A 2009/10-es idény újoncainak első, igazán nagy áradata levonult és már kialakult az általam elkaszáltak és a maradók listája is. Az alábbi összeeállításban végigmegyek rajtuk és röviden leírom az eddigi benyomásaimat is.

update: 2009. 11. 28.

Elsőként a továbbra is nézős sorozatokról:

FlashForward (ABC): pilot kritika

A pilot szintjét hozta nagyjából a legutóbbi két rész is, ugyan van még rajta mit finomítani, de azért nézős maradt egyelőre. A történet a várakozások szerint alakul, bár a tempó nem az igazi és a karaktereken is még bőven lenne mit finomítani. Fiennes pedig nem biztos, hogy jú húzásnak bizonyult a főszerepre, talán ha a casting során Davenport és az ő szerepét felcserélik... de ezt már nem tudjuk meg. Az ABC berendelte a teljes évadot (25 rész)

Modern Family (ABC): pilot kritika

Jól éreztem annó a pilotnál, hogy ugyan a kezdés közepes, de van benne potenciál. Az azóta eltelt részek ezt bizonyították, sikerült szinte mindegyik karaktert megkedvelni, a poénok ülnek, valamint a formátum is egyre jobban tetszik. A sok szereplőt jól kezelik egyelőre, mindenkire jut idő és természetesen a részek végén a családdal kapcsolatos tanulságokat is megkapjuk, de ez bőven belefér. Nem kérdés, hogy marad, és annak is örülhetünk, hogy az ABC-től megkapta a teljes évadot (22 rész).

The Middle (ABC): pilot kritika

Kellemes meglepetés volt a pilot, sőt az idei újonc sitcom felhozatal talán legjobb kezdését kaptuk Patricia Heaton-éktól. Szerencsére a lendület a második résznél sem hagyott alább és a diszfunkcionális család akkor is kellemes perceket biztosított. A gazdasági válság okozta nehézségek erősen jelen vannak, de ezt jól illesztik a történetbe, a néhol borúsabb hangulatot mindig sikerül feldobni valamivel. A karakterekben sok lehetőség van, jól sikerült a casting is, sőt a pilotban visszafogottabb Neil Flynn-féle karakter is remekelt a második részben. Bár a nézettsége hagy kívánnivalót maga után, az ABC bízik a sorozatban és megkapta a back nine-ot (22 részes évad).

V (ABC): pilot kritika ahogy a linkelt kritikában is olvasható, a pilot nagyjából hozta a várakozásaimat, azonban a többszöri showrunner csere óvatosságra int a későbbiekkel kapcsolatban. Az első rész egészen kiváló nézettséget hozott, azonban, ahogy várható volt ez egy szépet esett a következő hétre, melyet tarta persze még mindig bőven jó lenne egy megújításra. update: 2009. 11. 12

A nagyobbik részt kitevő, általam elkaszált újoncok:

Melrose Place (CW): pilot kritika

Pedig bíztam abban, hogy egy jó kis guilty pleasure-nek jó lesz, de sajnos még a vártnál is kiszámíthatóbb volt, és az pedig igazán elvette tőle a kedvem, hogy a karakterek is antipatikusaknak bizonyultak. Ez alól csak Katie Cassidy jelentett kivételt, de ő kevésnek bizonyult ahhoz, hogy folytassam a sorozatot. + 5 részt kapott a CW-től, 18 részes lesz az évad.

The Vampire Dairies (CW): pilot kritika

Itt is pilot utáni azonnali kasza volt, így sok mindent nem tudok hozzátenni az akkor elmondottakhoz. De legalább a CW jól járt vele, magasan a legnézettebb sorozatuk és ugyan még csak forgatókönyv berendelés történt, valószínűleg hamarosan megkapja a teljes évadot. Ahogy arra számítani lehetett, teljes évados berendelést kapott (22 rész).

The Beautiful Life: TBL (CW):

Teljesen hidegen hagyott a sorozat, mind a történet, mind a színészek, így nem láttam értelmét annak, hogy egy már előre biztosan tudható 45 perces időpocsékolásba belemenjek. Egyébiránt pedig rendkívül gyenge nézettségi adatainak köszönhetően a sorozatot két rész után kaszálta a CW. És az ígéretes Body Pilotic-nek még csak esélyt sem adott a csatorna, de biztosan megérte helyette a TBL-t bemutatni...

The Good Wife (CBS): pilot kritika

Az elkaszálandók listáján messze ez volt a legnehezebb döntés. Egy remek pilotot kaptunk, az ezt követő két részben sem esett vissza a színvonal, de végül mégis erre a sorsra jutott nálam. Már a pilot kritikámban is írtam, nem biztos, hogy hosszútávon le tud kötni Margulies sorozata és sajnos már a második, de főleg a harmadik részben egyre több minden mutatott ennek az irányába. Ritka, amikor egy ügyvédes sorozat igazán be tud rántani, legutóbb ez a Boston Legal-nál történt meg (ott viszont nagyon). Bár nem nézem tovább, annak örülök, hogy teljes évadot kért belőle a CBS (22 rész).

Accidentally on Purpose (CBS): pilot kritika

Nagyjából azt hozta, amit vártam. A szokásos CBS multikamerás sitcom, de itt sem a történet, sem a karakterek nem tudtak megfogni és erre még az is rájött, hogy Elfman-t finoman szólva sem kedvelem. Érthető módon így nem is kapott tőlem második esélyt. A CBS +5 részt kért még a sorozatból (18 részes évad). Valószínűleg a Rules of Engagement midseason-ben érkező negyedik évada miatt lett +5 és nem a szokásos back nine.

NCIS: Los Angeles (CBS): pilot kritika

Itt sem történt semmi váratlan, az alapsorozatból néhány rész elég volt nekem, és a spinoff sem tudott meggyőzni arról, hogy ezt nekem nézni kéne. Sablonos, elcsépelt sztorit kaptunk, mely leírás a karakterekre is érvényes, egyetlen pozitívuma, hogy szinte egyből a Forgotten után néztem és annál simán jobbnak bizonyult...  A CBS bekérte a sorozatot teljes évadra (22 rész).

Three Rivers (CBS): 

Bár végül egyik sem lett nézős, a fentebb említett három CBS-s sorozat kapcsán értettem a csatorna gondolkodásmódját, a Three Rivers viszont már elsőre is hamvába holt kísérletnek tűnt. Nem próbáltam be és a pilot visszhangjából arra lehet következtetni, hogy így egy feleslegesen kidobott 45 perctől óvtam meg magam.

Glee (Fox): pilot kritika

A belinkelt kritikában a Ryan Murphy ismét megcsinálta? cím utáni kérdőjel sajnos még mindig nem tűnt el, sőt azóta több porszem is került a gépzetbe. A negyedik részben központi szerepet kapó bébi szál a leginkább felelős ezért, ezt az 1x05-ben azért részben feledtette Kristin Chenoweth remeklése. A múlt heti rész még hátra van, remélhetőleg a akkor szebbik arcát tudja majd mutatni. Az első sorozat volt az idényben, amiből teljes évadot kértek (22 rész). update: eleinte még a maradók között szerepelt, de  egyre inkább elment tőle a kedvem, a karakterek sem érdekeltek már, az egyetlen jó pont a zene maradt, így végül a hetedik rész után már nem folytattam.

The Cleveland Show (Fox):

A Family Guy-t kifejezetten kedvelem, bár random módon nézem, de remek kikapcsolódás. A spinoff viszont nem érdekelt, ugyan Cleveland jó arc volt mellékszereplőként, de egy ráépített sorozatra nem vagyok kíváncsi. Már a teljes második évad is a zsákban van.

Brothers (Fox): pilot kritika

A poénmentes sticom. Kicsit részletesebben a linkelt kritikában.

Trauma (NBC): pilot kritika

Az idény legnagyobb csalódása. Mást és mindenekelőtt jobbat vártam Peter Berg új sorozatától. Egy klisékkel teliszórt látványos, de egyúttal üres sorozatot kaptunk, ahol egyik karakterrel sem tudtam azonosulni. Az NBC elkaszálta a sorozatot, a leforgatott 13 rész azért még adásba fog kerülni.

Mercy (NBC):

Akkor sem volt hozzá sok kedvem, amikor a sorozat leírását olvastam, amikor pedig megláttam a promót, végképp elment tőle a kedvem. Így az érdeklődés minimális meglétének a hiánya miatt végül bepróbálás nélkül maradt és fog is maradni. Teljes évadot kapott (22 rész).

Community (NBC): pilot kritika

A Modern Family-hez képest fordított utat járt be a Community. Míg az előbbi egy közepes pilot után sokat javult, addig a Community még gyengébb lett a kezdetekhez képest. Egyik szereplőt sem tudtam megkedvelni, sőt a főszereplő pedig kifejezetten ellenszenves. Sajátos humorával sem tudott megfogni, a második részt már csak végigszenvedtem. Megkapta a back nine-ot, 22 részes lesz az évad.

The Forgotten (ABC): pilot kritika

Már előzetesen szó esett róla, itt is elég, sőt miket beszélek túlontúl sok is volt a pilot... Az évad egyik leggyengébb újonca, ahogy a kritikában is írtam, az a sorozat, melyen valószínűleg a procedurális nyomozós sorozatokat kedvelők is bealszanak. Ha nem is a szokásos 9-et, de az ABC +5 részt kért (a nézettség okán még ennek is örülhet)  a Forgotten-ből, így az évad 18 epizódból fog állni.

Eastwick (ABC): pilot kritika

Egy korrekt kezdést kaptunk, azonban már akkor érezni lehetett, hogy a Good Wife-hoz hasonlóan ez sem tud lekötni hosszabb távon. Azért utóbbit jobban sajnáltam, az Eastwick ugyanis a közepesnél éppenhogy jobb kezdés után vissza is esett, így nem kellett gondolkodni a harmadik részt követő kaszán. Az ABC elkaszálta a sorozatot, a leforgatott 13 rész azonban nagy valószínűséggel adásba fog kerülni.

Cougar Town (ABC): pilot kritika

Egyelőre hullámzó a teljesítménye, egy közepesnél valamivel jobb pilotot egy igencsak biztató második rész követett, majd a harmadik nagyjából az első szintjét hozta. Leginkább a női karakterekbe lehet belekötni, Courtney Cox okés, bár néha túljátssza a szerepét, de a két barátnő (főleg Christa Miller) inkább irritáló egyelőre. Velük ellentétben a volt férj, a két férfi szomszéd és főként Cox karakterének gyereke simán feldobják a sorozatot. Remélhetőleg hosszabb távon a jobbik oldalát tudja majd hozni, az ABC teljes évadot kért (22 rész). update: a Glee-hez hasonlóan ez is a maradók között szerepelt, de a negyedik részt követően felhagytam vele. Sajnos a jó mellékszereplők kevésnek bizonyultak.

Hank (ABC):

Kelsey Grammer sorozatánál a leírás, majd a promó is egyértelműen sugallta, hogy számomra túlságosan is konvencionális humorral operál. A sitcom nem is volt betervezve, a rendkívül kedveződtlen visszhang pedig csak még biztosabbá tette azt, hogy felesleges lenne akár még 20 percet is rászánnom. A sorozat 5 rész műsorba kerülését követően kaszát kapott.

Kábeles sorozatok - továbbra is nézős kategória:

Kábeles sorozatok esetén jóval nehezebb az idénymeghatározás, hiszen újoncok mindig érkezhetnek, így a mostaniban csak a szeptembertől bemutatkozókat vettem be.

Bored to Death (HBO): pilot kritika

A leírás és a nevek alapján bizakodó voltam, de még így is kellemes meglepetés ért. Egy remekül megírt, jó karakterekkel megtűzdelt, hangulatos sorozat, mely az eddigi részeivel simán tartja, sőt talán még be is előzi a pilot színvonalát. Ugyan meglepődtünk rajta, de kifejezetten örömteli a hír, hogy az HBO a gyenge nézettség ellenére is bekérte a sorozat második évadát.

Secret Girlfriend (Comedy Central): pilot kritika A belsőnézetes komédia ugyan történetben nem kínál sokat, de nem is ez a célja. Egy feelgood sorozat, jó dumákkal és ütődött karakterekkel és a hangulathoz természetesen a formátum is sokat hozzátesz.

Kábeles sorozatok - amiket már nem folytatok:

The League (FX): pilot kritika Bár a téma - fantasy football - kifejzetten érdekelt volna, sajnos a karakterek nem igazán jöttek be, mnit ahogy a sorozat humora sem az én világom. A közepes pilot után a második részt néztem még meg, de végül a kasza mellett döntöttem. update: 2009. 11. 12.

Stargate Universe (SyFy): pilot kritika

Itt hosszabban írtam arról, hogy miért is nem folytatom.

White Collar (USA N.): pilot kritika az ígéretes után igencsak visszavettek a tempóból, és sajnos néhány rész után kasza lett.

Úgy tűnik a már beharangozott, nagyjából állandó "szintre beállás" ideje még nem jött el, a 41. héten (október 5-11.) a sorozatok nagy többsége ugyanis csökkent a múlt heti eredményeihez képest. Talán leginkább az ABC újoncainál volt ez meglepő, nem is a nézővesztés, sokkal inkább annak mértéke. Meglátjuk, hogy a jövő hét miképp alakul, ezúttal viszont egy kis összegzést adok a csatornák eddigi szerepléséről.

Köszönhetően a tvbythenumbers-nek egy grafikonon láthatjuk az idény első két hetének eredményeit. Szeptember 21-e a kiinduló pont, amikor is beindult az igazi nagyüzem, a legtöbb újonc és visszatérő sorozat elrajtolt. A végpont pedig október 4-e, így tehát a múlt heti eredményeket nem tartalmazza. Ahogy a bekezdésben már utaltam rá, változás csak annyiban lenne, hogy mindegyik csatornánál valamelyest kisebb érték jönne ki, leginkább az ABC (náluk még belefér) és az NBC esetében (náluk már egyáltalán nem).

A grafikon az öt országos csatorna mellett az Univision spanyol nyelvű adót is tartalmazza, mely egyre nagyobb térnyerést mutat. Az első oszlop az össznézettséget takarja, amelyben az utóbbi években már megszokott módon a CBS uralkodik. Érdemes összevetni a Fox és NBC számait, ugyan össznézettségben egy szinten helyezkednek el, de előbbi számára ez kis túlzással lényegtelennek mondható. Alapvetően minden csatornánál a 18-49-esek eredmények az igazánlfontosak, hiszen a reklámozók/hirdetők szempontjából kiemelt korosztályról van szó. Ez a Fox-ra még hatványozottabban igaz, sőt náluk a 18-34-es eredmények legalább ennyire fontosak. Ezt a két kulcs mutatót összevetve: 18-49 NBC: 2.7; Fox: 3.1 18-34 NBC: 2.3; Fox: 3.1. Különösebb kommentár nem is kellene hozzá, a Fox a számára fontos mutatókban bőven felülmúlja, mit szépítsünk alázza a pávás csatornát...

Reilly-ék már csak azért is elégedettek lehetnek az eredményekkel, mert az NBC-nél jóval erősebb CBS-t és NBC-t is bőven verik 18-34-ben, míg 18-49-ben szintén jobb, vagy ugyanolyan mutatóval rendelkeznek. A Fox számára a januártól kezdődő időszak az igazán erős, beindul a mindenkit félresöprő American Idol, jön a korrekt eredményre képes 24 és az elmúlt 2-3 év gyakorlatának megfelelően (majdnem) több újoncot tartogatnak midseason-re, mint a szeptemberi kezdésre... Az idény második felében tehát bivalyerősek, de az, hogy már ősszel a számukra fontos korosztályokban ilyen eredményekkel tudnak kirukkolni szokatlan, számukra pedig természetesen igencsak örömteli.

A CBS kapcsán már említettem a szinte papírforma össznézettség mutatót és ugyan a 18-49-es mutatóik is jónak mondhatók, de a rájuk aggasztott nyugdjas csatorna jelző korántsem véletlen. Önmagában korrekt lenne a demó, de az össznézettséghez viszonyítva már kevéséb tűnik annak. A piros grafikon az össznézettség után nagyot esik 18-49-ben, 18-34-ben pedig még többet és a fiatal 18-34-es korosztályban a Fox, ABC, és NBC mögé kerül. A 25-54-es korosztályban elsők, ezek az adatok pedig  végképp bizonyítják a nyugdíjas csatorna kijelentés jogosságát. A félreértések elkerülése végett: a CBS van az egyik, ha nem a legjobb helyzetben az országos csatornák között, a hét majdnem minden napjával elégedettek lehetnek, de a fenti jelzőt még egy darabig valószínűleg nem tudják leszedni magukról.

Az ABC mutatói egyelőre jónak mondhatók, a visszatérő sorozataik nagyjából hozzák a tavalyi szintet, náluk inkább az a kérdés, hogy az új sorozataik mikorra állnak be egy állandó szintre. Mivel sok újonccal kezdtek, így néhány bukta be volt kalkulálva - Forgotten, Eastwick és Hank hamarosan mehet is levesbe, vagy legalábbis a háromból kettő biztosan, a Middle gyengén közepes eredménnyel rukkolt ki eddig, de nála a teljes évad már garantált. A Modern Family, Cougar Town esetében is és valószínűleg a Flash Forward-nál is hamarosan, ez a hármas elvileg sikersorozata is lehet a csatornának, de ez csak akkor teljesülhet, ha megállnak az esésben és tudják tartani legalább a 3 fölötti 18-49-es ratinget.

Az NBC a blogon közvetve, vagy éppen közvetlen módon már több bejegyzésben is központi szerepet kapott, így a szinte egyöntetűen negatív töltetű post-okat most nem elevenítem fel. Röviden csak annyit, hogy ez roppant gyenge eredmény, soha nem látott mélységekben van a csatorna. A CW természetesen az utolsó helyen szerepel, csak névlegesen mondható országos csatoránának... ők egyébként, mint, ahogy a grafikonból is kitűnik a 18-34-es korosztályt célozzák meg.

Az Entourage évadzárója sokáig emlékezetes marad, többek között a jól elvarrt szálak, Ari feleségét meggyőző monológja, majd kis lövöldözése és természetesen "give me the fucking check" Matt Damon miatt. Utóbbi idézet már a záró kredit után hangzott el, de végül nem ezt, vagy Matt, - aki immáron sokadszorra bizonyította, hogy milyen jó arc - egyik rész közbeni kiborulását választottam.

Az évad utolsó részének forgatása közben egy fake reklámfilmet is forgattak, melyben Vince főszerepel és természetesen Matt Damon a rendező. Előbbi feladata csupán annyi lenne, hogy elmondja hogy miért is fontos a gyermekeket támogató Onexone (egyébként valóságban is létező) alapítvány munkája. Persze ez sem megy olyan simán... A jelenet végül nem került bele a részbe, de "kiszivárgott" és most a hosszabbik, négy perces változatát ágyaztam be. A tovább után még egy videó található, mely Ari új/régi cégébe való kissé egyedi bevonulását eleveníti fel.

Az NBC előzetesen midseason-re tervezte a Chuck harmadik évadát, de úgy tűnik, hogy hamarabb sor kerül rá és a beígért március időpont helyett ez akár október végét is jelenthet. Egyelőre hivatalos megerősítés nincs, de mivel az információ a ritkán tévedő Ausiello-tól származik, jó esély van arra, hogy ez realizálódhat is.

Mégis mi tette ezt lehetővé? - a tegnap megírt Southland-kasza minden bizonnyal elősegítette, de én a fő okot a Trauma hamarosan bejelentett kaszájában látom. Ugyanis valószínűleg a Chuck nem a Southland-et helyettesítve péntekre, hanem a megszokott időpontjába, hétfőre fog visszatérni. A Trauma a gyenge rajtot követően a második hetére még zuhant is - 5.5 millió néző és rendkívül gyenge 1.8-as demó - és ha ehhez hozzávesszük a részenkénti közel 3 milliós költségvetést, nem nehéz megjósolni, hogy Peter Berg sorozatának napjai meg vannak számlálva.

A Chuck valószínűleg a 8 órs spot-ba kerülhet, így a Heroes kerülne át a megszokott kilenc órás időpontjába. Persze ez egyelőre spekuláció, de én jelenleg ezt tartom a legvalószínűbb szcenáriónak. Az előrehozott premier pedig lehetőséget adhat arra is, hogy ne 13 részes, hanem teljes évadot kapjunk, mely mondanom sem kell, szintén nem elhanyagolható tényező. Ha képes lesz hozni a tavalyi teljesítményét, és stabilan hozni a 2 feletti demót, akkor erre minden esély megvan.

Ausiello még hozzátette, hogy az NBC-s forrásai el vannak ragadtatva az eddig leforgatott részektől, ismételten egy kiváló évadnak nézhetünk elébe.

Közeleg a Friday Night Lights negyedik évada, melyet természetesen tavalyhoz hasonlóan a Direct TV-n láthatunk először. Újabb szereplőknek kell búcsút mondanunk, ezúttal Lyla, Matt, valamint Tyra kerül sorra. Ahogy azt már a harmadik évadban is láthattuk Smash és Jason esetében, a karakterek kapnak egyfajta lezárást, vagy legalábbis előremutatást a jövőjükre vonatkozóan. Ez alól csak a Tyra-t alakító Adrienne Palecki képez kivételelt, aki zsúfolt menetrendje miatt nem tudott a stáb rendelkezésére állni, de talán az ötödik évadban viszontláthatjuk majd.

Remélhetőleg a Parenthood csúszása miatt Katims elegendő időt tudott foglalkozni az FNL-el, és a sorozat képes lesz megismételni a harmadik évados remeklést. A negyedik etap október 28-án kezdődik és a közelgő premier hatására a Direct TV új promókkal lepett meg minket. Az elsőben egy tavalyi évadból összevágott, a sorozat hangulatát jól visszaadó jelenetsort kapunk, melyek a bevezetőben már körülírt búcsúzást hivatottak érzékeltetni, míg a tovább mögött egy jól sikerült montázst láthatunk.
 

Az várható volt, hogy a Southland nem fog sokáig élni, erre egyrészt a tavalyi nézettség gyors hanyatlásából, másrészt a pénteki slot miatt következtehettünk. Arra viszont már kevésbé, hogy a kaszára - miután az NBC berendelte a második évadot, majd le is forgattak belőle hat epizódot - két héttel a második évad premierje előtt kerüljön sor. Ritka és egyúttal az NBC-nél uralkodó állapotokat jól jellemző lépés....

A cél a költségek minimalizálása, ez már tavaly óta tudvalevő, számos nyilatkozatuk, majd döntésük is erre engedett következtetni. Leno főműsoridőbe helyezése, majd a Day One minisorozattá való "átalakítása"  és a mostani Southland lépés is a költségcsökkentés miatt történt. Viszont akkor felmerül, hogy egyáltalán minek rendelték be az utóbbi kettőt, másrészt mégis mi a ráció abban, hogy a Southland esetében kap egy második évadot, ráadásul viszonylag költséges sorozatról van szó, le is forgatok belőle néhány részt, majd utána kukázom, úgy, hogy esélyt sem adok neki. Ha ez volt a céljuk, akkor négy hónnapal ezelőtt, illetve nyáron, a forgatások megkezdése előtt is meghozhatták volna ezt a döntést, azaz a második évados berendelés visszavonását. Utóbbi esetében is lett volna felzúdulás, de legalább valóban spóroltak volna és nem néznénk őket teljesen inkompetensnek.

Elképesztő mélyégekbe jutottak, a keddi Biggest Loser-en kívül csak az Office, az, ami versenyképes (és persze a vasárnapi foci, de annak sikerében nincs sok szerepük), és már az egész szakma rajtuk röhög. Nem túlzás, elég csak az augusztusi TCA turnén történtekre gondolni, ráadásul a helyzet azóta csak rosszabbodott. A CBS-Fox-ABC trió közelében sincsenek, sőt hétfőn már a spanyol nyelvű Univison is elkapta őket, mind össznézettsében, mind a 18-49-es és 18-34-es mutatókban...

A lehetőségeik behatároltak, amiben még talán lenne némi opció: a két órás Biggest Loser-t ketté szedni, kedden és szerdán menne és nem Leno-t, hanem egy-egy sorozatot felvezetni vele. Nem mondom, van kockázata, de ha valamit kezdeni akarnak magukkal, ez lenne a legésszerűbb lépés. Persze, ha tartják magukat elsődleges céljukhoz, a költségcsökkentéshez, valamint Zucker (NBCU elnöke) másfél évvel ezelőtti nyilatkozatához - "I don't think we'll ever be able to say, 'NBC is number one in prime time." akkor ebből nem lesz semmi és évekre bebetonozhatják magukat az országos csatornák versenyének utolsó helyére (CW-t értelemszerűen nem számítva).

A pesszimista zárást elkerülendő néhány berendelésről is van hír, ami természetesen más csatornáktól érkezett... A héten a CBS megadta a back nine-t két keddi újoncának, a felvezetését kiválóan megtartó NCIS: LA-nak, valamint a csatorna számára évek óta kritikus keddi 10 órás spot-ban korrektül teljesítő The Good Wife-nak. Tegnap az ABC adott teljes évadot, vagyis 22 részt adott a szerdai sitcom-blokk majd mindegyik tagjának - a Modern Family és a Cougar Town még az eheti esés ellenére is jól teljesít, így a döntésben semmi meglepő nincs, a Middle helyzete már neccesebb volt, de úgy tűnik bíznak a nézettség stabilizálódásában, illetve némi javulásában. A negyedik sitcomnál, a Hank-nél pedig csak a mikor kap kaszát kérdés maradt hátra.

A Stargate-franchise eredeti szériáját kedveltem, bár hozzáteszem, csupán az első öt évad során voltam több-kevésbé állandó nézője. Az Atlantis viszont, melyből annó a pilotot, illetve néhány későbbi részt próbáltam be, már korántsem nyerte el a tetszésemet. A Stargate mitológiája pedig mindig is érdekelt, számtalan lehetőséget tartalmazott, melyek nagy részét az alkotók, Brad Wright és Robert C. Cooper minden bizonnyal ki is használtak, de számomra valami hiányzott a kirakósból.

A franchise új, Universe címre hallgató darabja kifejezetten ígéretesnek tűnt, a készítők ígéretei szerint sötétebb, komorabb hangulat, valamint karakterközpontúság jellemzi és frissítést hoz a Stargate univerzumba, úgy, hogy mindezek mellett valamilyen szinten az eddigiekhez is megpróbál hű maradni. Nem könnyű feladat, de a pilot alapján Wright-ék nem a levegőbe beszéltek és összeségében sikerült megfelelni a fenti kritériumoknak.

Miután az Icarus bázist támadás éri, a legénység számára egyetlen menekülési útvonalként a csillagkapu marad. Dr. Rush-nak egy "kis segítséggel" sikerül aktiválnia a kilences ékzárat, megkeződik az evakuálás, azonban a célállomást senki sem ismeri. A Kapuépítõk õsi csillaghajójára, a Destiny-re kerültek, mely mint később kiderül, a Föld-től milliárd fényév távolságra van. A hazautazás problematikáján kívül ráadásul a létfenntartó rendszerrel is gondok akadnak, mint, ahogy konfrontáció alakul ki a hierarchia kapcsán is. A pilotban bemutatott nehézségek mellett várhatóan számos hosszútávú dilemma is felvetődik majd, az új környezet és a beilleszkedés, a társadalmi problémák, vagy éppen morális kérdések kapcsán.

Eddig jól oldották meg a feladatot, persze egyből hozzátéve a mihez viszonyítva kérdést is, hiszen eleve dőreség lenne ervárni, hogy például Ron Moore szinten kezeljék akár most, akár a későbbiekben a felmerülő kérdéseket, de a Stargate-franchise-on belül ez igenis előrelépésnek számít. Ahhoz, hogy a sötétebb hangulat valóban átjöjjön, az ősök hajója is sokat hozzátett, a legénység nélküli Destiny a heti bolygó látogatások mellett is egy külön felfedezésnek ígérkezik.

Persze azért nem mehetünk el amelett sem szótlanul, hogy néhány szituáció, vagy éppen karakter sablonszerű lett. Ennek mértéke, legalábbis nálam még belefért, nagyjából az előzetes várakozásoknak megfelelően alakult. Ráadásul bizonyos helyzetkben a színészi alakítás is kisegíti az írókat, ez leginkább Robert Carlyle-ra vonatkozik, aki remekül hozza a valódi szándékait ügyesen titkoló Dr. Rush-t. A tipikus újonc karaktert David Blue kapta meg, aki a mindenre rácsodálkozó geek szerepében korrekt alakítást nyújtott, mintegy rácáfolva előzetes félelmeimre. Még maradva a pozitívumoknál, a Brian J. Smith által játszott hadnagy figurája kellemes meglepetésnek bizonyult, ugyan itt is találunk ismerős jegyeket, de mégis életszerű volt a karakter, elsősorban a Destiny-re való megérkezést követően.

Jöjjenek akkor a többiek: az ezredes jellegtelen lett, mint, ahogy ez a szereplőnek elvileg súlyt adó flashback-re is igaz. Persze fényévekkel jobb, mint a kis házi elzárásból szabadult tengerészgyalogosunk, akit egy már unalomig ismételt sablonokból írtak meg és amellett, hogy felesleges, még irritáló is a karakter. A csajok oldala egyelőre elég szegényes, persze eyecandynk akad Alaina Huffman (Tamara) személyében, de a karakterek kibontására még nem jutott idő. Azért korai itt még verdiktet mondani, a későbbiek során mind az ő, vagy akár a szenátor lányának jellemét lesz lehetőség elmélyíteni. Ming-Na nálam casting-hiba, de ez erősen szubjektív, mivel nem igazán kedvelem a színésznőt, ráadásul a karaktere sem túl megnyerő eddig.

A CSK-1 csapat tagjai is feltűnnek - Teal'c kivételével - kisebb szerepekben. Shanks behozatala okos és elegáns volt, Tapping-é kicsit izzadságszagú, de még belefér, azonban Anderson esetében már igencsak kilógott a lóláb. Nem is a szereppel, sokkal inkább a színészi játékkal adódtak gondok, ugyan keveset látjuk, de lerí róla az érdektelenség és a flegmasága, valamint arcjátéka az adott helyzetben inkább nevetséges hatást váltott ki. Félreértések elkerülése végett, igen, ismerem a karaktert, én is kedveltem a fanyar humortá, de abban a sztiuációban ezt jobb lett volna elkerülni. A megvalósításra egy szavunk sem lehet, a CGI rendben volt és bízom benne, hogy a későbbiekre is bőven maradt még muníció. A díszletek is tetszettek, és megfelelnek a készítők azon céljának is, hogy a sorozat hangulata lehetőleg minél depresszívebb és komorabb legyen.

A flashbeckek behozatala, legalábbis a szereplők esetében többnyire felesleges volt, hiszen szerepüket, miszerint mélységet adjanak az egyes karaktereknek nem tudta elérni. Azokkal, amik a cselekményhez kapcsolódtak, nem volt különösebb probléma, sőt még szerkezeti szempontok alapján talán jó húzásnak is titulálhatók. A pilot nagyjából hozta az elvárásaimat, kíváncsian várom, hogy mit tudnak majd kihozni a folytatásban.

Értékelés:

Elérkeztünk az utolsó, általam kiválasztott jelenethez is. Már volt részünk egy emlékezetes Danny Trejo-s vengégszereplésben, valamint egy kínos, de egyúttal igencsak vicces cold open-ben, most jöjjön egy kis meth főzés, mely természetesen központi szereppel bír a történetben.

A jelenetet a 2x09-es Days Out-ból kölcsönöztem, amelyik az évad talán leghangulatosabb részének bizonyult. Zárásként pedig nem tudok mást mondani, mint, hogy próbáljátok be a sorozatot, nem véletlenül napjaink egyik legjobb drámája, amely a második évadával teljesedett ki igazán.
 

Ezt megköszönhetjük az HBO-nak...Ugyan a nézettség alapján nem sokan számítottak rá, de berendelték a Bored to Death második évadát. A most vasárnapi rész eredménye volt a legerősebb, 1.1 millió néző, de ez nagyrészt a Curb Your Enthusisasm erős felvezetésének a hatása, mely a Seinfeld reunion-nak köszönhetően szintén (önmagához képest) remek eredményt ért el - 1.6 millió.

Ez a kicsivel több, mint egymillió néző is igencsak szerénynek mondható, de ezúttal kár is rágódni a miérteken, inkább örüljünk a hírnek. A noir-otic comedyt már éltettem a pilot, majd a második részt követően is, bízom benne, hogy tudja tartani ezt a színvonalat. A Bored To Death volt egyébként az HBO idei harmadik újonca, az Eastbound & Down és a Hung után és mindegyik megkapta a második évados berendelést.

A Showtime sem tétlenkedett az elmúlt napokban, ők a Californication-t újították meg, ennek köszönhetően biztosan láthatjuk jövőre is Hank Moody-t. Ahogy a harmadik etap kezdésénél már írtam, a Dexter-hez (1.9 millió) hasonlóan sorozatrekorddal nyitottak, 1.2 millió nézőt tudtak leülteni a képernők elé. A két csatorna számait egyébként felesleges összehasonlítani, hiszen a két fizetős csatorna közül az HBO rendelkezik jóval több előfizetővel. Visszatérve a Californication-re, a második részre is maradt majd 900 ezer néző, és mivel ez egy évadpremier után korrekt esésnek számít, ráadásul ez is bőven a második évad átlagnézettsége fölött van, nem is lehetett kérdéses a berendelés.

A srácok már a hatodik évadukat tudták le és bár voltak kisebb-nagyobb kilengések, összességében most sem okoztak csalódást. A hangulat és a karakterek még mindig eladják a sorozatot, és a végére szépen összeálltak az évad különböző történetszálai is. Ellin-ék jól érezték, időszerűvé vált, hogy Turtle-ék önállósodni kezdjenek még ha ennek következtében talán kevesebbet is lesz együtt a banda.

Vince karrierje ismét a topon van, köszönhetően a Scorsese-féle Gatsby sikerének, és ahogy az ötödik évad vége kapcsán már említettem, jó döntés volt, hogy ismét sikerek érték őt. Most egy kicsit pihisebb időszak jön neki, mivel közel három hónapot csúszik a Darabont rendezte Enzo Ferrari-féle biopic forgatása, így kénytelen LA-ben elütni az időt. Ez nála röviden végtelenített csajozást jelent, no meg persze azért néha morális támaszt is adott a srácoknak. Ezúttal kevesebbet foglalkoztak a karakterrel, ami rendjén is van, ne feledjük, az elmúlt évadokban az ő karrierje állt a középpontban.

Így a többieknek is nagyobb mozgástere volt, ez talán leginkább E-re és Turtle-re áll. Utóbbi, a Jamie-zés mellett leginkább a mit kezdjek az életemmel kérdéssel volt elfoglalva, végül a suli mellett tette le a voksát. Egyedül az ő sztorija végződött komorabban, így kénytelen volt végül az LA-Auckland utat követően Rómába menni Vince után. E esetében a munkahelyváltást és az ezzel járó problémákat jól kezelték, az Ashely-szál viszont az egyik leggyengébb motívuma volt az évadnak. Egyrészt, mind a színésznő, mind a karakter antipatikus számomra, de még ha ezen túllépik, akkor is azt kell mondanom, hogy túlságosan elnyújtott és felesleges volt az ő behozatala. Persze, mondhatjuk, hogy ez is kellett a Sloan-nal való egymásra találáshoz, de ezt okosabban és jóval kevesebb kitérővel is meg lehetett volna oldani.

Drama-nak kis híján sikerült zaciba dobnia a karrierjét, de aztán csak happy end lett a végére, ugyan a Five Towns-os szereplése ugrott, sőt az új Melrose sem jött össze neki, de a CW saját kis sorozatot épít majd köré. Amúgy a szokásos bumfordi, vagy mondjuk inkább úgy, idétlen formáját hozta, de hát őt ezért is kedveljük. Ari-nak köszönhetően ismét jó pár remekbe szabott monológgal gazdagodhattunk, ezek böngészéshez/felidézéséhez továbbra is ajánlom az ezeket összegyűjtő arigoldquotes oldalt.

Az ő számításai is bejöttek és amit még feltétlenül ki szeretnék emelni vele kapcsolatban, hogy a fent említett szövegek és utánozhatatlan stílus mellett kaptunk tőle néhány szentimentálisabb jelenetet is. Jól sikerültek és okosan is építették be őket a történetbe, elsősorban az évad elején látott Turtle-el a karrierje kapcsán folytatott beszélgetésre, illetve a zárórészben látható Terence, majd Lloyd-féle párbeszédekre gondolok.

Mindazonáltal az évad felépítettségében adódtak kisebb problémák. Az első néhány részben megfelelően kezelték a srácok önállósodását, mindezt úgy, hogy közben a hangulat a szokásos maradt. Az évad közepe táján, talán épp a Murphy's Lie-el kezdődően hullámvölgybe kerültek, úgy éreztem, mintha egy kicsit elfogyott volna a szufla. Köszönhető ez többek között annak is, hogy néhány ekkor behozott, illetve a kiteljesedéséhez ért ért történetszálat erőltetettnek éreztem, így a már említett Ashley-féle mellényúlást, valamint a betörés/zaklatós vonalat.

A végére azonban ismét magukra találtak, a kilencedik részben már visszajött a régi színvonal, az utolsó két részre pedig egy szavunk sem lehet. A finálét azért még muszáj külön is kiemelnem, kétségtelenül az egyik legjobb évadzáró volt az Entourage történetében. Ari, feleségét meggyőző monológja, majd belépése egykori munkahelyére priceless volt. Közben a srácok ügyes-bajos bajait is kellőképpen lezárták, E és Sloan végre egymásra talált, Drama karrierje tán újfent beindult, csak Turtle-nek jött ki rosszabbul a lépés. És persze Vince, akinek Matt Damon-nal gyűlt meg a baja, utóbbi záró kreditet követő jelenete pedig feltette az i-re a pontot.

Végezetül, a már bejáratott szokás szerint összegezzük egy kicsit az adott évadban felépő vendégsztárok listáját: Jay Leno, 50 Cent, David Schwimmer, Edward Burns, Mark Wahlberg, Tom Brady, Jeffrey Tambor, Steve Nash, Bob Saget, Aaron Sorkin, Zac Efron, Frank Darabont, David Faustino, Dean Cain, Bono, Matt Damon, Lebron James, és Peter Stormare, William Fichtner, valamint a showrunner Doug Ellin is feltűnt, az utolsó három nem önmagát, hanem fikciós karaktert alakított. Az évad pontszerű értékelése nem könnyű, hiszen jól indultunk, az utolsó részek, főleg a finálé kiválóan sikerült, de a köztes hibákat is bele kell számítani.

Értékelés:

Hétfő: ismételten a Fox diadalmaskodott demóban, ennek ellenére mégsem lehetnek maradéktalanul elégedettek a csatornánál. A House ismét kiváló számokat hozott (14.4M; 5.7), de a a Lie to Me csak keveset tudott ebből profitálni - (7.7M; 2.9). Roth-ék sorozatának gyenge szereplése számomra nem volt váratlan, hiába nyitott jól annó a pilot, a nézők folyamatosan elszivárogtak és bármennyire is nagyra tartom Shawn Ryan-t, az ő showrunneri kinevezése sem változtathatott ezen. A Fringe minden bizonnyal jobban megtartaná a House felvezetést, ezt már tavaly is tapasztalhattuk, a kérdés csak, az, hogy a helycserét vajon meghúzza-e és ha igen, mikor a Fox.

A CBS futott be a második helyre, mind össznézettségben, mind a 18-49-es mutatókat tekintve. Ami kiemelendő náluk, hogy a The Big Bang Theory még tovább erősödött 5.1-es demó!!, míg a az Accidentally on Purpose ugyan esett, de csupán a várható mértékben. Az ABC össznézettségben hozta az estét, köszönhetően a DWTS-nek, de demóban alulmaradt a fent elmített két vetélytárssal szemben. Úgy tűnik a Castle nézettsége nagyjából beállt szintre - (9.5M; 2.3).

Az NBC újfent pancserkodott egyet, a Heroes tovább zuhant (5.8M; 2.5), míg az újonc Trauma még ezt a gyenge felvezetést sem tudta tartani (demóban legalábbis), premierként elért (6.9M; 2.3)-es eredménye nem sok jót sejtet a későbbiekre nézve...Leno nagyjából hozta a múlt heti formáját. A CW ezzel szemben javított a legutóbbi eredményeihez képest, mind a One Tree Hill, mind a Gossip Girl növekedett valamelyest.

Kedd: a CBS uralkodik kedden, össznézettségben, de még demóban is messze felülmúlva a konkurenciát. Az NCIS (20.6M; 4.6)-NCSI: LA (17.7M; 4.2) kombó továbbra is remek számokat hoz, minimális csökkenéssel tudták le a második részüket és a The Good Wife (13.3M; 3.2) is jól tartja magát egyelőre a 10 órás spot-ban. Demót tekintve az NBC futott be másodikként, természetesen a The Biggest Loser-nek (9M; 3.6) köszönhetően, az utána következő Leno pedig, ahogy az várható is volt, kedden éri el a legjobb eredményeit: 2.3-as demó. A Fox nyolctól Hell's Kitchen-t adott, szokás szerint jó demó és 18-34-es eredményekkel, az utána következő So You Think You Can Dance? közepesen gyenge eredményt ért el. Az ABC keddi napja egészen pocsék, a kiábrándító teljesítményű reality, a Shark Tank (5.2M; 1.5) után a hétfőhöz képest szokásosnál gyengébb DWTS jött, míg az estét a hamarosan kaszát kapó The Forgotten-nel (7.7M; 2.0) zárták. A CW-n a 90210 valamelyest növekedett, míg a Melrose Place úgy tűnik beállt szintre, de azért jó lenne azt a 0.8-as demót legalább egyig feltornázni...

Szerda: össznézettségben és demóban is az ABC-é lett a nap, feledtetve a keddi kisiklásukat. Ezúttal bemutatkozott a másik két újonc sitcom is, melyek az előzetes várakozásoknak megfelelően jóval gyengébben szerepeltek a CT-MF duónál. A Hanks a borzalmas kritikák mellé rendkívül gyenge nézettségű premiert produkált (8.4M; 2.2), és ugyan a The Middle (8.6M; 2.5) eredménye is bőven hagy kívánnivalót maga után, de legalább a felvezetésére rá tudott pakolni és legyőzte az azonos spot-ban lévő CBS-es Gary Unmarried-et. A Modern Family (9.9M; 3.7) és a Cougar Town (9.1M; 3.6) esett múlt héthet képest, de ez, valamint az esés mértéke is benne volt a pakliban, továbbra is remek eredménnyel büszkélkedhetnek. Az Eastwick (6.6M; 2.4)-nek viszont össze kell szednie magát, a közepes nyitány után komolyabbat esett és ezekkel a számokkal még talán a back nine is necces lenne...

A CBS sorozatai is elszenvedték a várt eséseiket, a két sitcom - The New Adventures of Old Christine és a Gary Unmarried eredményei továbbra is gyengék, de tavaly is hasonló számokkal kaptak folytatást, míg az utánuk következő nyomozósok - Criminal Minds és CSI: NY elsősorban demóban estek vissza egy jó nagyot, ami egyébként nagyjából a tavalyi számaikat jelenti. Természetesen ez azt is jelenti, hogy jól teljesítenek és biztos pontnak számítanak.

A Fox ugyan össznézettségben mindössze negyedik lett, de 18-49-ben holtversenyben az első helyen végzett az ABC-vel, 18-34-ben pedig egyeduralkodó volt. Ezt elsősorban a Glee-nek köszönheti, amely ráadásul nőtt is az elmúlt hetekhez képest (7.3M; 3.3), míg utána szokás szerint SYTYCD (6.6M; 2.7) volt. Az NBC-s Mercy (7.3M; 2.1) alig vesztett a nézettségéből, ami elsőre ugyan jól hangzik, de az eredményei még így is gyengék. Más kérdés, hogy az NBC-n még talán ezzel is életben lehet maradni. Az utánuk következő Law&Order: SVU és Leno egyaránt minimálisat csökkent a múlt héthez képest, de rájuk is ugyanaz igaz, mint a Mercy-re... A CW az ANTM mellett Melrose Place ismétlést adott, az elkaszált TBL helyett.

A tovább mögött a hét legerősebb napja, a csütörtök, valamint a pénteki és vasárnapi eredmények kaptak helyet.

Igencsak ritka az, amikor egy sorozatba random módon belenézek, talán csak a Family Guy képez ez alól kivételt. Az utóbbi időben azonban két élőszereplős sorozatnál is előfordult, jelesül a House hatodik, valamint a Flashpoint harmadik évadának nyitórészeinél. Mindkettő esetében fontos szempont volt, hogy minimális előtudás szükségeltett az epizódokhoz, talán csak a House kapcsán kellett egy-két plusz infót beszerezni a kimaradt évadokból.

Greg már a promók során is felkeltette az érdeklődésemet és a másfél órás, akár különálló filmként is funckionáló Broken valóban remekül sikerült. Mindenesetre visszaszokni/pótolni nem fogok, a már bejáratott formula továbbra sem tud hosszútávon érdekelni. Külön kritikát sem fog kapni a rész, nem mintha nem érdemelné meg, de kissé furcsán venné ki magát egy általam nem nézett sorozathoz kapcsolódó elemezgetés...

A harmadik évadába lép kanadai Flashpoint pilotja annó nem fogott meg, így hagytam is a sorozatot. Közben egyre több pozitív visszajelzést lehetett hallani, főleg a második évad kapcsán. A sorozatról Deino írt egy remek ajánlót, a spoilermentes részig mindenki bátran elolvashatja és ezáltal minden bizonnyal kedvet is kap a sorozathoz. A 3x01-es One Wrong Move-ra keresztelt epizódnak pedig különösen remek visszhangja volt, így többek között a sorozat fordítópárosa Darkspell&Deino ajánlásának is köszönhetően megnéztem a részt. Ráadásul itt még kevesebb előtudás szükségeltetett hozzá és bizony nem is okozott csalódást, egy végig pörgő, remekül megkomponált részt láthattam.

Elképzelhető ugyan, hogy a jövőben is még sor kerül néhány a fentiekhez hasonló random rész nézésére, de az is biztos, hogy rendszert azért nem csinálok belőle. Mindenesetre a két fent említett sorozat évadniytóját mindenkine bátran ajánlom, nem, vagy csak minimális (azért nem árt, ha pár House részt látott az ember o. c.) előismeret szükségeltetik hozzájuk és nem fogja megbánni.