A képlet roppant egyszerű: vegyük körül magunkat tehetséges, egymással a közös hangot könnyedén megtaláló emberekkel és hagyjuk őket dolgozni. Természetesen a jó sorozat receptjéhez azért ennél több összetevőt is fel lehet sorolni, de amennyiben a fent említett kiindulópont megvan, akkor nehéz elrontani a dolgokat. A Terriers esetében igaznak bizonyult a képlet, a nagyszerű alkotó és színészgárda remekül megértette egymást, az FX nem szólt bele a kreatív döntésekbe, a végeredmény pedig önmagáért beszél.

A csatornánál örömmel fogadták az első kiugró sikerüket szállító (The Shield) Shawn Ryan visszatérését, de a Terriers készítésében döntő szerepet vállalt még a Trükkös fiúk és a Tripla vagy semmi forgatókönyvét jegyző Ted Griffin, valamint a számtalan kultsorozat mellett dolgozó Tim Minear (Angel, The Inside, Firefly) is. A munkájuknak köszönhetően a két san diego-i magánnyomozó története már az elejétől odaszegezett minket a képernyőhöz, többek között életszerű párbeszédek, remek atmoszféra, okosan felépített egy részes esetek és egy jól kivitelezett átívelő szál jellemezte a sorozatot. 

A Terriers egyik legnagyobb erőssége az volt, hogy ugyanúgy tudtuk élvezni a standalone és a főszálhoz kapcsolódó részeket is. Az előbbinél sok esetben egy kis jelentéktelennek tűnő ügyből nőtt ki valami nagyobb, de mindezt könnyedén, bármiféle erőltetettség nélkül mutatták be nekünk, az eset felderítése pedig végig lekötötte a figyelmünket. Az ügyek sokszor igen komoly érzelmi töltettel is bírtak, gondoljunk csak az 1x03-as, Olivia Williams-et is felvonultató Change Partners-re, vagy éppen a Missing Persons-ra (1x07). Az évad második fele viszont már kizárólag a 'nagy összeesküvésre', az Ocean Beach helyére építendő reptér szövevényes történetére koncentrált. Nem voltunk híján meglepő fordulatoknak, de hozzá kell tenni, hogy mindez megfelelő jellemábrázolás nélkül mit sem ért volna.

Szerencsére ezzel Ryan-ék is tisztában voltak és sikerült elérniük, hogy közel érezzük magunkhoz a két főszereplőt, Hank és Britt esendőek ugyan és követnek el hibákat, de ezzel együtt kedvelhető és egyúttal egyedi jellemvonásokkal felruházott karakterek. Az azonosulást megkönnyítette a kettejük között fennálló kiváló chemistry (összhang), melynek köszönhetően valódinak éreztük a szurkálódásoktól sem mentes párbeszédeiket, vagy adott esetben az egymásért való aggódásukat. Mindez nem véletlen, hiszen Donal Logue (Life) és Michael Raymond-James (True Blood) korábban már dolgoztak együtt és olyan jól kijöttek egymással, hogy úgy döntöttek a forgatás idejére összeköltöznek.

A karakterizáció során kiemelt szerepet kapott Hank és Britt magánéleti szála, előbbinél a volt feleség és a mentálisan sérült húg, míg utóbbinál a hűtlen barátnő, valamint a bűnözői múlt került előtérbe. Mindezt hitelesen és megfelelően adagolva mutatták be nekünk, nem egyszer pedig megrendítő jeleneteknek voltunk szemtanúi. Logue kiemelkedő alakítást nyújtott, de nem sokkal maradt el tőle Michael Raymond-James sem, mellettük dicséret illeti a női szereplőket, illetve a Hank régi társát, Gustaffson-t alakító Rockmund Dunbar-t. A mellékszereplők közül elsősorban Michael Gaston (Ben Zeitlin) és a magánnyomozóinkat segítő geek csapat volt emlékezetes.

Szót kell ejtenem a sorozat helyszínéül szolgáló San Diego-ról is, a sorozat operatőrei szerencsénkre maximálisan kihasználták a város természeti adottságait. Az első évad stílusos, valamint a főbb történetszálakat lezáró befejezést kapott és a 13 részt összegezve kijelenthető, hogy az FX ismételten egy kiváló drámával állt elő. Sajnos azonban a nézettség nem a várakozások szerint alakult, a Terriers átlagban félmilliós nézőszámot és 0.2-es demó eredményt tudott felmutatni, mely könnyen lehet, hogy még a lágyszívű FX esetében sem lesz elég a második évadhoz.

Értékelés:

A tavalyi kritikai és nézettségi siker láttán Kurt Sutter megtehette volna, hogy hátradől és az eddigi jól bevált receptek alapján rakja össze a harmadik évad történetvázát. Őt azonban nem ilyen fából faragták, elmondása szerint a Sons of Anarchy írói szobájában a következő mottó alapján dolgoznak: gondoljuk át, hogy mi az, amit elvár tőlünk a közönség és annak az ellenkezőjét hajtsuk végre. Shawn Ryan tanítványa tartotta magát ehhez az elvhez, és bár nagy kockázatot vállalt az idei évaddal, végül kifizetődött a bátorsága. A kép alatt már spoileresen folytatom.

Abel elrablását követően egyértelmű volt, hogy a klub előbb-utóbb tiszteletét teszi majd Belfast-ban, a kérdés csupán az volt, hogy mikor kerül erre sor. Sutter nem siette el az észak-írországi utazást, nagyon okosan felépítette az évad fontosabb történetszálait, a Cameron utáni nyomozás, a Mayans-szal és a Calaveras-szal történő összeütközések, Hale polgármesteri ambíciói, valamint a Jax és Stahl közötti megállapodás pedig bőven tartogatott számunkra izgalmakat. Mindemellett a karakterizációra is kiemelt hangsúlyt helyezett, így például rendkívül hitelesen mutatta be a fia elrablása miatt Jax-ben végbemenő változásokat, de a Gemma-t is egy új oldaláról ismerhettük meg az apjával kapcsolatos történések során. 

A Lochan Mor című epizód nyitotta a belfasti sztorit, mely teljes mértékben beváltotta a hozzá főzött reményeket, a csupán pár napot felölelő kaland feszültséggel teli, lebilincselő részeket hozott. Sokáig emlékezetes jeleneteknek lehettünk szemtanúi, így többek között Jax és Ashby tiszteletes párbeszédei, előbbi érzelmi hullámvasútja (a gyerek elengedése, az örökbefogadó szülők halála és a húgával történő megismerkedése), vagy Clay és a klubot eláruló Keith tetőtéri beszélgetése. Belfast a sorozat mitológiáját tekintve is kiemelt szereppel bírt, felsejlett előttünk John Teller, valamint vele együtt a SAMCRO múltja. 

Az évad harmadik és egyben utolsó nagy fejezete ismételten Charming-ban játszódott, a klubnak rövid időn belül a Salazar ügyet, majd az IRA által kegyvesztetté vált Jimmy elkapását is meg kellett oldania. Mindeközben még a Jax-Stahl alku is a levegőben lógott, az évadból pedig mindössze két rész volt hátra... Bevallom, kissé féltem a finálétól, egyrészt az egyes történetszálakra fordítható kevés idő miatt, másrészt a második évad zárása okán, ugyan kiváló szezont zárt tavaly a SoA, de a finálé nem hozta az azt megelőző részek színvonalát. Ezúttal azonban szó sem volt erről, a sorozat történeték egyik legerősebb epizódját láthattuk, a 60 perces, NS címre hallgató évadzáró ráadásul az izgalmak (Sutter egy tökéletesen kivitelezett csavarral kedveskedett nekünk) mellett emocionálisan is komoly hatást gyakorolt ránk.

Külön ki kell emelnem Charlie Hunnam idén mutatott teljesítményét, az angol színész kiválóan hozta az önmagából kivetkőző, agresszív, illetve az ezzel ellentétes állapotban lévő, az érzelmi válságba került és sebezhetőnek mutatkozó Jax-et is. A karakter szempontjából kiemelt jelentőséggel bírt a harmadik évad, a rengeteg viszontagságon keresztüleső Jax kilépett az apja árnyékából és ahogy az édesanyjának írt levelében fogalmazott: 

I'd never turn on my club, or my family. I'm not my father. 

Megváltozott a Clay-jel való viszonya is, ugyan Sutter-t többen is kritizáltak a kettejük közötti konfrontáció elmaradása miatt, véleményem szerint a showrunner jó döntést hozott. Idén más volt a prioritás, a későbbiekben pedig még bőven lesz idő a klub két meghatározó alakjának az összecsapására.

Sajnálatos módon idén Jax-en és Clay-en kívül viszonylag kevés idő maradt a SAMCRO többi tagjára, Chibs és Opie történetszálát azonban ennek ellenére szépen végigvitték. Chibs visszakapta a családját és az évadzáróban egy megrendítő jelenetsorban végre bosszút állhatott régi nemezisén. Hasonlóan emlékezetes volt Opie jelenete Stahl-lal, klubtársával együtt ezzel ő is lezárta múltjának egyik fájdalmas fejezetét és most már új életet kezdhet Lyla-val. Azt már sejtettük, hogy Tig és Kozik közötti feszültség oka egy régi szerelem lehet, de azt nem gondoltuk volna, hogy a 'hölgy személyének' felfedése a harmadik évad egyik legmeglepőbb fordulata lesz... Jó döntést hozott Sutter, a drámai történéseket épp jókor oldotta fel egy kis humorral.

Vessünk egy pillantást a női karakterekre. Gemma idén is anyatigrisként védte a klubot, valamint fiát, de az évad elején az apjával való közös jelenetei során az esendőségével is szembesülhettünk. Jax-hez hasonlóan Tara számára is vízválasztónak bizonyult a harmadik évad, Maggie Siff pedig felnőtt a feladathoz, az eddigi legerősebb alakítását hozta. A harmadik évados mellékszereplők akár egy külön bejegyzést is megérdemelnének, hiszen többen is kiemelt szereppel bírtak, az őket játszó színészek pedig elsőrangú teljesítménnyel rukkoltak ki. Elsőként Ally Walker-ről kell megemlékezni, aki lenyűgöző alakítást nyújtott a szarkeverés mesterének is kikiáltható Stahl ügynök szerepében. Az utolsóelőtti részben látott jelenetei - barátnőjének/társának megölésekor látott reakciója és a vallomása - pedig jó ideig az emlékezetünkbe vésődtek.

Az évadzáróban azonban utolérte őt a végzete, mint ahogy a Titus Welliver által nagyszerűen alakított Jimmy O'Phelan-t is. Sutter a Deadwood rajongóinak is kedveskedett az idei évaddal, hiszen Welliver mellett Paula Malcomson (John Teller régi szerelme) a klub ügyvédjének szerepében feltűnő Robin Weigert és természetesen régi jó ismerősünk, a stílusosan nyugdíjba vonuló Unser seriff, azaz Dayton Callie is szerepelt anno a western sorozatban. 

A belfasti szál során a legnagyobb hatást Ashby atya tette rám, a már megjelenésével tiszteletet parancsoló IRA 'tanácsadót' jó ideig nem tudtuk kiismerni, az utolsó döntésével azonban bizonyítást nyert az önzetlensége. A cameo-k közül ki kell emelni Stephen King rövidke, de annál jobban megkomponált szerepét, valamint a Hell's Angels motorosklub legendás alakjának, Sonny Barger-nak a feltűnését. Utóbbi Lenny 'The Pimp'-et játszotta, aki a történet szerint a SAMCRO alapítóinak egyike volt, és Clay-jel, valamint Piney-val együtt már csak ők vannak életben a First Nine-ból. 

Sutter természetesen előre is gondolkodott, jó pár jövőbeli történetszálat már most elindított: Tara tudomást szerzett arról, hogy miként is halt meg Jax apja, a klub az új IRA üzlet miatt ugyan terjeszkedhet, de egy új polgármesterrel és seriffel felálló Charming-ban, valamint az oroszokkal a nyomukban nehéz dolguk lesz. Az már most biztos, hogy a negyedik évadban lesz egy kis időugrás, azt még nem döntötte el Sutter, hogy egyből a börtönből való kikerüléssel kezd, vagy röviden bemutatja a rács mögötti életüket. A harmadik etap felemás kritikai és nézői visszajelzéseket kapott, véleményem szerint azonban beváltotta a hozzá fűzött reményeket és egyúttal közel volt a második évados, rendkívül magas színvonal eléréséhez is.

Értékelés:

Pár nappal az NBC bejelentését követően a Fox is közzétette a midseason-re vonatkozó terveit. A pávás adóhoz hasonlóan komoly változtatásokkal álltak elő, melyek közül a legnagyobb volumenű a Simon Cowell nélkül felálló American Idol szerdára és csütörtökre (a megszokott kedd és szerda helyett) való pakolása volt. A 'halálcsillag' elmozdításának leginkább a Bones rajongói örülhetnek, a stabil nézettséggel bíró nyomozós sorozat hatalmas lehetőséget kapott a Fox-tól. Szerdán néhány rész erejéig a Human Target, valamint áprilistól Christian Slater és Odetta Yustman újonc sitcomja, a Breaking In is megkapja az Idol utáni slot-ot.

Várható, hogy Reilly-ék a csütörtökön igencsak szenvedő Fringe-el is kezdenek valamit, a pénteki napra való pakolás már egy ideje benne volt a pakliban. Az újoncok közül a Breaking In-ről már ejtettünk szót, a Mixad Signals a várakozásoknak megfelelően a Raising Hope után került, a The Chicago Code esetében pedig már egy ideje tudtuk a hétfő kilenc órás slot-ot. A tovább mögött a Fox teljes midseason-ös műsorrendje megtalálható.

Viszonylag ritkán fordul elő, hogy még a pilot elkészülte előtt zöld utat adjanak egy sorozatnak. Legutóbb a The Walking Dead esetében láthattunk erre példát, a megelőlegezett bizalom végül mind a nézettséget, mind a kritikusi visszajelzéseket tekintve kifizetődött az AMC-nek. Ezúttal a Starz vállalta be a rizikót, a Boss című politikai drámára adtak le nyolc részes sorozatberendelést. A gyártó Lionsgate TV két héttel ezelőtt küldte körbe a sorozatterv szkriptjét és a hírek alapján több kábelcsatorna is komoly érdeklődést mutatott iránta, a licitből pedig a Chris Albrecht vezette Starz került ki győztesen.

A főszerepben az eddig elsősorban komikusi oldaláról ismert Kelsey Grammer-t láthatjuk, akinek ez lesz az első kábelsorozata és egyúttal az első drámai tévészerepe. A történet szerint Grammer Chicago polgármesterét alakítja, akinél (egy idővel egyre rosszabbá váló) mentális betegséget diagnosztizálnak és erről rajta kívül csak az orvosa tud. Természetesen ez csak a kiindulópont, politikai machinációkat, a hatalomért folytatott harc bemutatását és egyéni drámákat ígérnek a készítők, akiket Shakespeare Lear Király című tragédiája inspirált a forgatókönyv megírásakor.

A stábtagok között megtaláljuk az Apocalypto forgatókönyvíróját Farhad Safinia-t, valamint az ismert független filmes Gus Van Sant (Good Will Hunting, Milk) is közreműködik a produkcióban. A kétszeres Oscar-jelölt rendezőnek ez az első tévés produkciója, a pilot levezénylése mellett produceri feladatokkal is bír majd. A bemutató időpontjáról egyelőre nincs hivatalos információnk, jövő év vége, esetleg 2012 eleje tűnik a legvalószínűbbnek.

Mindössze két hónap van hátra a Spartacus: Gods of the Arena premierjéig, a Starz január 21-én mutatja be a hat részes előzménysorozatot. A minisorozat a Batiatus-ház felemelkedéséről szól, a középpontban pedig Lucretia és Batiatus karaktere lesz, de visszatér többek között Doctore, Crixus, Barca, Ashur, valamint Naevia is. Rajtuk kívül megismerkedünk még Capua első nagy bajnokával, Gannicus-szal, akit az ausztrál Dustin Clare (Underbelly) személyesített meg. A Starz eddig kevés promóciós anyagot adott ki, de remélhetőleg a most kiadott posztert hamarosan egy új előzetes fogja követni. A nyáron kiadott teaser-t ide kattintva lehet megtekinteni.

A spinoff mellett ejtsünk szót az eredeti szériáról is, ahogy arról korábban beszámoltunk, Andy Whitfield sajnálatos betegsége miatt a csatornának új főszereplőt kellett keresnie. A színészválogatás végén három név maradt kalapban: Stephen Amell, Aiden Turner és Liam McIntyre kapta meg a lehetőséget a bizonyításra. Sajnos a próbafelvételen mindegyikük csalódást okozott, de a hírek szerint McIntyre hamarosan kap egy újabb lehetőséget.

update: időközben érkezett egy új teaser, valamint egy másfél perces előzetes is, a tovább után tekinthetők meg.

Ennél mélyebbre már nem süllyedhet az NBC...  jó pár éve hajtogatjuk ezt mondatot, a pávás csatorna azonban eddig mindig ránk cáfolt. Ez idén sincs másként, botrányos, még a tavalyiakat is alulmúló eredményeket produkálnak, melyet mi sem bizonyít jobban, mint, hogy az évek óta kasza közelben lévő Chuck jelenleg az egyik legstabilabb drámájuk, az 1.2-es demóval rendelkező Chase teljes évados berendelését pedig inkább nem is kommentálom. Nem csoda, hogy a hamarosan a Comcast tulajdonába kerülő csatorna komoly változtatásokat eszközölt a midseason-ra.

A legszembetűnőbb a csütörtöki nap, a tisztességesen szereplő sitcom-blokkot januártól 3 órásra bővítik, a Community, Perfect Couples, The Office, Parks and Recreation, 30 Rock és Outsourced hatosfogat vár majd a nézőkre. A PyRex végre valahára megkapta az Office felvezetést, bízom benne, hogy a jelenlegi mezőny legviccesebb (Community-vel egyetemben) komédiájára a nagyközönség is rátalál. A műsorrend kihirdetésével egy időben az NBC a 30 Rock 6. évados megújítását is bejelentette.

Az NBC a hét minden egyes napján változtatott, a tovább mögött a teljes midseason-ös műsorrendjük megtalálható. Három sorozat nincs feltüntetve, a szereposztási, majd kreatív problémák miatt a Love Bites forgatása alaposan megcsúszott, tavasz végén várható a premier, míg két sitcom, a Friends with Benefits és a The Paul Reiser Show bemutatójáról egyelőre nincs információ.

Pro.
Azt kell mondjam, hogy az AMC részéről érthető döntés született. Az idei évad egyik legjobb újoncánál az ígéretes, kétmilliós kezdés után a felére csökkent a nézettség, a 18-49-es célkorosztályban produkált 0.2-es rating pedig szintén komoly kívánnivalót hagyott maga után. Mindennek a tetejébe múlt héten egészen kiváló számokkal debütált a The Walking Dead, mely így jelentősen csökkentette a Rubicon berendelési esélyeit, ráadásul nemcsak a TWD-hez, hanem a Mad Men - Breaking Bad kettős számaihoz képest is túl nagy volt kontraszt.

Kontra.
Az AMC mindössze három évvel ezelőtt kezdett bele (ismételten) a sorozatgyártásba és személy szerint láttam arra esélyt, hogy a kritikusok által nagyra tartott szériát már csak presztízsből is megtartják. A csatornánál még újnak számított a 21 órás slot, emiatt úgy vélem nagyobb türelemmel is viseltethettek volna iránta. Nem beszélhetünk a műsorrend telítettségéről sem, a jövőre érkező Veena Sud drámával, valamint az esetlegesen berendelt Hell on Wheels sorozattal együtt is lett volna hely a Rubicon számára.

Összegzésképp azt lehet mondani, hogy az AMC végül az eszére és nem a szívére hallgatott, ami miatt természetesen, - bár nyilvánvalóan csalódottak vagyunk azért - nem lehet őket megróni. A hír hallatán James Poniewozik, a Time újságírója viccesen megjegyezte, hogy a sorozat rajongói a kertjükben elkezdhetnek négylevelű lóhere után kutatni és egy borítékban feladni őket az AMC-nek. Ezzel együtt megkezdődtek az ilyenkor szokásos mentsük meg a sorozatot kampányok is, többen a Direct TV-t hozták szóba, azonban minimális esély van ennek megvalósulására.

"It’s a good day to be dead" - ez a frappáns mondat Charlie Collier-től, az AMC elnökétől származik, aki még a premier  után adott hangot elégedettségének. Jogos volt az öröme, hiszen a kezdés minden előzetes várakozást felülmúló 5.3 milliós nézettséget produkált, 18-49-ben pedig 3.6 millióan követték figyelemmel Darabont és Kirkman zombijait. Utóbbi adat ráadásul az idei évet tekintve rekordnak számít, a célkorosztályt tekintve egyetlen kábeles újonc sem volt képes ilyen kiváló eredményre. A berendelést már ekkore biztosra lehetett venni, végül az AMC megvárta a második rész adatait.

A még Stephen King-et is elborzasztó epizód ("That second episode ... Oh my God, you grossed even me out" - írta Darabont-nak) egészen remek 4.7 milliós össznézettséget tudott felmutatni (18-49-ben 3.3 millió), mely után a csatorna azonnal bejelentette a második évadot. Collier ezúttal a “The ‘Dead has spread!” mondattal készült, majd bejelentette, hogy 13 részre kell számítanunk, a bemutató dátumáról pedig később döntenek majd.

Végül egy kis összefoglalás az AMC sorozatainak jelenlegi helyzetéről: biztosra vehető a Breaking Bad 4. (ezúttal nyáron érkezik) illetve a The Walking Dead 2. évadja, illetve Veena Sud egyelőre cím nélküli (korábban The Killing) sorozata is látható lesz 2011-ben. A Mad Men esetében még nem született döntés az ötödik évadról, de nem kell miatta izgulni, valószínűleg csak a költségvetés miatt húzódik el a megállapodás és szinte biztosra vehetjük a berendelést.

A Rubicon esetében sajnos már nem lehetünk ennyire derűlátóak, de azért ne adjuk fel a reményt, sőt én úgy vélem, hogy kellemes meglepetés fog bennünket érni. Jelenleg pilot fázisban van az 1860-as években játszódó Hell on Wheels című western, melyben a történet alapját az első transzkontinentális vasútvonal építése adja, valamint John Lee Hancock (The Blind Side) sorozatötlete, az egyetemi foci világát bemutató The Wreck.

Az már a májusi upfront idején látszott, hogy nem lehetnek nagy reményeink a 2010/11-es országos idény kapcsán, de az elmúlt két hónapot figyelembe véve azt kell mondjam, hogy sikerült még az alacsonyan lévő elvárásainkat is alulmúlni. Az országos csatornák évek óta komoly kreatív válságban szenvednek, ez a sorozataik minőségében (tisztelet a néhány kivételnek), illetve a nézettségi mutatók erős hanyatlásában is egyre inkább megmutatkozik. Az idei újoncok többségénél a túlbiztosítottságot éreztem, vagyis vegyünk egy már ismert alapsztorit, a karakterek, illetve a történetszálak kidolgozásánál pedig szintén az egykor jól bevált sablonokra építkezzünk.

Igaz ugyan, hogy épp a legambiciózusabb Lone Star volt az évad első kaszája, de ez nem igazolja az elképzeléseiket, hiszen az életben maradt újoncok többsége is gyenge nézettséggel fut, illetve csak a felvezetésének köszönheti az életben maradását. A bejegyzésben csatornákra lebontva kifejtem az országos újoncokról alkotott véleményemet, valamint a végén feltüntetem a midseason-ben debütáló sorozatokat is.

ABC

No Ordinary Family: ha már ilyen nyilvánvalóan koppintjuk az Incredibles-t (A hihetetlen család), akkor már igazán kérhettünk volna tanácsot a Pixartól, hogy miképp lehet egy az egész családot lekötő, érdekes karakterekkel megtűzdelt és nem mellesleg izgalmas történetet kreálni. Nem akarom azonban a NoF-ról leszedni a keresztvizet, a minősége még korrektnek mondható az idei felhozatalt tekintve, csupán nagyobb potenciált láttam benne. Az átívelő szál behozatala rossz lépésnek bizonyult, ez egyébként szinte biztosan a csatorna utasítására történt... Meggyőződésem, hogy ha hagyják dolgozni, akkor Greg Berlanti (Everwood, Dirty Sexy Money, Eli Stone) egy sokkal szerethetőbb és egyedibb sorozattal állt volna elő. 5/10

Detroit 1-8-7: A sorozat pontosan azt nyújtja, amit a szinopszis elolvasása után várnánk tőle, egy újabb unalmas procedural, a már megszokott bűnesetekkel és nyomozási metódusokkal. Két dolgot sajnálok a detroiti zsarus széria kapcsán, egyrészt Michael Imperioli ennél jóval többre hivatott és inkább egy minőségi kábelsorozatban kellene szerepet vállalnia, Natalie Martinez pedig tökéletes eyecandy, akit szintén szívesebben látnék máshol. 4/10

My Generation: érdekes ötlet - egy dokumentumfilmes stáb a Greenbelt középiskola néhány tanulóját filmezi le, majd egy évtized elteltével ismételten felkeresi őket -, a megvalósítás viszont kifejezetten gyengére sikerült. A szereplők életében bekövetkezett fordulatok műviek, a 10 évvel későbbi egymásra találásaik hiteltelenek, a dokumentarista stílus pedig nem tesz hozzá semmit a sorozathoz, sőt inkább idegesítőnek és egyúttal feleslegesnek érezzük. A gyors kaszát követően a showrunner Noah Hawley értetlenségét fejezte ki, hogy a nézők miért nem vevők az ilyen egyedi ötletekre. A kifakadása odáig ment, hogy már a televízió végnapjaként írta le a a My Generation kaszáját... a nevetséges megnyilvánuláshoz csak ennyit tennék hozzá: Mr. Hawley, a hiba az ön készülékében van. 3/10

The Whole Truth:  jogi sorozat, melyben az a csavar, hogy a heti ügyet a védelem és a vád szemszögéből egyaránt bemutatja. Az alapsztori ugyan nem csigázott fel különösebben, de ennek ellenére egy jól összerakott pilotot láthattunk, Rob Morrow és a később beugró Maury Tierney pedig jó választás volt a főszerepekre. A probléma ott van, hogy hosszabb távon semmiképp sem tudott volna lekötni, de ezt a problémát az amerikai nézők és a csatorna megoldották helyettem, a már kezdetektől gyenge nézettséggel futó sorozatot elkaszálta az ABC. 5/10

Better With You: az ötödik részig követtem figyelemmel az ABC szerdai-sitcom blokkjának legújabb tagját, mely kedves, aranyos... de nem igazán vicces. Hiába a gyönyörű Joanna Garcia, valamint Jennifer Finnigan, hosszútávon az ő kettősük kevés ahhoz, hogy megmaradjon nálam a sorozat. 5/10

CBS

Hawaii Five-0: a CBS több, mint 10 millió dollárt költött a pilotra, és ez bizony meg is látszott rajta. A látvánnyal nem volt gond, a minőséggel, gondolok itt a papírízű karakterekre, valamint az élettelen párbeszédekre viszont annál inkább. A második rész rendkívül vontatottra sikerült, az imént felsorolt hibákon nem tudtak javítani, így érhető módon nem láttam értelmét a folytatásnak. Végül egy rövid megjegyzés: Alex O'Loughlin ezúttal is bizonyította, hogy rászolgált az antiszínész jelzőre. 4/10

Defenders: James Belushi és Jerry O'Connell, mint két eltérő habitusú ügyvéd, a helyszín pedig Las Vegas, a rövid leírás alapján ebből akár még valami jó is kisülhetett volna. Nem véletlen azonban a feltételes mód, nem sikerült kihasználni az alaphelyzetben és a két színész komikusi képességeiben rejlő lehetőségeket, ötlettelen és igencsak unalmas ügyek, és a humor hiánya jellemezte a pilotot. 4/10

A Breaking Bad egészen kiváló évadot produkált idén, mely jelző a harmadik szezont összességében nézve és egyes részleteit tekintve is igaznak mondható. Az év legemlékezetesebb jelenete is a sorozathoz fűződik, a One Minute (3x07) című epizód utolsó öt perce valószínűleg sokunk emlékezetébe beleégett. A hogyan kell egy filmben/sorozatban feszültséget teremteni tananyagot ez alapján kellene oktatni, külön kiemelendő Michelle Maclaren rendező és Michael Slovis operatőr bravúros teljesítménye.

Utóbbi így emlékezett vissza a jelenet forgatására:

Poor [Episode 7 Director] Michelle MacLaren... It was a very tall order and a very complicated scene with a lot of bits and pieces, some of them very complicated, with effects, guns and blood. And you have to realize that the minute something goes wrong with effects, there is a lengthy reset time and we were shooting late in the season, the days were short, we didn't have a lot of time. We did it very quickly, very efficiently -- it was just a lot of pieces, but they all added up to something quite extraordinary.

Érdekesség, hogy a The Walking Dead most vasárnapi epizódját is Michelle MacLaren rendezte, az alábbi jelenet is bizonyítja, hogy az AMC nem véletlenül ragaszkodik a tehetséges direktornőhöz. A videó természetesen spoileres, így csak azoknak ajánlott, akik már látták az adott részt, illetve akik biztosak abban, hogy a későbbiek folyamán nem próbálják be a sorozatot (halkan hozzáteszem, ez nagy hiba lenne).

Rendkívül gyenge eddig a 2010/11-es idény országos újoncfelhozatala, az öt csatorna közül egyedül a Fox kínálatát lehet dicsérni. A minőség persze nem jár együtt komoly nézettséggel, a Lone Star két rész után kaszát kapott és hamarosan ez lesz a sorsa Mitchell Hurwitz sitcomjának, a Running Wilde-nak is, egyedül a Raising Hope állja a sarat tőlük. Midseason-ben még két sitcom várható a Fox-tól, de a fő attrakció a Shawn Ryan-től érkező (The Shield, The Unit, Terriers) The Chicago Code lehet majd, melynek pilotja a Lone Star mellett a legjobb kritikákat (az országosok között természetesen) kapta idén.

Az egykor Ride-Along címre hallgató sorozatban Ryan Chicago utcáira kalauzol el minket, ahol a helyi rendőrség munkáját követhetjük nyomon, többek között az öntörvényű Jarek Wysocki (Jason Clarke) szemén keresztül. Azt már most ki lehet jelenteni, hogy a The Chicago Code jelentősen elüt majd az országos csatornák jelenlegi zsarus szériáitól és amennyiben szabad kezet kapnak a készítők, akkor komoly potenciál lehet benne a későbbiekben is. A főbb szerepekben Jason Clarke (Brotherhood), Jennifer Beals (Flashdance) Matt Lauria (Friday Night Lights), Billy Lush (Generation Kill, The Black Donnellys) és Delroy Lindo (Kidnapped) lesz látható.

A Fox a mai napon hirdette ki a sorozat premierdátumát, február 7-én hétfőn, a House utáni 9 órás spot-ban fog debütálni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a Super Bowl-t követő napon kerül adásba, a csatornától kiszivárgott hírek szerint erős reklámkampányra kell számítani a nagydöntő szünetei alatt. A premier sajnos még messze van, addig is nézzük meg a Fox által kiadott új előzetest: