A Dollhouse már korábban, a harmadik részt követően felejtős lett nálam, de mivel külön bejegyzést nem akartam rá szánni, így a címben szereplő másik két sorozattal együtt írok a kasza okáról. Kezdjük is akkor Whedon életművének eddigi leggyengébb darabjával.

Az első évad kapcsán még szidhattuk a Fox-ot, bőven volt okunk rá, hogy őket tegyük felelőssé az első pár rész gyenge minősége miatt. A második felében, ahol Whedon már félig szabad kezet kapott, mutatott biztató jeleket, ezt azonban a következő évadnak sikerült két rész alatt a földbe döngölnie. Felesleges és kiszámítható sztoriszálak és gyenge történetvezetés, valamint pocsék színészi játék jellemezték. Ez utóbbit Dushku-ra és Penikett-re értem, akik tulajdonképpen hozták az első évados formájukat, de az akkori helyzettel ellentétben most jóval több közös jelenet jutott nekik és ez így már több esetben is sok(k)nak bizonyult. Már nem tudott érdekelni Echo folyamatos öntudatra ébredése, és úgy általában egyik karakter sem, valamint ez áll a cég ügyes bajos dolgaira is. A negyedik résznek egyébként kifejezetten jó visszhangja van, de jól mutatja a sorozat irányába mutatott érdektelenségem (és a végleges cancel-t), hogy eszembe sem jutott bepróbálni.

Értékelés (második évad első három részére vonatkozóan):

A Glee esetében a negyedik rész volt a választópont... ugyan folytattam ez után is, de az akkori kisebb cápaugrást követően már nem állt vissza a bizalmam a sorozat felé, A baba mizéria nagyjából a röhejes és ezt valóban komolyan gondolta Ryan Murphy? gondolatokat váltotta ki belőlem, ráadásul a korábban dicsért különböző klisékre való rájátszás esetében is elvetették a sulykot. Egyszerűen már nem hiteles a történet, a fordulatok erőltettek, és ugyan a zenés-táncolós részek még mindig élvezetesek, de ez érthető módon kevés. Az egyébként remeklő Jane Lynch karakterét is sikerült fárasztóvá és érdektelenné tenni. Nincs egy szereplő sem, akivel azonosulni tudnék, így a kezdeti pozitív visszajelzéseim után elment a kedvem a sorozattól. Ryan Murphy neve mellől pedig nyugodtan kitörölhetjük a zseni jelzőt... a Nip/Tuck igen komoly visszaesését követően első országos sorozatában is bizonyítja, hogy túlértékelt író és showrunner.

Értékelés:

A Cougar Town kapcsán is a karakterekkel gyűlt meg elsősorban a bajom...  kiemelve azt, hogy ez elsősorban a női szereplőkre vonatkozik. Már öt rész alatt beleuntam a folyamatosan idegeskedő, stresszes (btw mire föl?) Courteney Cox-ba, azonban a két barátnőnek még őt is sikerül bőven alulmúlnia, ráadásul a karaktereken kívül a színésznők (Busy Phillips és Christa Miller) sem tartoznak éppen a kedvenceim közé. A gyerek, a szomszéd srác és a többi férfi karakter szállít azért poénokat, de nem tudják egyensúlyozni az előbb említett hibákat, vagy mondjuk úgy frusztráló tényezőket. Azt is vegyük hozzá, hogy a poénok nagy része is sok esetben kiismerhető és sablonos, így végül összesítve a negatívumokat nem láttam értelmét a folytatásnak. Mindenesetre az ABC újonc sitcom felhozatalára még így sem lehet panaszunk, a Hank ugyan felejtős, de  a Middle egy szerethető, jó karakterekkel megtűzdelt sorozat, míg a Modern Family-nek sikerült kinőni magát a pilot után és remekül teljesít.

Értékelés:

Mivel az újonc és a visszatérő sorozatok nézettsége is nagyjából kezd beállni egy adott szintre, így a heti nézettség rovat szünetre megy. Helyette viszont időről-időre jelentkezek olyan bejegyzésekkel, amelyek szintén e témakört járják körül, a tények mellett a véleményemet tükröző spekulációkkal vegyítve. Ezúttal a back nine=teljes évad berendelésekről lesz szó, összegezzük, hogy mely sorozatok kapták meg eddig és megnézzük, hogy a többieknek mennyi esélye van erre.

Kezdjük a CBS-el: a Good Wife és az NCIS: LA már megkapta a teljes évadot, a hétfői Accidentally on Purpose kapcsán pedig csak az a kérdés, hogy ez mikor fog megtörténni. A Three Rivers helyzete viszont reménytelen, valószínűleg a csatorna pár héten belül bejelenti a kaszát. Ha egy kicsit továbbmegyünk és azt nézzük meg, hogy mennyi esély mutatkozik egy második évadra, akkor kétségtelenül az NCSI spinoff van a legjobb helyzetben. A Good Wife nézői is bizakodhatnak, ha tartja a mostani eredményét, akkor nem valószínű, hogy megbontják a keddi napot, és végre 10 órára is lesz egy korrekten teljesítő sorozatuk.

Az AoP-nál pedig egyelőre 70-30%-ban látom egy második évad esélyét. A tavalyi hétfői újonc, a Worst Week is ekörül teljesített és ugyan kasza lett, de nem elfelejteni, hogy a TAAHM utáni spotban volt. A HIMYM után viszont ez korrekt eredménynek számít. Hozzáteszem és ez vonatkozik a későbbiekre is, a szezon elején vagyunk még, sok minden változhat, ezek a spekulációk a jelenlegi eredmények tükrében értendők.

Essünk túl a számomra "oly kedves" pávás adón, vagyin az NBC-n: a napokban a Mercy, a Community, valamint a tavaly midseason-ben bemutatott Parks and Recreation kapta meg a teljes évadot. Utóbbi kapcsán nem árt megjegyezni, hogy a második évados sorozatok egyből teljes évadot szoktak kapni (persze ettől még bármikor el lehet őket kaszálni), de a mideason-ben bemutatottak csak 13 részes bizalmat kapnak a következő évükre, amelyet, mint a PyRex esetében ki lehet tolni 22 részre. Bár mindhárom számait gyengének mondhatjuk, 1.9 és 2.1-es demó körül mozognak, az NBC helyzetét figyelembe véve mégsem volt meglepetés a döntés.

A Trauma viszont hamarosan eltűnik majd a műsorról, szinte semmi esély sincs arra, hogy 22 részt kérjenek belőle. A teljes évadra bekért sorozatok esetében pedig még nagyon korai hosszú távú jóslatot tenni, össznézettsége miatt talán még a Mercy-nek van a legjobb esélye és van rá esély, hogy a két sitcom közül az egyik megmaradhat. Viszont nem árt hozzátenni, értelemszerűen a CW-t nem számítva más csatornán esélytelenek lennének egy megújításra.

Folytassuk a sort a Fox-al: a Brothers, Cleveland Show, Glee hármasból utóbbi kettő kapott eddig teljes évadot. Sőt, a Cleveland Show esetében már a teljes második évad is biztos és a jelenlegi nézettség tükrében még hoszzú ideig velünk lesz majd Peter Griffin egykori szomszédja. A Glee-re is ez áll, rendkívül stabilan teljesít, ezt tartva garantált lesz a második évad. A Brothers pénteki eredményei rendkívül gyengék, azonban meglepő módon a vasárnapi ismétlések!! korrektül hoznak, így nem esélytelen a back nine-re, de véleményem szerint ennek előfeltétel egy slot váltás.

Nézzük a számomra lassan legjobb országos csatornává előrelépő ABC-t: itt is van egy tavalyi midseason-t túlélő sorozatunk, a Castle személyében. A második évad megkapta a 22 részes berendelést, mint, ahogy az idei újoncaik közül a Modern Family, Cougar Town, Middle és FlashForward is(sőt, utóbbi esetében 25-ről szólnak a hírek). Az Eastwick, Hank, Forgotten hármas viszont kimaradt a szórásból, valószínűleg mindhárom sorozat 13 részből fog állni, vagy ha a csatona nagyon kegyes, akkor egyikük megkaphatja még a back nine-ot - ha így történik, akkor az Eastwick-re tippelnék.

Ha a második, illetve Castle esetében a harmadik évados esélyeket nézzük, akkora Modern Family és a Cougar Town - kiemelve ismételten, hogy a jelenlegi eredményeik tükrében - bizakodva várhatnák a csatorna döntését. Ez nagyjából áll a FlashForward-ra is, a Middle reményeit pedig elsősorban a Better Off Ted és a Scrubs visszatérése, és az akkor elért eredményeik fogja meghatározni. A Castle esetében egyelőre 60-40%-ban látom az esélyét egy esetleges harmadik évadnak.

És akkor végül jöjjön a "ligautolsó" CW: a három újonc közül a The Beautiful Life gyors kaszát kapott, a Melrose Place-ből +5 részt kértek, míg a The Vampire Diaries teljes évadot kapott. Utóbbi, lévén a csatorna legnézettebb sorozata már a második évadot is biztosnak érezheti, az MP viszont nem valószínű, hogy számíthat folytatásra a mostani 18 részt követően.

A 2009/10-es idény eddigi újoncfelhozataláról bejegyzést is frissítettem, így egy átláthatóbb rendszerben is látható, hogy melyik idei újoncok kaptak teljes évadot, vagy adott esetben kaszát.

Jack barátunk januárban ismét visszatér egy hosszú napra, amely már a nyolcadik lesz a sorban. Néhány új szereplő is érkezik, nagy örömünkre két ex BSG-s, Callum Keith Rennie és Katee Sackhoff is köztük van. A stábot erősíti majd a Shield-ből ismerős Benito Martinez, valamint Freddie Prinze Jr is, utóbbira kissé meglepő módon a CTU kommandósainak vezetőjének szerepét osztották. Könnyen lehet, hogy a nyolcadik felvonás egyben az utolsó is lesz, de természetesen hivatalos bejelentésről szó sincs, csupán spekulációkról.

Megérkeztek az évad első előzetesei, néhány idézetet kiragadva a már nagypapa Jack-től: "You're lucky I'm retired" és "I hate this place."

Talán még egy sorozatot sem előzött meg műsorba kerülés előtt ekkora netes hype, mint a Game of Thrones-t. 2007 januárja óta, mikor is az HBO megvette George R. R. Martin fantasy ciklusának megfilmesítési jogait, egyre nagyobb érdeklődés kíséri a sorozattervet. Legyen szó casting hírekről, forgatási helyszínekről, illetve bármilyen egyéb kiszivárgó információról, a rajongók, sőt a könyvet nem olvasók részéről (én is ebbe a táborba tartozom) is egyre nagyobb a várakozás.

A pilot forgatása - Gaines jelezte twitteren - a mai napon kezdődött meg, az Észak-Írországi Belfast Paint Hall Stúdiójában. Ennek apropóján összeszedem a sorozat kapcsán eddig napvilágot látott fontosabb információkat és azt is megvizsgálom, hogy vajon mennyi sansza lesz a GoT-nak arra, hogy sorozatmegrendelést kapjon az HBO-tól.

A regényciklusról: először a szerzőről néhány mondatban. George R. R. Martin elsősorban fantasy és science fiction műfajban alkot. Regényei, novellái már számtalan jelölést, valamint díjat besöpörtek, így többek között Hugo-, Nebula- és Bram Stoker-díjas művek is kikerültek a keze alól. A tévé világa sem idegen számára, hiszen 1986-ban a CBS-nél dolgozott az Alkonyzóna, majd egy évvel később a Beauty and the Beast producere lett. Ezt követően több pilot tervét is visszadobták, visszatért a regényíráshoz, ami jó döntésnek bizonyult. 1996-ban írt meg a Game of Thrones-t (Trónok Harca), mely a 7 kötetesre tervezett fantasy sorozatának, a Song of Ice and Fire-nek (Jég és Tűz Dala) első kötete. Mind az olvasók, mind a kritikusok részéről pozitív fogadtatásban részesült. A fantasy ciklusból eddig négy rész készült el, a legutóbbi 2005-ben megjelent A Feast for Crows (Varjak lakomája) első helyezést ért el a New York Times és a Wall Street Journal könyveladási listáján is.

A sorozattervtől a pilot megvalósulásáig: Az HBO 2007 januárjában vásárolta meg a regényciklus megfilmesítési jogait. Mint látjuk, több, mint két és fél évnek kellett eltelni, mire a pilot forgatása megkezdődhetett. 2007 augusztusában Martin jelezte a csatornának, hogy kész van a forgatókönyv első változatával. Novemberben ez, majd a büdzsé (értelemszerűen csak a piloté) is elfogadásra került. A folyamat azonban lelassult, köszönhetően a forgatókönyvírók sztrájkjának. 2008 áprilisában a sorozat egyik producere David Benioff jelezte, hogy tovább dolgoznak a forgatókönyvön és a sorozatterven, majd ez év novemberében az HBO végre bejelentette, hogy pilotmegrendelést ad a GoT-nak. A produkció pedig a mai napon elkezdte a forgatást. Közben természetesen a castingra, a helyszínkiválasztásokra, etc. is sok időt és energiát kellett fektetni.

a készítőkről: a könyv olvasóinak megnyugvást jelentett, hogy George R. R. Martin végig ott volt, illetve van jelenleg is a sorozat mögött. Produceri státuszt kapott és bár érthető módon nem az övé a végső szó, de azért a legtöbb döntésbe beleszólása van. Ígéretei szerint pedig egy epizódot ő fog majd jegyezni. A pilot rendezésére Thomas McCarthy-t kérték fel, aminek én és úgy gondolom a rajongók nagy része is kifejezetten örült. McCarthy eddig két filmet jegyez, mindkettőnél a rendezés mellett a forgatókönyvet is ő követte el. A 2003-as Station Agent-nek kiváló visszhangja volt, a kritikusok az év egyik legeredetibb, legjobb független filmjének tartották. Érdekesség, hogy itt együtt dolgozott Peter Dinklage-el, aki a GoT-ban is szerepelni fog. A 2007-es The Visitor-ban is megmaradt McCarthy egyedi hangja és ismételten bizonyította tehetségét. Filmográfiáját vizsgálva láthatjuk, hogy viszonylag gyakran alkalmazzák színészként is, legyen szó akár akár filmről, vagy sorozatról. Ez utóbbihoz kapcsolódóan érdemes megjegyezni, hogy a Wire-ban is szerepelt 10 részen keresztül. Egy sorozat esetében természetesen a rendezői szék messze nem olyan fontos, mint egy filmnél, de a pilotok esetében felértékelődik a személye, hiszen azalatt az egy rész alapján dől el a sorozatterv sorsa és ezért is fontos McCarthy megszerzése.

A produkció mögött álló nevek közül kettőt még mindenképp meg kell említenem, akik már most is jelentős, a sorozat megvalósulása esetén pedig egyértelműen a legfontosabb szereppel bírnak majd. David Benioff-ról és D. B. Weiss-ről van szó, akik a jelenlegi produceri tisztségeik mellett valószínűleg a showrunner-i posztot is megkapják majd. Előbbi jóval nagyobb filmkészítési tapasztalattal rendelkezik, hozzátéve, hogy sorozatok terén ő is újoncnak számít. Benioff eddig forgatókönyvíróként jeleskedett, munkássága pedig vegyes képet mutat. A tehetséges oldalát a 25th Hour (Utolsó Éjjel), két Marc Forster film a Stay, valamint a Kite Runner jelzi, valamint talán megelőlegezhetjük neki, hogy az idén mozikba kerülő új Jim Sheridan alkotással, a Brothers-sal (Portman-nel és J. Gyllenhaal-al) sem vall majd szégyent. A gyengébb írásai a Troy (Trója), valamint a bántóan gyenge X-Men Origins: Wolverine voltak. Weiss eddig egy regényt jelez, 2003-ban adták ki a Lucky Wander Boy írását. Az utóbbi időben több forgatókönyv kapcsán is felvetődött a neve, többek között az I'm Legend előzményfilmnél.

a szereplőkről: bizony csak hüledeztünk, amikor jöttek a casting hírek, rendkívül nívós színészgárdát sikerült összeszedniük a készítőknek. Néhányukat külön is kiemelném: Sean Bean "leigazolása" rendkívül örömteli volt, a karizmatikus színésznek ráadásul a fantasy műfaj sem lesz újdonság. Eddard Stark szerepét kapta meg, míg Catleyn-t Jennifer Ehle alakítja majd. Csatlakozott a stábhoz még többek között Peter Dinklage, Lena Headey, Mark Addy, valamint Nicolja Coster-Waldau is, és az utolsó hírek szerint Jason Momoa is szerepet kapott. A felsoroltak természetesen csak egy részét teszik ki a nagy létszámú szereplőgárdának, a The Live Feed-en összeszedték a színészeket és az általuk eljátszott karaktereket, a linkre kattintva megtekinthetők.

Az idézet Winston Churchill-től származik és egyrészt azért került be alcímként, mert Dr. Tom is felhasználta, másrészt úgy éreztem, hogy a sorozat egyik alaptémája is megfeleltethető ennek. Ahogy a pilot kapcsán már írtam, az eddigi élete során finoman szólva is balszerencsés Erica Strange egy "terápiának" köszönhetően lehetőséget kap arra, hogy helyrehozza múltbéli hibás döntéseit és egyúttal tanuljon belőlük. Utóbbi az igazán fontos, hiszen lassan Erica is rájön, hogy a lényeg nem a jövő megváltoztatásában, hanem a múltban elkövetett hibákból való okulásban van. A kép alatt már spoilerek is előfordulhatnak.

Nagyjából hasonló felépítettségel bír mindegyik epizód, Strange kisasszony (a neve is rájátszik a kissé szokatlan alapszituációra) jelenkori életéből láthatunk jeleneteket, majd egy felmerülő probléma kapcsán és persze egy ajtó kinyitását követően Dr. Tom irodájában találjuk magunkat. Mivel ezek a malőrök mindig összekapcsolhatóak egy múltbéli baklövéssel megkezdődik a múltbeli utazás, majd Erica visszatérését követően megkapjuk a tanulságokat is. Ez így leírva korántsem hangzik érdekfeszítőnek, és bár egy megszokott formulával dolgoznak mégsem válik önismétlővé, a hangulatnak, az életszerű karaktereknek és a remekül megírt párbeszédeknek köszönhetően a kanadai sorozat végig fenn tudja tartani az érdeklődésünket.

Az egyes epizódok végén elmondott bölcsességekre ugyanez áll, ha most összeszedném és leírnám őket, akkor szájbarágósnak, papírízűnek tűnne, de a sorozat keretein belül nem ezt érezzük. Az adott szituációhoz tökéletesen odaillenek  és így nem kliséként, vagy csak kötelezően odavetett tanulságként szolgálnak, hanem valóban úgy érezzük, hogy igenis szeretnének mondani valamit és ezt képesek is úgy átadni, hogy hitelesnek tűnjőn.

Természetesen minden sorozatra igaz, hogy szükség van egy karizmatikus főhősre is ahhoz, hogy igazán működni tudjon. A Being Erica esetében - köszönhetően annak, hogy mindvégig a főszereplő életének alakulása, illetve boldogsága van a központban - ez talán még hangsúlyosabb. Túlzás nélkül állíthatom, hogy sikerült tökéletesen választani. Erin Karpluk már az első pillanatban levesz minket a lábunkról, köszönhetően többek között rendkívüli kisugárzásának, persze említhetném külön a mosolyát, és úgy általában véve mimikáját is. Sikerül élettel megtöltenie a karaktert és akár egyedül is elvinné a hátán a sorozatot, szerencsére azonban erre nincs szükség, hiszen az írók a többi karakterre is odafigyeltek.

Dr. Tom szerepében Michael Riley-t láthatjuk, a titokzatos terepautát, aki egyúttal a nagy igazságok/bölcsességek kimondója. A sorozat egyik védjegyének számító idézeteket is tőle hallhatjuk, melyek szinte mindig a megfelelő pillanatban hangzanak el. Erica családja és kollégái (Brent és Julianne) egyaránt jól megírt szereppel bírnak, talán csak a barátnői, valamint a nagy ő, azaz Ethan kapcsán lehetne belekötni a karakterizációba. Utóbbi kapcsán érezni lehetett az írók azon szándékát, hogy egy kicsit húzni akarják az Erica-Ethan szálat és ennek köszönhetően néhány karakteridegen jegy is felszínre került, míg a barátnők esetében inkább arról van szó, hogy nem tudták eléggé őket kibontani. Persze utóbbiak esetében ez a sorozat felépítettségéből is adódhatott.

Érdemes külön kitérni az időutazás szálra, melynek kapcsán a pilot kritika során azt mondtam, hogy különösebben az sem zavarna, ha nagyrészt homály fedné a sztori ezen részét. Persze azért korántsem búslakodtam amikor az évadzáróban az eddigiekhez képest nagyobb szerepet kapott a misztikus szál. Ezt megelőzően Erica "utazásai" inkább múltidézésnek tűntek, hiszen a jelen nem, vagy csak kis mértékben változott meg. Az utolsó részre ez már korántsem igaz, miután Erica megmenetette testvére, Leo életét, láncreakció indult el és a jelen alaposan átalakult. Ezt követően is párszor megleptek még minket, majd amikor úgy gondoltuk, hogy minden helyreállt, bedobtak nekünk egy utolsó cliffhangert - Dr. Tom irodája és vele együtt kedvenc terepautánk is eltűnt és ugyan Erica helyrehozta a hibáját, a "szabályok" megszegésének következményei vannak...

A Being Erica kellemes meglepetésnek bizonyult, egy rendkívül szerethető, életszerű dialógusokkal operáló sorozat, melynek egyedi hangulatához a kiválóan megválasztott zenék is rengeteget hozzátesznek. A pilot minőségét végig tudta tartani, így a végső értékelésen sincs semmi meglepő.

Értékelés:

Ezúttal is októberben indult útnak az aktuális 30 Rock évad, mely már a negyedik a sorban. A nyitó rész sok újdonsággal nem szolgált, inkább arra leszek majd kíváncsi, hogy hosszú távon vajon sikerül-e, illetve egyáltalán szándékukban áll kicsit újítani a formulán/szereplőkön, ugyanis a remek második évadot követően tavaly stagnált, sőt nyugodtan mondhatom visszaesett a sorozat.

Alec Baldwin-ra egy szavunk sem lehet, továbbra is remekel a szerepében, persze néhány karakterjegyet már rutinból hoz, de még így is lekörözi a többieket. Fey kapcsán sincs különösebb gond, csak arra kéne ügyelnie, hogy a tavaly látott antipatikus figurából visszavegyen és mivel a sorozat főírójáról van szó, ez csak rajta áll. A probléma, legalábbis részemről inkább a Tracy, Kenneth, Jenna hármassal van. Tracy-nak azért köszönhetünk pár remek pillanatot, de néha kicsit sok belőle, jobb lenne, ha csak pár résznyit is, de kicsit háttérbe szorulna, mert az ő karakterében még van potenciál.

Kenneth-ébe már egyre kevesebb, de ha mégis választanom kellene, hogy kit írjanak ki elsőként a sorozatból, akkor a voksom egyértelműen az éneklős szöszinkre menne. Persze arra, hogy ő belátható időn belül távozik minimális az esély... A karaktere egy négy részes vendégszereplés erejéig tökéletes lett volna, de majd 60 részen keresztül már nagyon nehéz elviselni. Évadról-évadra irritálóbb, az éneklős magánszámaitól pedig kiráz a hideg. Pedig ha megnézzük, hogy kiket lehetne még bedobni a mély vízbe...Frank-ben sok lehetőség és ezzel együtt jóval több humorforrás van, többek között az őt alakító Judah Friedlander-nek is köszönhetően. Ott van még Pete, vagy akár Grizz-ből és Dot Com-ból is szívesen látnék még többet. Ez igaz Cerie-re, valamint Spaceman dokira is, persze ők tipikus mellékszereplők, de ettől még többször is feltűnhetnének.

Ezúttal inkább általánosságban írtam a sorozatról, kevésbé a negyedik évad nyitó epizódjáról, de korántsem azért mert rossz lett volna. Egy korrekt kezdést kaptunk, melyben természetesen a gazdasági válság volt a téma, de például a Nip/Tuck-kal ellentétben itt kevésbé éreztem szájbarágósnak, talán épp a műáfaji keretek miatt. A kiszólásokat mindig is kedveltem, így a nyitó jelenetért jár a pacsi, mint ahogy Steve Buscemi újbóli feltűnésének is örültünk. Még mindig szórakoztató a sorozat, csak ugye, a fentiekben írtaknak megfelelően lehetne még jobb is.

Értékelés:

Lassan közeledünk a hatodik, egyben befejező évad felé, bár az persze szubjektív, hogy ki mennyire érzi közel a január végére, vagy február elejére (még nincs hivatalos döntés) tervezett premiert. Lindeloféknak nem lesz könnyű átugrani a saját maguk által igencsak magasra tett lécet, de, ahogy azt már az ötödik évad kapcsán már megjegyeztem ez eddig is így volt és minden egyes alkalommal sikerült megfelelni a kihívásoknak.

Az utolsó, 18 részes utazásra való ráhangolásként most egy ötödik évados forgatási bakikat összegző videót ágyaztam be. Sajnos a minőség hagy kívánnivalót maga után, de azért így is élvezhető, természetesen, amint érkezik egy jobb minőségű, ki fogom cserélni. A továbbra kattintva pedig a negyedik etap bakijait is meg lehet nézni. update: megérkezett a szebb változat.

Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal, hogy ha lenne rá mód, akkor az ötödik évadot, annak is elsősorban a második felét legszívesebben kitörölném az emlékeimből. Ahogy már korábban is írtam, sablonossá és önismétlővé vált a sorozat, gyenge karakterizáció jellemezte, melyre az egészet megkoronázó nevetséges cliffhanger "tette fel a koronát". Ugyan az első négy évad alatt is változott a koncepció, de nagyjából tartani tudta a magas minőséget, viszont a Miamiból LA-be költözés sajnos rosszul sült el. Ennek fényében a hatodik etapot sem úgy vártam, mint az eddigieket, persze azért titkon bíztam abban, hogy Murphy-ék feledtetni tudják majd az előző évados kisiklást.

Ez azonban nem sikerült... Ha kicsit pozitívabb akarok lenni, akkor azt mondhatnám, hogy legalább nem került még mélyebbre a sorozat. A kezdő percekben egy narrátor hangját halljuk, aki felvezeti a karakterek életében bekövetkezett változásokat, majd ugyan az epizód közben már kevesebbet van jelen, de azért időnként kommentálja a történéseket. A végén, mint egy az epizódot keretbe zárva, ismételten őt hallhatjuk, sőt ezúttal láthatjuk is Linda Hunt-ot, amint a tévében egy dokumentumfilm? narrátoraként összegzi nekünk a fennálló helyzetet.

A Nip/Tuck-ra jellemző a formai kísérletezgetés, emlékezzünk csak vissza, amikor a jövőbe tekinthettünk ki (a rajongók nagy része a worst episode ever címkével tüntette ki - pedig csak egy elképzelt jövőkép volt és egész korrektül sikerült), láthattunk olyat is, amikor egy reality show mintájára készült egy rész és kaptunk már musical betétet is a negyedik évad végén. Úgy érzem a mostani megoldás felesleges volt, enélkül is is bőven el lettünk volna, ráadásul az előbb említettekkel szemben nem is tudott különleges ízt adni az epizódnak.

És, hogy miről beszélt a narrátorunk? - elképzelem, ahogy Murphy, valamint az írói csapat összeül és azon törik a fejüket, hogy ezúttal milyen problémát dobjanak fel, mit lehetne kitalálni a jelenlegi status quo megbontására. Mi sem egyszerűbb ennél, hozzuk be a gazdasági válságot, mert ugye kevés ennél egyedibb és nézőket megfogó megoldás létezik... Azért megpróbáltam átlépni kezdeti csalódottságomon, hátha Murphy és az írói stáb képes lesz a megszokott formulától eltérni, és egy kliséktől mentes szituációt elénk tárni. Sajnos újfent a nem sikerült összetételt kell használnom, semmi újdonságot nem tudtak belevinni az alapszituációba, valószínűleg a dokumentarista formulától várták ezt, de az, ahogy már fentebb is írtam, nem bizonyult sikeresnek.

Sean és Christian egyaránt anyagi gondokkal küszködik, vagy ahogy a narrátorunk megállapítja, a gazdasági válság a menő plasztikai sebészeket sem kíméli. Az elmaradó vendégek mellett Sean-nak problémát okoz a gyermektartás és barátnőjének költekezése is. Utóbbit már nem Katee Sackhoff, hanem Rose McGowan alakítja, és bár kedvelem a őt, de ez igencsak harmatos teljesítmény volt tőle. Arról nem is beszélve, hogy az ugyanaz a karakter és több színész játssza felállás sosem szerencsés, pluszba most még sikerült két, kinézetre egymástól eléggé különböző színésznőt találni. Közben Christian-nak is megvannak a maga problémái, a nála is felmerülő anyagi gondok mellett a válása Liz-zel sem megy éppen zökkenőmenetesen. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem tudnak megszabadulni az írók a legutóbbi évadban behozott és teljesen feleslegesnek bizonyuló Chrsitian-Liz száltól. Azért, hogy valami pozitívum is történjen plasztikai sebészeinkkel, a Mario Lopez által alakított kolléga újbóli feltűnésének köszönhetően a vendégek kezdenek visszaszállingózni a Troy/McNamara-hoz.

A mellékszereplők közül Kimber feltűnésének ezúttal is örültünk, bár önmagához képest ezúttal visszafogott volt, de a múlt tapasztalatai alapján lesz ez még így se. Matt-et is viszontláthattuk, akit nyugodtan nevezhetünk a sorozattörténelem egyik legnagyobb lúzerének, volt már kapcsolata egy rasszista, "kissé" őrült csajjal, aztán transzszexuálissal, saját testvérével, apja egykori barátnőjével - Kimber-rel, aki egyébként a vér szerinti és a nevelőapjának is megvolt és később Matt helyett inkább a pornószakmát választotta, egy felismerhetetlenségik összeégett arcú nővel, közben pedig drogozott is, valamint belépett a szcientológia szektába, akarom mondani egyházba is... és még biztos kihagytam pár dolgot. Ezúttal pantomim művésznek áll, aki a rész végére, biztos a sors újabb kegyetlen viccének és nem saját pancserságának köszönhetően... kirabol egy kis kávézót. Azt hiszem a vajon miért nem tud már érdekelni a hülye gyerek sorsa kérdés a fentiekben már megválaszolásra került.

Bármennyire is gyengére sikerült az évadnyitó, még mindig bizakodok, hogy a hátralevő 18 rész (kettéosztva adja majd le az FX) során feltámad a sorozat, és ha nem is tud már a régi fényében tündökölni, de legalább egy méltó befejezést kapunk majd. Megérdemelné...

Értékelés:

Szivárgásokról és letöltésekről érthető módon nem szoktam hírt adni, de talán ezúttal kivételt tehetek. A The Plan október 27-én fog megjelenni DVD és Blu-Ray formátumban, ma délután azonban kellemes meglepetés érhetett minket, ugyanis a vártnál előbb kikerült a film. Természetesen a megfelelő helyeken mindenki a kosarába teheti.

Az Edward James Olmos által rendezett The Plan-ben a cylonok szemszögéből láthatjuk az eseményeket, legalábbis az ígéretek szerint a minisorozattól a második évad végéig követhetjük nyomon azokat a történéseket, melyek annó rejtve maradtunk előlünk. Az előzetest itt lehet megnézni, azt pedig talán mondanom sem kellene, hogy komoly várakozásokkal tekintek a film elé. Egy újabb és várhatóan utolsó BSG élmény, melyet élmény lesz megnézni, de egyúttal nehéz is lesz őket elengedni...
 

A második rész után már nyugodtam mondhatom, hogy ha másra nem is, de egy guilty pleasure-nek biztosan jó lesz a Secret Girlfriend. A comedy central sorozatában a főszereplő szemszögéből láthatjuk a történteket, műfaját tekintve talán first person perspective sitcom-nak lehetne mondani. Adott még két idióta haver, egy hol ex, hol az előbbi jelzőt elhagyó barátnő, valamint egy titkos kapcsolat. Már ebből is kiderült, hogy nem éppen a történetre gyúrtak rá, és ugyan néha olyan érzésünk van, mintha a jeleneteket csak egymásra pakolták volna, de a sorozatot leginkább a párbeszédek, a hangulat és a bulizás adja el.

Nem is akar többnek látszani, mint ami, egy nagyjából 20 perces agykikapcsoló szórakozás. A fent említettek mellett, vagy talán azok előtt is a formátum teszi igazán érdekessé, mely persze annyi negatívummal is jár, hogy az alakítások néhol zavaróak, de azért annyira nem, hogy kizökkentsen minket. Egyébként néha úgy tűnik, mintha a készítők meg akarták volna dönteni az egy részre jutó jó csajok számát, de ezt érthető módon nem hányjuk a szemükre. Beágyaztam egy videót, amin a szereplőkkel készült interjúk láthatók, közben pedig részleteket is mutatnak a sorozatból. Már ezekből is leszűrhető, hogy kinek való a sorozat, és ki az, aki majd a háta közepére se kívánja.

Nagyjából így mehet egy átlagos It's Always Sunny in Philadelphia rész írása: gyűjtsük össze azokat a dolgokat, amik tabu témának, vagy éppen politikailag inkorrektnek tekinthetők, egy epizódon belül akár többet is felhasználva, dobjuk ezt a közösbe, ahol az önző, idióta és empatikus képességek teljes hiányát mutató karaktereink kifigurázzák ezeket. Ebből is látható, ugyan nem mindenkinek fog bejönni a sorozat, de aki vevő a prosztó humorra, az a Philly-ben megtalálja a számításait.

Az első évadot majd egy éve kezdtem el és annak ellenére, hogy kifejezetten tetszett, a második évaddal mégis sokat kivártam... Pár napja ismét nekiugrottam és remélhetőleg előbb-utóbb utolérem majd a sorozatot, mely egyébként most tart az ötödik évadánál. Danny De Vito a második évadtól lett állandó szereplő és bár nehezen tudtam elképzelni, hogy ezt a négy ütődöttet valaki felül tudja majd múlni, a Vito által alakított Frank karakterének ez többször összejött.

Egyébként néhány behind the scenes videóból, valamint interjúkból is az derül ki, hogy igencsak jó hangulatban telhetnek a forgatások és a a színészek amúgy is minden hülyeségre vevők. Összehasonlítani más sitcommal nem igen érdemes, más és kábeles csatornának, esetünkben az FX-nek köszönhetően jóval szókimondóbb humorral operál. A továbbra kattintva bágyaztam egy videót, mely a Friends-el szembeni kontrasztot mutatja be.
 

Ugyan az FX még nem kezdte el a januárban kezdődő harmadik évad promótálását, de néhány érdekes szereposztási és történettel kapcsolatos információ már napvilágot látott. Az alábbiakban megpróbálom ezeket összeszedni, komolyabb spoilert egyik sem tartalmaz.

A Damages híres az elsőrangú színészgárdájáról, és bár azt gondoltam, hogy a második évadban látottaknál jobbat nehezen tudnak majd összeszedni, ők azért kísérletet tesznek rá. A stábhoz állandó szereplőként csatlakozik Campbell Scott és Martin Short, valamint Reiko Aylesworth (24/Lost) is, míg több részes vendégszereplői státuszt kapott Lily Tomlin és Keith Carradine. Utóbbi kettő egyébként az 1975-ös Altman-féle Nashville óta először szerepel együtt.

Az említett filmért Carradine Oscar-t kapott (legjobb dal kategóriában), így tavalyhoz hasonlóan a Damages gárdájában ezúttal is lesz olyan színész, aki legalább egy arany szobrocskát hazavitt. A második évados szereplők közül William Hurt és Marcia Gay Harden mondhatta el ezt magáról, róluk egyelőre nem érkezett hír, így sajnos őket nagy valószínűséggel nem láthatjuk majd a harmadik évadban.

Az állandó szereplők közül természetesen Glenn Close (egyébként ő 5 Oscar jelölésig jutott, de díjat nem kapott), Rose Byrne és Tate Donovan visszatérése nem lehetett kérdés, és ugyan még hivatalos megerősítést nem kapott, de úgy néz ki, hogy Arthur Frobisher szerepében Ted Dansont is viszontláthatjuk majd. Ahogy arra számítani lehetett, Wes Krulik megformálója, Timothy Olyphant nem kapott, illetve nem kaphatott állandó státuszt, hiszen pont az FX egyik új sorozatában, a Lawman-ben kapott főszerepet. Egy kisebb visszatérő szerepre azért még van ideje, és bizony Graham Yost-nak (Lawman showrunnere) is jár a pacsi, aki a szoros forgatási rend ellenére sem gördített ez elé akadályt.

A történet kapcsán egyelőre kevés információ látot napvilágot, annak egy része pedig spoileres, de talán annyi azért belefér, hogy az évad elején Ellen elhagyja a Patty és Hewes-t és elfogadja a Nye, Everett és Polk hívását. Új munkahely, de attól nem kell félnünk, hogy esetleg Close karaktere háttérbe szorul majd, a KZK csapat (a showrunnerek és vezető írók - Zelman, valamint Glenn és Todd A. Kessler hívják így magukat) eddig is bizonyította, hogy kiválóan kezelik a több szálon futó cselekményeket és nagy valószínűséggel most sem okoznak majd csalódást. Kicsit bővebben a második évadról szóló írásomban már dicsértem őket.

Azt ugyebár tudjuk, hogy Close-ék az első évadot követően a gyenge nézettség dacára egyből újabb két évadra szóló berendelést kaptak. Ennek hátterében minden bizonnyal a remek kritikai fogadtatás és a díjátadókon való eredményes részvétel áll. Ha egy kicsit előrenézünk és azt vizsgáljuk, hogy vajon mennyi esély mutatkozik egy esetleges negyedik évadra, egy kicsit borulátóbbnak kell lennünk. Az valószínűsíthető, hogy a szakmai visszhang most is jó lesz, valamint sajnos várhatóan a gyenge nézettségi mutatók sem fognak változni.

Ennek hátterében az összetett és sok szálon futó történet lehet, mi ennek természetesen csak örülünk, Kessler-ék bravúrosan keverik a kártyákat, de úgy tűnik, hogy ez a nézők jelentős részének bizony sok volt. Ami az eddigiekhez képest változást jelent, az a csatorna telítettsége, nem rég írtam róla, hogy az idei hat pilotjukból mindegyiket bekérték és jövőre 11 saját gyártású sorozatuk lesz. Persze mi örülnénk neki a legjobban, hogy az FX egyébként kifejzetten szimpatikus vezetője John Landgraf végül rábólintana egy negyedik etapra is. No, de ez még arrébb van, addig is vár ránk egy felettébb ígéretes harmadik évad, mely januárban veszi majd kezdetét.