomon, többek között a rendőrfőnök Teresa Colvin (Jennifer Beals) és az öntörvényű Jarek Wysocki (Jason Clarke) szemén keresztül. Shawn Ryan (The Shield, The Unit, Terriers) drámája a Lone Star után a legjobb kritikákat kapó országos újonc.

A BBC-n bemutatásra kerülő Outcasts 2040-ben játszódik, amikor a Földön bekövetkezett katasztrófa után 50 ezer embernek lehetősége adódik egy új bolygóra költözni. A planétát a Titanic megmentésére érkező hajó után Carpathia-nak nevezik el. A nyolc részes első évadban a készítők ígérete szerint a sci-fi jegyek mellett a társadalmi kérdésekre is nagy hangsúlyt fektettek. A Fox az újonc sitcomjai közül a Raising Hope szereplésével elégedett lehet, sőt már a második évad is a zsebben van, a Running Wilde viszont csúfosan leszerepelt. A harmadik próbálkozásuk a Traffic Light című, Izraelből importált egykamerás sitcom lesz, melyben három, harmincas éveiben járó barát párkapcsolati problémáival ismerkedhetünk meg. Az előzetes kritikák itt is biztatóak.

Az FX üdvöskéje, a remek első évadot produkáló Justified érdekes módon nem a csatorna saját gyártású drámáinak fenntartott keddi napon, hanem szerdán kezdi meg második évadát. Remélhetőleg mindez nem lesz negatív hatással a nézettségre, a legutóbbi két újonc sorozatuk - kizárólag anyagi értelemben vett - buktája után az FX-nek szüksége lenne a sikerre. Az ABC-n debütáló Mr. Sunshine-ban egy szabadidőközpont vicces mindennapjaival ismerkedhetünk meg, melynek menedzserét Matthew Perry alakítja. A Studio 60 on the Sunset Strip óta első tévés munkáját vállaló Perry ezúttal egy kapcsolatait komolytalanul vevő karakter bőrébe bújik, aki a negyvenedik születésnapja után megpróbál változtatni az addigi életén.

A tovább után a jövő heti premierek előzetesei tekinthetők meg.

A 24 záró évada nem láthattuk Kiefer Sutherland-et, így úgy vélem mindannyian örülünk annak, hogy márciusban egy websorozatban láthatjuk majd viszont. A The Confession-ben egy bérgyilkost alakít, aki a John Hurt által játszott papnak gyónja meg a bűneit, mely a két eltérő világnézettel bíró ember véleményének összeütköztetésére is lehetőséget ad. A 10 részes (epizódonként 5-7 perc) szériában nagy szerepet kapnak a bérgyilkos korábbi munkáit felelevenítő flashback-ek. A rövid teaser-ek után megérkezett az első előzetes.

A pilotok egyre nagyobb iramban történő berendelése mellett megkezdődött a színészek leszerződtetése is az adott projektekhez. Vannak ugyan olyan sorozattervek, ahol már összeállt a színészgárda nagy része (Alcatraz, Locky & Key, Charlie's Angels), a legtöbb produkciónál azonban még keresik a megfelelő embereket. Az alábbi összeállításban, melyet a Deadline Hollywood cikkének felhasználásával készítettem, a legkeresettebb nevekkel ismerkedünk meg.

A férfiak közül Kyle Chandler (FNL) és Jason Isaacs (Brotherhood) a legnépszerűbbek, a két színész jelenleg több, mint féltucat ajánlat közül válogathat. Chandler ázsiója hatalmasat emelkedett az utóbbi évek során, köszönhetően a Friday Night Lights-ban látott kiváló alakításának. Pár hónappal ezelőtt a Spielberg-féle Terra Nova kapcsán vetődött fel a neve, a felkérésre azonban végül nemet mondott, majd elígérkezett a J.J. Abrams által rendezett Super 8 című filmhez.

A Chandler-hez hasonlóan remek színészi kvalitásokkal megáldott Isaacs már jó ideje filmezik (A hazafi, Harry Potter filmek), de emellett jól megférnek a sorozatos szerepek is. A három évadot megélt Brotherhood-ot követően tavaly a Pleading Guilty című jogi pilottal próbálkozott, a Fox azonban nem rendelte be sorozatnak. Bízzunk benne, hogy idén jobban választ szerepet. Rajtuk kívül nagy a kereslet a Boston Legal óta nem látott James Spader, illetve az eddig vegyes megítélésű mozis karriert magáénak tudó Jason Bateman (Arrested Development) és a Rescue Me-s Daniel Sunjata iránt.

A hölgyek közül, annak ellenére, hogy bemutatás előtt a Love Bites című sorozata, nagy népszerűségnek örvend Becki Newton (Ugly Betty). Az NBC igencsak mostohán kezeli a szériát (berendelés visszavétele, nincs premier dátum kitűzve), a szereplőknek pedig megengedték, hogy leszerződjenek más produkciókhoz. Lizzy Caplan (Party Down, Brotherhood) menedzsere is igencsak elfoglalt mostanában, remélhetőleg hamarosan viszontlátjuk a tévében az elbűvölő és nem mellesleg rendkívül tehetséges színésznőt. Hozzájuk hasonlóan több ajánlatot kapott a szülést követően visszatérő Christina Applegate, valamint Debra Messing, Ali Larter és Katee Sackhoff is.

Idén is akadnak olyan mozifilmes színészek, akik kapcsán felvetődik a tévés szereplés lehetősége. Ethan Hawke esetében ez már nem feltételes mód, hiszen leszerződött a Fox-nál készülő CIA ügynökös Exit Strategy-hez. Számos pilot kapcsán szóba jött Maria Bello neve, de Susan Sarandon, Kim Basinger, Ryan Philippe, Julianne Moore és Naomi Watts is bővelkedik az ajánlatokban.

I can't be alone. That's when she strikes like a slutty little Ninja.

Visszatért Sterling Archer, az egocentrikus, nőket és a veszélyeket nagyjából ugyanolyan mértékben vonzó kém, aki társaival együtt tavaly alaposan megdolgoztatta a rekeszizmainkat. Szerencsénkre a gyenge nézettség dacára az FX berendelte az animációs sorozat második évadját, Matt Thompson és Adam Reed (a Frisky Dingo alkotópárosa) pedig élt a felkínált lehetőséggel és egy kiváló szezonkezdést hoztak tető alá.

Az évadnyitóban az ISIS csapata Gstaad-ba utazik, Malory a pénzügyeket tekintve kissé instabil lábakon álló ügynökséghez ugyanis egy német befektetőt szeretne megnyerni. Természetesen a helyzet közel sem ilyen egyszerű, a szerződését cserébe meg kell akadályozni Herr Schlotz 16 éves lányának az elrablását, akinek feltűnési viszketegsége és/vagy nimfomániája több gondot okoz, mint maguk a terroristák. Az írók nem fogták vissza magukat, persze a politikailag inkorrekt jelző minden eddigi részre igaz volt.

Are you going to throw that in my face the rest of my life?
Yeah, all four minutes of it.

Az Archer erősségét azonban nem is a kényes témák feszegetése, hanem a zseniális párbeszédek adják, melyek gyakran olyan pörgősek, hogy egy második nézést is be kell iktatni ahhoz, hogy az összes poén átjöjjön. Ennek kapcsán ki kell emelni a nagyszerű hangokat, (H. Jon Benjamin, Jessica Walter, Chris Parnell, Aisha Tyler, Judy Greer, etc.) a színészek jellegzetes hangorgánumukkal rengeteget hozzátesznek az élményhez. A sorozat egyik érdekessége, hogy egyesíti az 1960-as éveket és a modern kultúrát, az öltözködési stílus, az autók és Szovjetunió, mint legfőbb ellenségkép a 60-as évek világát juttatja eszünkbe, ezzel szemben a technológiai háttér - mobiltelefonok, számítógépek, valamint a fegyverek a jelenkorra utalnak. Összességében elmondható, hogy a két korszak vegyítését elsőrangúan megoldották.

A remek poénokkal fűszerezett évadnyitó hozta az elvárásaimat és bizony egyet kell értenünk  Adam Reed-del, aki James Bond és az Arrested Development találkozásaként írta le a saját sorozatát. Negatívumként legfeljebb Carol hiányát tudnám felhozni, de ezt feledtette az, hogy Ray Gillette a megszokottnál több játékpercet kapott. A premier nézettsége szintén elégedettséggel tölthet el minket, az 1.5 milliós össznézettség, valamint a 18-49-es korosztályban elért 0.7-es rating felülmúlta az előzetes várakozásaimat.

Értékelés:

Az országos csatornák már gőzerővel készülnek a 2011/12-es évadra és ennek megfelelően januárban jó néhány pilotnak zöld utat adtak. Az eddigi berendeléseket vizsgálva feltűnik, hogy több is a múltba kalauzol el minket, kiváltképp a 1960-as évek világát bemutató projektek iránt nagy az érdeklődés. Mindez természetesen nem előzmény nélküli, a korszak népszerűségében a Mad Men hatalmas kritikai sikere is komoly szerepet játszik. Ezt bizonyítja a Sony Pictures TV egyik vezetőjének a nyilatkozata is, aki az általuk készített Pan Am kapcsán emelte ki, hogy az AMC szériája nélkül a csatornák minden bizonnyal elutasítóak lennének ezekkel a sorozattervekkel. A kép alatt átekintem a közeljövő azon pilotjait/sorozatait, melyek az 1960-as években játszódnak.

Elsőként a Magic City-ről essék szó, itt ugyanis már biztosnak vehetjük a sorozat képernyőre kerülését, a Starz tavaly év végén rendelte be a 10 részes első évadot. Az 1960-as évek Miami-jában játszódó történetben egy hotel lesz a középpontban, melynek segítségével megismerkedhetünk a város gengsztereivel, a nagyhatalmú politikusokkal, valamint a szórakoztató ipar prominens személyiségeivel. Mindez egy olyan időszakban, amikor Fidel Castro átveszi a hatalmat Kubában és ez a városra is nagy hatással lesz. A sorozat bemutatójára 2012-ben kerül sor, a főszereplő személyét pedig pár nappal ezelőtt hozták nyilvánosságra, Jeffrey Dean Morgan-re (Supernatural és Watchmen) esett a csatorna választása.

A Magic City készítője, Mitch Glazer (Szép remények) a saját gyermekkori élményeit is felhasználta a sorozathoz, a nyilatkozata alapján egy rendkívül érdekes és komoly potenciállal rendelkező alkotásra számíthatunk:

I was born and raised in Miami Beach, grew up in those swank hotel lobbies... I love that world and those stories. Miami in the early ‘60s was a tropical crossroads, America’s Casablanca. The Rat Pack, CIA, the mob, JFK and anti-Castro warriors, all hanging out in the same Collins Avenue nightclub.

Robert Greenblatt, az NBC újdonsült programigazgatója nem pazarolja az időt, pár nappal a munkába állását követően számos pilotberendelést adott le. Ezek között van a Playboy, ami az 1960-as évek chicago-i Playboy klubjába enged betekintést. A Chad Hodge (Tru Calling) által írt fogatókönyv az ígéretek szerint reflektál majd a társadalmi változásokra is, így a szexualitással kapcsolatos gondolkodásmód változását is figyelemmel kísérhetjük. Hozzátéve, hogy mindezt természetesen országos keretek között elképzelni. A pilotot az az Alan Taylor rendezi, aki anno a Mad Men bemutatkozó részéért felelt, illetve közreműködött a Deadwood, a Carnivále és a Boardwalk Empire egyes epizódjainál.

Az ABC-nél Paul Lee elnök az első olyan évadára készül, amikor ő felel a kiválasztott pilotokért, illetve a később berendelt sorozatokért és a teljes műsorrendért. Úgy tűnik NBC-s kollégájához hasonlóan Lee is a rizikósabb utat választja, számos merész projektre mondott igent. Ilyen többek között a Pan Am című pilot, melyben a légitársaság pilótáinak és légi kísérőinek ötven évvel ezelőtti életével ismerkedhetünk meg. A Vészhelyzeten is dolgozó Jack Orman felel majd a szkriptért, míg a rendezést az egyik legelismertebb tévés direktor, Thomas Schlamme (The West Wing) vállalta el. A sorozatterv ötlete egyébként Nancy Ganis producertől származik, aki néhány évtizeddel ezelőtt légi kísérő volt a Pan Am-nél.

Két sorozattervről kell még szót ejtenünk, az egyik a Ridley és Tony Scott produkciós cége által készített The Drivers, mely a legendás 24 órás Le Mans-i autóversenyek világát mutatja be nekünk. A nemzetközi koprodukcióban készülő széria az 50-es, 60-as években játszódik. A történet Wallace A. Wyss Shelby: The Man, The Cars, the Legend című könyvén alapszik, amely fiatal amerikai, német, francia, olasz és brit versenyzők igaz történetét dolgozta fel. Szintén a Scott testvérektől érkezik a BBC 4 részes minisorozata, a Philip K. Dick könyvén alapuló The Man in the High Castle (Az ember a fellegvárban).  A forgatókönyvet Howard Brenton (Spooks) jegyzi, a történet során pedig egy olyan alternatív világgal ismerkedhetünk meg (1962-ben járunk), ahol a második világháború Németország és Japán győzelmével zárult.

A Syfy tavaly októberben adott zöld utat a BSG spinoff Blood & Chrome pilotjának, melyben a fiatal William "Husker" Adama első cylon háború idején átélt megpróbáltatásait követhetjük nyomon. Michael Taylor forgatókönyve már egy ideje kész van, a szereposztásról viszont eddig nem sok információ látott napvilágot. A legnagyobb érdeklődésre számon tartó kérdés az volt, hogy ki játszhatja el a fiatal Adama-t. Természetesen szóba került a a Razor-ban látott Nico Cortez neve is, a Syfy döntése azonban Luke Pasqualino-ra esett.

A 21 éves brit színész a Skins második generációjából lehet ismerős, sajnos a két évad során jóindulattal is csak közepes színészi játékkal tudott előrukkolni. Mindenesetre a pesszimizmusunkat félretéve bízzunk abban, hogy a Blood & Chrome-ban kellemes meglepetést okoz majd. Nem csak Husker megszemélyesítőjéről hullott le a lepel, a csatorna döntése alapján Adama felettesét, Coker-t, Ben Cotton (Hellcats, Harper's Island) fogja alakítani. A backdoor pilot bemutatójáról egyelőre nincs pontos információnk, a Syfy nagy valószínűséggel az idei év végén, vagy 2012 elején fogja levetíteni. A karakterleírásokat (Adama és Coker) a tovább után lehet megtekinteni.

Vajon mikor érkezik olyan USA Network-ös sorozat, mely végre hosszabb időn keresztül nézős tud maradni? Könnyen lehet, hogy költői a kérdés, ugyanis a The 4400 befejezése, vagyis immár négy év óta számos újonccal jelentkeztek, de egyik sem tudott megragadni nálam. Az ok elsősorban abban keresendő, a csatorna sorozatainál egy jól észrevehető sorminta bontakozik ki, a characters welcome szlogen ugyan jól hangzik, azonban a karaktereik többsége papírmasé figura, a történeteik pedig kiszámíthatóak.

A USA Network produkciói általában a biztos középszert jelentik, sőt a Covert Affiars és a Royal Pains ennél gyengébb szintet képviselnek, így érthető módon nem voltam túl bizakodó a legújabb saját gyártású produkciójuk, a Fairly Legal minősége kapcsán.

A casting-ot, főként a főszereplő személyének kiválasztását csak dicsérni lehet, Sarah Shahi-t,  aki a Life utáni születési szabadságból tért vissza a kis képernyőre, mindig örömmel látjuk. A San Francisco-ba helyezett történetben Kate Reed-et, az ügyvédből lett mediátort alakítja, munkaköri leírását tekintve a két civakodó fél közötti békítő szerepkört tölti be, célja, hogy az adott problémát lehetőleg peren kívül megoldják. Az egy órás pilot során kapunk két ügyet, melyet főhősünk ide-oda rohangálva próbál megoldani, valamint a karakterizáció okán behozott történetszálakat, az elhunyt apa miatti gyász, valamint a mostohaanya és a volt férjjel való kapcsolat bemutatását.

Az ügyek nem tudtak lekötni, ami elsősorban annak tudható be, hogy súlytalannak és egyúttal hiteltelennek éreztem őket. A lánykérés körüli huzavona egy jobbfajta paródiának illett be, az ártatlan gettó srác története pedig vontatott és mindenekelőtt érdektelen volt. Maradtak tehát a karakterek, melynél felemás eredményt ért el a pilot: Shahi-nak köszönhetően gyorsan sikerült megkedvelni Kate-et, egy energikus, a munkájának élő, de ezzel együtt laza és szimpatikus főhőst láthattunk. Kate geek titkára kapott néhány emlékezetes egysorost és ugyan nem túl összetett karakter, a sorozatban betöltött szerepéhez ennyi is elegendő.

A többieknél már nem tudok pozitívumokról beszámolni, Michael Trucco (BSG) a volt férj szerepében eddig eléggé halovány, ami csak részben az ő sara, az írók pongyola munkát végeztek nála, valamint a Virginia Williams által játszott Lauren-nél is. A szkript sablonokból épült fel, az üres frázisok, valamint a a jog és az igazság témakörét boncolgató dialógok feleslegesek voltak. A bevezetőben említett sorminta sajnos folytatódott, a kezdő rész alapján ismét egy középszerű produkcióval állt elő a csatorna.

Értékelés:

Egyelőre még ott a kérdőjel a mondat végén, de megvalósulása esetén egyértelműen az év híre kategóriába kell majd sorolnunk. Mielőtt rátérnénk Aaron Sorkin új projektjére, néhány mondatban vegyük át a pályafutását. Sorkin védjegye a rendkívül pörgős és egyúttal intelligens párbeszédek, az általa készített The West Wing-et (Az elnök emberei) a televíziózás történetének egyik meghatározó drámájaként tartjuk számon. Sorkin fő művéről van szó, négy szezonon keresztül mutatta be a fikciós Bartlet elnök és stábjának munkáját, az utolsó három évadban viszont már nem működött közre, mely annak minőségen is érződött.

Tévés pályafutását a dramedyként aposztrofálható Sports Night-tal kezdte, mely egy sport műsor készítésébe engedett betekintést. Sorkin már itt megmutatta tehetségét, majd ez után jött az említett The West Wing, míg legutóbbi szériája a csupán egy évadot megélt, egy szkeccs műsor kulisszák mögötti világát bemutató Studio 60 on the Sunset Strip (A színfalak mögött) volt. Utóbbi gyors bukása komoly csalódást jelentett számára, így a filmezés felé vette az irányt, a nevéhez fűződik a Charlie Wilson's War (Charlie Wilson háborúja) zseniális forgatókönyve, míg idén a David Fincher által rendezett The Social Network (A közösségi háló) szkriptjéért felelt. Utóbbiért bizonyosan Oscar-jelölésben részesül, sőt a díj elnyerésére is nagy sansza van.

Szerencsénkre most jó esély mutatkozik arra, hogy Sorkin ismét egy sorozat készítésére adja a fejét. Az elmúlt hónapokban az HBO-val tárgyalt egy általa már régóta dédelgetett dráma sorozat kapcsán. Nem meglepő módon ez a széria is a kulisszák mögötti világot mutatná be nekünk, ezúttal egy kábeles hírműsorra esett a választása. Egyelőre még nem született megállapodás Sorkin és az HBO között, ami elsősorban annak tudható be, hogy előbbi rendkívül elfoglalt a Social Network Oscar-kampánya - interjúk, hivatalos megjelenések - miatt. A hírek szerint azonban jó esély van arra, hogy az Oscar-díjátadó után megszülessen az egyeszség a két fél között és az HBO berendelje a pilotot.

Mint látszik, a sorozat megvalósulásáig azért még néhány lépcsőfok hátra van, de az mindenképp jó előjel, hogy az HBO-nál optimisták Sorkin projektjével kapcsolatban és nagyon szeretnének együtt dolgozni az elismert íróval. Különösen örülök annak, hogy az ABC (Sports Night) és az NBC (The West Wing, Studio 60...) után ezúttal kábelcsatornánál próbálkozik Sorkin, hiszen így még nagyobb kreatív szabadságot kaphat és talán a gyors cancel veszélye is kisebb lehet majd.

update: szerencsénkre nem a ceremónia, hanem már az Oscar-jelöltek kihirdetése után megszületett az egyezség, az HBO berendelte a pilotot. A projekt munkacíme jelenleg 'More As the Story Develops'.

A Starz fiatalnak mondható a saját gyártású sorozatok területén, ezért a legfőbb célkitűzésük egy olyan sorozat elkészítése volt, mely hírnevet biztosít a számukra és egyúttal megkülönbözteti őket a többi csatornától. Tavaly januárban rátaláltak az aranytojást tojó tyúkra, a Spartacus: Blood and Sand a provokatív stílusával komoly rajongótáborra tett szert és a Starz legnézettebb produkciójává vált. Andy Whitfield sajnálatos betegsége miatt azonban nem tudtak hozzákezdeni a második évad forgatásához, így a showrunner Steven S. DeKnight egy előzménysorozat ötletével állt elő.

A második szezonra tervezett Batiatus-os flashback-et vették elő, melyet kibővítettek és egy hat részes minisorozattá gyúrták össze. A Spartacus: Gods of the Arena a Batiatus-ház felemelkedését mutatja be nekünk, a középpontban Lucretia és Batiatus karakterével, de rajtuk kívül számos régi ismerős, így Solonius, Crixus, Barca, Ashur, Naevia, valamint Oenomaus (a későbbi Doctore) is feltűnik. A minisorozat kezdéséről a kép alatt spoilerek társaságában fejtem ki a véleményem.

A kezdő képsorokban felidézhettük az első évad néhány meghatározó jelenetét, melyek elsősorban Batiatus karaktere szempontjából voltak fontosak. A Spartacus szájából elhangzott "How many men would you kill?" után újfent szembesülhettünk a lanista által elrendelt, vagy adott esetben saját kezűleg végrehajtott gyilkosságokkal, melyek segítségével egyre feljebb és feljebb jutott a társadalmi ranglétrán. A rész eleji montázs több célt is szolgált, egyrészt rövid emlékeztető a néző számára, másrészt előrevetíti nekünk Batiatus 'igencsak kifinomult' probléma megoldó rendszerét, amely várhatóan a mostani hat rész során is során kiemelt szerepet kap.

Történetünk elején Batiatus hiába rendelkezik jól felkészített gladiátorokkal, a harcosai csak a felvezető mérkőzéseken kapnak szerepet, a főműsoridőben a befolyásos Tullius által támogatott Vettius aratja le a babérokat. Nem ez az egyetlen szembetűnő különbség az öt évvel későbbi helyzethez képest, gondoljunk csak Batiatus és Solonius kapcsolatára, míg Lucretia olyan, mintha nem is ismerné az intrika fogalmát és undor fogja el, amikor barátnője szóba hozza a gladiátorokkal való testi kapcsolat lehetőségét.  Megismerkedhetünk a sérüléséből felépülő, Oenomaus-szal, aki ugyan ekkor még nem birtokolja a Doctore titulust, viszont házasságban él, a régi ismerősök közül pedig meg kell említeni Crixus-t és Ashur-t, akiknek túl kell esnie a gladiátorrá válás előtti utolsó próbatételen.

Előzménysorozat készítésekor az egyik legnagyobb kihívás, hogy az írók mennyire tudják érdekessé tenni a már megismert karakterek előéletét. DeKnight-ék jó munkát végeztek, a behozott történetszálak mindegyike lekötötte a figyelmemet és ugyan a legtöbb esetben tudjuk mi lesz a végkifejletet, az oda vezető út kifejezetten érdekesnek tűnik. Az új karakterek behozatala kapcsán szintén pozitívumokról számolhatok be, így például Batiatus új ellenségeiben, vagy a Jaime Murray (Dexter) által játszott, a szarkeverő szerepkört betöltő Gaia-ban bőven van potenciál. A szokásoknak megfelelően egy ausztrál színészre bízták Capua aktuális bajnokának a megformálását, Gannicus szerepében Dustin Clare-t (Underbelly) láthatjuk, aki egy az eddigiektől eltérő, az élet minden percét kiélvező, kissé bohém gladiátort jelenít meg.

A Blood and Sand-re jellemző jegyek, mint a vér, szex, majd a főleg az évad második felében előtérbe kerülő intrikák és váratlan fordulatok, valamint a jól kidolgozott jellemábrázolás az előzménysorozatban is megtalálhatók, így a Gods of the Arena minden bizonnyal könnyedén elnyeri a nézők kegyeit. Ígéretes kezdést láthattunk és ha a tavalyi sorminta folytatódik, akkor bízhatunk abban, hogy minisorozat hétről-hétre erősebb részeket produkál majd.

Értékelés: