Epizodisták

2013.aug.26.
Írta: Gaines 6 komment

Epizodisták podcast 1x05 - Csiripelő pataki kacsák a darálóban

battleduck.jpg

Anas platyrhynchos domestica. Ez a csodálatos élőlény a középpontja mai adásunknak. Legalábbis az első háromnegyed órájának, amikor is kiderítjük, miben állhat korunk egyik legsikeresebb sorozatának, a Duck Dynasty-nek a titka. Megtudjuk, hogy mit is takar pontosan Aaron Sorkin új írói eszköze, a waddle-and-talk, hogy Vic Mackey miként került a kacsasíp-bizniszbe, és néhány univerzumot is összekapcsolunk tollas barátaink segítségével.

Ezután más vizekre eveznek a kacsáink, a Twitter világába, ahol kitárgyaljuk, hogy milyen hatással lehet ez a médium, illetve más technológiák a sorozatnézési és sorozatkészítési szokásokra, miért jó, ha valaki könnyen ki tudja beszélni a sorozatepizódokat, és persze mi ennek a hátránya. Kiderül, hogy Bruzsy melyik híres showrunnerrel kvaterkázik, Donnie bekészíti a piócákat azoknak, akik megajándékozták néhány spoilerrel, de szóba kerül az is, hogy a streamelő szolgáltatásoknak és a darálásnak köszönhetően végleg kiürülnek-e a vízadagoló tartályok. Természetesen órákat lehetne beszélgetni erről a témáról, de most próbáltuk visszafogni magunkat.

A szokásos Top 3 rovatban pedig hűek maradunk önmagunkhoz és a legjobb Twitteres jelenléttel rendelkező sorozat keresése helyett kiválasztottuk a legjobb arcszőrzetű karaktereket a tévében. És még extra végefőcím is dukál mindezek mellé!

Timecode-ok:

00:00-22:08: Cold open
22:08-23:08: Főcím
23:08-36:35: "A hét epizódja" rovat: Duck Dynasty
36:35-01:18:30: Watercooler, Twitter
01:18:30-01:52:54: Top 3 legjobb arcszőrzetű karakter
01:52:54-01:55:30 - Végefőcím

Linkek helyett kivételesen álljon itt csupán a Szimat szörény főcíme, azok kedvéért, akik úgy érzik, hogy az adás után maradt még elpusztítani való agysejtjük.

Az ötödik adást letölthetitek MP3 formátumban, vagy meghallgathatjátok az alábbi lejátszóban, feliratkozhattok az RSS csatornánkra, vagy az iTunes oldalunkra.

1x05 - Csiripelő pataki kacsák a darálóban by Epizodisták on Mixcloud

A televíziózás és a filmfesztiválok kapcsolatáról

Mi lehet a közös a következő alkotókban – Steven Soderbergh, Jane Campion, Lena Dunham, Agnieszka Holland és Ray McKinnon? Mielőtt a kedves olvasó feleszmélne, gyorsan meg is válaszolom a kérdést, A-kategóriás (Cannes, Berlin, Velence) és független (Sundance) filmfesztiválok egykori és jelenlegi kedvenceiről van szó, akik az ott bemutatott filmjeikkel szereztek elismertséget maguknak és nyílt meg előttük az álomgyár kapuja. Természetesen a fenti kitétel alapján jóval hosszabb névsorral kellene előállnom, azonban a sikeres fimfesztiválos múlt mellett az is összekapcsolja őket, hogy a mozis karrier után a televízió felé vették az irányt és kivétel nélkül egyedi, különleges atmoszférával rendelkező produkciókkal álltak elő.

festival1.jpg

Az Oscar-díjas, anyagi és a kritikai értelemben is kiemelkedő filmes pályafutást maga mögött tudó Soderbergh az utóbbi időben több ízben kijelentette, hogy megcsömörlött és a visszavonulást fontolgatja. Szerencsénkre ez úgy tűnik nem valósul meg, minden idők legfiatalabb Arany Pálma győztesét a tévézésben rejlő lehetőségek ugyanis arra sarkallták, hogy kipróbálja magát a kis képernyőn. Idén mutatta be az HBO a Michael Douglas és Matt Damon fémjelezte Behind the Candelabra című tévéfilmjét, jövőre pedig a Cinemaxra érkezik a Clive Owen főszereplésével készült The Kinck. Az 1900-as évek elején, egy New York-i kórházban játszódó széria munkálataiban nem csak producerként vesz részt, szinte egyedülálló módon az első évad mindegyik, szám szerint tíz epizódját ő rendezi.

Az aranyszobrocskával szintén rendelkező Jane Campion kapcsán hasonlóképp elmondható, hogy kiábrándult a filmiparból: „A televíziózás teljesen új határokat nyit meg, ezzel szemben a filmezés konzervatívvá vált és behatárolja a lehetőségeket, elegem van belőle.” Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy elkészítette első saját minisorozatát, a hét részes Top of the Lake a Sundance Channelen került bemutatásra, a debütálás a nézők és a szakírók között egyaránt kiváló visszhangra talált. A csatorna nagy szerepet játszik abban, hogy a kiemelkedő tehetségű filmkészítők megkapják az őket megillető kreatív szabadságot, nekik köszönhetően készíthette el Ray McKinnon az idei esztendő legnagyobb hatású sorozatát, a Rectifyt. A halálsorról 19 év után szabaduló Daniel Holden történetét elmesélő alkotás aprólékosan felépített jellemábrázolásával, elsőrangú színészi játékával, egyéni alkotói hangjával a legjobb fesztiválfilmek hagyományát követi, csak ezúttal hosszabb játékidővel és más formátumban.

festival3.jpg

Visszatérve hölgyekre, a független fesztiválokon zajos sikert aratott, mindössze 27 éves Lena Dunham az HBO Girls című sorozatának készítője és egyben főszereplője, míg a lengyel filmipar egyik legjelentősebb személyiségeként számon tartott Agnieszka Holland olyan sorozatok rendezését vállalta el, mint a The Wire, a Treme, illetve a The Killing. Tendenciának ugyan még nem nevezhetjük, de örömteli, hogy a tehetséges, fesztiválokon nevet szerzett alkotók közül egyre többen ismerik fel a televíziózásban rejlő lehetőségeket és vannak csatornák, amelyek felkarolják őket. Érdekes módon viszont a filmfesztiválok és a sorozatok nem csak ebben a tekintetben köthetők össze egymással, a bejegyzés második felében erről ejtek szót.

Az utóbbi időben az HBO egyre gyakrabban dönt úgy, hogy a saját készítésű produkcióit bemutatja a különböző fesztiválok közönségének, illetve az ott jelen lévő kritikusoknak. Ilyen volt a 2011-es, Kate Winslet főszereplésével készült Mildred Pierce, melyet Cannesba és Velencébe is elvitt a csatorna, a felhajtás pedig nem jött rosszul, ezt a később begyűjtött öt Emmy-díj bizonyítja. A korábban említett Behind the Candelabra szintén Cannesban debütált, alig egy hét múlva az előfizetőknek is levetítették, a végeredmény önmagáért beszél, Soderbergh alkotása az elmúlt évtized legsikeresebb tévéfilmje lett az HBO-n.

festival2.jpg

Az HBO Europe megbízásából készített, három részes Burning Bush az 1969-es évek Csehszlovákiájába kalauzol bennünket, Agnieszka Holland rendező szovjet elnyomást bemutató minisorozata Rotterdam (itt külön szekciót kaptak a sorozatok) után Torontóban lesz látható. Nem csak minik és tévéfilmek, hanem ’hagyományos’ sorozatok esetében is találkozunk a jelenséggel, így tavaly a Girls a South by Southwest elnevezésű, filmekre és zenékre szakosodott fesztiválon került bemutatásra, az A&E csatorna pedig ugyanitt mutatta be idén a Bates Motelt. Nem okoz különösebb meglepetést, hogy a Sundance Channel szintén ezt az utat követi, a Top of the Lake az úgynevezett premier kategóriában indult a Sundance filmfesztiválon, az első sorozat lett, mely megmérettette magát a mezőnyben. A Rectify készítője, Ray McKinnon pedig örömmel újságolta, hogy 2004-ben itt mutatták be a Chrystal című filmjét és nagy megtiszteltetés számára, hogy elhozhatta ide a sorozatát.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi a szándéka ezzel a csatornáknak. Erre nincs egyértelmű válasz, egyrészt anyagi okok húzódnak meg a háttérben, mely alatt a külföldi partnerekkel való szerződéskötéseket kell érteni, sok esetben éppen a fesztivál színhelyén. Természetesen kivétel nélkül minőségi produkciókat választanak ki, a fesztivál pedig lehetőséget ad arra, hogy még a bemutató előtt felkapják a sorozatot, amely szerencsés esetben később a díjak számában és a nézői visszajelzésekben érhető tetten. Végül, de nem utolsósorban a presztízst kell kiemelni, ami az HBO és a Sundance Channel esetében is rendkívül fontos tényezőnek számít. A rangos filmfesztiválokon való megjelenés és a vetítést követő pozitív reakciók pedig újfent bizonyítják, hogy a televíziózás egyre nagyobb elismertségre tesz szert.

Epizodisták podcast 1x04 - Színvallás a téli napsütésben

2010-11-30-ray_wise.jpg

Annyira nem hittük el, hogy elérünk a negyedik adásig, hogy most teszünk róla, hogy ne legyen folytatás! Egyből rápakoltunk még egy fél órát a múlt heti monstrumra. Heti témánk a vallás a sorozatokban: megtudhatjuk például, hogyan kell egy autóban reinkarnálódni, mi a különbség a BSG és a Lost fináléja között, és hogy lehetne még jobb a Game of Thrones. De hogy ne csak a fantasztikum képviseltesse magát, kirándulunk a múltba, az Ozora fesztivál 9. századi megfelelőjére, és felkészítjük a hallgatókat arra, amikor Hitlert pápává választják (vigyázat, nem alternatív történelem!). A Top 3 rovatban pedig bevalljuk, mely tévés vallási vezetők mögé sorakoznánk fel szívvel-lélekkel.

Mindemellett debütáltatunk egy új rovatot is, amit eszméletlenül formabontó kreativitással elneveztünk "A hét epizódja" rovatnak, lehet tippelni, vajon miben áll a lényege. A héten a Low Winter Sun pilotjáról mondjuk meg, hogy valóban Breaking Bad pótlék lesz-e belőle. Nem.

Mivel több sorozatról szó esik, ezért sokszor spoileresek leszünk (a fő témánál igazán nagy spoilerek a Homeland, a Vikings és a Battlestar Galactica kapcsán hangoznak el), de ilyenkor könnyű áttekerni azt a részt, amiből nem érdekelnek az információk. Részletes shownotes:

00:00-06:21: Cold open
06:21-24:48: "A hét epizódja" rovat: Low Winter Sun
24:48-41:33: Vallás bevezetés, Homeland, The Good Wife, apróságok
41:33-54:55: Vikings
54:55-1:11:38: Game of Thrones, American Gods
1:11:38- 1:34:45: Battlestar Galactica
1:34:45-1:44:07: Rectify
1:44:07-1:55:28: Egyebek
1:55:28-2:35:40: Top 3 vallási vezetők + elköszönés
2:35:40-2:36:33: Végefőcím

  • Ha valaki kíváncsi a szarkasztikus Jézusra és a gyógyszerfüggő episzkopális papra, a The Book of Daniel mind a nyolc része megnézhető teljes egészében a YouTube-on. Az első duplarész például ezen a linken.
  • Az AV Club nagyinterjúja a Carnivále alkotójával, amiből kiderül a sorozat tervezett, de soha meg nem valósult folytatása.
  • Minden idők legrosszabb sorozatai toplista.

A negyedik adást letölthetitek MP3 formátumban, vagy meghallgathatjátok az alábbi lejátszóban, feliratkozhattok az RSS csatornánkra, vagy az iTunes oldalunkra.

1x04 - Színvallás a téli napsütésben by Epizodisták on Mixcloud

Minek köszönhető a Breaking Bad nézettség növekedése?

A Breaking Bad történelmet írt. Természetesen ezzel nem mondtam semmi újat, különböző szövegkörnyezetben ugyan, de több alkalommal találkozhatott az olvasó az alábbi kijelentéssel. A legek között tartjuk számon a mozifilmek többségét megszégyenítő képi világa miatt, az antihősök bemutatása kapcsán, de az egyedülálló cold openjei szintúgy felsőfokú jelzők használatára buzdítanak bennünket. A nézettsége miatt viszont nem szoktunk dicshimnuszokat zengeni, egészen mostanáig, a vasárnap debütáló záró évad után már ebből a szempontból is a nagyok között kell emlegetnünk.

bb1_1.jpg

Önmagában már az egyedülálló, hogy egy fél évtizede műsoron lévő sorozat az utolsó évadjára hozza a legnagyobb nézettséget, de ezt még megfejelte azzal, hogy megduplázta az eddigi legjobb eredményét. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy egy szinte csak átívelő történetszálakkal operáló sorozatról van szó, melybe nem lehet, vagy legalábbis nem szerencsés közben bekapcsolódni. Mindezek fényében érthető, hogy az amerikai tévés szakma megdöbbent a nézettséget látva és próbált rá racionális magyarázatot találni.

A cikk során megpróbálok utánajárni a lehetséges okoknak, előtte azonban vessünk egy pillantást a konkrét számadatokra:

1. évados premier: 1,4M (18-49-es korosztály: 0.6)
2. évados premier: 1,7M (18-49-es korosztály: 0.7)
3. évados premier: 1,9M (18-49-es korosztály: 0.9)
4. évados premier: 2,6M (18-49-es korosztály: 1.1)
5. évados premier: 2,9M (18-49-es korosztály: 1.5)
6. évados (más számozás szerint 5. évad második fele) premier: 5,9M (18-49-es korosztály: 2.8)

A vasárnapi premier nézőinek átlagéletkora 38.6; ez a második évad elején 47.0 volt, tehát rengeteg fiatalt megnyert magának a sorozat. A nézők többségét a férfiak tették, ez 62.5%-ot jelent.

Először is dicséret illeti az AMC-t, akik egy jól időzített és intenzitását tekintve is remekül összehozott promócióval vezették fel az utolsó évadot. Nem sajnálták a marketing kapcsán kiadott pénzt, ráadásul ha mindez nem lett volna elég, kvázi ingyenreklámot is kaptak, a közvetlenül a premier előtt sorra kerülő Comic Con és a TCA-tour panelek során. Nagy szerepet játszottak a felfokozott várakozás és a hype erősítésében a rajongók, valamint az ismert közéleti személyiségek, így Zach Braff, Seth Meyers, Conan O'Brien, vagy éppen legutóbb Rihanna adta a világ tudtára, hogy egy ‘must see’ sorozatról van szó.

bb2_1.jpg
Olyan tényezőkről van szó, melyek minden bizonnyal szerepet játszottak a nézettség javulásában, azonban hozzá kell tenni, hogy ilyen mértékű növekedéshez a fent említett tényezők kevésnek bizonyulnak. Mi lehet tehát a címben feltett kérdésre a válasz? – az utóbbi idők sorozatos szótárának egyik leggyakrabban előkerülő fogalmához kell nyúlnunk, mely nem más, mint a Netflix. A fent látható adatok pozitív irányú változásában hatalmas szerepe van a stream szolgáltatónak, mely 2011-ben kötött szerződést az AMC-vel.

A Netflix 29.8 milliós előfizetői táborral bír, akik közül jó páran éltek a lehetőséggel, hogy a hatalmas kritikai sikert és hypeot követően felzárkózzanak a sorozatból. Az egyik legnagyobb előnyük, hogy egy helyen elérhető az összes tévében lement epizód és az előfizető dönt arról, hogy mikor és milyen időközönként nézi meg az adott részeket/évadokat. Ahogy az várható volt, a nézők többsége a sorozat témájához hűen függő lett és darálásba kezdett, ráadásul tökéletes időpontban érkezett az utolsó adag, az ötödik évad Netflixes premierjére másfél héttel (augusztus másodikán) a záró szezon kezdete előtt került sor.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a Netflix minden egyes sorozat esetében képes hasonló mértékű nézettség növekedést előidézni. Bizonyos mértékben azonban, főként az átívelő szerkezetű sorozatok terén, melyek később kerülnek be a köztudatba, tetten érhető a jótékony hatása. Egy újabb szegmense a sorozatiparnak, mellyel korábban nem számoltunk és ami később komolyabb változásokat is előidézhet. Érdemes figyelemmel kísérni melyik lesz a következő sorozat, amely a Netflixnek köszönhet plusz nézőket.

Epizodisták podcast 1x03 - Kipp-kopp, ki kopog?

1681667-poster-1280-an-excercise-in-creative-limitations-how-to-get-an-emmy-nomation-without-speaking.jpg

Egy monstrumhoz monstre hosszú adás dukál: a podcast harmadik felvonásában közösen megünnepeltük Walter White, más néven Heisenberg visszatérését a képernyőre, bő másfél órát szentelve napjaink egyik legjobb sorozatának, a Breaking Badnek. Alaposan kitárgyaltuk, hogy pontosan mitől is döglik a légy: beszéltünk a sorozat keletkezéséről, a hullámzó minőségű első évadról, Walt transzformációjáról, ölre mentünk Skyler karaktere, valamint Vince Gilligan túlkapásai felett, és szóba került az is, hogy mit várunk az utolsó nyolc résztől. Végezetül kiválogattuk a kedvenc cold openjeinket a sorozatból az e heti Top 3-as rovatba. (Ha már cold open, a Breaking Bad szellemében mi is szokatlanul nyitottuk az adást, és a végefőcímet is érdemes megvárni.)

Ha mindez nem lenne elég (telhetetlen banda!), az adás első felében még az előző hétre ígért TCA-s témát is bepótoltuk, vagyis ez gyakorlatilag másfél adásnak tekinthető. Supersizing!

SPOILER ALERT Az első szegmens spoilermentes, a másodikban (22:10-től) viszont masszívan spoilerezünk a Breaking Bad eddigi négy és fél évadjából, szóval, ha nem vagytok szinten a sorozattal... akkor mire vártok még?! Tessék gyorsan ledarálni, most. Megvárjuk.

    • Néhány, az adásban említett cikk linkje. Donnie blogposzt-sorozata a TCA tourról; 1. rész, 2. rész, 3. rész.  Matt Zoller Seitz újranézős projektje: az első évad, a második, a harmadik, a negyedik.
    • Hétvégére kaptok még egy videót, amiben Bryan Cranston görkorival diszkózik, meg egy szerepcserés animgifet.
    • Donnie-t adás közben egy rövid időre áthelyezték El Pasóba, de viszonylag hamar visszajött, igaz, azóta feltűnően tart a teknősöktől.

A harmadik adást letölthetitek MP3 formátumban, vagy meghallgathatjátok az alábbi lejátszóban, és feliratkozhattok az RSS csatornánkra. Sőt, már iTunes oldalunk is van, menő, mi?

1x03 - Kipp-kopp, ki kopog? by Epizodisták on Mixcloud

TCA tour összefoglaló: FX Networks, AMC

A TCA tour összefoglalónk utolsó részéhez érkeztünk, ezúttal két basic kábelcsatorna, az FX és az AMC panelján elhangzottakkal foglalkozunk, előbbinek nagyobb teret szentelve.

FX Networks

Ahogy azt a blog keretein belül többször is kinyilatkoztattam, John Landgraf napjaink legintelligensebb és szakmailag legfelkészültebb csatornavezetője. A TCA beszámolói mindig élményszámba mennek, ahogy ez most sem volt másként. Az FX Networks (nem véletlen a többesszám, lásd lejjebb) elnöke rendkívül elégedett a csatorna jelenlegi helyzetével, amin nem is lehet csodálkozni. Komoly átalakuláson, illetve tán helyesebb a bővítés szót használni mennek keresztül, melynek célja, hogy másfél éven belül 25 saját gyártású sorozattal rendelkezzenek.

tca fx.jpg
Szeptember elejétől indul a 70 millió háztartásban fogható, az elsősorban a 18 – 34-es korosztályra koncentráló FXX, melynek kínálatában megtalálhatjuk majd az It’s Always Sunny In Philadelphia, a The League és a Legit komédiákat, az újonc animációs sorozatot a Chozent, valamint a Totally Biased With W. Kamau Bell című talk-show műsort. Átalakuláson megy keresztül az FXM, melynek profilját a saját gyártású műsorok közül főként a minisorozatok adják majd. A három csatornás modellt egészíti ki a novemberben beindítani kívánt FXNow, mely a régóta várt online szolgáltatása lesz a csatornának.

Landgraf  a következő hasonlattal írta le a változásokat: eddig középsúlyú bokszolóként kellett helytállniuk a nehézsúlyúak, mint példának okáért az HBO, között (szerk.: tették mindezt igencsak eredményesen), most viszont felkerültek a nagyok közé és minden tekintetben egyenlő feltételek között ’harcolnak’. Fontos hozzátenni, hogy az FX szerzi meg a Hollywoodi blockbusterek 2/3-át, így „több polcra” volt szükségük a filmek elhelyezéséhez, ezt orvosolja a három testvércsatorna, mely egyúttal nagyban megkönnyíti a saját gyártású sorozatok készítését és elhelyezését is.

Szinte csak kapkodja az ember a fejét az FX kapcsán, kis túlzással minden hétre jön egy bejelentett projekt. A TCA-n kiemelt szerepet kapott a Fargo, a Coen-testvérek kultfilmjének kis képernyő változata, melynek főszerepében Billy Bob Throntont láthatjuk majd és lényeges hozzátenni, hogy a mozifilm egyetlen karaktere sem tér vissza. A 10 részes első évad kapcsán Landgraf kiemelte, hogy siker esetén folytatják majd, de az American Horror Story-hoz hasonlóan új sztorival és szereplőkkel. A szkriptet Noah Hawley írta (My Generation, The Unusuals), Coenék a hírek szerint kifejezetten elégedettek voltak vele és csak néhány megjegyzést fűztek a forgatókönyvhöz.

tca bbt.jpg
Hivatalosan még nincsenek bejelentve, de szinte biztosra vehető a The Strain és a Tyrant berendelése is, mindkét projekt írógárdával rendelkezik és már a pilot utáni forgatókönyvek készülnek. Guillermo del Toro és Chuck Hogan vámpírtrilógiájának forgatása a jövő hónapban kezdődik meg Torontoban. A showrunner Carton Cuse (Lost, Bates Motel) lesz, 39 és 65 rész, vagyis három és öt évad között gondolkodnak, Landgraf pedig újságírói kérdésre elárulta, hogy nem fognak finomítani a képi világon. A közel-keleti országba költöző amerikai családot és feszült politikai helyzeteket bemutató Tyrant kapcsán elsősorban szereposztási híreket hallani (legutóbb Justin Kirk csatlakozott), a pilot rendezését visszamondó Ang Lee helyét David Yates (Harry Potter) vette át.

Közben komédiák is előkészületben vannak, Landgraf kiemelte Charlie Kaufman How and Why című pilotját, a Billy Crystal fémjelezte The Comedians-t valamint Tracy Morgan projektjét, a Death Pact-et. Friss hír, hogy Donald Glover is átigazolt a csatornához, ahol az atlantai zenei életet bemutató Atlanta című pilottal foglalkozik, melyet íróként és színészként is jegyez. Néhány premier dátum erejéig térjünk vissza a jelenlegi FX sorozatokhoz: a Sons of Anarchy szeptember 10-én kezdi meg a hatodik szezonját, míg az American Horror Story: Coven október 9-én kezdődik. A Justified és az Archer januárban tér vissza, a The Americans (döbbenetes adat: volt olyan epizód, mely a DVR adatokkal megduplázta az eredeti nézettséget!) második évados premierje pedig szintén a tél során, valószínűleg februárban várható. A Louie egy hosszabb kihagyást követően májusban folytatódik, ekkor várható a Fargo bemutatója is, utóbbi az FXM-en.

A fontosabb bejelentések mellett több olyan kérdés is szóba került, mely nem, vagy nem csak az FX-re, hanem általánosságban a televíziózásra vonatkozott. Az egyik újságíró arról érdeklődött, hogy Landgraf szerint vajon vége van-e az antihősök korszakának. “Nem tudom elképzelni, hogy Walter White karakterének változásánál valaha jobban tudják ábrázolni ezt a folyamatot, úgy gondolom ennél tovább nem lehet menni.” A két hetes TCA egyik slágertémája volt a Netflix kérdés, konkrétan az, hogy miért nem hozzák nyilvánosságra a nézettségi adatokat. Természetesen Landgrafot is megkérdezték erről, érdekesség, hogy pont ő volt az, aki tavaly először vetette ezt fel, vagyis ismét a többi csatornavezető előtt járt néhány lépéssel….

Elmondása szerit megérti a kollégái frusztráltságát, hiszen minden reggel kapnak nézettségi adatokat, melyek kihatással vannak a döntéseikre. Ha ő lehetne a “televíziózás kormányzója’ (a TCA-n jelen lévő újságírók valószínűleg egyhangúan meg is választották volna), akkor gondoskodna arról, hogy ezeket minden csatorna/szolgáltató elérhetővé tegye, ez így lenne korrekt a vetélytársakkal szemben. Hozzátette azonban, hogy úgy tisztességes, ha közben meg is dicséri a Netflixet, amely igazán minőségi sorozatokat tett le az asztalra.

AMC

tca bb.jpg

A csatorna három sorozatát „hozta el” a TCA-re, az újonc Low Winter Sun, a harmadik évadjára készülő, kis túlzással senkit nem érdeklő Hell on Wheels és természetesen az utolsó etapját kezdő, már most kultsorozatnak tekinthető Breaking Bad kapott külön panelt. Most azonban a bejelentett újoncokra fókuszálunk, Vince Gilligan sorozata a héten érkező podcast során úgyis kibeszélésre kerül majd (pont sikerült elkapni a pillanatot, amikor Cranston és Paul megtudta az örömhírt).

Először a története során az AMC egyből két drámát rendelt be, szükség is volt erre, hiszen a Breaking Bad idén nyáron befejezi a pályafutását, míg a csatornát meghatározó másik dráma, a Mad Men is egyre közelebb jut a végjátékhoz. A most bekért Halt & Catch Fire és a Turn is év végén kezdi meg a forgatást és 2014-ben kerülnek a képernyőre. Érdekesség, hogy egyik sorozat sem napjainkban játszódik, előbbi az 1980-as évek elejének számítógépes forradalmat dolgozza fel, míg utóbbi az amerikai függetlenségi háború idején játszódik.

A Halt & Catch Fire az eddig viszonylag ismeretlen Chris Cantwell – Chris Rodgers duótól érkezik, a fiatal informatikai zsenik egyikét Lee Pace (Pushing Daisies) alakítja, de a sorozatban feltűnik többek között Scoot McNairy, Mackenzie Rio Davis és Kerry Bishe is. A Turn már majdnem 250 évvel repít vissza minket az időben, a sorozat Alexander Rose Washington's Spies című könyvét veszi alapul. A George Washington parancsára alapított The Culper Ring nevű kémszervezetről szóló alkotás showrunneri posztját Craig Silverstein (Nikita, Terra Nova) kapta meg, a főbb szerepekben pedig Jamie Bell, Kevin McNally, Angus MacFadyen és Heather Lind lesznek láthatók.

TCA tour összefoglaló: HBO, Showtime, Starz

A TCA-tour összefoglaló második részében a fizetős kábelcsatornákkal foglalkozunk.

HBO

A csatornát a szokásoknak megfelelően Richard Plepler elnök, valamint Michael Lombardo programigazgató képviselte. Természetesen rögtön a panel elején szóba került a nemrégiben elhunyt James Gandolfini és, hogy mi lesz a sorsa az ő főszereplésével leforgatott Criminal Justice pilotnak. Lombardo elmondása szerint nem döntöttek még a projektről, az biztos, hogy a pilot semmiképp sem kerül levetítésre, az író Steve Zailliannal még folynak az egyeztetések a hogyan továbbról. Amennyiben zöld utat kapna a sorozat, újracastingolnák Gandolfini szerepét.

tca hbo.jpg
Következő szegmensünk középpontjában a televíziózás három legismertebb Davidje áll. David Milch, a Deadwood, a John from Cincinnati és a Luck alkotója új projekten dolgozik. A jelenleg Money munkacímmel bíró alkotást Art Linsonnal jegyzi (Sons of Anarchy, Fight Club), a történet egy New York-i családról szól, amely generációk óta médiavállalatokat irányít. A hatalom és az azzal szerzett befolyás kérdéseit boncolgató projekt egyelőre a forgatókönyvírás stádiumában van és Lombardoék szerint megtalálható benne a klasszikus Milch stílusjegyek. Ezzel kapcsolatos hír, hogy a korábban belebegtetett Milch-féle Faulkner adaptáció nem szerepel a csatorna közeljövőbeli terveiben.

David Chase, a Sopranos készítője tavaly egy mozifilmmel próbálkozott – mérsékelt sikerrel – de szó van arról, hogy visszatér a kisvászonra. Egy jó ideje dédelgetett, a régi Hollywoodot bemutató sorozaton dolgozik, jelenleg a szkriptírás fázisában vagyunk. David Simon, aki napjaink egyik legalulértékeltebb drámájának, a Treme-nek a készítője (a záró évad december elsején indul), szintén új sorozatot próbál tető alá hozni. Pleplerék nem árultak el részleteket, de tekintettel a Simonnal való immáron egy évtizedes munkakapcsolatukra, jó esélye lesz a képernyőre kerülésre.

Röviden a további bejelentésekről: ugyan az Eastbound & Down idén befejezi a pályafutását, a két készítő Jody Hill/Danny McBride már új sorozaton dolgozik, mely egy egyetem falai között játszódó komédia lesz. Plepler és Lombardo elégedett a The Newsroom kreatív irányával, valamint nézettségével, a harmadik évados berendelés szinte biztosra vehető. Az egyik újságíró arról érdeklődött, hogy van-e végdátuma a Boardwalk Empire-nek, Lombardo elmondása szerint ez még egyáltalán nem került szóba és rendkívül erősnek nevezte a negyedik évad nyitányát. Végül egy szereposztási hír: Ryan Murphy párkapcsolati drámája az Open a korábban bejelentett Wes Bentley és Scott Speedman után megtalálta a női főszereplőket is, Anna Torv és Jennifer Jason Leigh személyében.

Showtime

A Showtime-ot David Nevins elnök képviselte, aki remek érzékkel egy a csatornát és a saját személyét is jó színben feltüntető hírrel kezdte a beszámolóját: 2010 nyara, vagyis érkezése óta 18-ról 23 millióra növekedett az előfizetők száma. Ebben és a sorozatfelhozatal terén is fejlődést tudtak felmutatni a Greenblatt érához képest, a tervben lévő projektek pedig kifejezetten ígéretesnek tűnnek. Nézzük, mikről is van szó.

tca showtime.jpg
A viktoriánus kori Londonban játszódó Penny Dreadful nyolc részes első évadjának forgatása októberben veszi kezdetét. A horror elemekben bővelkedő sorozatot, melyben többek között Dr. Frankenstein, Drakula és Dorian Grey is feltűnik, John Logan jegyzi (Skyfall, Gladiátor, Aviátor), a produceri székben pedig Sam Mendes foglal helyet. Két szerep már elkelt, Josh Hartnett és Eva Green csatlakozott a stábhoz, a sorozat bemutatója jövő áprilisban esedékes. Témáját tekintve teljesen mást kínál a The Affair című dráma, Az In Treatment alkotóitól (Sarah Treem és Hagai Levi) érkező párkapcsolati dráma jelenleg pilotberendeléssel bír. A két házasság történetét bemutató és a megcsalás kérdésével foglalkozó alkotás főbb szerepeit Dominic West, Ruth Wilson, valamint Maura Tierney alakítja.

Elnézve a kiváló készítő és színészgárdát, valamint a Showtime elmúlt pár éves pilot/sorozatberendelés arányát, nagy esélye van a The Affair-nak a képernyőre kerülésre. Ugyanez elmondható a katolikus egyházat és főként a háttérben zajló politikai intrikákat bemutató The Vatican című pilotról, melynek a napokban ért véget a forgatása. A rendezői feladatokat nem kisebb név, mint Ridley Scott látta el, a szereplők között pedig olyan neveket találunk, mint Kyle Chandler, Bruno Ganz, vagy éppen Anna Friel. Végül ne ne feledkezzünk meg a Trendind Down című komédiáról sem, melyhez napjaink egyik legjobb karakterszínészét Philip Seymour Hoffman-t sikerült megnyerni. A Kathryn Hahn-t is soraiban tudó széria egy marketingest mutat be, akinek a cégét felvásárolták.

Röviden a további bejelentésekről:  a csatorna januárban folytatja a Shameless, a House of Lies, Episodes triumvirátust, tavasszal pedig a Nurse Jackie, a Californication és a már említett Penny Dreadful lesz látható. Természetesen a szeptemberben visszatérő Emmy-díjas Homeland-ről is kérdezték Nevinst, aki sokat sejtetően annyit mondott, hogy elképzelhetőek jelentős (főszereplőket is érintő) színészcserék, hozzátéve, hogy ezt anno az ő produceri felügyelete alatt készülő Friday Night Lights esetében is szorgalmazta. Idézem: „Néha fel kell rázni a már megszokott dolgokat”. A Homeland párja a Masters of Sex lesz, melyről kiváló hírek érkeztek, a jelen lévő kritikusok nagy része igencsak lelkesen nyilatkozott róla. Az idén véget érő Dexter showrunnerje Scott Buck szerződés hosszabbítást kapott, mely előrevetíti egy Dexter spinoff lehetőségét is.

Starz

Nem túlzás azt állítani, hogy Chris Albrecht (az HBO-nál eltöltött időszaka alatt) rakta le az alapjait a televíziózás fénykorának, ezért is érthetetlen számomra a Starz-nál végzett munkája. Rossz és meggondolatlan döntések sorát hozta, pedig a lehetőségek adottak voltak... és persze még most is azok. Mindenesetre ennek a részletezése majd egy külön cikkben esedékes, nézzük most meg, hogy milyen bejelentéseket tett a TCA alatt.

tca starz.jpg
Fél évvel a bemutató előtt megkapta a második évados berendelést a Michael Bay produceri ’felügyelete’ alatt készülő kalózos sorozat, a Black Sails. A Starz esetében ez lassan megszokottá válik, emlékezzünk rá, hogy a Spartacus, a Boss és a Magic City második szezonja is már a biztosnak volt mondható a premier előtt, utóbbi kettőt alaposan megbánta a csatorna, bár Albrecht a kiváló nézettség ellenére a Spartacusért sem volt oda. A csatorna célja, hogy jövőre 50 óra saját készítésű programot mutasson be, mely úgy tűnik reális cél lesz, egy visszatérő és négy újonc sorozat várható tőlük 2014-ben.

A már említett Black Sails mellett érkezik a Ron D. Moore által készített fantasy az Outlander, a harmatos első évadot produkáló Da Vinci’s Demons, az alvilágban játszódó Power, melynek producere 50 Cent (a showrunner szerencsére a The Good Wife íróstábjából érkezik), valamint a északi sarkköri kisvárosban történt gyilkosságot bemutató Fortitude, melyet a Sky Atlantic csatornával együtt finanszíroz a Starz. Sajnálatos módon nincs bent a listában a Spartacus alkotójának nagyszabású sci-fi terve, az Incursion, Albrecht elmondása szerint él a projekt, de még további előkészületek szükségesek=túl drága a döntés meghozatalához. Mindenesetre az első évad forgatókönyvei már készen vannak. A közeljövőben komédiával is szeretné színesíteni a palettáját a csatorna, kár, hogy erre a Party Down kaszája után jött rá Albrecht.

TCA tour összefoglaló: országos csatornák

Véget ért a nyári TCA tour (két nap ugyan még hivatalosan hátra van, de a nagy csatornák lementek), itt az ideje tehát összefoglalni, hogy mi történt az amerikai kritikusok számára tartott rendezvénysorozaton. Az évente kétszer megrendezésre kerülő eseményen a kábel és az országos csatornák vezetői számolnak be (az úgynevezett executive session keretén belül) a közelmúltban elért eredményeikről, valamint a jövőbeli terveikről. Ezt követően az egyes sorozatok paneljára kerül sor, ahol showrunnerek, producerek, illetve színészek válaszolnak az újságírók kérdéseire. Nézzük először az országos csatornákat.

NBC

Az NBC elnöke Robert Greenblatt fokozatosan, évről-évre rombolja le a saját nimbuszát. A Showtime vezetőjeként még komoly presztízzsel bírt, de az NBC-hez való átigazolása óta nem találja a helyét. Ezt az idei TCA-n is bizonyította, a jelen lévő kritikusok több megnyilvánulásán is meghőköltek és egy “kettes lett az év végi átlagom, de ez tulajdonképpen remek eredmény” féle gyenge magyarázkodást mutatott be. Kezdődött azzal, hogy véleménye szerint a stagnáló nézettség ünneplésre ad okot… ekkor egy újságíró rámutatott, hogy igazság szerint valamivel csökkent a nézettségük, Greenblatt pedig kénytelen volt javítani és hozzátette, hogy előbbi kijelentése a nyár végére lesz majd igaz.

nbc tca.jpg

Nem ez volt azonban a legkellemetlenebb része a beszámolójának. Greenblatt szerint az országos csatornák lettek a tévézés “zabi gyerekei” és nem fér a fejébe, hogy mindez miért történhetett. “Szeretném, ha jóval több elismerést kapnánk a munkánkért” – tette hozzá, az újságírók pedig egyre kényelmetlenebbül forgolódtak a székükben. “A legtöbb kábelsorozatot elkaszálnák az országos tévék” – utalt a nézettségre, mondta ezt pont egy fizetős kábelcsatornától érkező, elvileg szakember, akinek tisztában kellene lennie azzal, hogy nem lehet direktben összehasonlítani az országos és kábelcsatornák számadatait.

Jöjjenek most a fontosabb bejelentések. A csatorna kiemelten kezeli a minisorozatokat, a következő évadban több is képernyőre kerül: A Hillary az egykori First Lady, szenátor, majd külügyminiszer asszony pályafutását mutatja be, a címszereplőt Diane Lane alakítja. A Rosemary’s Baby a horror klasszikus tévés feldolgozása lesz, a Tommyknockers pedig a Stephen King-féle Rémkoppintókat dolgozza fel. Az Amerikát alapító telepesekről szóló Plymouth limitált sorozatként van hirdetve, siker esetén tehát folytathatják. A történelmi témánál maradva, tervbe van véve egy hat órás Kleopátra minisorozat is.

A Parks and Recreationből az évad közepén (6x13) kiszáll Rashida Jones és Rob Lowe, mely döntés elsősorban költségcsökkentés és kreatív okokra vezethető vissza. Utóbbit azonban az NBC egy pilot főszereppel szeretné majd megkínálni. A TCA során szóba került a Hannibal is, Jennifer Salke a csatorna szórakoztató osztályának elnöke szerint tisztában vannak azzal, hogy az országos televíziózás határait feszegették a sorozattal, de továbbra is kitartanak Bryan Fuller mellett.

CBS

Meglepetésre a CBS-t ezúttal nem Nina Tassler (magánéleti okok), hanem az anyacég elnöke, a tévés szakma egyik legnagyobb tiszteletben tartott személyisége, Les Moonves képviselte. Élmény volt visszaolvasni a beszámolójáról készült riportokat, újfent megbizonyosodhattunk a szakmai felkészültségéről, ráadásul számos érdekes háttérinformációval szolgált.  Többször hallhattunk arról, hogy a tévézés számára milyen fontos lett a nemzetközi piac, Moonves ezt konkrét adatokkal támasztotta alá. Tavaly 1.2 milliárd dollár folyt be nekik az USA-n kívüli területekről, míg ez néhány évvel ezelőtt 400 millió dollár volt. Főként Dél-Amerika és Ázsia növekedése figyelemreméltó.

cbs tca.jpg
Végre egy újságíró feltette a valószínűleg már sokunkban megfogalmazódott kérdést: “Miként lehet ilyen gyenge nézettség mellett még életben a CW?” Elsőre tán furának hathat, hogy ez miért éppen a CBS panelján került szóba, a kérdést azért is címezték Moonvesnek, mert a CBS Corp. elnökeként (a CBS és Showtime mellett) részben a CW is az ő keze alá tartozik. A válasz így hangzott: önmagában a CW ugyan veszteséges, de a mögötte álló két vállalat C, mint CBS, W, mint Warner Bros; profitot termel. A csatorna ugyanis csak és kizárólag a két anyastúdiótól rendel sorozatot, melyek az anyagiakat tekintve jól járnak a szériákkal.

Röviden a többi bejelentésről: a nyár meglepetéssikere az Under the Dome megkapta a második évados berendelést, a 2x01 szkriptjét Stephen King jegyzi majd. Az őszi újonc Hostages limitált sorozatként lett meghirdetve, de siker esetén folytatható a 15 részes első évad után is. Moonves a Time Warner kábelszolgáltatóval való vitáról nem akart beszélni, mint azóta kiderült egyre nagyobb a baj, a TW nem tett eleget a CBS kérésének (természetesen az anyagiakon megy a vita) és a hétvége óta a szolgáltató előfizetői számára elérhetetlenek a CBS Corp. csatornái. Végül egy Moonves fricska az NBC-nek egy Jay Leno kapcsán felett kérdésnél: “Úgy hallottam, hogy visszateszik 10 órára, szerinemt ez egy egészen kiváló ötlet.”

CW

cw tca.jpg

A CW elnöke Mark Pedowitz a rövid válaszok embere, így én is gyors leszek a csatorna TCA-s fellépésének bemutatása során. Spinoff, spinoff és spinoffígy lehetne összefoglalni a legfontosabb híreket, a The Vampires Diaries után a CW másik két zászlóshajója is testvérsorozatot kaphat. A Supernatural spinoffja Chicagóban játszódik majd és előreláthatólag az eredeti sorozat egyik karaktere sem igazol át a spinoffhoz. Az Arrow nyolcadik részében Barry Allen, vagyis Flash karaktere fog feltűnni és várhatóan még két epizódban láthatjuk majd. Ha a közönség jól fogadja, akkor jövőre jöhet az önálló sorozat. A készítők – Greg Berlanti, Andrew Kreisberg és Geoff Johns; az Arrow stábjából érkeznek. Egy másik DC képregényhőst középpontba állító projekt, az Amazon (Wonder Woman) viszont biztosan nem készül el.

Fox

A tavalyi évad, az egy szem kellemes meglepetés The Followingot leszámítva kifejezetten rosszul sikerült a Fox számára. Több, mint fél évtized után elveszítették a legnézettebb 18-49-es csatorna címet, a halálcsillag jelzővel bíró American Idol nézettsége hatalmas zuhant, ahogy ez szinte majd minden sorozatukra áll. Ezt figyelembe véve nem volt egyszerű helyzetben Kevin Reilly, a Fox elnöke, mikor ki kellett állnia az újságírók elé. A fellépését két részre bontanám, egyrészt Greenblatt-től ihletet merítve a kábelcsatornákat támadta, másrészt a Fox megváltozott műsorstruktúrájáról beszélt. Előbbit kiveséztük már az NBC-nél és nem szeretnék több mindent hozzátenni, utóbbiról viszont mindenképp érdemes szót ejteni.

kevin_reilly_fox_summer_tca.jpg
Elmondása szerint annak örülne a legjobban, ha a Netflixnél dolgozhatna, ahol nem kell aggódnia a nézettség miatt. Egy országos csatorna vezetőjeként viszont az a feladata, hogy kiverje a fejekből a régi, idejét múlt berögződéseket és elkezdjenek alkalmazkodni az új, gyorsan változó világhoz. Reilly szerint változtatni kell azon a felfogáson, hogy egy országos évad 35 hétből áll. Nem lehet úgy gondolkodni, hogy ősszel (szeptember és október), valamint midseasonben (elsősorban január) mutatják be az újoncaikat, el kell osztani őket egész évre. Mindez azt jelenti, hogy lefedik az adott esztendőt, több sorozat kerül képernyőre, kevesebb lesz az ismétlés és a nézettség reményeik szerint növekedni fog. Konkrét példákat is hozott, a 24 új évada és a Gang Related című ígéretes újonc dráma májusban debütál és belecsúszik majd a nyárba, a Matt Dillon fémjelezte Wayward Pines pedig júliusban startol.

ABC

Paul Lee és az ABC került sorra utolsóként a TCA touron, melyen az elnök úr örömmel jelentette be, hogy az elmúlt évadban a 18-49-es nők között az ő csatornája érte el a legjobb eredményt. A további helyezésekről inkább nem mesélt, meg tudom érteni, össznézettség és a teljes 18-49-es korosztályt tekintve gyászos szezont futottak. Az új évad során a legnagyobb reményük a Marvel’s Agents of S.H.I.E.L.D.-ben van, a csatorna legköltségesebb pilotját le is vetítették a jelen lévő újságíróknak. A reakciók nagyjából hasonlóak voltak, korrekt, jó, de semmiképpen sem kiemelkedő pilotot kaptunk, melyben azonban bőven van potenciál.

abc tca.jpg
Az első rész forgatókönyvírója és rendezője Joss Whedon volt, aki a későbbiekben már csak felügyelni fogja a sorozatot (átolvassa a szkripteket), a showrunneri feladatokat öccse Jed, valamint sógornője Maurissa Tancharoen látja el. A S.H.I.E.L.D. egyik legnagyobb erőssége a Marvel brand lehet, mely alapban sok nézőt vonzhat, de a kritikusok arra is rámutattak, hogy a szériát nehéz lesz élveznie annak, aki nincs tisztában a mozifilmek történéseivel.

Röviden a többi hírről: Az Once Upon a Time in Wonderland nem egy évados, úgymond összekötő sorozat, hanem önmagában is megállja a helyét, siker esetén kaphat második évadot. Lee rendkívül büszke arra, hogy a Goldbergs és a Trophy Wife is „four-quadrant” sorozatok, ami annyit tesz, hogy minden korosztály és nem körében népszerűek lehetnek, ezért párosították össze őket. Az újságírók arról is érdeklődtek, hogy vajon mennyi ideje lehet hátra a Grey’s Anatomynak, Lee szerint egyelőre meg sem fordul a fejükben a sorozat elkaszálása, hiszen remekül teljesít. Szóba került a LucasFilms is, melyet nem is olyan rég vásárolt fel az anyacég Disney, Lee ennek kapcsán annyit mondott, hogy folynak már egyeztetések közöttük, de ezek még nagyon korai stádiumban vannak.

The Office UK: mikor Anglia tényleg lecsap

Tizenkét két rész (a karácsonyi külön kiadásokkal együtt tizennégy). Mindössze ennyiszer fél órából áll minden idők legrealistább sorozata. Ez a kijelentés valószínűleg minden Drót rajongó önérzetét sérti, pedig a baltimore-i emberek hétköznapjai sem érték el azt a hatást, amit Ricky Gervais és Stephen Merchant közös alkotása. Ugyanis miközben a Wernham Hogg dolgozóinak mindennapjait szemléljük az őket figyelő (ál)dokumentarista csoport kameráin keresztül, valamit mindannyian érzünk. Valamit, ami sokkal valósabb, mint a több millió rajongó csalódott sóhaja, vagy éppen könnytől párás szeme a Lost fináléja után; valami sokkal őszintébbet, mint a fejüket vesztő Game of Thrones fanok, mikor végre mozgóképen is megelevenedett előttük a Vörös Nász; megszánjuk ezeket az embereket, irtózunk attól a szürkeségtől, amelyekben tengetik mindennapjaikat, és velük egyszerre rezzenünk össze, mikor belép az ajtón a főnök, David Brent. És mindezt azért, mert valahol tudjuk: magunkat nézzük.

Episode.2-Series.1-[16.07.2001][(000472)22-17-36].JPG

Talán először úgy tűnhet, hogy ellentmondok magamnak a következővel, de ezt a bizonyos, szinte csak a The Office-ra jellemző hatást, nevezetesen, hogy némely jelenetet látva kirohannánk a szobából, vagy éppen elfordulnánk kezünket az arcunkba temetve, csak úgy mint a szereplők, annak a görbetükörnek köszönhető, amit a sorozat nagyon ügyesen tart az általa bemutatni kívánt világ elé. Néhol torzít, máshol megkötéseket nem ismerve felnagyít. Akkor meg mégis hol marad az általam fentebb említett realizmus? A válasz a formátumban keresendő. Ugyanis végig éreztetik velünk, hogy Brent és csapata napjának csak egy részét látjuk, mikor átvált a kamera az éppen egyik abszurd párbeszédjét valakivel befejező Keithről Garethre, tudjuk, hogy az előbbi folytatja dolgát: billentyűket ver a számítógépén. És pont ez teszi néha zsigerien fájdalmassá ezt a száraz komédiát: hogy tudjuk, nem Brent monológja az előző esti kocsmázásról a legrosszabb, amivel a dolgozóknak szembe kell nézniük – habár minden kétséget kizáróan a legkínosabb. Erre az érzésre csak rásegítenek azok a néhány másodperces snittek, mikor az asztalok mögött görnyedő emberek unott arcát pásztázza a kamera.

Episode.1-Series.1-[09.07.2001][(016951)22-35-04].JPG

És mindennek a központjában egy személy, a főnök, a már többször is megemlített David Brent áll. Gervais részéről merész húzás volt, hogy magának osztott a főszerepet, hiszen mint tudjuk, az ilyesminek szinte elkerülhetetlen hozadéka, hogy az alkotón felülkerekedik a saját egója (az egyik legékesebb példa a jelenségre a Rescue Me Tommy Gavin-je, aki Denis Leary ön-centrikusságának esett néhányszor áldozatul az évadok alatt), ennek köszönhetően pedig elcsúszik a fókusz a lényegről. Nos, itt ilyesmiről szó sincs. Gervais karaktere azért áll a központban, mert ott kell állnia, a The Office szinte minden reakciója illetve interakciója az ő személyéhez köthető. Lehet utálni és megvetni, vagy éppen együtt érezni vele, bármelyiket is válasszuk, el kell fogadnunk: Merchanték megalkották a televíziózás egyik legrealisztikusabb ember-karcolatát. Csak éppen kicsit saját ízlésükre szabták a körvonalait.

Episode.5-series.2-[28.10.2002][(002244)22-44-49].JPG

Ugyanakkor a széria készítői is megérezhették, hogy kell egy ellenpont, így fogták a legkézenfekvőbbet, nevezetesen a munkahelyi románcot… amit olyan őszintén, ízlésesen és hihetően mutattak be szinte végig, hogy az valami egészen félelmetes. Tim (Martin Freeman) és Dawn (Lucy Davis) történetszálai amellett, hogy a sorozat szinte egyetlen emocionális aspektusát adták, remekül funkcionáltak más karakterekkel – példának okáért a mindig nevetség tárgyává való Garethtel. És kettejük kapcsolatának (majdnem) végállomása, a The Office rövid történelmének egyik legvisszafogottabb, ugyanakkor legnagyobb drámai erővel bíró jelenetéhez vezetett.

Episode.6-series.2-[04.11.2002][(037497)22-56-19].JPG

A második évad végeztével a karakterek mindegyike amúgy is elérte személyre szabott mélypontját, amit a karácsonyi speciális duplarész első fele továbbfűzött, és ha lehet még lejjebb ásott az amúgy is mély gödörben. A sorozatfinálé megírásakor azonban történhetett valami: először remegett meg Gervaisék keze, aminek eredményeként egy (saját magukhoz képest) szirupos befejezés született. Ez utóbbi jelzőt pedig ezúttal a lehető legpozitívabb értelemben használom, a készítők pont annyit engedtek meg maguknak, amennyit a műfaj korlátai megkövetelnek. Véleményem szerint pedig pont ebben rejlik a zárás ereje: a David poénján talán először nevető alkalmazottak gyűrűjébe zárva egy kicsit mi magunk is megéljük a pillanatot. Aztán jön a stáblista és a végefőcím, mi mégis tudjuk, hogy az élet megy tovább. Csak éppen nem forog a kamera.

The Office - Christmas Special Part 2 [(076741)23-05-45].JPG

Zárásként szokásomhoz híven egy idézet:

“The people you work with, are people you were just thrown together with. You don't know them. It wasn't your choice. Yet you spend more time with them than you do your friends or your family. But probably all you've got in common is that you walk on the same bit of carpet for eight hours a day.”

Címkék: the office uk

A Writer's Room első adásában: Breaking Bad

Milyen lehet napjaink legtöbbet emlegetett sorozatainak kulisszái mögé nézni és a showrunner, valamint az írógárda által betekintést kapni az ott folyó kreatív munkába? Ezt a kérdést tette fel a Sundance Channel, akik a tettek mezejére léptek és az Entertainemnt Weekly magazinnal közösen úgy döntöttek, hogy elkészítik a Writer’s Room című műsort, melyben hétről-hétre egy sorozat készítésének folyamatába nyerhetünk bepillantást.

Az első rész a Breaking Baddel foglalkozik, a showrunner Vince Gilligan, a főszereplőt alakító Bryan Cranston, valamint az író/producer gárda eleveníti fel az elmúlt öt esztendő legérdekesebb emlékeit. Így többek között választ kapunk arra honnan jött a sorozat ötlete, miért szerette volna Cranston mindennél jobban ezt a szerepet, miként működik egy írói szoba a mindennapokban, valamint a forgatás utolsó napjai és egy meglepő tetoválás is szóba kerül.

A házgazda szerepét az Oscar-díjas Jim Rash tölti be, a következő hetekben pedig olyan sorozatok kerülnek terítékre, mint a Parks & Recreation, a Dexter, a New Girl, a Game of Thrones és az American Horror Story.

A tovább mögött a Breaking Bad záró évadának legújabb, spoilermentes előzetesét lehet megtekinteni. 

Tovább

Epizodisták podcast 1x02 - Antihősök balladái

soprano-tony-and-duck.jpg

Az első adás elsöprő sikerén felbuzdulva a csatorna berendelte a teljes évadot, így a héten egyből egy komolyabb témát dolgozunk fel az antihősök kultusza személyében: elköszönünk a családtól, felhúzzuk a gumikesztyűt, és bevetjük magunkat az éjszakába. Némi definíciós kísérletet követően beszélgetünk az antihősök történetéről, jelenéről, jövőjéről, górcső alá vesszük, miért indított el akkora lavinát a Maffiózók (egy ponton Charles Xavier mintájára megpróbálunk belelátni David Chase fejébe), elvitatkozunk azon, hogy lehet-e még újat mondani az antihősökkel, de kitérünk hamvába holt országos antihős-próbálkozásokra, és vetünk egy pillantást az óceánon innenre is.

Menet közben Donnie mindent elkövet, hogy szexista legyen, de nem sikerül neki, kiderül, ki az a morcihős©, milyen arcszőrzetet próbálunk mindannyian növeszteni, és még arról is lerántjuk a leplet, hogy milyen volt a S.H.I.E.L.D. pilotja. A Veena Sudról zengett ódára viszont még várni kell: lehet találgatni, vajon elhúzzuk-e az évad végéig, vagy hamarabb meglépjük. A Top 3-as rovatban ezúttal az antihősök családtagjaiból állítottunk listát, akadt köztünk, aki kedvenceket keresett, de olyan is, akinek inkább gyűlölködni volt kedve.

Ami a spoilereket illeti, menet közben igyekeztünk mindig szólni, ha valami jelentősebb fordulatot lövünk el, de ezeknek a nagy része is vagy régebbi (például a Maffiózók vége vagy a Dexter egyik pár évvel ezelőtti csavarja), vagy inkább csak általános, karakterívekkel kapcsolatos megállapítás, ami nem élményrontó.

    • Az adás főcímzenéjét továbbra is a The Soultramps szolgáltatja, hallgassátok őket, mert jó kis magyar funkot játszanak.
    • Néhány cikk az adásban említett ezüstkor-teóriákról: itt olvasható Andy Greenwald Homeland-centrikus fejtegetése, itt pedig Ryan McGee válasza.
    • Bryan Cranston csínytevése a Comic-Conon. Ijesztőbb, mint bármi a Breaking Badből.
    • Alan Sepinwall könyvét, a The Revolution Was Televised-ot pedig tessék szépen megvenni, ha csak egy kicsit is érdekel titeket az elmúlt tizenöt év "aranykora", a Losttól a 24-en át a Friday Night Lightsig rengeteg sorozatról tudhattok meg érdekes háttérinfókat, olvashattok interjúkat a készítőkkel, a színészekkel, és mindemellett még baromi szórakoztató, olvasmányos könyv is. Van belőle papír meg mindenféle villanyos verzió is. Szóval na.

A második adást letölthetitek MP3 formátumban, vagy meghallgathatjátok az alábbi lejátszóban, de van már csillogó-villogó új RSS csatornánk is, amire fel lehet iratkozni. Az iTunes pedig folyamatban.

1x02 - Antihősök balladái by Epizodisták on Mixcloud

Alternatív bevételek a televíziózásban II. rész

A vasárnapi bejegyzés során annak jártunk utána, hogy a csatornák, illetve a gyártó stúdiók miért fektetnek egyre nagyobb hangsúlyt az alternatív bevételi forrásokra, legyenek azok stream szolgáltatókkal való szerződéskötések, külföldi értékesítések, vagy éppen termékelhelyezések. Úgy döntöttem, hogy két részre bontom a cikket, egyrészt mennyiségi okok miatt, másrészt a szindikátusi sugárzásokra való hatásuk külön posztot érdemel. Mielőtt a konkrétumokra térnék, ajánlom Bruzsy kolléga szindikátusi vetítések kapcsán írt cikkét, melyben minden részletre kiterjedően körüljárja a témát.

A gyártó stúdióknak az esetek többségében éveket kell várni arra, hogy sorozataik (azoknak is csupán kevés százaléka) profitot termeljen, 80 vagy 100 rész szükséges legalább ahhoz, hogy a kábelcsatornák vagy a helyi/regionális adók megvegyék őket utósugárzásra, ami aztán hozza a komoly pénzeket. A stream szolgáltatások, így a Netflix, az Amazon Prime és a Hulu elterjedésével azonban ez átalakulóban van, a közreműködésüknek köszönhetően ugyanis gyorsabban juthatnak a pénzükhöz.

Warner_Bros_Television.jpg
Az ABC Studios tavaly szerződést kötött a Netflixszel, melynek értelmében két általuk készített sorozat, a Scandal és az Once Upon a Time első évadja röviddel a záró epizódot követően elérhetővé vált a cég előfizetői számára. Mindezért a Netflix 400.000 dollárt fizetett részenként és az összeg minden egyes letudott évaddal növekszik. Mindez azért külön kiemelendő, mert szindikátusi sugárzás esetében ritkának mondható, amikor a gyártó már egy első évados sorozat után pénzt lát a szokásos licensz díjon felül.

A Warner Bros Television sem akart kimaradni a jóból, melynek eredményeképpen idén januárban megállapodást kötöttek a Netflixszel. Az már eddig is tudvalevő volt, hogy a The Vampire Diaries gyártójaként részenként 650.000 dollár kapnak a stream szolgáltatótól, de a januári szerződés alaposan kibővítette a kört. Vannak köztük már véget ért szériák, mint a Chuck, a Fringe és a West Wing,de több újonc sorozat, a Revolution, a Political Animals, a Longmire, a 666 Park Avenue és a The Following ismétléseire is jogot szerzett a Netflix.

thegoodwifecast2.jpg
Napjaink egyik, ha nem egyenesen legjobb országos drámája, a The Good Wife szintén sokat köszönhet az online platformoknak. A jogi széria egészen az idei évadig közepes nézettséget tudott felmutatni és igazándiból két összetevőnek köszönhette a túlélését: a kiváló kritikai visszhangnak, valamint, hogy közönségének nagy része jómódúakból áll, mely a reklámozók szempontjából előnyt jelent. A negyedik évad során azonban tovább csökkent az addig sem túl nagy, de legalább stabil nézettség, így kérdésessé vált a sorozat jövője.

Szerencsénkre jövőre is találkozhatunk a chicagói ügyvédekkel, de a március végi berendelésben hatalmas szerepe volt a CBS Studios által kötött szerződéseknek: az Amazon Primeon már a szignózást követően, a Hulu Pluson pedig idén szeptembertől láthatóak a sorozat eddigi epizódjai. Kisvártatva pedig a ’megszokott’ szindikátusi szerződés is létrejött a Hallmark csatornának köszönhetően (ráadásul a helyi adókkal is sikerült megállapodni) így a számítások szerint összesen 2 millió dollár folyik majd be a gyártóhoz minden egyes részt követően, amely kiváló összeg egy alacsony nézettségű, átívelő sztorival rendelkező dráma esetében.

Végezetül érdemes szót ejteni a termékelhelyezésekről is, melyek ugyan anyagi értelemben nem mérhetőek össze a szindikátusi szerződésekkel, de a korábbi években olyan fanfavorit sorozatok berendelésében játszottak kisebb-nagyobb szerepet, mint a Chuck, vagy a Community. A jó nézettséggel futó alkotások esetében pedig még nagyobb esély van arra, hogy sikerüljön összehozni egy mindkét fél számára előnyös szerződést. Az autógyártók között népszerű a New Girl és a The Walking Dead, előbbi gyártója a Forddal, míg a zombisorozatot készítő AMC Studios a Hyundaijal kötött szerződést.

hyundai.jpg
A Nashville esetében nem véletlenül kap majdnem minden részben szerepet a Subway étteremlánc, mint ahogy a Modern Family az édességgyártó Orea (ha valaki emlékszik, a Friends Joeyja is odavolt az általuk készített sütiért) mellett az Audival és a Toyotával is szerződésben áll. A Mad Ment készítő Matthew Weiner nem hajlandó elárulni, hogy a sorozatban látott termékek közül melyik számít fizetősnek, a Cadillac tagadja, hogy fizetnének bármit is, a Heineken viszont hivatalosan is megerősítette, hogy leszerződött a csatornával.

A kétrészes cikksorozat összegzéseként fontos kiemelnem, hogy a bemutatott alternatív bevételi források előretörése ellenére továbbra is a reklámbevételek a legfontosabbak a csatornák számára (ez alól természetesen kivételt képeznek a fizetős kábelesek – HBO, Showtime, Starz, illetve a stream szolgáltató Netflix) és ez egy ideig még így is marad. A tendencia viszont azt mutatja, hogy a televíziós ipar ebből a szempontból is komoly átalakuláson megy keresztül és érdemes lesz figyelemmel követnünk, hogy miként – főleg az arányok alakulását – és milyen ütemben megy végbe a változás.

süti beállítások módosítása